Utunk, 1979 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-08 / 23. szám
« : vpjfpfN &§©|£^$9^S9HI MARGÓ .Santiagóban, a chilei királyság fővárosában, éppen az 1047. évi nagy földrengés pillanatában, amikor is sok ezer ember lelte pusztulását, egy Jeronimo Rugera nevű fiatal, bűntettel vádolt spanyol férfi állt az egyik pillér mellett a börtönben, ahol fogva tartották és föl akarta akasztani magát.“ (HEINRICH VON KLEIST — ELJEGYZÉS SANYO DOMINGÓN — Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979.) És: „Ezalatt Gustav az ablakhoz ment, s míg Strömli úr és fiai csöndesen kön nyezve azon tanakodtak, mitévők legyenek a holttetemmel, s vajon ne hívják-e oda az anyát, Gustav a golyóra töltött másik pisztollyal főbe lőtte magát.“ Egy Jeronimo Rugera nevű fiatal pisztollyal főbe lőtte magát, miközben egy Gustav nevű fiatal az 1647. évi pusztulás pilléreibe kapaszkodik, és azt hiszi, hogy ő Kohlhaas Mihály, ki lelkében hordja 0. márkiné szűzies tisztaságát. Kohlhaas Mihály mielőtt főbe lőné magát, azt hiszi, hogy ez a tette_ még megmentheti a földrengés iszonyú erejétől himbálódzó börtönpillért, és nem érti 0. márkiné erkölcsi tisztaságtól ragyogó arcát. Heinrich von Kleist 1811-ben agyonlőtte magát. Felismerte azt, hogy az abszolútum, amelyre vágyik, elérhetetlen.. . Hogy az abszolútum szeme láttára halványult el, érintési távolságban az imént és most már az „Örök" birodalmában lehet csak egyesülni vele? Lehet azonban, hogy tévednénk? Kleist egyesülése a hit birodalmával inkább Kohlhaas Mihállyal tenné őt hasonlatossá? A társadalmi léttel vívott harcának győzelmes bukásaként tudható-e be tette? Az egyéni lét üdvözítő társadalomnemesítése vezérelte-e cselekedetét? (Az önfeláldozás heroikus-értelmetlen gesztusa?) Bármi legyen is a kérdés, a megválaszolásának kiindulópontja: a halál szükségszerű. Az ember „halálra ítéltetett“. Ez az előbbi közhely megtoldása még eggyel. El kell fogadnunk ezt, ha el akarunk jutni a kleisti halálfogalomhoz. Kleistnál minden jelentés önmaga ellentétévé lesz. Nála a fenti tétel így hangzik: ,,az ember életre ítéltetett". (Még ez is közhely, de feloldása, illetve átértelmezése, a belőle fakadó következmények során nyilvánvalóvá lesz.) Míg az első tételben az ítélet, az elítélés a halált osztja ki büntetésül az ember számára, addig a másodikban az életet. Ezekben a megfogalmazásokban az élet elválik a haláltól, és az egyik tényező mindenképpen a hit, a léten túli létezés ítéleteként, kényszereként sújt az emberre. A tudás, akarás és minden emberi képesség a létezés egyik oldalát foglalja magába, a másik már ezen kívül van: első esetben mindez az életre vonatkozik, másik esetben viszont a halálra. A Kleist által választott út azonban csak akkor válhat azzá, amit a meghatározás megkövetel, ha a halált ténylegesen birtokba veszi. Másképpen a meghatározás csak meddő sóvárgás marad, míg a valóságos életvitel az első meghatározáshoz igazodik. Ez (azonban) következetlenség, akaratgyengeség lenne, és ezt Kleist egyetlen hősének sem engedi meg, így is azokhoz kell igazodnia. De választhatják-e Kleist és hősei ezt az utat? Nem tartoznak-e a „tápláló“ társadalomnak azzal, hogy vállalják az életet? Nem tartoznak-e emberi mivoltuknak azzal, hogy vállalják és teljesítik az ítéletet? Tartoznának a társadalomnak akkor, ha az igényt tartana az olyan létezésre, amely nem épül be abba a normarendszerbe, amelyet kinyilvánít. És Kleist, valamint hősei nem épülnek be ebbe az erkölcsi vagy jogi normarendszerbe, így „szolgálataikra“ nincsen szükség. A társadalmi egyed élet-halál problémája megkétszereződik, a most már magára maradt egyén csak egyénként kényszerül gondolkodni. Az egyén kénytelen magába fordulni, és így nyer értelmet az a felörlődés, amit az életreítéltetés magába foglal. BRETTER ZOLTÁN Józsa Aranka — Kolozsvár: „Az egyes olvasókban dühöngő jóindulat és a személyeskedés immár a fogadás szintjéig való leereszkedése, azt hiszem (és remélem), hogy csak kevesek számára jelent csupán hétvégi szórakozást. Végül is a rovat megindítása elsősorban a tehetségkutatás érdekében történt, és nem a szerkesztő műveltségének vagy objektív ítélőképességének elemzése céljából (hova vezet a közvetlenség!). Mégis úgy látszik, több a vitatkozni vágyó, mint az értékét alkotó (aki amúgy is felszínre kerül előbb-utóbb). Ezért megkockáztatok egy javaslatot: a rovat közölhetne egy-egy vitaindító cikket (pl. a vers vagy másnemű alkotások lényegéről), és akkor, tessék, lehet vitatkozni! így legalább értelmet is kapna a vitatkozás, és az esetleges más ajkú »érdeklődők« sem röhögnének a semmibe, hanem valódi értékükben (ha van) jelentkezhetnének a vita során. Ha javaslatom meghaladja a lehetőségeket vagy értelmetlennek bizonyul, úgy levelemet tekintse egy pillanatnyi felháborodás tolmácsolásának.“ — Felháborodása (ha csak pillanatnyi is) kétségtelenül nemes, így hát javaslata nem haladja meg a lehetőségeket — akármit értsünk is ezen. Az évek során igen sokan javasolták már rovatunk gyökeres átalakítását vagy megszüntetését, és e megsemmisítő bírálatoknak (hova vezet a közvetlenség!) mindig szívesen adtunk teret, hiszen nemcsak az Utunk egyéb közleményeinek színvonalasságára és közkedveltségére következtethettünk belőlük, hanem arra is, hogy a rovat még mindig megvan. Mivel a Levélváltásban a közönségé a kezdeményezés, önnek, kedves Józsa Aranka, jogában áll véleményt nyilvánítani e hasábokon e hasábokról vagy bármi másról, de nincs joga megtagadni ugyanezt a jogot másoktól. Ha olvasóink zömének néha inkább vitatkozni támad kedve, semmint értéket alkotni vagy lényeget látni, akkor nem tömhetjük be a szájukat a Levélváltásban Lukács György esztétikájának két kötetével, mert még az egyik sem férne bele (a Levélváltásba). Mellesleg, bár a vita el-elkalandozott tulajdonképpeni tárgyától, a tét mégsem a szerkesztő tekintélye volt, nem is az Ivor név becsülete, még csak nem is a Bodor-novellák személyneveinek jóhangzása. Hanem jóval több, több a láda sörnél is, és ezt a többletet a hozzászólók világosan érzékelték és érzékeltették, noha nem dobálóztak olyan áltudományos divatszavakkal, aminekkel a vitaindító Nagy György is csak gurigázott. Elméleti összegezésképpen akár a művészi alkotás mibenlétét is tisztázni lehetne az eset kapcsán. Tegye meg ön, kedves Józsa Aranka, mert én nem tudom. D. L. — Tenke: Alanyi versei nyögvenyelők, játékos-ironikus gondolatfacsarásai nem. Egyelőre inkább utóbbiakkal próbálkozzék. Sz. J. — Gyergyószentmiklós: „Egy homályos éjszakán / Szemem megakadt egy bordűrén ! S a közte lévő tűtanyán / Lázasan néztem a feltörő életet/ S e látvány e sorok írására késztetett.“ — A bordurán nekünk is megakadt a szemünk, de bennünket arra késztetett, hogy felüssük a román-magyar szótárt. Nézőpont kérdése minden; ezt a tanulságot szűrtük le a folytatásból is: „Élet üsd föl fejed! I Az akadály lehet bazalt gránit / De az élet utat tágít / Ha dolgozol s megállód helyed II Erőlködő rügyek bimbók / Görcsösen szorongó fűmagok / Kérlek az Istenért dolgozzatok / Teli életkedvvel mint a csikók / Fűmagok csak dolgozzatok!“ — Fűmag előtt csikót emlegetni tapintatlanság, mert a fű azután sem haraphat a lóba, hogy a ló fűbe harapott. B. I. — Gyímesközéplok: Érdekelne életkora, foglalkozása. Ki hitte volna ... S hogy A Hét T. S.-e szerint „Az eredmény: egy kameraalakításokban gazdag háttér, amely előtt a főszereplők nagy biztonsággal végzik dolgukat. A férfiak férfiasan, nők nőiesen. Kinek-kinek ez a dal-ki hitte volna .. N. I. — Botoşani: „Szeretnék néhány verset önöknek elküldeni. Ha megfelelőknek találják, lánykori nevemen szeretném megjelentetni. A Femeia rendezte versenyen, Chipul mamei în conştiinţa neamului, egy díjat (menţiune) nyertem. Egy kis hiba csúszott be, a »szép»* írásomnak köszönhető, Elena N. jelent meg Irina N. helyett.“ — Íme az egyik vers: „Hámozz ki héjamból! / Dió vagyok. / Kemény héj takar, / De belül, belül / Ott az igazi gyümölcs. / Hámozz ki héjamból, / Hogy láthass, / Úgy ahogy vagyok, / Én dió vagyok!“ — Akkor mi halkonzerv vagyunk. F. É. — Marosvásárhely: „Ó, te vén öreg, / Miért iszol már? / Miért nem mész haza? ! Hisz nagynénéd vár! / S ne igyál! // Nem dicsőség, amit teszel, / Nevet már az egész világ. / Fogózkodj meg s menjél haza, / Hisz nagynénéd vár! / S szépen kérlek, többet ne igyál!“ — Ezt nem értem. Nincs is nagynéném. K. JAKAB ANTAL. ■BHHMHnHHMnBK Új könyvek: Székely felkelés 1595— 96. Előzményei, lefolyása, következményei (szerkesztette Benkő Samu, Demény Lajos, Velkov Károly); Zsemlyei János: A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavai; Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új- Guineáig; Adrián Marino: Bevezetés az irodalomkritikába (fordította Kántor Lajos és Dávid Gyula); Zaharia Stancu: Homokra, vízre (versek, fordította Gherasim Emil) — Kriterion-leadások; Fábián Sándor: A piros labda pettyei (verses mesék óvodásoknak); Méhes György: A tizenkét éves felnőtt (ifjúsági regény); Francisc Munteanu: A kis szeplős (ifjúsági regény, fordította Kormos Gyula) — a Creanga Könyvkiadó kiadványai. A májusi Korunk kiemelkedő anyaga a Szembesítés című ankét hozzászólóinak (Sütő András, Deák Tamás, Bálint Tibor, Pusztai János, Veress Zoltán, Lászlóffy Aladár, Kocsis István, Csiki László, Mózes Attila és Szőcs Géza) válaszai a Móricz-életmű utóéletét és mai sorsát feszegető kérdésekre. Móriczról vagy Móriczhoz kapcsolódó témákról ír ebben a számban Kántor Lajos, Mózes Huba, Szabó T. Attila, Balogh Edgár, Nagy György, Abafáy Gusztáv, Imreh István, Pomogáts Béla, Herédi Gusztáv. A szám anyagai közül pedig kiemeljük még Cseke Péternek a Kányádi Sándor édesapjával készített interjúját. A Temesvári Állami Magyar Színház ünnepi előadással emlékezett meg Móricz Zsigmond születésének századik évfordulójáról. A Cseresnyés Gyula rendezte műsort Kántor Lajos előadása vezette be, majd a színház művészei Móricz-novellákból, valamint Balogh Edgár, Nagy István, Szentimrei Jenő, Sütő András, Bálint Tibor, Veress Zoltán, Csiki László Móriczról szóló írásaiból olvastak fel. A nagyenyedi „Bethlen Gábor“ Ipari Líceumba látogatott el György Dénes előadóművész. Az iskola több mint kétszázötven tanulója és tanárai előtt Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Dsida Jenő, Bartalis János verseiből adott elő s velük kapcsolatos emlékeit idézte fel. A találkozót követően az iskola ifjúsági klubjában Székely Mihály enyedi festő és Lőrincz János fafaragó munkáiból nyílt kiállítás. © A szovátai városi könyvtárban Király László találkozott olvasóival. A költő verseiből Katona Éva színművésznő olvasott fel. © A tordai Jósika Miklós művelődési kör legutóbbi összejövetelén Kötő József tartott előadást helyi színháztörténeti kérdésekről. © A Babeș—Bolyai Egyetem Filo Galériájában Bene József akvarelljeiből, a sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeumban Benczédi Sándor kisszobraiból, a szatmári Művészeti Galériában András Csaba máramarosszigeti festőművész alkotásaiból, az Új Élet szerkesztőségében Póka Zsombori Erzsébet festményeiből nyílt kiállítás. A Népszavában Rajk András ír a győri Kisfaludy Színház Osztrovszkij-előadásáról, a Harag György rendezte Viharról. A Film Színház Muzsikában Bulla Károly méltatja Harag György rendezését. Az Egyesült Államokban vendégszerepel a bukaresti Lucia Sturdza-Bulandra Színház. Május 27. és június 18. között New Yorkban, Washingtonban, New Havenben mutatja be az együttes Caragiale Elveszett levelét és Paul Foster Első Erzsébet című színművét. Mindkét előadás rendezője Liviu Ciulei. Ágoston András és Weiss Ferdinánd Szovjetunió-beli hangversenykörútja során Moszkvában, Tulában, Kurszkban, Belgorodban és Őreiben lépett fel nagy sikerrel. Műsorukon Tartini-, Brahms-, Oláh Tibor- és Prokofjev-művek szerepeltek. A szabadkai 7 Napban Dési Ábel méltatja Aniszi Kálmán A filozófia műhelyében című kötetét. Az Új Tükör közli Beke György riportportréját a felvinci Sipos László festőművészről, valamint a művész rajzait és egyik festményének reprodukcióját. A Német Könyvkereskedők (NSZK) békedíját az idén Yehudi Menuhin amerikai hegedűművésznek ítélték oda. A díjjal olyan szólistát tüntetnek ki, aki a zenét a béke tényezőjeként fogja fel. A 25 000 márkát jelentődíjat október 14-én, a frankfurti könyvvásáron nyújtják át. © A Magyar Ifjúság Nádor Tamás Nem laboratóriumi körülmények között című, Kántor Lajossal folytatott hosszú beszélgetésének szövegét közli. © Fiuggiban ünnepélyes külsőségek között adták át az 1979-es Saggittario d'oro elnevezésű művészeti díjat Gheorghe Zamfir román pánsípművésznek. A díjjal kiváló művészeti, kulturális és zenei teljesítményeket jutalmaznak. A pekingi Népkiadó George Coșbuc költeményeiből jelentetett meg kötetnyi válogatást Feng Zhichen professzor fordításában. Hibaigazítás: Az Utunk 1596. számának a második oldalán, a Morfondírozások című cikk második bekezdésének tizedik sora helyesen így olvasandó: „amiről Domokos Géza elmondta . . .« A cikk aláírása FORRÓ LÁSZLÓ. Napsugár a levegőben Weöres Sándor verséből idézünk a vízszintes 1., 53., 93. és függőleges 33. számú sorban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora (zárt betű). 19. Művészeti bírálat. 20. Homályos, kétértelmű. 21. Moszat. 22. Az Azerbajdzsáni SZSZK fővárosából való. 24. Erőszakkal behatol. 25. Az illető érkezését lesi. 26. Buborékból összeálló laza képződmény. 28. Tornaszer. 29. Vége vége! Brinell keménységi fok rövidítése. 32. Hazai labdarúgó edző (Imre). 33. A romániai magyar munkásirodalom egyik úttörője (Mózes). 35. Csak, németül. 36. Tisztítószer. 38. Rendszerint zöld levelű élőlény. 39. Visszaásat! 40. Átnyújtok. 41. Régi húros fegyver. 42. Nagy tömegben bocsát ki. 43. Francia szerepek. 44. Várakkal erősített határövezetek a török hódoltság idején. 45. Török gépkocsik nemzetközi betűjele. 46. Férfi becenév. 47. Nieuport belga város folyója. 48. Valóságos körülmény indítéka. 52. szovjet repülőgéptípus. 53. Az idézet második sora. 56. Vita közepén. 58. Csekély kiterjedésű, vízzel körülvett szárazföldek.9. Berilium és szamárium vegyjele. 61. Lengyel költő, humanista, reformátor (Mikolaj, 1505—1569). 63. Zöldülni kezd! 64. Onanfele, latinul. 65. Kérem, németül. 66. Az eszmélet hirtelen elvesztése. 68. Ragadozó emlős. 69. General. . ., legnagyobb monopólium az USA-ban. 70. Tartozást kiegyenlít. 71. Eladás. „?• Barki. 74. . .. ye, belga hegedűművész (Eugéne. 1858—1931). Egyéni szókincs. 76. Amerikai atléta, a 100 méteres síkfutás "o°^Le 3 mexikói olimpián (James) 77. Libahang. 78. AAÁ. 1 Motorkerékpár márka. 80. ... nehetár, a köd, a pára áraT3^mn- monnákban. 81. Nótás. 83. Kerti dísznövények. .••• Romában, Wolfgang Koeppen regénye. 87. Villanófénylámpa. 89. T-vel az elején: valaki a szóban forgó helytől rnesz£ e tartózkodik. 91. Közvetítő berendezést működésbe hozó Jémkorong. 93. Az idézet harmadik sora (zárt betű: T). FÜGGŐLEGES: 1. Naplóíró, II. Rákóczi Ferenc nemes apródja (1692—1752). 2. Buzgalom, románul. 3. Testvérbátyának a felesége, népiesen. 4. ... Marin, Amza Pellea közkedvelt parasztfigurája. 5. TK. 6. Több azonos nevű férfi. 7. Norvég tudós, az 1973-as fizikai Nobel-díj nyertese (Ivar). 8. Élősködő állatkái. 9. Torda melletti folyóvíz román neve. 10. Az Interpol országos kirendeltsége, röv. 11. Kicsinyítő képző. 12. Ajándékoz. 13. Gyulladás. 14. Ibraileanu 1933-ban megjelent regénye. 15. Hintő. 16. Igen, szlovákul. 17. Ízletes, nagy tengeri rák. 18. Erdélyi származású vándor régiséggyűjtő (1796—1842). 23. Aromás fűszer. 25. Nyugalom, pihenés — franciául. 26. Havonkénti orvosi ellátás. 27. Bánk tisztsége. 31. Posztócipő népies neve. 32. Viselésre alkalmas testhezálló női ruhadarab (két szó). 33. Az idézet negyedik sora. 34. Fiatal szarvasnak első agancsai. 35. Ovidius egyik személyneve. 37. Város az USA-ban, Massachusetts államban. 38. Közlekedési eszközön bizonyos számú szállítás pénzben kifejezett értéke (két szó). 39. Távíróhang. 41. Hordót fertőtlenít. 44. Utolsó. 45. Hazánk legnagyobb megyéje. 48. Fogalmazványt végleges formában, szépen leír. 49. Két igeképző. 50. Középóvodás! 51. Bódítás. 54. A 77. számú sor párja. 55. ... ika, szónoklattan. 57. Gyerekek kedvenc itala. 69. Kiáltok, románul. 62. A földtörténeti középkor középső szakasza. 65. Amerikai filmszínész (John, 1900—). 67. Igavonó. 68. Anyacsavar, német eredetű szóval (TITT). 69. Magánbeszéd. 72. A lappoknál az alvilág istene. 73. Rizses birkahús e. 75. Repül. 76. Aleppo, Szíriai város másik neve. 79. ...táris, katonai. 81. Spanyol festőművész (Salvador). 82. A naprendszer bolygója. 84. Sorsjegy románul. 95. Visszavágott nyílás a jégen. 86. Lengyel félsziget. 87. Fábaró. 88. KMIÉ. 90. Tantál vegyjele. 91. Tupoljev-tervezte repülőgép. 92. Asszonynév képző. (Készítette Nagy Elek Tibor) A 21. számban közölt, Májusi zápor után című rejtvény megfejtése: Szinte sercent, hogy nőtt a fű, / Zengett a fény, tüzelt a Nap. / Szökkent a lomb, virult a Föld, / Táncolt a Föld, táncolt az Ég. ■ FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKÓ ERVIN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/1 24 20. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ALEXIM, departamentul export-import presă, str. 13 Decembrie nr. 3. — P.O. Box 136—137. Telex 11226 București. A nyári hónapokra is újítja meg UTMNK-előfizetését. A posta június 14-ig fogad el előfizetéseket és előfizetés-megújításokat. ' í ÍIÍil©—iHIWi 11 .........P'in ni iilillH |)M I