Utunk, 1979 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-05 / 1. szám
A szent hajdan gyöngyei Lászlóffy Aladár elbeszélésének folytatása a 3. oldalról ...Ezt jónak láttam veled tudatni, édes barátom, mert kit nem interesszál manapság nálunk a varsói dolog ... 1819. kocka A hongyülésre küldendő követeknek utasítás. A bihariak döntése Lengyelország ügyében. Az európai nagy hatalmasságok közt fennálló szerződések ellenére a nemzetek sorából kitöröltetett lengyel nemzetnek alkotmányos jogaiba visszahelyezését indítványozni, azon történeti kapcsoknál fogva, melyek magyart a lengyellel hajdani szomszédág, atyafiság, alkotmányhasonlatosság, megosztott uralkodói szék s együtt küzdött véres harcok emlékezete által szorosabban egybekötik, fölírást javasoltak Bihar megye Rendei az ország részéről őfelségéhez intézteim s maguk is esedeznek, hogy a férfias erővel küzdött, de magára hagyott lengyel nemzet szomorú sorsa enyhíttessék, és szerződések által biztosított alkotmányának visszaállítására lépések tétessenek. Ezen fölírásra azonban válasz nem érkezett, az önkénynek martalékul adott szomszéd nép szenvedései pedig naptól napig súlyosodnak. A lengyelnek alkotmánya megszűnt, nemzeti nyelve természetes jogaiból kivetkőztetett, külön állott országa egyéb birodalmak kiegészítő részévé lett. Lépcsőnként dúlta szét nemzeti kincseit az erőszak, mely vaskövetkezetességgel leigázására törekszik. Ezen kebelrázó önkény általában az örök igazság törvényeivel és az emberiség igényeivel meg nem fér, különösen pedig az európai hatalmasságok által szentesített szerződések iránti bizodalom csökentésére vezet, s ezért szükségesnek látja a választmány, hogy követeink az országos rendek figyelmét e tárgyra nézve kifejezett törvényes óhajtásokra ujont felhívják. 1820. kocka Ház, szappanos joggal eladó. Tek. Nyitra vármegyében kebelezett Érsekújvár mezővárosában egy az országúton fekvő, legjobb karban létező ház, minden szappanos mesterséghez szükséges eszközökkel jutányos feltételek mellett kézből eladó. Bővebb tudósítást bérmentes levelekre ad Konlegner Károly ottani kereskedő. 1821. kocka Decemb ... ***Nagy érdemű, nagy fényű barátom! Bepecsételve áll a levelem a Tek. Asszonyhoz, szíves kívánságaimmal az új esztendőre s azon kérelemmel, hogy a levélbe tett papirosszeletet első továbbítandó üzenetébe bérekeszteni méltóztassék, midőn tegnap már gyertyavilágnál vevém Berlinből dec. 8-dikán írt megbecsülhetetlen leveledet. Édes barátom, örvendek magadnak, de örvendek hazádnak is, hogy ezen utadon magadat ismeretekben meggazdagíthattad s minékünk s a nemzetnek a külföldön becsületet csinálhatál. Levelednek sok helyein sikoltottam fel, de sehol nem anynyira mint midőn írod, hogy Gőthénél tölthetél félórát, meleg nyájassággal fogadtatva. Mi kik utazást nem tehetünk, neked köszönnénk, hogy tapasztalásaidban részesülhetünk. Irigylettem azon szerencsédet is, hogy Luther cellájában lehetős, mert ha a theológiai kérdésektől borzadok is, tisztelem azt a nagylelkű, azt a hős lelkű embert. Bolondságai a század bolondságai voltak s azokon is keresztül kelle esni. Reményiem Göthével beszéltél nyelvünk s literatúránk s a Széchenyi, Vay, Károlyi hőstette felől s bár előtte valamit declamáltál vala magyarul, hogy ő ítélhetne utána nyelvünk hangzásáról. Bár Tiecknél s még a szépasszonyok körében is szólhatnál nyelvünk felöl. Tedd ezt majd Londonban, Párizsban s valahol helye lesz... 1822. kocka Piarista rector Tamássy úr tegnap korán reggel belépe hozzám, s kért hogy az abaúji őröket bírjam reá, hogy magát s szekerét eresszék bé a megyébe; egyszersmind kezembe adá leveledet és a Toldyét, melyet major Barthos úrnál a Tekintetes Asszony teve le. Július első napja okta el lévén zárva Ujhelytől és az egész világtól, csak ekkor tudtam meg a dolgot... Igenis itt ki vannak állítva az őrök, s oly kemény paranccsal, hogy rector uramnak is vissza kelle fordulni. Viczmándy s Linkovics orosz esperes mindjárt a hír első hallására Kékedre futottak, mely távolabb esik a ragály követhető útjától. Dókus viceispány a szőlők alá filagóriájába vonta magát. Azt mondják Ujhelyben halnak, de csak a Barátszeren; innen az a vélekedés, hogy az éhség öli az embereket, inkább mint a cholera. Ezt írja nekem ma Horn patikárius úr, levelét a zempléni őr által az abaúji őrnek adatván, s arra kér, hogy itt fogadjak neki embert, aki Kassáról számára gyógyszereket hozzon. Én Ujhelyen nem küldhetek tehát postára semmit s így élek az alkalommal ezen ember által téged tudósítni. ... Ez történt Bökényben is, mely Ugocsában fekszik; Beregben Csetfalván, Váriban, Naményban; Szatmárban Csecsén, Csekén (ott a mi Kölcseynk!) és Kórodban; Szabolcsban Kisvarsányban. Tisza-Ujlakon néhány megholtat felbontottak s reá ismertek az indiai nyavalya minden jeleire. 1823. kocka Jelentés Alázatosan ajánlja alulírt a közelgő országgyűlésre, mindennemű kardokkal, különösen pedig dúsan ékített és ízletteljes bronsz, vagy ezüst díszkardokkal jól ellátott raktárát a legjutányosabb áron! Hinszmansieder Károly Pesten Uri utcában, a „Kardhoz“. Egy bohó történet. Múlt vasárnap reggel egy hajdú be nem tud a jönni pitvarom ajtaján. Felkeltem s megnyitottam. Egy fertály óra múlva megint birkózik valaki. Annak is felnyitom. Aztán megint. Már akkor kifakadok s midőn megnyitottam az ajtót, meg kelle követnem kipattanásomért a szegény Szikszay fiskálist. Negyedszer is küszködik valaki. Megyek és kirepül "a számon az ebadta. Képzeld, Reviszky Dinkó Bánóéról! Sokáig a tarta prédikációja, hogy becsületes embernek mondani ebadtát ... Az úr a tanúm, mondám, hogy a szó elébb reppene ki a számon mint kegyelmed meglátám. De ő csak vitte a magáét. — Uram, mondám, a Jézus Krisztus betett ajtóval is bejött a házba, itt pedig már négy nem tuda a nyílt ajtón... — Oly nevetés lett a szobában, hogy szegény kénytelen volt velük somolyodni. Nevess rajta, ha tudsz, én mindég nevetek, mikor eszembe jut. 1825. kocka • ...........................özöne a századnak lefolytéval szenvedett csapásoknak, a szerencse változó karjain véghez vitt, minden nemzetek előtt ismeretlen sokasága a kiállott csatáknak...................... 1826. kocka Kedves Barátom! Az este azt hozza el, hogy itt ülök lámpám fénykörében és végezem ami kell.. . Ha őfelsége Ferenc császár elébem állna ilyen időben (ahogyan álmomban elébem roppant a minap) vajon csak feddőleg fejezné ki kegyelmes csalódottságát, eképpen: Dehát Domine Kazinczy, éppen kegyelmed, vagyis hát kegyelmed is! aki pedig javulást fogadott, vagy mutatott legalább, hosszú időkre, mindenképpen a legcsendesebb, akinek fejét meghagyni hibának nem látszott, forrongóbb időkben sem. Hát nem hagyja abba? De hiszen elhiszem maga, igenis maga a legveszedelmesebb mostan, vagy már régtől fogva is az, ott álnok papirosai közt, a csendes lámpája alatt, a lúdtollaival, maga! ... maga!... Édes barát! Most estve naplementekor vettem a kedves 1827. kocka Édes barátom! most este, naplementekor vettem a kedves ajándékot. Holnap és holnapután itt vásárunk lesz, ha lesz, azok által küldöm majd recensiómat Ellingernek. Imhol az: Könyvbírálás A mű Pesten nyomatott, Trattnernél, igen csinosan, sűrűen, de szép és egészen új betűkkel. Recensens nem bocsájtkozik ki itt a munka szoros megítélésére, annak ideje akkor lesz, midőn a Ildik is megjelenend; de siet ennek elkészülését mind azokkal tudatni, kik a poesist nem egyedül abban keresik s találják, hogy a beszéd rímekre vagy lábakra szedessék. (És így mindvégig a könyvön.) A pénz is kezedhez megyen hamarost. Ebből fizesd ki majd: 1. A szekereseket. 2. A könykötőt. 3. Gerlach-ot és az Antológiát. 4. Fellnert az óvást. 5. Rumyt 150 Ftig. 6. H. Istvánt 200 Ftig. Válassz papírosat az új könyv borítékjához s a typographiában hagyd meg, hogy ezt nyomtassák a cifrasság közepébe: A SZENT HAJDAN GYÖNGYEI 1828. kocka Óvás. Miután mind saját, mind gyermekeim java elkerülhetetlenül szükségessé teszi magam és szülötteim vagyonának biztosítása végett nyilvánosan kijelenteni, hogy Lajos fiam által csinált adósságokat — legyenek azok bármineműek — sem jelenleg, sem jövendőre fizetni nem fognám, — egyszersmind azt is nyilvánítom, miszerint a három hónap múlva beálló teljeskorúsága után is felette a gondnokságot törvényes lépés által magamnak kieszközlöm, azt mindaddig megtartandó, vagy pedig halomásom esetében más gondnokra bízandó, míg maga alkalmassá válandik vagyonát önmaga kormányozhatni. Szemeréd, június l6dikén özv. Stainlein grófnő, született Hellenbach báróné. 1829. kocka .........mely eltekintve vívódó múlt felett, egyszersmind nyugodt önérzettel néz a jövő elébe... vienne que pourra! Sem egykor, midőn a pezsgő közélet küzdelmei — oly bűbájos képleteket színezve a jövő fellegkárpitaira — absorbeálták a legjobbakat is, sem utóbb, az önmegadó, tehát öngyilkoló lemondás gyötrelmei közt nem volt meg az az idő, mely a múltnak felfogására, értésére képesít. Akarjuk hinni, hogy immár megérkezett. Vagy legalább ne múlasszunk el semmit, hogy megérkezzék. . Az antik világ embere, midőn szülőfölde elpusztittaték: ha házi isteneinek szentszobrait megmenthette, kitörté könyvit szemeiből s új erővel, új reményei látott dologhoz ... Mentsük meg, tartsuk fenn a halk cselekvés ama hőseinek reliquiáit! Kor, viszonyok, szenvedelmek sorait söprik el a vívóknak, híveknek — hagyján! a zászló magasan leng a hősök kezében s a megüresedett nyomokba új meg új hatalmas társak, bajnokok sorakoznak. Honnan jönnek ők? A sémiből. S a népakarat keni őket fel a... — — — — — — — — — __ __ 1830. kocka Éppen most jelent meg és kapható Geibel Károly könyvárosnál (Hajó-utcában). TAKTIKA vagy a politikai gyülekezetek tanácskozásának theoriája Bentham Jeremiástól Franciából fordította Dumond István után Gindery János (Két kőre nyomatott táblával) Fűzve 1 ft 30 kr pengő pénzben 1831. kocka Tisztelt kedves barátom, Széphalom Abaújnak utolsó helye, mely nincs bekerítve még a cholera miatt. Emberem indul oda viheti ezt a csomót is végezetül. Utolsó levelemet az úr nem aszerint értette, amint óhajtottam. Én is ember vagyok, mint minden asszonyi állat magzatja, de nem örömest vádolnám azzal magamat, hogy akiket szeretek megbántottam, s hogy akarva bántottam meg. Engedtessék meg ehhez mondanom, hogy én minden elméink közt az úr írását szeretem leginkább; az nem szofornyás, azt nem rontotta el a pedantéria; lelkes, velős, tiszta, szép. Ám „A Művészt akár dicsérjük méltóképpen, midőn munkája csodálásában felejtjük dicséretét“ — ezt mondja Emilia Galottiban a herceg. Halld tehát miért nem szólok én Zalánról, miért a Cserhalomról és miért most Salamonról. Bár te is úgy vehetnéd azt, amint Csokonay legjobb dalaival! Szívesen köszönöm baráti fáradozásidat, elfogadom tekintetes Károlyi úr ajánlását. Kinek van inkább szüksége pénzre, mint nekem, minekután a prókátorok istentelen kezeikből még a septemvirális tábla sentenciája sem tud a kikaparni? De érzem én, hogy typographusainknak pénz adni fontos lesz eztán is. Minden munkáim letisztázva várják a rendelést, egyedül epistoláim vannak hátra. Hogy azok valaha jussanak sajtó alá, nem hinném, nem is reményem a mai idők közt, s nem könynyedebben, mint mástól a poétai munkák. De sebaj! Nem győzöm hangoztatni, hányszor is elmondom: összefogni a dolgokat, barátom, összehozni, összefoglalni és összesíteni kell. Synthetizálni az eredményeket. Mindég erőnk a megőrzés. Thalyhoz, Farkas Antalhoz is készen áll asztalomon a levél. Az is az iratnyalábban megyen. Az ember már kint vár a fogatossal, s eljött az este, de még ma elindulnak. Amíg lehet. Ahogy lehet. Annyit írtam már, hogy alig lát többé a szemem s nyakam mar csaknem megmerevedtek. Ajánlom magam becses emlékezetedben megőrizni. Élj szerencsésen! — — — — A mikrofilm archívum zárójelentése: .................ezért a kísérleti vizsgálat végén meghozott döntés, hasonló helyzetek, képletek, szükségletek előfordulásának valószínűtlenségére hivatkozva, intézkedik, hogy az anyag értelmezhető, tehát felhasználható részeit nyelvtörténeti sajátosság, gazdaságtörténeti dokumentum, korfestő adat, kép, anekdota stb. stb. szempontjából külön kodifikálva kategóriáikhoz irányítsák, eredeti állagát a BhFF szabályzat 111. paragrafusa értelmében végleg felszámolják, előfordulásának tényét pedig az U.K.H. 10011 Világintézet álomnaplójába vezessék be, mint azokat a tisztázhatatlan egykori dolgokat, képződményeket, problémákat, melyeket a maga erejéből megoldott úgyis helyben a primitív kori történelem, s a továbbiakban már csak az értelem halandó, személyeskedő, tehát fegyelmezetlenebb részét, a szellemet nem hagyják nyugodni. SÖRIVÓKNAK VALÓ NÓTA KORMOS GYULA RIPORTJA 1824. kocka Szeretünk és szoktunk is gyakorta ünnepelni, évfordulókra emlékezni, s mégis valahogy szinte észrevétlenül mentünk el Kolozsvár egyik legnépszerűbb és leggyakrabban emlegetett üzeme, a sörgyár centenáriuma mellett,holott vannak, vagyunk néhány tízezren ebben a városban, akik legalább egyszer hetente habzó vírsus sör mellett diskuráljuk meg ügyes-bajos dolgainkat, és számunk, ha érzékeim nem csalnak, évről évre gyarapszik. Mind több a híve a nevezetes „seritalnak“ vagy a „folyékony kenyérnek“, ahogyan egyesek becézik, s ha erről nem is szokás statisztikát készíteni az évvégi számvetések alkalmával, a sörgyár vezetői a megmondhatói annak, mennyire nem könnyű a növekvő igényeket kielégíteni. Pedig a mai sörgyár nem 2500 hektoliter sört gyárt évente, mint ama száz év előtti, hanem mintegy félmillió hektolitert, és a szállítást, a sörházak, vendéglők, üzletek, sőt olykor zöldség- és gyümölcs üzletek ellátását sem cammogó bivalyok és széles tomporú stájer lovak vontatta stráfszekerekkel oldják meg, hanem gépkocsikkal. Mégis megtörténik, hogy a sörivó cimborák néha nem éppen a legelismerőbben nyilatkoznak a Monostori úti sörgyárról, amikor a csapos sör helyett csak tehetetlenül széttárt karokkal köszönti őket. Mert hát ilyenek vagyunk, cimborák, add meg uramisten, de most mindjárt, a többi — például az, hogy honnan kerül ki a torkot hűsítő nedű — nem igen érdekel. Lám, annyit se tettünk, hogy ha már nem koccintottunk — mert sörrel ugye nem szokás —, legalább egy korsónyit a száz éves fennállását ünneplő sörgyári dolgozók egészségére ürítsünk. Bizony-bizony kereken száz esztendeje múlt, hogy bizonyos Sigmond nevezetű testvérek a Monostor út 2—6. szám alatti telken — ahol ma is áll —, a kolozsvári sörgyárat megalapították. Szerény, manufakturális eszközökkel dolgozó sörfőzde volt ez, évente mindössze 30 ezer hektoliter árpát és 16 ezer kiló komlót dolgozott fel, amiből legalább is a Sigmond testvérek állítása szerint, mindössze 2500 hektoliter sört készítettek, nyilván a fizetendő adó összegére is előrelátóan gondolva. Ez a szerény kezdeményezés vetette meg a mai sörgyár alapját. Arról már igen kevesen tudnak, ha tudnak, hogy ugyanezen a helyen már jóval korábban is, a XVII. század első évtizedeitől kezdve működött egy serfőzde. A gyár mai területe, miként az egész környék, akkortájt a kolozsmonostori római katolikus Konvent tulajdona volt, és úgy tetszik, a jó páterek sem vetették meg a „folyékony kenyeret“, mert a saját részükre és jobbágyaik szükségletének kielégítésére serfőzőt működtettek. A fáma arról sem tesz említést, hogy mi kényszeríthette Sigmondékat arra, hogy alig tíz évvel később a gyártói megváljanak. Mert hogy nem a kolozsvári polgárok idegenkedése lehetett az indító ok, arra elegendő bizonyság, hogy az egykori Czell Frigyes, akinek már volt egy sörgyára Brassóban, nemcsak érdemesnek találta a gyárat megvásárolni, hanem hamarosan hozzákezdett a kezdetleges üzem átszervezéséhez, modernizálásához, a termelés fokozátához. 1910—12-ben már állt a gyár központi, mai napig meglévő főépülete, működtek az új fermentációs pincék, a töltő, üveg- és hordómosó részlegek, a még máig is használt földszinti és emeleti serfőző, valamint az alagsori és részben emeleti géptermek. A Czell sörgyár már akkor is kékre festett épületeire és a mellette levő sörkertre kisdiákkoromból még magam is emlékszem, de amire odanevekedtem, hogy sörét is megkóstolhassam, az 1929-es nagy gazdasági válság Czell Frigyes helyzetét is aláásta. A brassói Hitelbank útján új gazdát kapott a gyár, a tordai sörgyár akkori tulajdonosa, Bisztrai Farkas Imre vásárolta meg. Ez hamarosan felszámolta a tordai gyárát és a Czell sörgyárból csinált Ursus sörgyárat. Abban a reményben, hogy a nagyobb kapacitású és jobban felszerelt kolozsvári sörgyára, két szeszgyára és egy görgényi faipari vállalata jövedelméből majd csak eltengeti valahogyan az életet. A gazdasági válság Farkas Imrével nem bánt kesztyűs kézzel, az állandóan ismétlődő munkászavargások is zavarták: nem talált más kiutat, belépett a sörgyárak kartellébe, s ennek következtében az Ursust is a nagyváradi Dreher-Hagenmacher sörgyár kezelte. Nem volt ez vidám idő, van egy maradandó emlékem róla. 1934-ben kezdődött az a szokás itt felénk, hogy tanév végén a középiskolás diákokat gyárlátogatásokra vitték. Amolyan serkenő bajszú nagydiák voltam, és így az akkori Dermata, a Húsárugyár, a Dohánygyár meglátogatása után az iskola két évfolyamával részt vettem a sörgyár meglátogatásában is. Komoly, már akkor modernnek nevezhető felszereléssel folyt a habzó nedű gyártása, de a hordók, palackok rendben tartását, szállítását, raktározását kézi erővel, férfiak és legalább fele részben kimerült asszonyok végezték. Csöppet sem volt ez vigasztaló látvány, de rosszabbat is láttam például a Dermata nyersbőr- és cserző részlegén. Viszont a gyár vezetősége egy frissiben csapraütött hordó sörrel vendégelte meg a „diákurakat“ és tanáraikat. De bármennyire is népszerű volt a kolozsváriak előtt az Ursus sör és „szép“ pillanat, amikor a ma is létező Ursus sorházban délelőtt 10—11 óra között rendszerint népes vendégsereg asszisztálása közepette lezajlott a szertartásos „friss csapolás“. Hagenmacherék 1940-ben állandóan csökkentették a gyár termelését. 1939—40-ben már alig termelnek többet, mint annak idején Sigmondék, holott a gyár kapacitása 60 ezer hektoliter volt. A háború első éveiben ez a mennyiség még tovább csökken, romlik a sör is, a 11—12 %-os sör helyett csak 8 %-ost termelnek, egészen addig, amíg Hagenmacherék kezéből is kicsúszik az irányítás. 1943—44-ben újabb hirtelen fellendülés következett: a háborús hisztéria fokozza a sör iránti igényt, ismét 30 ezer hektoliter az évi termelés, s így is alig győzik kielégíteni a szomjas gégéket. Ennek a konjunktúrának a háború befejezése vet véget, s 1945—48 közötti újabb nehéz idők következnek, se nyersanyag nincs, se az infláció nem kedvez a sörgyártásnak. az új időszak 1948-ban, az államosítással kezdődik, bár nem minden nehézség nélkül. A sörgyárhoz csatolják a kolozsvári és a szamosújvári szeszgyárakat, ide kerül a volt tordai sörgyár is, és az új munkás vezetőség hozzálát a rekonstrukcióhoz, a termelés átszervezéséhez, a felszerelés kibővítéséhez. Mintegy 8 millió tejes befektetéssel új épületek, épülettornyok emelkednek a régi faistállók és raktárak helyén, elkészül a 335 tonnás malatasiló és a kicserelt vagy korszerűsített gépek, gépsorok segítségével 1958-ban már 92 ezer hektoliter sört állítanak elő és a következő tíz évben ezt a mennyiséget is megkétszerezik. 1971—73-ban újabb bővítés, korszerűsítés következik, a régi főépület mellett, mögött, a régi malom helyén új toronymagas üzemrészek készülnek el, és rengeteg más gépi berendezés mellett egy olyan automata palackozó gépsort szerelnek be, amely naponta két váltásban közel negyed millió palackot tölt meg. Ezzel és sok más korszerű gép és futószállítószalag segítségével szinte minimálisra csökkentik a kézi munkát. Pedig hol tart a mai termelés. Már 1974-ben elérte az évi 424 ezer hektolitert! Természetesen merőben megváltoztak a dolgozók munkakörülményei is, és a sörgyár mai dolgozóinak túlnyomó többsége szakmai tanfolyamon, technikumok végzetteiből vagy más magasabb képesítésűekből áll. És ez a megállapítás nemcsak a dolgozók 50 százalékát kitevő 18—35 évesekre vonatkozik, hanem a 40 százalékot képviselő 35—40 évesekre is, a gyár tulajdonképpeni derékhadára, amely együtt nőtt, fejlődött a mai, valóban korszerű hatalmas üzemmel. Sörivó cimborák! Amit eledendő trehányságunkból kifolyólag elmulasztottunk az év folyamán: ürítsünk egy korsó jó habzó Ursus sört közhasznú szép üzemünk dolgozóinak egészségére! KÖRÖSSI P. JÓZSEF útközben és egyszerre megindultak a vitorlavásznak és annak már nem tudtunk ellenállni mi sodorhatta azokat a vásznakat mikor mi még fújtatni sem mertünk nem hogy szelet csinálni azok a vásznak maguktól indultak meg árbocrudat mi adtunk alájuk a hajóács mesterségét útközben tanultuk így adta elő később tengeribeteg kormányosunk de hogy egy léghajón mi szükség vitorlavászonra tengeribeteg kormányosra s miért kell a hajóács mesterséget a matrózoknak léghajón elsajátítani — hadd ne (én) áruljam el