Utunk, 1980 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-04 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG í R Ó S Z ö V XXXV. IA FOIA AM • 1. (1627.) SZÁM © ARA 1 LEJ • KOLOZSVAR-NAPOCA, 1980. JANUÁR 4 ETSÉGÉNEK LAPJA Összekötő híd Ismét magunk mögött hagytunk egy eredményekben gazdag évet; ötéves tervünk utolsó esztendejébe léptünk. Az 1980. évi országos gazdasági-társadalmi fejlesztés-tervet joggal jelenthetjük eddigi eredményeink és jövőbeni célkitűzéseink összekötő hídjaként. Hiszen idei feladataink teljesítésével lezárul a mostani ötéves terv s ezzel a pártprogram megvalósításának egy lényeges szakasza, s egyben megteremtődnek a feltételek a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom betetőzését célul tűző évtized kezdetéhez. Összekötő híd abban az értelemben is, hogy átmenetet képez a XI. kongresszus, illetve az Országos konferencia által kitűzött feladatok teljesítése és a XII. pártkongreszszus által meghirdetett, új szemléletre épülő gazdaság megteremtése között. S bár állításunkat gazdag tényanyaggal támaszthatnék alá, pillanatnyilag csak a nemzetgazdaság szerkezeti átrendeződésének vizsgálatára szorítkozunk. Idei tervünk ugyanis, ha nem éppoly erőteljesen, miként az az 1981— 1985 ötéves terv időszakában kidomborodik majd, minden tekintetben magán viseli az RKP XII. kongresszusának szemléletét, a nemzetgazdaság szerkezeti átrendeződésére vonatkozó célkitűzéseit, meghatározó jegyeit. Miben áll a gazdaság szerkezeti átrendeződésének lényege és jelentősége, s mi a magyarázata annak, hogy erről a sajtóban és a szakköltötében egyaránt —írr—ATOMAI- -időben mind több szó esik? A kérdés megválaszolását azzal kell kezdenünk, hogy pártunk XII. kongresszusa alapvető feladatként jelölte meg a korszerű, fejlett nemzetgazdaság megteremtését, amely az ország anyagi, pénzügyi és emberi erőforrásait maximális hatékonysággal állítja gazdasági és társadalmi gyors előrehaladásunk szolgálatába. Egy nemzetgazdaságot, mint ismeretes, a gazdasági potenciál, a fejlettségi színvonal és a növekedési dinamika mutatói segítségével szoktunk jellemezni. De akármennyire is lényegesek ezek a vetületek, a gazdasági szerkezet mellőzésével alkotott kép nemcsak hogy nem teljes, hanem olykor hamis lehet. Hisz több példa is tanúsítja, világgazdasági síkon, hogy valamely ország, amely az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében magas színvonalon áll, vagy éppenséggel az élcsoportban helyezkedik el, mégsem tekinthető egyértelműen fejlett országnak, ha gazdasága egyoldalú, hiányos szerkezetű vagy korszerűtlen. Amikor tehát a kongresszus a korszerű, magas hatékonyságú gazdaság megteremtését jelölte meg az elkövetkező időszak alapvető céljául, nem véletlen, hogy egyéb követelmények mellett külön kiemelte az egész nemzetgazdaság s ezen belül elsősorban az ipar szerkezeti átrendezését, átrendeződését. Idei tervünk már ebben a szellemben fogant, mintegy előkészítve a kongresszusi célkitűzés valóra váltásának előfeltételeit. Iparunk szerkezeti átrendeződését több körülmény sürgeti. Mindenekelőtt az, hogy az előző időszakban, de különösen a jelenlegi ötéves terv első négy esztendejében bekövetkezett mennyiségi felhalmozásokat mindaz területen új minőséggé kell változtatni, azt extenzív növekedést gyors ütemben a túlnyomóan intenzív fejlődésnek kell felváltania. Másodszor: követeli ezt a tudományos-technikai forradalom széleskörű kibontakoztatásának igénye hazánk nemzetgazdaságában, ami feltételezi a legújabb műszaki és tudományos vívmányokat hordozó, úgynevezett iparosító iparágak és alágazatok elsődleges fejlesztését, előtérbe helyezését. Harmadszor: meg kell haladnunk a fejlődő ország stádiumát, ami szükségessé teszi, hogy a nemzetgazdasági szerkezet tekintetében is közeledjünk a közepesen fejlett, majd a fejlett országokra jellemző szinthez. Negyedszer: termékeink nemzetközi versenyképességének fokozása a műszaki jellemzők, minőség és hatékonyság tekintetében, hogy sikeresen állhassák meg helyüket a fokozódó világpiaci konkurrencia-harcban. Végül: a világméretű energia- és nyersanyagválság kedvezőtlen hatásainak kivédéséből fakad ama szükségesség, hogy a következő évtized folyamán függetlenítsük magunkat a külföldi tüzelőanyag- és energiabehozataltól. Már e körülmények puszta felsorolásából is kiolvashatók a várható szerkezeti változások főbb irányai. Az új szemlélet szerinti szerkezeti átrendeződésben jedawara Korazei fiatpartfrgali-es----alágazatok elsődleges fejlesztése, a gépipar (s ezen belül az elektronika, szerszámgépgyártás, finomműszerészet stb.) és vegyipar részarányának növelése. Ipari nettó termelésünk az idén 11,5 százalékkal növekszik, a gépipar termelése pedig 13%-kal lesz nagyobb az 1979. évi színvonalnál. Ezt magas műszaki színvonalú gépek és berendezések kiemelt fejlesztése útján biztosítjuk. Az ezirányú szerkezeti változás felerősödik az 1981—1985-ös időszakban, amikor az összipari 10Vo-os növekedési ütemmel szemben az elektronikai és elektrotechnikai ipar fejlődése eléri a 13°/o-ot, a szerszámgépgyártás 2,2-szeresére, a finommechanikai ipar termelése pedig a 3-szorosára növekszik. Ezen alágazatok kiemelt fejlesztése lehetővé teszi az egész nemzetgazdaság magas műszaki színvonalának biztosítását, a gazdasági hatékonyság számottevő növelését, a termékek minőségének olyméretű javítását, hogy azok magas szinten elégíthessék ki a belső fogyasztás és a világpiac növekvő igényeit, követelményeit. Gyors ütemben növekszik továbbra is a vegyipar termelése, mely az idén 12,8%-kal haladja meg az 1979. évi színvonalat, s növekedése magas ütemű lesz a következő ötéves terv folyamán is. 1985-ben a gép- és vegyipar együttes termelése az összipari termelés 50%-át fogja kitenni. E szerkezeti változás jelentőségét akkor mérhetjük fel reálisan, ha figyelembe vesszük, hogy az NSZK-ban e két iparág részaránya 56%-ot, az Egyesült Álalmokban, Franciaországban és Belgiumban 50%ot, Japánban 60°7o-ot tesz ki, vagyis megközelítjük e tekin (Folytatása a 4. oldalon) VITA LÁSZLÓ .. 1 fülöp Antal Andor: Csendélet ecsetekkel STEAUA XXX Harminc éves a Steaua — a Romániai Írók Szövetségének Kolozsvárott megjelenő román folyóirata. Harminc évvel ezelőtt hagyta el a nyomdát első száma — akkoriban még Almanahul Literar címmel, az Igaz Szó őse, az Irodalmi Almanach testvérlapjaként. Évfordulókon, ünnepélyeken minden jót el szoktak mondani az ünnepeltről, ami nem egyszer komoly szellemi erőfeszítést igényel az ünneplőtől. Szerencsés helyzetben vagyunk. A Steaua esetében nem kell mutatványos szellemi agytornát végeznünk, hogy nyugodt lelkiismerettel kimondjuk: a harminc esztendős folyóiratban országos tekintélyű és jelentőségű lapot köszöntünk. Nem volt harminc esztendőre szüksége a Steauának, hogy azzá nője ki magát, ami. Már az első években azzal hívta fel magára a figyelmet , ami azóta is alapvető jellegzetessége maradt: igényességével. Azzal a törekvésével, hogy a kortárs román irodalom legmagasabb szintjét jelezze. Megtehette, hiszen azok, akik szerkesztették a lapot, mindig is az önmaguk iránti igényességgel biztosították az erkölcsi alapot ahhoz, hogy írótársaiktól is ugyanezt követeljék. A kortárs román irodalom ismerői számára elég, ha felsoroljuk azoknak a nevét, akik főszerkesztőként vezették — vezetik a lapot: Miron Radu Paraschivescu, Geo Dumitrescu, A. E. Bakonsky — és Aurel Rau, aki immár több mint húsz éve áll a szerkesztőségi kollektíva élén. Ha van közös vonás a négy főszerkesztő között — akik közül, fájdalom, kettőt már csak „néhai“-ként emlegethetünk —, ez költőmivoltuk mellett éppen az említett igényességük. Vidéken megjelenő lapot folyóiratot mindig kíséri a vidékiesség veszélye. A Steaua szerkesztői vigyáztak arra, hogy a lap egésze mindig a kortárs román irodalom sodró áramában maradjon, azzal, hogy munkatársai között az ország különböző részein élő, legjobb román írókat találjuk — így olvasógárdája is országossá vált. Ugyanakkor szem előtt tartották, hogy a folyóirat célja nem csupán az, hogy szerkesztői részére állást, megélhetést és publikációs lehetőséget biztosítson, életképes irodalmi csoportosulásból az egész erdélyi román irodalom szervezőjévé nőtte ki magát. Országosan, sőt határainkon túl is ismert és elismert írók, költők, kritikusok, esszéírók nevelődtek ebben a műhelyben, és ha a szintén kolozsvári Tribuna című hetilapot, a Dacia Kiadót, Erdély más városaiban azóta létesült irodalmi lapokat tekintjük, lehetetlen észre nem vennünk, hogy azok kezdeményezői, irányítói, vezető munkatársai csaknem egytőlegyig a Steaudtól indultak. Példamutató az érdeklődés, amelyet az ünnepelt folyóirat első számától kezdve tanúsított a romániai magyar irodalom iránt is. Első számától kezdve rendszeresen közölt és közöl tájékoztató írásokat a romániai magyar irodalom egészéről — nem csupán a kolozsvári magyar írók munkásságáról — és fordításban igyekszik olvasóival megismertetni a legkiválóbb hazai magyar költőket, prózaírókat. Teszi pedig ünneplő vagy ünnepi nyilatkozatok, kampányszerű rácsodálkozás nélkül, az együttélés, a mélyen átérzett és élt testvériség természetes megnyilatkozásaként. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a mindenki által ellenőrizhető egyszerű tény, hogy a Steaua (akár a Tribuna is egyébként) más, nagyobb példányszámú lapoktól eltérően soha se torzítja el neveinket, nem kavarja összevissza könyvcímeinket. A francia hagyományt követi, amely szerint ha valaki nevét hibásan írjuk le, azt jelenti, hogy lenézzük az illetőt, legjobb esetben közömbös számunkra az átkeresztelt név gazdája, vagy az ügy, amelyet képvisel. Kívánjuk, hogy testvérlapunk a Steaua — A Csillag — még sokáig ragyogjon a román irodalom egén. Mindaddig, amíg lesz ezen a földön ember, aki szomjazza a szépen kimondott és igazságában legyőzhetetlen szót. FODOR SÁNDOR SZÁVAI GÉZA Fejezet „egy költészet regényéből”