Utunk, 1980 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-04 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG í R Ó S Z ö V XXXV. IA FOIA AM • 1. (1627.) SZÁM © ARA 1 LEJ • KOLOZSVAR-NAPOCA, 1980. JANUÁR 4 ETSÉGÉNEK LAPJA Összekötő híd Ismét magunk mögött hagy­tunk egy eredményekben gaz­dag évet; ötéves tervünk u­­tolsó esztendejébe léptünk. Az 1980. évi országos gazda­sági-társadalmi fejlesztés-ter­vet joggal jelenthetjük eddigi eredményeink és jövőbeni cél­kitűzéseink összekötő hídja­­ként. Hiszen idei feladataink teljesítésével lezárul a mos­tani ötéves terv s ezzel a párt­program megvalósításának egy lényeges szakasza, s egy­ben megteremtődnek a felté­telek a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom betető­zését­ célul tűző évtized kez­detéhez. Összekötő híd abban az ér­telemben is, hogy átmenetet képez a XI. kongresszus, il­letve az Országos konferencia által kitűzött feladatok telje­sítése és a XII. pártkongresz­­szus által meghirdetett, új szemléletre épülő gazdaság megteremtése között. S bár állításunkat gazdag tényanyaggal támaszthatnék alá, pillanatnyilag csak a nemzetgazdaság szerkezeti át­rendeződésének vizsgálatára szorítkozunk. Idei tervünk ugyanis, ha nem éppoly erő­teljesen, miként az az 1981— 1985 ötéves terv időszakában kidomborodik majd, minden tekintetben magán viseli az RKP XII. kongresszusának szemléletét, a nemzetgazdaság szerkezeti átrendeződésére vo­natkozó célkitűzéseit, megha­tározó jegyeit. Miben áll a gazdaság szer­kezeti átrendeződésének lé­nyege és jelentősége, s mi a magyarázata annak, hogy er­­ről­­ a sajtóban és a szakkö­l­tötében egyaránt —írr—ATOMAI- -időben mind több szó esik? A kérdés megválaszolását azzal kell kezdenünk, hogy pártunk XII. kongresszusa a­­lapvető feladatként jelölte meg a korszerű, fejlett nem­zetgazdaság megteremtését, a­­mely az ország anyagi, pénz­ügyi és emberi erőforrásait maximális hatékonysággal ál­lítja gazdasági és társadalmi gyors előrehaladásunk szolgá­latába. Egy nemzetgazdaságot, mint ismeretes, a gazdasági poten­ciál, a fejlettségi színvonal és a növekedési dinamika muta­tói segítségével szoktunk jel­lemezni. De akármennyire is lényegesek ezek a vetületek, a gazdasági szerkezet mellő­zésével alkotott kép nemcsak hogy nem teljes, hanem oly­kor hamis lehet. Hisz több példa is tanúsítja, világgazda­sági síkon, hogy valamely or­szág, amely az egy főre eső nemzeti jövedelem tekinteté­ben magas színvonalon áll, vagy éppenséggel az élcso­portban helyezkedik el, még­sem tekinthető egyértelműen fejlett országnak, ha gazda­sága egyoldalú, hiányos szer­kezetű vagy korszerűtlen. A­­mikor tehát a kongresszus a korszerű, magas hatékonyságú gazdaság megteremtését je­lölte meg az elkövetkező idő­szak alapvető céljául, nem vé­letlen, hogy egyéb követelmé­nyek mellett külön kiemelte az egész nemzetgazdaság s e­­zen belül elsősorban az ipar szerkezeti átrendezését, átren­deződését. Idei tervünk már ebben a szellemben fogant, mintegy előkészítve a kong­resszusi célkitűzés valóra vál­tásának előfeltételeit. Iparunk szerkezeti átrende­ződését több körülmény sür­geti. Mindenekelőtt az, hogy az előző időszakban, de különö­sen a jelenlegi ötéves terv első négy esztendejében bekö­vetkezett mennyiségi felhal­mozásokat mindaz területen új minőséggé kell változtatni, azt extenzív növekedést gyors ütemben a túlnyomóan inten­zív fejlődésnek kell felválta­nia. Másodszor: követeli ezt a tudományos-technikai forra­dalom széleskörű kibontakoz­tatásának igénye hazánk nem­zetgazdaságában, ami feltéte­lezi a legújabb műszaki és tudományos vívmányokat hor­dozó, úgynevezett iparosító iparágak és alágazatok elsőd­leges fejlesztését, előtérbe he­lyezését. Harmadszor: meg kell ha­ladnunk a fejlődő ország stá­diumát, ami szükségessé teszi, hogy a nemzetgazdasági szer­kezet tekintetében is közeled­jünk a közepesen fejlett, majd a fejlett országokra jel­lemző szinthez. Negyedszer: termékeink nemzetközi versenyképességé­nek fokozása a műszaki jel­lemzők, minőség és haté­konyság tekintetében, hogy sikeresen állhassák meg he­lyüket a fokozódó világpiaci konkurrencia-harcban. Végül: a világméretű ener­gia- és nyersanyagválság ked­vezőtlen hatásainak kivédésé­ből fakad ama szükségesség, hogy a következő évtized fo­lyamán függetlenítsük ma­gunkat a külföldi tüzelő­anyag- és energiabehozatal­­tól. Már e körülmények puszta felsorolásából is kiolvashatók a várható szerkezeti változá­sok főbb irányai. Az új szemlélet szerinti szerkezeti átrendeződésben je­­dawara K­orazei fiatpartfrgali-es----­alágazatok elsődleges fejlesz­tése, a gépipar (s ezen belül az elektronika, szerszám­­gépgyártás, finomműszerészet stb.) és vegyipar részarányá­nak növelése. Ipari nettó ter­­melésünk az idén 11,5 száza­lékkal növekszik, a gépipar termelése pedig 13%-kal lesz nagyobb az 1979. évi színvo­nalnál. Ezt magas műszaki színvonalú gépek és berende­zések kiemelt fejlesztése út­ján biztosítjuk. Az ezirányú szerkezeti változás felerősödik az 1981—1985-ös időszakban, amikor az összipari 10Vo-os növekedési ütemmel szemben az elektronikai és elektro­technikai ipar fejlődése eléri a 13°/o-ot, a szerszámgépgyár­tás 2,2-szeresére, a finomme­chanikai ipar termelése pedig a 3-szorosára növekszik. Ezen alágazatok kiemelt fejlesztése lehetővé teszi az egész nem­zetgazdaság magas műszaki színvonalának biztosítását, a gazdasági hatékonyság szá­mottevő növelését, a termékek minőségének olyméretű javí­tását, hogy azok magas szin­ten elégíthessék ki a belső fo­gyasztás és a világpiac növek­vő igényeit, követelményeit. Gyors ütemben növekszik továbbra is a vegyipar terme­lése, mely az idén 12,8%-kal haladja meg az 1979. évi szín­vonalat, s növekedése magas ütemű lesz a következő ötéves terv folyamán is. 1985-ben a gép- és vegyipar együttes ter­melése az összipari termelés 50%-át fogja kitenni. E szer­kezeti változás jelentőségét akkor mérhetjük fel reálisan, ha figyelembe vesszük, hogy az NSZK-ban e két iparág részaránya 56%-ot, az Egye­sült Álalmokban, Franciaor­szágban és Belgiumban 50%­­ot, Japánban 60°7o-ot tesz ki, vagyis megközelítjük e tekin­ (Folytatása a 4. oldalon) VITA LÁSZLÓ .. 1 fülöp Antal Andor­: Csendélet ecsetekkel STEAUA XXX Harminc éves a Steaua — a Romániai Írók Szövetségének Kolozsvárott megjelenő román folyóirata. Harminc évvel ez­előtt hagyta el a nyomdát el­ső száma — akkoriban még Almanahul Literar címmel, az Igaz Szó őse, az Irodalmi Almanach testvérlapjaként. Évfordulókon, ünnepélye­ken minden jót el szoktak mondani az ünnepeltről, ami nem egyszer komoly szellemi erőfeszítést igényel az ün­neplőtől. Szerencsés helyzet­ben vagyunk. A Steaua eseté­ben nem kell mutatványos szellemi agytornát végeznünk, hogy nyugodt lel­ki­ismerettel kimondjuk: a harminc eszten­dős folyóiratban országos te­kintélyű és jelentőségű lapot köszöntünk. Nem volt harminc eszten­dőre szüksége a Steauának, hogy azzá nője ki magát, ami. Már az első években azzal hívta fel magára a figyelmet , ami azóta is alapvető jel­legzetessége maradt: igényes­ségével. Azzal a törekvésével, hogy a kortárs román iroda­lom legmagasabb szintjét je­lezze. Megtehette, hiszen a­zok, akik szerkesztették a la­pot, mindig is az önmaguk iránti igényességgel biztosítot­ták az erkölcsi alapot ahhoz, hogy írótársaiktól is ugyan­ezt követeljék. A kortárs ro­mán irodalom ismerői számá­ra elég, ha felsoroljuk azok­nak a nevét, akik főszerkesz­tőként vezették — vezetik a lapot: Miron Radu Paraschi­­vescu, Geo Dumitrescu, A. E. Bakonsky — és Aurel Rau, aki immár több mint húsz éve áll a szerkesztőségi kol­lektíva élén. Ha van közös vonás a négy főszerkesztő kö­zött — akik közül, fájdalom, kettőt már csak „néhai“-ként emlegethetünk —, ez költő­­mivoltuk mellett éppen az említett igényességük. Vidéken megjelenő lapot folyóiratot mindig kíséri a vi­dékiesség veszélye. A Steaua szerkesztői vigyáztak arra, hogy a lap egésze mindig a kortárs román irodalom sodró áramában maradjon, azzal, hogy munkatársai között az ország különböző részein élő, legjobb román írókat találjuk — így olvasógárdája is orszá­gossá vált. Ugyanakkor szem előtt tartották, hogy a folyó­irat célja nem csupán az, hogy szerkesztői részére ál­lást, megélhetést és publiká­ciós lehetőséget biztosítson, életképes irodalmi csoporto­sulásból az egész erdélyi ro­mán irodalom szervezőjévé nőtte ki magát. Országosan, sőt határainkon túl is ismert és elismert írók, költők, kri­tikusok, esszéírók nevelődtek ebben a műhelyben, és ha a szintén kolozsvári Tribuna cí­mű hetilapot, a Dacia Kiadót, Erdély más városaiban azóta létesült irodalmi lapokat te­kintjük, lehetetlen észre nem vennünk, hogy azok kezde­ményezői, irányítói, vezető munkatársai csaknem egytől­­egyig a Steaudtól indultak. Példamutató az érdeklődés, amelyet az ünnepelt folyóirat első számától kezdve tanúsí­tott a romániai magyar iro­dalom iránt is. Első számától kezdve rendszeresen közölt és közöl tájékoztató írásokat a romániai magyar irodalom egészéről — nem csupán a kolozsvári magyar írók mun­kásságáról — és fordításban igyekszik olvasóival megis­mertetni a legkiválóbb hazai magyar költőket, prózaírókat. Teszi pedig ünneplő vagy ün­nepi nyilatkozatok, kampány­szerű rácsodálkozás nélkül, az együttélés, a mélyen átérzett és élt testvériség természetes megnyilatkozásaként. Hogy ez mennyire így van, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a mindenki által ellenőrizhető egyszerű tény, hogy a Steaua (akár a Tribuna is egyébként) más, nagyobb példányszámú lapoktól eltérően soha se tor­zítja el neveinket, nem ka­varja összevissza könyvcíme­inket. A francia hagyományt követi, amely szerint ha va­laki nevét hibásan írjuk le, azt jelenti, hogy lenézzük az illetőt, legjobb esetben kö­zömbös számunkra az átke­resztelt név gazdája, vagy az ügy, amelyet képvisel. Kívánjuk, hogy testvérla­punk a Steaua — A Csillag — még sokáig ragyogjon a ro­mán irodalom egén. Mind­addig, amíg lesz ezen a föl­­­­dön ember, aki szomjazza a szépen kimondott és igazsá­gában legyőzhetetlen szót. FODOR SÁNDOR SZÁVAI GÉZA Fejezet „egy költészet regényéből”

Next