Utunk, 1983 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-07 / 1. szám
Januári évfordulók 1g 110 éve született Mariano Azuela mexikói író 65 éve született Danyiil Alekszandrovics Granyin orosz író 160 éve született Petőfi Sándor 40 éve halt meg Rejtő Jenő 100 éve született Federigo Tozzi olasz író 2 200 éve halt meg Johann Jakob Bodmer svájci német író 35 éve halt meg Vicente Huidobro chilei költő 3 — 80 éve született Alekszandr Alfredovics Bek orosz író 60 éve halt meg Jaroslav Hasek cseh író 4 — 190 éve halt meg Bengt Lidner svéd költő 5 — 125 éve született Gustaf af Geijerstam svéd író 105 éve született Emil Girleanu román író 6 — 190 éve halt meg Carlo Goldoni olasz drámaíró 135 éve született Manuel González Prada perui író 105 éve született Carl Sandburg amerikai költő 25 éve halt meg Tabéry Géza 7 — 65 éve született Ion Frunzetti román kritikus 145 éve született Győry Vilmos 60 éve halt meg Jiri Hausman cseh író 50 éve halt meg Négyesy László irodalomtörténész 110 éve született Charles Péguy francia író 8 — 345 éve halt meg Johann Heinrich Alstedius német filozófus 105 éve halt meg Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov orosz író 9 — 150 éve született Abonyi Lajos 75 éve született Simone de Beauvoir francia írónő 75 éve halt meg Wilhelm Busch német író 75 éve halt meg Avram Goldfaden héber költő 170 éve született Kuthy Lajos 60 éve halt meg Katherine Mansfield angol írónő 10 — 110 éve született Thales Bernard francia író 185 éve született Dimitrie Ciocârdia Matila román író 90 éve született Vicente Huidobro chilei költő 110 éve született Haralamb Lecca román író 175 éve született Abraham Mapu héber író 490 éve született Oláh Miklós 100 éve született Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj orosz író 11 — 105 éve született Zaharia Bârsan román költő 55 éve halt meg Thomas Hardy angol író 85 éve halt meg Erwin Rohde német filológus 10 éve halt meg Eugeniu Sperantia román filozófus 12 — 150 éve született Eugen Karl Dühring német filozófus 105 éve született Molnár Ferenc 355 éve született Charles Perrault francia író 13 — 25 éve halt meg Dan Botta román költő 90 éve született Pierre Drieu La Rochelle francia író 285 éve született Pietro Metastasio olasz költő 14 — 85 éve halt meg Lewis Carroll angol író 15 — 90 éve halt meg Fanny Kemble angol írónő 40 éve halt meg Eric Knight amerikai író 16 — 130 éve született Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz költő 17 — 85 éve született I. D. Murat román író 415 éve halt meg Oláh Miklós 18 — 110 éve halt meg Edward Lytton Bulwer angol író 90 éve született Jorge Guillén spanyol költő 135 éve született Ion Slavici román író 20 éve halt meg Tomcsa Sándor 19 — 185 éve született Auguste Comte francia filozófus 115 éve született Gustav Meyrink osztrák író 45 éve halt meg Branislav Nusic szerb író 120 éve született Alekszandr Szergejevics Szerafimov orosz író 105 éve halt meg Szigligeti Ede 20 — 30 éve halt meg Gábor Andor 90 éve született Gyergyai Albert irodalomtörténész 110 éve született Johannes J. Jensen dán író 75 éve halt meg Meltzl Hugó irodalomtörténész 165 éve halt meg Dimitrie Tichindeal román költő 175 éve született Vajda Péter 170 éve halt meg Christoph Martin Wieland német író 21 — 40 éve halt meg Bálint György 160 éve született Madách Imre 210 éve halt meg Alexis Pyron francia költő 22 — 100 éve született Jerzy Bandrowski lengyel író 195 éve született George Gordon Byron angol költő 90 éve halt meg Mokuami Kavatake japán drámaíró 60 éve halt meg Max Nordau német író 23 — 230 éve halt meg George Berkeley angol filozófus 75 éve halt meg Francois Coppée francia költő 115 éve halt meg Erdélyi János 335 éve halt meg Francisco de Rojas Zorilla spanyol drámaíró 200 éve született Stendhal francia író 24 — 220 éve született Édes Gergely 25 — 90 éve született Viktor Boriszovics Sklovszkij orosz író 26 — 205 éve született Ugo Foscolo olasz költő 15 éve halt meg Nikola Furnadzsiev bolgár költő 115 éve halt meg Vas Gereben 27 — 175 éve született David Friedrich Strauss német filozófus 28 — 55 éve halt meg Vicente Blasco-Ibanez spanyol író 110 éve született Sidonie Gabrielle Colette francia írónő 130 éve született José Marti kubai költő 115 éve halt meg Adalbert Stifter osztrák író 30 éve halt meg Jérôme Tharaud francia író 29 — 20 éve halt meg Robert Lee Frost amerikai költő 295 éve született Emmanuel Swedenborg svéd gondolkodó 30 — 615 éve halt meg Ibn Jamín iráni költő 5 éve halt meg Nagy László 31 — 50 éve halt meg John Galsworthy angol író ? — 425 éve halt meg Tinódi Lantos Sebestyén Néhány nyelvtisztítási újdonoj termékeket kíván közölni itt alulirt. meggyőződése lévén, hogy illyesek nyelvünk fejlődésének csak hasznára szól Torkos V. Éva: Tél 6 • • ••• KISKATÉDRA ••• SZABÓ KATALIN és SZÉKELY ÁGNES, a székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum XII. osztályos diákjai kérdezik: „Úgy vélekedünk, hogy Mihail Bulgakov regénye, A Mester és Margarita és Kassák Lajos lírája rokonítható eszmeiségükben. Helytálló-e feltételezésünk?“ Egy szállóige szerint valamire való angol írón mindig megérzik, hogy Vergilius volt a nagybátyja — az írók „rokoníthatósága“ tehát nem ismer idő-, tér- és nyelvbeli korlátokat. Kassák és Bulgakov között azonban — ha irodalom- és stílustörténeti helyüket tekintjük — vajmi nehéz ilyen közeli atyafiságot kimutatni. Köztudott, hogy Bulgakov egyik legelfogultabb ellenfele, „eszmeiségének“ támadója Majakovszkij volt, alighanem azért, mert Bulgakov sem a húszas évek avantgarde irányai, sem pedig az agitatórikus értelemben forradalmár művészet mellett nem kötelezte el magát. Márpedig Kassák és Majakovszkij „közös családfáját“ — a tízeshúszas évek avantgarde törekvéseiben — igazán nem nehéz megrajzolni. A kérdésre azonban mégsem merek a kézenfekvő nemmel válaszolni. Újraforgatva a két író munkáit, jónéhány olyan Kassák-idézetre bukkantam, melyek valósággal mottóul kívánkoznak A Mester és Margarita élére. Helyszűke miatt csak háromra szorítkozom: „Egyszerre két világban létezem / amit az egyikben gyűjtök / a másikban elpocsékolom." Másik: „Megtörték az akaratod / szellemed nyomát is kilúgozták. / De az óra megállt / nem üti el a végső tizenkettőt.“ S a harmadik: „Nem hallják hangomat / nem látják hogy jeleket adok le a világnak. // Nem létező kincseimet / számlálom.“ Valamennyi idézet író és külvilág, író és modern társadalom ellentmondásos viszonyára vonatkozik. A „két világ" az értékek kétféle világa: egyik a szabadság és a humanitás eszményi, a művészetben megvalósuló és megnyilatkozó értékrendje, mely korok és stílusok változásának forgatagában is örök és egyetemes eszményekhez ragaszkodik, másik a társadalmi gyakorlat értékrendje, mely eltérhet az előzőtől, sőt szembe is kerülhet vele. A modern alkotó helyzetének visszássága abban áll, hogy nem tagadhatja meg az eszményi értékek őrzésének, érvényük hirdetésének feladatát, a társadalmi gyakorlatot azonban szava nem befolyásolhatja. Ezért a magány, a visszhangtalanság érzése az idézett Kassák-versekben, ezért a „nem létező“, mégis „számlálható" kincs abszurd metaforája. Az eszmények vannak, mert megfogalmazhatók, de nincsenek, mert realizálhatatlanok. Bulgakov regényének is művész a hőse, a Krisztus-Pilátus regényt író Mester az író szellemi-erkölcsi önarcképe. Közhely már, hogy A Mester és Margarita művészet és hatalom viszonyának parabola-jellegű rajza. Bulgakov művének érdekessége éppen az, hogy a „két világ“ — a krisztusi jósággal jelképezett humánum és a Pilátus kegyetlenségében megnyilatkozó hatalom — között nem valami eredendő ellentétet tételez. Pilátus vágyik arra az igére, melyet hivatalnokként örökre elnémítani kénytelen; vívódása azt példázza, hogy a hatalom nem ura, hanem maga is foglya az általa létrehozott „gyakorlati“ értékrendnek, tehetetlen az általa felszabadított embertelen erőkkel szemben. A regény befejező látomása azonban — ha csak távoli jövő-sejtelemként, álomszerű tünékenységgel is — a kettő találkozását, a humanizált hatalmat, illetve a humánum hatalomra jutását ígéri. Ez a minden kétségbeesésnek ellene mondó, az emberség elpusztíthatatlanságát hirdető meggyőződés minden nagy művészet „eszmeisége", s ezen az alapon Kassák és Bulgakov nemcsak úgy rokonítható, mint a világirodalom valamennyi jelentős alkotója, hanem azért is, mert műveikben ezt a kérdést a XX. század történelmének logikájából olvasták ki, e történelem erővonalai között keresték rá a feleletet. A Mester és Margarita cselekményének háromsíkú szimultaneitása, valószerűt és valószerűtlent keverő fantasztikuma ugyanakkor olyan, a hagyományos (realista) regénytől eltérő öntörvényű világot teremt, mely igen közel áll a szürrealizmus valóságot és álmot, tudatost és tudatalattit ötvöző alkotói módszeréhez. Ismét rokonvonásra gyanakodhatunk az avantgardista Kassák és a magát hagyománytisztelőnek tartó Bulgakov között — hadd szögezzük azonban le, hogy Bulgakov „szürrealizmusa“ éppen nem valami tudatalattinak a felszabadítása, hanem az emberiség kultúrtudatának a napi gyakorlat során feledésbe merült értékeit akarja feltámasztani. Az ördög(ök), aki(k) a hős segítségére siet(nek), valamint az olyan közvetlen motívum-utalások, mint a fekete uszkár, vagy a Margarita név, a Faust-történet parafrazálására céloznak, a Mester megnevezés, valamint Máté evangélista és Hontalan Iván, a költő azonos tanítvány-szerepe viszont egy Faust-Jézus azonosságra vonatkoztathatok, a Faust-mondát és az evangéliumot hozzák „közös nevezőre“. Mintegy jelezve, hogy az igazi humanizmustól, az emberi teljességtől a démoni sem lehet idegen, az is beépíthető, „beleszelidíthető“ a művészet egyetemes emberségébe. Bulgakov fantasztikuma tehát nagy, ősi kultúrszimbólumokkal építkezik, hogy egy író egyedi kálváriájában egyetemes sorsjelképet láttasson, ember és társadalom, ember és történelem viszonyának összegező érvényű értelmezését végezhesse el. S épp így kapcsolódik A Mester és Margarita az orosz irodalom klasszikus hagyományaihoz, elsősorban Dosztojevszkij messianizmusa, valamint Gogol groteszk fantasztikuma hatott az íróra. Az a jelenet például, amelyben a színház adminisztrátorát csaknem őrületbe kergetik a „vámpírok“, Gogol Vij című novellájának tudatos átirata. A regény fantasztikus kalandokat átélő hősein — hogy én is Dosztojevszkijt parafrazáljam — mindvégig ott lobog Gogol „köpenyege“. Ez a szintézisteremtő, a saját és az egyetemes hagyományok nagy értékeire támaszkodó modernség azonban — mint végcél — az avantgarde költőtől sem idegen. Önarckép — háttérrel című, pályáját és művészi hitvallását összegező öregkori esszéjében Kassák így ír: „ ... szó szoros értelmében sem realista, sem absztrakt költészet nincsen. Mindkét elnevezés kívülről ráakasztott cégtábla a költeményre, amely annyiban válik reális valósággá, amenynyiben alkotója a gondolati vagy érzelmi tartalomnak meg tudta adni sajátos formáját. A magam költészetére vonatkoztatva tehát visszautasítom az absztrakt meghatározást. Költészetem nem az értelem kontrollja alól kitört automatikus, mechanikus jelképek sorozata (mint a szürrealistáknál vagy fasistáknál), hanem élményköltészet, vagyis a világélet törvényeit magába foglaló primér alkotás.“ Amiből levonhatjuk azt a — belátom, banális — következtetést, hogy nagy művek stílusirányhoz, kordivatokhoz köthető, rikító színeit lassan lemossák az idő hullámai, mint az antik szobrok fehér márványáról a festéket, s egyre észlelhetőbbek lesznek a közös családi vonások. Hogy egymásra mennyire hasonlít Kassák és Bulgakov, nem tudom (ha tehát kérdésük egy fogadás eldöntését célozta, rossz helyre fordultak), de közös „bácsikáikra“, Homérosztól Dosztojevszkijig, félreismerhetetlenül. LANG GUSZTÁV avagy MIRŐL ÍRTAK A LAJTOK HAJDANÁBAN A hadi klinikán súlyos sebekkel fekszik egy közvitéz. Valamelyik felekezet papja a beteg fölé hajlik és kérdi tőle: ,,Hiszel-e a túlvilági életben? Hiszel-e a...“ A sebesült közbeszól nyögve: „■■golyóbis van a hasamban es a lelkész úr rébuszokat kérdez tőlem (. ■ ■) akár azt is kérhetné, hogy tótágast állva-e vagy futólépésben óhajtok röhögni a haditudósító fényképezőgépe előtt . ..“ (ERDÉLYI SZEMLE, 1930. 17—18. sz.) Zilahi Kiss Béla hajdani pesti újságíró Június álnév alatt közölt fővárosi lapokban; Földesi Sándor lelkes színész majd színiigazgató. Cigány természetű, vidám legény volt mind a kettő valaha, itt Kolozsvárott... Mindkettejük tele művészi ambícióval, emiatt gyakran összekülönböztek egymással, lepocskondiázván egymás dolgait ragyogóan színes metaforákkal. Különösen akkor lobogott haragos kedvük, ha zsebük üres volt. Közös barátjuk Korbuly József, az Erdélyi Híradó szerkesztője. Egy zimankós decemberi éjjel zörgetnek a Korbuly ablakán. — Mi baj? — kérdi az álmából felzavart szerkesztő. — Én vagyok, Földesi Sándor — hallatszott egy indulattól remegő hang az éjszakából, majd folytatta: — az a spanyol halálosan megsértett, reggel párbajozom vele, meg fogom ölni... adj nekem ötven pengőt, kell a párbajra ... Korbulynak szíve is volt, pénze is volt. Adott, s nyugodtan feküdt vissza az ágyába. Pár perc múlva őrületes dörömbölésre ébred. — Én vagyok, Zilahi Kiss Béla — hallatszott a sötét éjszakából —, az a dühöngő talián bohóc halálosan megsértett, reggel pár hajózunk, megölöm a disznót, adj ötven pengőt, Korbuly barátom, becsületről van szó ... És Korbuly adott, hiszen szíve is volt, és pénze is, aztán azzal a borús sejtelemmel feküdt vissza párnái közé, hogy bizonyosan reggel egyik ötvenesét keresztül fogja lőni a másik. Ámde reggel újra dörömböltek, rugdosták Korbuly kapuját, elázva állított be a két barát — nagy-nagy egyetértésben, bizonyára itókára számítva ... és természetesen pengők nélkül. (ERDÉLYI LAPOK, Ötödik évfolyam. Kolozsvár, 1912. márc. 30. 1. szám.) gálhatnak, de romlására épen nem. Sorzalvány: lajtsrom. Technikus lehetne: münök; így lenne ezután ugyanazon törzsből: műves (mesterember), művész, münök. Mütan a nagy kiterjedésű technika. Mester lehetne oktár, lenne akkor műves-oktár az úgy mondott „maiszter“ (Meister). „Oktar!“ szóliták vala tanítványai Jézust. A művészet körül is volna egy újitványom, t.i Rajzolni helyett lehetne mímzeni (hasonlag ehez: hímzeni; a mint és mi törzsből) innen mímző, mímészet. Nem kis föladat fordítni ezt: politica, ajánlanám — bár gyöngéit látom — ezen szót népészet vagy néplet. politicus: népész (mivel a nép természetét tanulva ki a népet igyekeznek hajlítni). Publicista: közügyész Ministerre, országkáplár helyett ajánlanám ezt: iglár, így aztán hadiglár, beliglár sat. Kortes: bujtár. Diligence helyett szorgony. Eilwagen gyorskocsi. Landkutscher: tájkocsis. Major: gazilány. Láger: hadtanyák. Almáriom: zárcza. Sublöd: rejtöncz. Skatulya: rekecs. Spagat: kötecs Tinta: iinya (így az írószerek közt csak a papír maradna még magyarosítandó, erre lehetne használni ezt: firka). Tuczat: csom (kártyacsom stb.). Kifli helyett (pékszarvas igen csikart lenne) lehetne karaja kar görbületi alakjától, a kenyérnek is van karéja. Pék: bérsütő, ha tetszik sütér. HUSZTY KÁLMÁN (POZSONYI HÍRNÖK, 1845. 15. szám.) Két favágó megy az erdőben. Egyszer csak az egyik fán egy papagájt látnak. — Nézd, milyen szép madár! — mondja az öregebb, jó lenne a gyermeknek karácsonyfa alá. A másik favágó, kissé pityókos volt, fölkúszik a fára. Mikor a hóban toporgó papagály után nyújtaná kezét, az megszólal. — Parrrdom, urram, mit óhajt...? — A favágó megdermed. — Bocsánat, azt hittük, madárnak tetszik lenni. (ERDÉLYI KALENDÁRIUM az 1940. esztendőre). OLCSÓ KANÁRIK! Kitűnő énekesek, minden fajban kaphatók. Cím Füssy J. könyvkereskedésében. (ARANYOSVIDÉK, 1932. január 2. XLII évf. 1. szám.) Nem hiszem, hogy senki búslakodnék az 1932 év elmúltán, mely évben a gazdasági nehézségek oly magasan tornyosultak fejünk felé, hogy szinte megoldhatatlanoknak tetszenek. A világ közgazdászai arról elmélkednek, hogy elértük-e már a gazdasági válság mélypontját? Egyik szerint igen, másik szerint el fogjuk érni nemsokára, a harmadik úgy mondja, még hátra van a fekete leves! (Dr. GÁL MIKLÓS: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! ARANYOSVIDÉK, 1932. december 31. XLII. évf. 53. szám.) A Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum