Utunk, 1983 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-07 / 1. szám

Januári évfordulók 1­g 110 éve született Mariano Azuela mexikói író 65 éve született Danyiil Alekszandrovics Granyin orosz író 160 éve született Petőfi Sándor 40 éve halt meg Rejtő Jenő 100 éve született Federigo Tozzi olasz író 2 200 éve halt meg Johann Jakob Bodmer svájci német író 35 éve halt meg Vicente Huidobro chilei költő 3 — 80 éve született Alekszandr Alfredovics Bek orosz író 60 éve halt meg Jaroslav Hasek cseh író 4 — 190 éve halt meg Bengt Lidner svéd költő 5 — 125 éve született Gustaf af Geijerstam svéd író 105 éve született Emil Girleanu román író 6 — 190 éve halt meg Carlo Goldoni olasz drámaíró 135 éve született Manuel González Prada perui író 105 éve született Carl Sandburg amerikai költő 25 éve halt meg Tabéry Géza 7 — 65 éve született Ion Frunzetti román kritikus 145 éve született Győry Vilmos 60 éve halt meg Jiri Hausman cseh író 50 éve halt meg Négyesy László irodalomtörténész 110 éve született Charles Péguy francia író 8 — 345 éve halt meg Johann Heinrich Alstedius német fi­lozófus 105 éve halt meg Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov orosz író 9 — 150 éve született Abonyi Lajos 75 éve született Simone de Beauvoir francia írónő 75 éve halt meg Wilhelm Busch német író 75 éve halt meg Avram Goldfaden héber költő 170 éve született Kuthy Lajos 60 éve halt meg Katherine Mansfield angol írónő 10 — 110 éve született Thales Bernard francia író 185 éve született Dimitrie Ciocârdia Matila román író 90 éve született Vicente Huidobro chilei költő 110 éve született Haralamb Lecca román író 175 éve született Abraham Mapu héber író 490 éve született Oláh Miklós 100 éve született Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj orosz író 11 — 105 éve született Zaharia Bârsan román költő 55 éve halt meg Thomas Hardy angol író 85 éve halt meg Erwin Rohde német filológus 10 éve halt meg Eugeniu Sperantia román filozófus 12 — 150 éve született Eugen Karl Dühring német filozófus 105 éve született Molnár Ferenc 355 éve született Charles Perrault francia író 13 — 25 éve halt meg Dan Botta román költő 90 éve született Pierre Drieu La Rochelle francia író 285 éve született Pietro Metastasio olasz költő 14 — 85 éve halt meg Lewis Carroll angol író 15 — 90 éve halt meg Fanny Kemble angol írónő 40 éve halt meg Eric Knight amerikai író 16 — 130 éve született Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz költő 17 — 85 éve született I. D. Murat román író 415 éve halt meg Oláh Miklós 18 — 110 éve halt meg Edward Lytton Bulwer angol író 90 éve született Jorge Guillén spanyol költő 135 éve született Ion Slavici román író 20 éve halt meg Tomcsa Sándor 19 — 185 éve született Auguste Comte francia filozófus 115 éve született Gustav Meyrink osztrák író 45 éve halt meg Branislav Nusic szerb író 120 éve született Alekszandr Szergejevics Szerafimov orosz író 105 éve halt meg Szigligeti Ede 20 — 30 éve halt meg Gábor Andor 90 éve született Gyergyai Albert irodalomtörténész 110 éve született Johannes J. Jensen dán író 75 éve halt meg Meltzl Hugó irodalomtörténész 165 éve halt meg Dimitrie Tichindeal román költő 175 éve született Vajda Péter 170 éve halt meg Christoph Martin Wieland német író 21 — 40 éve halt meg Bálint György 160 éve született Madách Imre 210 éve halt meg Alexis Pyron francia költő 22 — 100 éve született Jerzy Bandrowski lengyel író 195 éve született George Gordon Byron angol költő 90 éve halt meg Mokuami Kavatake japán drámaíró 60 éve halt meg Max Nordau német író 23 — 230 éve halt meg George Berkeley angol filozófus 75 éve halt meg Francois Coppée francia költő 115 éve halt meg Erdélyi János 335 éve halt meg Francisco de Rojas Zorilla spanyol drámaíró 200 éve született Stendhal francia író 24 — 220 éve született Édes Gergely 25 — 90 éve született Viktor Boriszovics Sklovszkij orosz író 26 — 205 éve született Ugo Foscolo olasz költő 15 éve halt meg Nikola Furnadzsiev bolgár költő 115 éve halt meg Vas Gereben 27 — 175 éve született David Friedrich Strauss német filozófus 28 — 55 éve halt meg Vicente Blasco-Ibanez spanyol író 110 éve született Sidonie Gabrielle Colette francia írónő 130 éve született José Marti kubai költő 115 éve halt meg Adalbert Stifter osztrák író 30 éve halt meg Jérôme Tharaud francia író 29 — 20 éve halt meg Robert Lee Frost amerikai költő 295 éve született Emmanuel Swedenborg svéd gondol­kodó 30 — 615 éve halt meg Ibn Jamín iráni költő 5 éve halt meg Nagy László 31 — 50 éve halt meg John Galsworthy angol író ? — 425 éve halt meg Tinódi Lantos Sebestyén Néhány nyelvtisztítási újdon­­oj termékeket kíván közölni itt alulirt. meggyőződése lévén, hogy illyesek nyelvünk fejlő­désének csak hasznára szól­ Torkos V. Éva: Tél 6 • • ••• KISKATÉDRA ••• SZABÓ KATALIN és SZÉKELY ÁGNES, a székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum XII. osztályos diákjai kérdezik: „Úgy vé­lekedünk, hogy Mihail Bulgakov regénye, A Mester és Marga­­rita és Kassák Lajos lírája rokonítható eszmeiségükben. Helyt­álló-e feltételezésünk?“ Egy szállóige szerint vala­mire való angol írón mindig megérzik, hogy Vergilius volt a nagybátyja — az írók „ro­­koníthatósága“ tehát nem is­mer idő-, tér- és nyelvbeli korlátokat. Kassák és Bulga­kov között azonban — ha iro­dalom- és stílustörténeti he­lyüket tekintjük — vajmi ne­héz ilyen közeli atyafiságot kimutatni. Köztudott, hogy Bulgakov egyik legelfogultabb ellenfele, „eszmeiségének“ tá­madója Majakovszkij volt, a­­lighanem azért, mert Bulga­kov sem a húszas évek a­­vantgarde irányai, sem pedig az agitatórikus értelemben forradalmár művészet mellett nem kötelezte el magát. Már­pedig Kassák és Majakovszkij „közös családfáját“ — a tízes­húszas évek avantgarde tö­rekvéseiben — igazán nem nehéz megrajzolni. A kérdésre azonban még­sem merek a kézenfekvő nemmel válaszolni. Újrafor­gatva a két író munkáit, jó­­néhány olyan Kassák-idézet­­re bukkantam, melyek való­sággal mottóul kívánkoznak A Mester és Margarita élére. Helyszűke miatt csak három­ra szorítkozom: „Egyszerre két világban létezem / amit az egyikben gyűjtök / a má­sikban elpocsékolom." Másik: „Megtörték az akaratod / szellemed nyomát is kilúgoz­ták. / De az óra megállt / nem üti el a végső tizenket­tőt.“ S a harmadik: „Nem hallják hangomat / nem lát­ják hogy jeleket adok le a világnak. // Nem létező kin­cseimet / számlálom.“ Vala­mennyi idézet író és külvi­lág, író és modern társada­lom ellentmondásos viszonyá­ra vonatkozik. A „két világ" az értékek kétféle világa: e­­gyik a szabadság és a huma­nitás eszményi, a művészet­ben megvalósuló és megnyi­latkozó értékrendje, mely ko­rok és stílusok változásának forgatagában is örök és egye­temes eszményekhez ragasz­kodik, másik a társadalmi gyakorlat értékrendje, mely eltérhet az előzőtől, sőt szem­be is kerülhet vele. A modern alkotó helyzetének visszássá­ga abban áll, hogy nem ta­gadhatja meg az eszményi ér­tékek őrzésének, érvényük hirdetésének feladatát, a tár­sadalmi gyakorlatot azonban szava nem befolyásolhatja. Ezért a magány, a visszhang­­talanság érzése az idézett Kassák-versekben, ezért a „nem létező“, mégis „szám­lálható" kincs abszurd meta­forája. Az eszmények van­nak, mert megfogalmazhatók, de nincsenek, mert realizál­­hatatlanok. Bulgakov regényének is mű­vész a hőse, a Krisztus-Pilá­­tus regényt író Mester az író szellemi-erkölcsi önarcké­pe. Közhely már, hogy A Mes­ter és Margarita művészet és hatalom viszonyának parabo­­la-jellegű rajza. Bulgakov művének érdekessége éppen az, hogy a „két világ“ — a krisztusi jósággal jelképezett humánum és a Pilátus kegyet­lenségében megnyilatkozó ha­talom — között nem valami eredendő ellentétet tételez. Pilátus vágyik arra az igére, melyet hivatalnokként örökre elnémítani kénytelen; vívódá­sa azt példázza, hogy a hata­lom nem ura, hanem maga is foglya az általa létrehozott „gyakorlati“ értékrendnek, te­hetetlen az általa felszabadí­tott embertelen erőkkel szem­ben. A regény befejező láto­mása azonban — ha csak tá­voli jövő-sejtelemként, álom­szerű tünékenységgel is — a kettő találkozását, a humani­zált hatalmat, illetve a humá­num hatalomra jutását ígéri. Ez a minden kétségbeesésnek ellene mondó, az emberség el­­pusztíthatatlanságát hirdető meggyőződés minden nagy művészet „eszmeisége", s ezen az alapon Kassák és Bulgakov nemcsak úgy rokonítható, mint a világirodalom valamennyi jelentős alkotója, hanem azért is, mert műveikben ezt a kérdést a XX. század törté­nelmének logikájából olvasták ki, e történelem erővonalai között keresték rá a feleletet. A Mester és Margarita cse­lekményének háromsíkú szi­­multaneitása, valószerűt és valószerűtlent keverő fantasz­tikuma ugyanakkor olyan, a hagyományos (realista) re­génytől eltérő öntörvényű vi­lágot teremt, mely igen közel áll a szürrealizmus valóságot és álmot, tudatost és tudat­alattit ötvöző alkotói módsze­réhez. Ismét rokonvonásra gyanakodhatunk az avantgar­dista Kassák és a magát ha­­gyománytisztelőnek tartó Bul­gakov között — hadd szögez­zük azonban le, hogy Bulga­kov „szürrealizmusa“ éppen nem valami tudatalattinak a felszabadítása, hanem az em­beriség kultúrtudatának a na­pi gyakorlat során feledésbe merült értékeit akarja feltá­masztani. Az ördög(ök), aki(k) a hős segítségére siet(nek), va­lamint az olyan közvetlen mo­tívum-utalások, mint a fekete uszkár, vagy a Margarita név, a Faust-történet parafrazálá­­sára céloznak, a Mester meg­nevezés, valamint Máté evan­gélista és Hontalan Iván, a költő azonos tanítvány-szere­pe viszont egy Faust-Jézus a­­zonosságra vonatkoztathatok, a Faust-mondát és az evan­géliumot hozzák „közös neve­zőre“. Mintegy jelezve, hogy az igazi humanizmustól, az emberi teljességtől a démoni sem lehet idegen, az is beépít­hető, „beleszelidíthető“ a mű­vészet egyetemes emberségé­be. Bulgakov fantasztikuma tehát nagy, ősi kultúrszimbó­­lumokkal építkezik, hogy egy író egyedi kálváriájában e­­gyetemes sorsjelképet láttas­son, ember és társadalom, em­ber és történelem viszonyá­nak összegező érvényű értel­mezését végezhesse el. S épp így kapcsolódik A Mester és Margarita az orosz irodalom klasszikus hagyományaihoz, elsősorban Dosztojevszkij mes­sianizmusa, valamint Gogol groteszk fantasztikuma hatott az íróra. Az a jelenet példá­ul, amelyben a színház admi­nisztrátorát csaknem őrület­be kergetik a „vámpírok“, Go­gol Vij című novellájának tu­datos átirata. A regény fan­tasztikus kalandokat átélő hő­sein — hogy én is Dosztojev­szkijt parafrazáljam — mind­végig ott lobog Gogol „köpe­nyege“. Ez a szintézisteremtő, a sa­ját és az egyetemes hagyo­mányok nagy értékeire tá­maszkodó modernség azonban — mint végcél — az avant­garde költőtől sem idegen. Önarckép — háttérrel című, pályáját és művészi hitvallá­sát összegező öregkori esszé­jében Kassák így ír: „ ... szó szoros értelmében sem realis­ta, sem absztrakt költészet nincsen. Mindkét elnevezés kívülről ráakasztott cégtábla a költeményre, amely annyiban válik reális valósággá, ameny­­nyiben alkotója a gondolati vagy érzelmi tartalomnak meg tudta adni sajátos formáját. A magam költészetére vo­natkoztatva tehát visszautasí­tom az absztrakt meghatáro­zást. Költészetem nem az érte­lem kontrollja alól kitört au­tomatikus, mechanikus jelké­pek sorozata (mint a szürrea­listáknál vagy fasistáknál), hanem élményköltészet, vagy­is a világélet törvényeit ma­gába foglaló primér alkotás.“ Amiből levonhatjuk azt a — belátom, banális — következ­tetést, hogy nagy művek stí­lusirányhoz, kordivatokhoz köthető, rikító színeit lassan lemossák az idő hullámai, mint az antik szobrok fehér márványáról a festéket, s egyre észlelhetőbbek lesznek a közös családi vonások. Hogy egymásra mennyire hasonlít Kassák és Bulgakov, nem tu­dom (ha tehát kérdésük egy fogadás eldöntését célozta, rossz helyre fordultak), de kö­zös „bácsikáikra“, Homérosztól Dosztojevszkijig, félreismerhe­tetlenül. LANG GUSZTÁV avagy MIRŐL ÍRTAK A LAJTOK HAJDANÁBAN A hadi klinikán súlyos se­bekkel fekszik egy közvitéz. Valamelyik felekezet papja a beteg fölé hajlik és kérdi tő­le: ,,Hiszel-e a túlvilági élet­ben? Hiszel-e a...“ A sebe­sült közbeszól nyögve: „■■go­lyóbis van a hasamban es a lelkész úr rébuszokat kérdez tőlem (. ■ ■) akár azt is kérhet­né, hogy tótágast állva-e vagy futólépésben óhajtok röhögni a haditudósító fényképező­gé­pe előtt . ..“ (ERDÉLYI SZEM­LE, 1930. 17—18. sz.) Zilahi Kiss Béla hajdani pes­ti újságíró Június álnév alatt közölt fővárosi lapokban; Föl­­desi Sándor lelkes színész majd színiigazgató. Cigány természetű, vidám legény volt mind a kettő valaha, itt Kolozsvárott... Mindkettejük tele művészi ambícióval, emi­att gyakran összekülönböztek egymással, lepocskondiázván egymás dolgait ragyogóan szí­nes metaforákkal. Különösen akkor lobogott haragos ked­vük, ha zsebük üres volt. Kö­zös barátjuk Korbuly József, az Erdélyi Híradó szerkesztő­je. Egy zimankós decemberi éjjel zörgetnek a Korbuly ab­lakán. — Mi baj? — kérdi az álmából felzavart szerkesztő. — Én vagyok, Földesi Sándor — hallatszott egy indulattól remegő hang az éjszakából, majd folytatta: — az a spa­nyol halálosan megsértett, reggel párbajozom vele, meg fogom ölni... adj nekem öt­ven pengőt, kell a párbajra ... Korbulynak szíve is volt, pén­ze is volt. Adott, s nyugodtan feküdt vissza az ágyába. Pár perc múlva őrületes dörömbö­­lésre ébred. — Én vagyok, Zilahi Kiss Béla — hallatszott a sötét éjszakából —, az a dü­höngő talián bohóc halálosan megsértett, reggel pár hajó­zunk, megölöm a disznót, adj ötven pengőt, Korbuly bará­tom, becsületről van szó ... És Korbuly adott, hiszen szí­ve is volt, és pénze is, aztán az­­zal a borús sejtelemmel feküdt vissza párnái közé, hogy bizo­nyosan reggel egyik ötvenesét keresztül fogja lőni a másik. Ámde reggel újra dörömböl­tek, rugdosták Korbuly kapu­ját, elázva állított be a két barát — nagy-nagy egyetér­tésben, bizonyára itókára szá­mítva ... és természetesen pengők nélkül. (ERDÉLYI LAPOK, Ötödik évfolyam. Kolozsvár, 1912. márc. 30. 1. szám.) gálhatnak, de romlására épen nem. Sorzalvány: lajtsrom­. Technikus lehetne: münök; így lenne ezután ugyanazon törzsből: műves (mesterem­ber), művész, münök. Mütan a nagy kiterjedésű technika. Mester lehetne oktár, lenne akkor műves-oktár az úgy mondott „maiszter“ (Meister). „Oktar!“ szóliták vala tanítvá­nyai Jézust. A művészet körül is volna egy újitványom, t.i­ Rajzolni helyett lehetne mím­­zeni (hasonlag ehez: hímzeni; a mint és mi törzsből) innen mímző, mímészet. Nem kis föl­adat fordítni ezt: politica, a­­jánlanám — bár gyöngéit lá­tom — ezen szót népészet vagy néplet. politicus: népész (mivel a nép természetét ta­nulva ki a népet igyekeznek hajlítni). Publicista: közügyész Ministerre, országkáplár he­lyett ajánlanám ezt: iglár, így aztán hadiglár, beliglár sat. Kortes: bujtár. Diligence he­lyett szorgony. Eilwagen gyorskocsi. Landkutscher: táj­kocsis. Major: gazilány. Lá­ger: hadtanyák. Almáriom: zárcza. Sublöd: rejtöncz. Ska­tulya: rekecs. Spagat: kötecs Tinta: iinya (így az írószerek közt csak a papír maradna még magyarosítandó, erre le­hetne használni ezt: firka). Tuczat: csom (kártyacsom stb.). Kifli helyett (pékszarvas igen csikart lenne) lehetne karaj­­a kar görbületi alakjá­tól, a kenyérnek is van karé­ja. Pék: bérsütő, ha tetszik sütér. HUSZTY KÁLMÁN (POZSONYI HÍRNÖK, 1845. 15. szám.) Két favágó megy az erdőben. Egyszer csak az egyik fán egy papagájt látnak. — Nézd, mi­lyen szép madár! — mondja az öregebb, jó lenne a gyer­meknek karácsonyfa alá. A másik favágó, kissé pityókos volt, fölkúszik a fára. Mikor a hóban toporgó papagály u­­tán nyújtaná kezét, az meg­szólal. — Parrrdom­, urram, mit óhajt...? — A favágó megdermed. — Bocsánat, azt hittük, madárnak tetszik len­ni. (ERDÉLYI KALENDÁRI­UM az 1940. esztendőre). OLCSÓ KANÁRIK! Kitűnő é­­nekesek, minden fajban kap­hatók. Cím Füssy J. könyvke­reskedésében. (ARANYOSVI­­DÉK, 1932. január 2. XLII évf. 1. szám.) Nem hiszem, hogy senki búslakodnék az 1932 év el­múltán, mely évben a gazda­sági nehézségek oly magasan tornyosultak fejünk felé, hogy szinte megoldhatatlanoknak tetszenek. A világ közgazdá­szai arról elmélkednek, hogy elértük-e már a gazdasági válság mélypontját? Egyik sze­rint igen, másik szerint el fog­juk érni nemsokára, a harma­dik úgy mondja, még hátra van a fekete leves! (Dr. GÁL MIKLÓS: BOLDOG ÚJ ESZ­TENDŐT! ARANYOSVIDÉK, 1932. december 31. XLII. évf. 53. szám.) A Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum

Next