Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-30 / 48. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Hőn szeretett és igen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! c. Teljes egyetértésben egész nemzetünkkel forró hódolatunkat fejezzük ki a párt főtitkári magas tisztségébe való újraválasztása alkalmából. Ez a döntő fontosságú politikai aktus magától értetődő elismerése mindannak, amit a párt és az állam vezetőjeként valósított meg eddig is ön; annak a nemes szenvedélynek, tisztánlátásnak, merészségnek, amellyel a haza előmeneteléért dolgozik, hogy méltó helyet foglaljon el a nemzetközi életben. Az a tény, hogy ön továbbra is hazánk, népünk sorsának kormányosa marad, arról biztosít bennünket, hogy elérjük mindazokat a nagyszerű célokat, amelyeket az a jelentés tartalmaz, melyet ön terjesztett elő a párt XIII. kongresszusán, örömmel töltöttek el az értékelő megállapítások, amelyek e jelentésben olvashatók az eltelt öt esztendő irodalmi és művészeti megvalósításairól s ezek szerepéről a művelődési-nevelői munkában; ugyanakkor tudomásul vettük azokat az elvárásokat is, amelyek mind azt célozzák, hogy művészetünk egyre hatásosabb eszközévé váljék a dolgozók szocialista tudata kialakításának és fejlesztésének. Arra a lelkes felhívásra tehát, amelyben arra ösztönöz minket, hogy ihletünk forrása az élet, a nép munkája és törekvése legyen, azzal válaszolunk, hogy olyan újabb értékes alkotásokkal fogjuk megajándékozni olvasóinkat, melyeket társadalomunk forradalmi humanizmusának nemes lelkülete hat át, a Szocialista Románia jelenével és jövőjével kapcsolatos mély bizakodás. Még egyszer megköszönjük önnek, hőn szeretett és tisztelt Főtitkár elvtárs azt a gondoskodást és elismerést, amelyben az irodalmi alkotásokat és az alkotókat részesíti, s biztosítjuk önt, mindent megteszünk azért, hogy megfeleljünk a belénk vetett bizalomnak, hogy méltóak legyünk a hősi időkhöz, melyeket azokkal élünk meg, akik nem ismernek nagyobb örömöt, mint azt, hogy hazánkat a szocializmus, a kommunizmus csúcsaira emeljék. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG IRÓSZÖVETSÉGE Szederjessy András: Tiszteletadás Olvasva a jelentést Még egészében bennünk él a XIII. pártkongresszus, még vissza tudjuk idézni minden mozzanatát, halljuk a feldübörgő tapsokat az elért eredményekért, az örömujjongást, a nem szűnő lelkesedést, amely Nicolae Ceaușescu elvtárs főtitkári újraválasztását kísérte, igen, még bennünk él egész fényével az ünnep, de közben végezzük mindennapi megszokott munkánkat, új és új feladatoknak lendülünk neki — éppen a kongresszus szellemében, határozatai értelmében. Olvasom a kongresszusi jelentést. Ceruzával a kezemben haladok sorról sorra, elmélyedve, eltöprengve bekezdéseken, vissza-visszatérve mondatokra. Húzom alá a sorokat, amelyeket munkámra, sorsomra legfontosabbaknak, döntőeknek vélek. De van-e egyetlen sora is a jelentésnek, amit ne kellene aláhúznom, beszéljen bár az az élet, a munka bármelyik részlegéről is ebben az országban? Van-e egyetlen kitétele is a Jelentésnek, amely ne rólunk, ne érettünk szólana, valamennyiünkről, akik itt élünk és dolgozunk, amely valamilyen módon ne befolyásolná az én sorsomat, életemet is? Hiszen az ipari munkás, akiről a Jelentésben oly nagyszerű sorok, fejezetek szólnak, értem is ott áll a gépe mellett, újabb, újabb fogásait tanulva mind több szakértelmet, odaadást, felkészülést kívánó munkájának; s az óvó, a féltő szeretet, amit a föld iránt érez, s ami mind bőségesebb termésre ösztönzi a földek művelőjét, s a tudós új törvényeket, titkokat feltáró szenvedélye — nem mind döntőek számomra, sorsomra, életemre? ... A számokból, adatokból, a jelen és jövendő tennivalókból, amelyeket a kongresszusi jelentés elénk tár, egyre azoknak emberi vetületei bukkannak elém, vallatnak, kérdeznek, hogy mit tettem az eredményekért, mennyiben vagyok felelős a mulasztásokért, miként járulhatok hozzá hatékonyabban a fejlődéshez. Része-e s mennyiben része a munkám, az író munkája s benne egyénileg az enyém is a kommunizmust építő társadalomnak, az embert formáló pártmunkának? A Jelentés ideológiai kérdésekről, nevelési kérdésekről szóló fejezetéből, — amelyhez a többinél mégis gyakrabban visszatérek — semmit sem húzok alá, anélkül is minden sora mélyen belevésődik a tudatomba, figyelmeztetve, mint annyiszor a párt főtitkára, Ceausescu elvtárs az elmúlt húsz esztendő során, hogy mindennek részese vagyok, hogy mindenért, ami itt e hazában történik, felelős vagyok. Mert, munkám a tudatot formálja, a forradalmi , a munkát determináló tudatot. Végső soron hát az embert, a magasrendű minőségi életet, a párt mindenkori legfőbb célkitűzését. LÉTAY LAJOS VALLOMÁSOK KONGRESSZUS UTÁN U11 5 * ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM • 48. (1888. SZÁM) • ARA 3 LEJ , KOLOZSVÁR-NAPOCA, 1981. NOVEMBER 30. A józan ész diadaláért! „Erőt nem kímélve fogunk hozzájárulni a józan ész, a bölcsesség diadalához, a népek függetlenségének ügyéhez, az egyetemes együttműködés és a világbéke ügyéhez“ — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs a XIII. kongresszuson előterjesztett jelentésében. Pártunk nagy lelkesedéssel és teljes egyöntetűséggel újraválasztott főtitkára kongresszusi zárszavában is szót emelt a józan ész és a béke diadaláért. A józan ész hatja át a kongresszusi jelentés nemzetközi helyzettel, pártunk és államunk külpolitikájával foglalkozó részének elemzéseit és megállapításait, javaslatait és kezdeményezéseit. A józan ész több értelmű fogalom és különösen az a politikában. A józan észnek nagy erényei vannak; annak idején Marx is azt a feladatot tűzte a munkásosztály elé, hogy a nemzetközi politikában, az államok közötti viszonyok terén a józan ész és az elemi erkölcsi normák követelményeit juttassa érvényre és győzelemre. Fokozott mértékben szükséges ez ma, amikor a tudományos-műszaki forradalom hatalmas vívmányait irracionális erők is manipulálják, pusztulással fenyegetve az emberiséget. Ám a józan észre szokott hivatkozni az úgynevezett reálpolitika is, amely józan észen a kész tények tétlen tudomásul vételét, az erő jogának elismerését, az erőnek való engedést érti. Már csak ezért is hangsúlyozni kell: az a józan ész, amely pártunk és államunk nemzetközi politikáját áthatja, amelynek diadalát a XIII. kongresszus is igényelte, elválaszthatatlan a magas rendű politikai és erkölcsi felelősségérzettől, a társadalmi haladás legnemesebb eszményei iránti elkötelezettségtől, a tenni akarástól és tudástól. A józan ész szerint a béke biztosítását nem a fegyverek, még kevésbé a nukleáris fegyverek felhalmozása, terjesztése és telepítése, hanem a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés szolgálja. A józan ész szerint egy újabb — ezúttal nukleáris világháborúnak, még a gondolata is elfogadhatatlan, abszurd, hiszen az az emberiség, az élet elpusztításával lenne egyértelmű. Az emberiség történetében a háború mindig a politika folytatása volt más, erőszakos eszközökkel, ám a józan ész azt mondja, a nukleáris katasztrófa esetén semmilyen politika nem folytatódna, semmilyen politikai célkitűzés nem válhatna valóra, az emberiség elpusztulna. „Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a sorsa, jövője és bolygónk léte szempontjából döntő pillanathoz érkezett az emberiség — mondotta kongresszusi jelentésében Nicolae Ceausescu elvtárs. Munkálkodjunk az emberiség megmentéséért a nukleáris katasztrófától, a pusztulástól — míg nem késő. Védjük meg a nemzetek, az emberek legfőbb jogát, az élethez és a békéhez való jogát!“ A józan ész azt sugallja, hogy e fenyegetettség közepette nincs olyan nép — és különösen európai ország —, amely pusztán szemlélője maradhatna az eseményeknek. Éppen ezért, noha a józan ész elismeri a Szovjetunió és az Egyesült Államok megkülönböztetett felelősségét és szerepét, ugyanez a józan ész azt követeli, hogy valamennyi érdekelt ország tevékenyen működjék közre a mindannyiunkat érintő kérdések megoldásában. Az utóbbi esztendők nem szűkölködtek javaslatokban a fegyverkezési hajsza csökkentése, a leszerelés ügyében. Fontos javaslatokat tettek a Varsói Szerződés tagállamai, a SzKP főtitkára, Csernyenko elvtárs; a NATO tagállamoknak és az amerikai elnöknek is voltak és vannak olyan javaslatai, amelyek alapján konstruktív dialógusba lehetne kezdeni. Ismeretesek hazánknak és elnökének kezdeményezései, ismételt javaslatai a világ legégetőbb kérdésének rendezésére. A józan ész azonban úgy ítél, nemcsak nyilatkozatokra, mindenekelőtt tettekre van szükség. Ilyen tett lenne — a XIII. kongresszus megítélése szerint — a katonai kiadások növelésének befagyasztása, legalább 10 százalékos csökkentése, a fegyverzetek és hadseregek csökkentése stb. Ha a világ mindeddig elkerülte a katasztrófát, úgy az a népek, a békéért küzdő erők összefogásának, erőfeszítéseinek az eredménye. Éppen ezért a józan ész a háború- és imperializmus ellenes erők állandó szilárdítását, erőfeszítéseik fokozását diktálja. A XIII. kongresszus a józan ész, a magasrendű politikai felelősségtudat jegyében megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a szocialista országokkal — elsősorban szomszédainkkal, ezen belül is a Szovjetunióval —, a kommunista és munkáspártokkal, minden haladó mozgalommal és erővel való nemzetközi szolidaritásnak. A kongresszus a józan ész nevében emelt szót az egyes szocialista országok valamint az egyes fejlődő országok közötti ellentétek és konfliktusok rendezése, a minden ország, minden párt teljes függetlenségének az alapján biztosítandó új elvi egység megteremtése és szüntelen erősítése érdekében. A XIII. kongresszus nagyszabású munkaprogramot dolgozott ki és fogadott el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom teljes felépítésére, a kommunista építésre való áttérés feltételeinek a megteremtésére. A józan ész felismerése, hogy „hazánk gazdasági-társadalmi fejlesztési terveinek és programjának sikeres valóra váltása csakis a béke és a nemzetközi biztonság, társadalmi rendszertől függetlenül a világ valamennyi államával való együttműködés körülményei között lehetséges . Másrészt, ha a béke világáért folytatott küzdelem sikere az ebben részt vállaló tényezők erején múlik, a józan ész azt mondja, hogy legfontosabb és leghatékonyabb hozzájárulásunk a béke ügyének diadalához hazánk gazdasági, társadalmi politikai, szellemi erejének növelése, a XIII. kongresszus programjainak a valóra váltása. Ez a legfontosabb tartalma a belpolitikánk és a nemzetközi politikánk közötti szorös összefüggésnek. Mint ahogy a nagy politikai eszmék általában, úgy pártunk nemzetközi politikájának alapelvei sem irodalmon kívüli problémák számunkra, hanem szocialista irodalmunk eszmei komponensei A XIII. kongresszus határozataiból reá háruló feladatokat vállalva, e humánus és elvszerű külpolitika előmozdításán is munkálkodni kíván az UTUNK i _