Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-30 / 48. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Hőn szeretett és igen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! c. Teljes egyetértésben egész nemzetünkkel forró hódolatunkat fejezzük ki a párt főtitkári magas tisztségébe való újraválasz­tása alkalmából. Ez a döntő fontosságú politikai aktus magától értetődő elismerése mindannak, amit a párt és az állam veze­tőjeként valósított meg eddig is ön; annak a nemes szenve­délynek, tisztánlátásnak, merészségnek, amellyel a haza előme­neteléért dolgozik, hogy méltó helyet foglaljon el a nemzet­közi életben. Az a tény, hogy ön továbbra is hazánk, népünk sorsának kormányosa marad, arról biztosít bennünket, hogy elérjük mindazokat a nagyszerű célokat, amelyeket az a je­lentés tartalmaz, melyet ön terjesztett elő a párt XIII. kongresszusán, örömmel töltöttek el az értékelő megállapítások, amelyek e jelentésben olvashatók az eltelt öt esztendő irodalmi és művé­szeti megvalósításairól s ezek szerepéről a művelődési-nevelői munkában; ugyanakkor tudomásul vettük azokat az elvárá­sokat is, amelyek mind azt célozzák, hogy művészetünk egyre hatásosabb eszközévé váljék a dolgozók szocialista tudata ki­alakításának és fejlesztésének. Arra a lelkes felhívásra tehát, amelyben arra ösztönöz minket, hogy ihletünk forrása az élet, a nép munkája és törekvése legyen, azzal válaszolunk, hogy olyan újabb értékes alkotásokkal fogjuk megajándékozni ol­vasóinkat, melyeket társadalomunk forradalmi humanizmusának nemes lelkülete hat át, a Szocialista Románia jelenével és jövő­jével kapcsolatos mély bizakodás. Még egyszer megköszönjük önnek, hőn szeretett és tisztelt Főtitkár elvtárs azt a gondoskodást és elismerést, amelyben az irodalmi alkotásokat és az alkotókat részesíti, s biztosítjuk önt, mindent megteszünk azért, hogy megfeleljünk a belénk vetett bizalomnak, hogy méltóak legyünk a hősi időkhöz, melyeket azokkal élünk meg, akik nem ismernek nagyobb örömöt, mint azt, hogy hazánkat a szocializmus, a kommunizmus csúcsaira emeljék. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG IRÓSZÖVETSÉGE Szederjessy András: Tisztele­tadás Olvasva a jelentést Még egészében bennünk él a XIII. pártkongresszus, még vissza tudjuk idézni minden mozzanatát, halljuk a feldübörgő tapsokat az elért eredmé­nyekért, az örömujjongást, a nem szű­nő lelkesedést, amely Nicolae Ceaușescu elvtárs főtitkári újraválasztását kísérte, igen, még bennünk él egész fényével az ünnep, de közben végezzük minden­napi megszokott munkánkat, új és új feladatoknak lendülünk neki — éppen a kongresszus szellemében, határozatai értelmében. Olvasom a kongresszusi jelentést. Ce­ruzával a kezemben haladok sorról sorra, elmélyedve, eltöprengve bekez­déseken, vissza-visszatérve mondatok­ra. Húzom alá a sorokat, amelyeket munkámra, sorsomra legfontosabbak­nak, döntőeknek vélek. De van-e egyetlen sora is a jelen­tésnek, amit ne kellene aláhúznom, beszéljen bár az az élet, a munka bár­melyik részlegéről is ebben az ország­ban? Van-e egyetlen kitétele is a Je­lentésnek, amely ne rólunk, ne érettünk szólana, valamennyiünkről, akik itt élünk és dolgozunk, amely valamilyen módon ne befolyásolná az én sorsomat, életemet is? Hiszen az ipari munkás, akiről a Jelentésben oly nagyszerű so­rok, fejezetek szólnak, értem is ott áll a gépe mellett, újabb, újabb fogásait tanulva mind több szakértelmet, oda­adást, felkészülést kívánó munkájának; s az óvó, a féltő szeretet, amit a föld iránt érez, s ami mind bőségesebb ter­mésre ösztönzi a földek művelőjét, s a tudós új törvényeket, titkokat feltáró szenvedélye — nem mind döntőek számomra, sorsomra, életemre? ... A számokból, adatokból, a jelen és jövendő tennivalókból, amelyeket a kongresszusi jelentés elénk tár, egyre azoknak emberi vetületei bukkannak elém, vallatnak, kérdeznek, hogy mit tettem az eredményekért, mennyiben vagyok felelős a mulasztásokért, mi­ként járulhatok hozzá hatékonyabban a fejlődéshez. Része-e s mennyiben része a munkám, az író munkája s benne egyénileg az enyém is a kommuniz­must építő társadalomnak, az embert formáló pártmunkának? A Jelentés ideológiai kérdésekről, nevelési kérdésekről szóló fejezetéből, — amelyhez a többinél mégis gyakrab­ban visszatérek — semmit sem húzok alá, anélkül is minden sora mélyen belevésődik a tudatomba, figyelmeztet­ve, mint annyiszor a párt főtitkára, Ceausescu elvtárs az elmúlt húsz esz­tendő során, hogy mindennek részese vagyok, hogy mindenért, ami itt e ha­zában történik, felelős vagyok. Mert, munkám a tudatot formálja, a forra­dalmi , a munkát determináló tuda­tot. Végső soron hát az embert, a ma­gasrendű minőségi életet, a párt min­denkori legfőbb célkitűzését. LÉTAY LAJOS VALLOMÁSOK KONGRESSZUS UTÁN U11 5 * ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM • 48. (1888. SZÁM) • ARA 3 LEJ , KOLOZSVÁR-NAPOCA, 1981. NOVEMBER 30. A józan ész diadaláért! „Erőt nem kímélve fogunk hozzájárulni a józan ész, a böl­csesség diadalához, a népek függetlenségének ügyéhez, az egyetemes együttműködés és a világbéke ügyéhez“ — mon­dotta Nicolae Ceausescu elvtárs a XIII. kongresszuson előter­jesztett jelentésében. Pártunk nagy lelkesedéssel és teljes egyöntetűséggel újraválasztott főtitkára kongresszusi zársza­vában is szót emelt a józan ész és a béke diadaláért. A józan ész hatja át a kongresszusi jelentés nemzetközi helyzettel, pártunk és államunk külpolitikájával foglalkozó ré­szének elemzéseit és megállapításait, javaslatait és kezdemé­­nyezéseit. A józan ész­­ több értelmű fogalom és különösen az a po­litikában. A józan észnek nagy erényei vannak; annak idején Marx is azt a feladatot tűzte a munkásosztály elé, hogy a nemzetközi politikában, az államok közötti viszonyok terén a józan ész és az elemi erkölcsi normák követelményeit juttassa érvényre és győzelemre. Fokozott mértékben szükséges ez ma, amikor a tudományos-műszaki forradalom hatalmas vívmá­nyait irracionális erők is manipulálják, pusztulással fenyegetve az emberiséget. Ám a józan észre szokott hivatkozni az úgy­nevezett reálpolitika is, amely józan észen a kész tények tétlen tudomásul vételét, az erő jogának elismerését, az erőnek való engedést érti. Már csak ezért is hangsúlyozni kell: az a józan ész, amely pártunk és államunk nemzetközi politikáját áthatja, amelynek diadalát a XIII. kongresszus is igényelte, elválaszt­­hatatlan a magas rendű politikai és erkölcsi felelősségérzettől, a társadalmi haladás legnemesebb eszményei iránti elkötele­zettségtől, a tenni akarástól és tudástól. A józan ész szerint a béke biztosítását nem a fegyverek, még kevésbé a nukleáris fegyverek felhalmozása, terjesztése és telepítése, hanem a fegyverkezési hajsza megállítása, a le­szerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés szolgálja. A jó­zan ész szerint egy újabb — ezúttal nukleáris­­ világhábo­rúnak, még a gondolata is elfogadhatatlan, abszurd, hiszen az az emberiség, az élet elpusztításával lenne egyértelmű. Az embe­riség történetében a háború mindig a politika folytatása volt más, erőszakos eszközökkel, ám a józan ész azt mondja, a nukleáris katasztrófa esetén semmilyen politika nem folyta­tódna, semmilyen politikai célkitűzés nem válhatna valóra, az emberiség elpusztulna. „Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a sorsa, jövője és bolygónk léte szempontjából döntő pillanat­hoz érkezett az emberiség — mondotta kongresszusi jelenté­sében Nicolae Ceausescu elvtárs. Munkálkodjunk az emberiség megmentéséért a nukleáris katasztrófától, a pusztulástól — míg nem késő. Védjük meg a nemzetek, az emberek legfőbb jogát, az élethez és a békéhez való jogát!“ A józan ész azt sugallja, hogy e fenyegetettség közepette nincs olyan nép — és különösen európai ország —, amely pusztán szemlélője maradhatna az eseményeknek. Éppen ezért, noha a józan ész elismeri a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok megkülönböztetett felelősségét és szerepét, ugyanez a jó­zan ész azt követeli, hogy valamennyi érdekelt ország tevéke­nyen működjék közre a mindannyiunkat érintő kérdések meg­oldásában. Az utóbbi esztendők nem szűkölködtek javaslatokban a fegy­verkezési hajsza csökkentése, a leszerelés ügyében. Fontos ja­vaslatokat tettek a Varsói Szerződés tagállamai, a SzKP főtit­kára, Csernyenko elvtárs; a NATO tagállamoknak és az ameri­kai elnöknek is voltak és vannak olyan javaslatai, amelyek alapján konstruktív dialógusba lehetne kezdeni. Ismeretesek hazánknak és elnökének kezdeményezései, ismételt javaslatai a világ legégetőbb kérdésének rendezésére. A józan ész azon­ban úgy ítél, nemcsak nyilatkozatokra, mindenekelőtt tettekre van szükség. Ilyen tett lenne — a XIII. kongresszus megítélése szerint — a katonai kiadások növelésének befagyasztása, leg­alább 10 százalékos csökkentése, a fegyverzetek és hadseregek csökkentése stb. Ha a világ mindeddig elkerülte a katasztrófát, úgy az a né­pek, a békéért küzdő erők összefogásának, erőfeszítéseinek az eredménye. Éppen ezért a józan ész a háború- és imperializ­mus ellenes erők állandó szilárdítását, erőfeszítéseik fokozását diktálja. A XIII. kongresszus a józan ész, a magasrendű poli­tikai felelősségtudat jegyében megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a szocialista országokkal — elsősorban szomszé­dainkkal, ezen belül is a Szovjetunióval —, a kommunista és munkáspártokkal, minden haladó mozgalommal és erővel való nemzetközi szolidaritásnak. A kongresszus a józan ész nevében emelt szót az egyes szocialista országok valamint az egyes fej­lődő országok közötti ellentétek és konfliktusok rendezése, a minden ország, minden párt teljes függetlenségének az alap­ján biztosítandó új elvi egység megteremtése és szüntelen erő­sítése érdekében. A XIII. kongresszus nagyszabású munkaprogramot dolgozott ki és fogadott el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom teljes felépítésére, a kommunista építésre való áttérés feltéte­leinek a megteremtésére. A józan ész felismerése, hogy „ha­zánk gazdasági-társadalmi fejlesztési terveinek és programjá­nak sikeres valóra váltása csakis a béke és a nemzetközi biz­tonság, társadalmi rendszertől függetlenül a világ valamennyi államával való együttműködés körülményei között lehetséges . Másrészt, ha a béke világáért folytatott küzdelem sikere az ebben részt vállaló tényezők erején múlik, a józan ész azt mondja, hogy legfontosabb és leghatékonyabb hozzájárulásunk a béke ügyének diadalához hazánk gazdasági, társadalmi po­litikai, szellemi erejének növelése, a XIII. kongresszus prog­­ramjainak a valóra váltása. Ez a legfontosabb tartalma a bel­politikánk és a nemzetközi politikánk közötti szorös összefüg­gésnek. Mint ahogy a nagy politikai eszmék általában, úgy pártunk nemzetközi politikájának alapelvei sem irodalmon kívüli prob­lémák számunkra, hanem szocialista irodalmunk eszmei kompo­nensei A XIII. kongresszus határozataiból reá háruló felada­tokat vállalva, e humánus és elvszerű külpolitika előmozdí­tásán is munkálkodni kíván az UTUNK i _

Next