Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
— bBBwa—wwin iwifi íwiirm így akarta megcáfolni, hogy a történtek előtt krampusz volt, és rokonai közül egyesek még most is űzik ezt a sötét, semmivel sem menthető mesterséget. Bemásztak a szenes pincébe, ahol a Télapó egy ládába bújt, a krampuszok pedig igyekeztek a szén mögött eltűnni. — Ez a Télapó tele van gyűlölettel, krampusz-ellenes elfogultsággal — súgta az első krampusz. A másik krampusz csillapította a társát, bár nem sok meggyőződéssel. — Nem krampusz-ellenes az öreg. De ő is fél, mert egyesek azt terjesztik róla, hogy szereti a krampuszokat. Mert együtt jár velük munkába. — Pofa be — suttogta a Télapó. Az első krampusz erre még jobban fölidegesedett. — Na látod — mondta halkan —, ez a helyzet, hogy döfje meg az ördög. És meg is döfte a pályatársát, aki halkan nyöszörgött. Lehet, hogy erre a gyönge hangra, de lehet, hogy csak kíváncsiságból, három rendőr ereszkedett le a szenespincébe, zseblámpával. Két fiatal meg egy idősebb feketeképű, akinek a mozgásán, arcán, szokatlanul magas sapkáján látszott, hogy nemrég még krampusz volt, ha ugyan nem tartozik most is ehhez a felekezethez. A krampusz-rendőr lehetett a parancsnok, ami veszélyesnek tűnt, lévén, hogy ismeri a krampuszok családi szokását, eszük járását, természetét. — Van itt valaki?—kérdezte a krampusz-rendőr, majd amikor nem kapott választ, ide-oda világított a lámpájával. Nemsokára észrevette a ládát — Télapó búvóhelyét — és fölkiáltott: — Ott valaki bujkál, döfje meg az ördög. De majd megdöföm én. A két fiatal — a krampuszügyben még úgy-ahogy tárgyilagos rendőr a ládához ment, és kihúzták belőle a bujkáló Télapót, zsákostól. — Hát kézre kerültél, hószakállas mákvirág — mondta gúnyosan a krampusz-rendőr —, hogy döfjön meg az ördög. A Télapó szakállába temette a szégyentől piruló arcát, majd a szájára mutatott, mint aki jelzi, hogy nem tud beszélni. A krampusz-rendőr ezen csak nevetett, majd a Télapó igazolványait kérte. Ezek a zsák egyik rekeszében voltak. A Télapó igazolni tudta, hogy neve Télapó, foglalkozása télapó, iskolai végzettsége Télapó és családi állapota télapó. De a krampusz-rendőr mindezeken csak nevetett: kérte a szánkóvezetői igazolványát, a szakállviselési jogosítványát, a zsákhordói képesítését és engedélyét. Ezeket a papírokat a Télapó előkereste, de a krampuszrendőr ezen is csak nevetett. Majd hirtelen fölvetette a keresztkérdést: — És hol vannak a krampuszok? Hogy döfje meg az ördög. — Én sosem láttam őket — mormogta a Télapó. Közben a rendőrök előkerítették a szénrakás közé bújt krampuszokat. — Szép kis rablóbanda, hogy döfje meg az ördög — mondta a krampusz-rendőr, szigorúan. Miért bújtatok el, ha tiszta a lelkiismeretetek? A két krampusz maga elé bámult. Érezték, hogy lábuk alatt forrósodik a föld. — Nekem menyasszonyom van — motyogta az első krampusz. Mintha a történtek után még ennek jelentősége volna. A krampusz-rendőr legyintett. — Sok legénynek van menyasszonya, és mégsem bújik a szénrakás közé. Ti rablók, huligánok, csövezők. Erre a Télapó is megszólalt, remegő hangon. — Rablók és huligánok lehetnek, de ez a két krampusz kivételesen nem szokott csövezni. Egyébként kisegítő munkát végeznek mellettem. Tetszik tudni — magyarázta — a krampuszokat is érintette a gazdasági válság. A sötét ábrázatú rendőr legyintett. — Jól van, de miért bújnak el a hatóság elől, azt hiszik, hogy az orruknál fogva vezethetnek? Hamarosan végrehajtották a motozást. A két krampusznál virgácsokat találtak, a Télapó zsákja viszont tele volt ismeretlen eredetű csokoládéval, cukorsíppal, aranysztaniolba csomagolt fapénzekkel. A díszes társaság nemsokára a rendőrbíró előtt állt, ahol számot kellett adnia gyalázatos tevékenységéről. A Télapó és bandája megmutatta rút erkölcsi arculatát. A csokoládét egymásra kenték, nem tudtak kielégítő magyarázatot adni a foltos zsák eredetéről, a bearanyozott fapénzek céljáról, a virgácsok bevásárlási számláiról. A Télapó azt vallotta, hogy a krampuszok vitték a bűnös útra, a krampuszok pedig a Télapót vádolták. Az is bebizonyosult, hogy a fapénzeket Napóleon aranyként szerették volna eladni, ha akadt volna vevő. Olyan kiabálást és ördöngös lármát rendeztek, hogy csak a hatóság akadályozta meg a tettlegességet. Végül a Télapó szegénységére hivatkozott, a krampuszok pedig szegény ördögnek mondták magukat. Védekezésük azonban meghiúsult. Az ügynökök elnyerték méltó büntetésüket. HAJOK ANDOK A jegykezelő Jimmy Box A vancouveri gyors jegykezelője bosszúsan lépett be az újabb fülkébe, ahol egy Télapó és két krampusz pókerezett. A krampuszok már elnyerték a foltos zsákot, de a Télapó még mindig nem ébredt reá, hogy kikkel hozta össze a balszerencse. Két filkóra öt csokoládécsizmát kért, közben pedig ügyetlenül a lapjait is mutogatta. — Nincs ezeknek jegyük — állapította meg első gusztálásra a jegykezelő, potyán utaznak, mint rendesen. Közben pedig beletekintve a krampuszok kártyájába, jóindulatúan intett a piros palástú, hószakállú utasnak, hogy hagyja abba pénzügyi szédelgését. De a Télapó kék napszemüvegén keresztül félreértette a jegykezelő mozdulatát és tovább emelte a póker ördögi összegét. — Rákérem még a kucsmámat, a kabátomat meg a kék szemüvegemet! A kalauz elsápadt. Azokra a gyerekekre gondolt, akik a Télapó könnyelműsége miatt nem kapnak ajándékot a cipőjükbe. Hirtelen a zsebébe nyúlt, hogy előrántsa revolverét és lelője az ördögfiúkat, a pokolba küldje őket, átkozott szerencséjükkel együtt. De csak a jegycsipő masina akadt a kezébe, azt tartotta a krampuszok orra alá. — A menetjegyeket kérem — mondta szigorúan, sőt fenyegetően. A Télapó megrovó pillantást vetett reá. — Várjon, fiam, amíg elintézzük kereskedelmi ügyeinket. Ez volt, amitől a jegykezelő is tartott. Torka összeszorult, visszaemlékezett kisgyermek korára. Amikor hiába tette ki a cipőjét az ablakba. — Kérem a jegyeket, különben minden felelősséget magukra hárítok — jelentette ki szárazon. Közben kereste a pisztolyt, de nem találta. Az volt a Benyomása, hogy ellopták. Vagy valamelyik krampusz, vagy a Télapó. Ezalatt kiterítették a lapokat, és a Télapó szomorúan kezdett levetkőzni. A süvegét, vörös kabátját az egyik krampusz vette föl, ő viszont fekete öltönyt és szarvakat öltött magára. A Télapó krampusszá változott, bár furcsának tűnt, hogy fehér szakállt viselt. De pillanatok alatt a szakállát is elvesztette, viszont nyert egy hatalmas ezüsttel bemázolt seprűt. A jegykezelő komoran figyelt. Csak most kezdett rájönni, hogy miért keverednek össze a világban az ajándékok, a jók hiába rakják ki az ablakba a cipőjüket, a galádoknak pedig miért érkezik ajándékba videokazettáfon meg repülőjegy világkörüli útra. — Kérem a jegyeket, egyébként figyelmeztetem önöket, hogy amit mondanak, a vád bizonyítékául szolgálhat — kiáltotta. Erre az előbbi Télapó — most már krampusz — pisztolyt szegzett a mellének. — Azonnal öltözzön be krampusznak, és adja ide az egyenruháját a jegylyukasztóval. Mert a továbbiakban én leszek a kalauz. A Vancouver gyors jegykezelője bosszúsan lépett be az újabb fülkébe, ahol egy Télapó és két krampusz pókerezett. A krampuszok már elnyerték a foltos zsákot, de a Télapó még mindig nem ébredt reá, hogy kikkel hozta össze a balszerencse ... TIMOR NOKTURNUSZ Télapóságok A Télapóságos idők zsiráfja magasba emeli fejét, hogy hátra tekinthessen, vagy zúzmarás előre. Mert a zsályaszagú hidegben mélyértelműek a cipők, melyek üresen bandzsalítanak az ablakban, elhagyottan a melengető, belülről kifelé néző lábtól. A fölkurkászott jelenidőből cipőmadzag vezet a jövőmúltba és múlt-jövőbe, hol ünnepséges örömöket mutat az égbe revesült majomkenyérfa és megkövesedett kakukk. Ma minden Puttony olyan hajlék, ahol sok jó ember fér meg egy kis helyen. Télapók jönnek világgolyón, a földgolyón, Télapók jönnek, Télapók mennek szekéren, repülőgépen, mű Göncölön, de a Tél marad. A vágtató lovak remegő orra teli van bazsalikomszagú haladással, vad csődörök tiporják krampuszossá a világot. Sem Kolumbusz, sem Kristóf, sem Platon — Pestalozzi nem merték fölfedezni, újböggyel kitapintani önnön ajándékaikat, mielőtt megkapták volna. Lesmirglizett egünk fejünkre borul, de mi kitekintünk alóla, a megputtonyozott, nesztelen léptű időbe, így tesszük cipőnket ablakunkba. Cseh Gusztáv rajzai HARUN VARABIA Kalarábiában Hamarosan elterjedt a hír Mamalakban, hogy rövidesen meghozzák a zöld festéket. Igen nagy izgalomban volt a lakosság. Az idősebbek lila köpenyegeikkel le-föl szaladgáltak, a lilára mázolt gyermekek visítoztak örömükben, a fiatalok egy része — de néhány öregasszony is — kiült a háztetőkre, mások fölmásztak a fák lilára festett ágaira, tapsoltak, kiáltoztak és vártak. Már senki sem emlékezett arra az időre, amikor Kapd el Faszi a banán állam legkitartóbb munkása és legméltóbb tulajdonosa kihirdette a próféta szent színének betiltását Kalarábiában. Kapd el Faszi, aki az apró banánköztársaság örökké láthatatlan ura volt, valamikor részvényeket nyomtatott minden fa és cserje tulajdonjogára. De a részvényeket nem bocsátotta ki, hanem elzárta egy óriás lilára festett páncélszekrénybe, a központi főpincében, és éjjel-nappal a dísztűzoltó különítménnyel őriztette. Evvel a rendkívül eszes pénzügyi fogással minden fa, bokor és fűszál igazgatója lett, beleszólást kapott abba, hogy melyik fa mit teremten. És egy hosszú részvénytársasági gyűlés után, melyet az alezredes a Dívánon tartott, előírta a gyümölcsök és levelek színét is. Ez volt a Díván legelső rendelete, amelynek értelmében a falevelek lila színűekké minősültek, kötelező módon. A Díván határozata kettős célt szolgált: Kalarábia banánköztársaság kifejezte szembeszegülését az izlám terjedésével szemben, elutasítva a próféta szent színét. És ugyanakkor felhasználásra került tíz hajórakomány lila festék, amelyet Kapd el Faszi a Dívánon rendelt azúr parti támogatóitól. A lila köpenyes farmerek lilára festették a banánt, amelyet aztán óriási mennyiségben szállítottak külföldi piacokra, cserében a lila festékért. Kezdetben nagy érdeklődés mutatkozott a lila banán iránt. De miután egy konkurrens cég által lefizetett kutatócsoport kimutatta, hogy a lila banán liloxidot tartalmaz, csökkenni kezdtek a megrendelések, miközben a lila festél ára éppen a kalarábiai vásárlások miatt egyre emelkedett. Ekkor az alezredes új határozatot hozott a Dívánon. Kifejezte az izlám iránti állandó és megszakítatlan megbecsülését. Egyben pedig elrendelte, hogy a falevelek, a banán és a fűszálak zöld színűek legyenek. Ezután terjedt el Mamalakban, hogy meghozzák a zöld festéket. És valóban hatalmas tartálykocsik tűntek föl, fülsértő berregéssel. A volán mellett zöld kucsmás, zöld palástos Télapók ültek, zöld szakállal. De minthogy Kalarábiában ismeretlen volt tulajdonképpen a tél — csak az esős évszak mutatta az idő változását —, a sofőröket Esőapónak, Esőszélapónak, sőt Délapónak nevezték. Az idősebbek kétségbeesetten le-föl szaladgáltak és igyekeztek festékre szert tenni, attól félve, hogy rövidesen megbüntetik őket lila köpenyegúla miatt. De senkinek sem esett bántódása, kivéve az egyik meggondolatlan fecsegőt, aki a fölsorakozó dísztűzoltóságot — immár zöld egyenruhájuk miatt — zöld krampuszoknak nevezte. A bomlott eszű uszítót mint árulót vonták felelősségre, mert a dísztűzoltók két tagja valóban krampusz volt, de ezt csak seprűikről és szarvukról lehetett megállapítani. Miután pedig már megállapították a futkosók is, nyilvánvalóan nem illett — sőt tilos volt — továbbmondani azt a meghökkentő tényt, amit mindenki látott. A Délapók jóságosan mosolyogtak, miközben a dísztűzoltók megengedték a tartálykocsik csapját és kezdték feltölteni saját kocsijaikat zöld festékkel. Majd megindultak és fecskendőikkel a lila falevelek és banánok zöldre festéséhez kezdtek. Mindenki lelkesen vette tudomásul, hogy a levelek, az éretlen banán és a fű — Kapd el Faszi előrelátása, valamint a Délapók ajándéka következtében megint zöld lesz, és a természetben helyreáll az egyensúly. Fox Box 1906-ban született az Egyesült Államokban egy gyorsvonaton, ahol leszálláskor anyját elvesztette, és egy jegykezelő fogadta örökbe. Ifjúságát vasúton töltötte, nevelőapja mellett. Egy ízben átment a mozdonyra és a mozdonyvezetőtől is jegyet kért. Azóta ivással foglalkozik. Visszatérő motívuma, hogy a vonaton mindig ugyanazok utaznak. A világháborúban páncélvonatok vészfékjét kezelte, alagútrobbantásokban is szívesen vett részt. Magyarul eddig egy ismertetés jelent meg róla: „Beszélgetés Fox Box kerekeivel“ címen, Bodor Pál tollából, a Vasutasok Lapjában. Mehemed Köpik kobut nyelven író ajváj novellista, a kobut irodalom megalapítója. 1942-ben banánkereskedést nyitott, majd bezárta. Irodalmi esteken és merényleteken vett részt, ezek miatt többször életveszélybe is került. Miután novellát írt az éppen uralmon levő tábornokról, temetése az ország fontos eseménye volt. A sírásókat fölforgató tevékenység címén fogták perbe. Jan Peterson a legismertebb író a krampuszok között, aranydió-díjas elbeszélő. 1936-ban született Fondantban. Télapónak készült, de a faji megkülönböztetés miatt nem folytathatta tanulmányait. Amikor a régens herceg-mikádó cipőjébe beletett, több Télapót kényszermunkára ítéltek. Miután virgácsaitól hivatalosan is megfosztották, életét írásnak szentelte. Tevékeny harcot folytat a krampuszok érdekében. Számtalan városból kiutasították. Jelenleg egy kéményben dolgozik. Camillo Basillo egy operaház súgónőjének törvénytelen gyermeke. Terroristának készült, de a terrorista akadémiára nem vették fel. A milliárdosok életét ábrázolja. Autószerencsétlensége után a szanatóriumban hőguta áldozata lett. Timor Nokturnusz hosszú ideig fagylaltárus volt egy éjszakai mulatóhelyen. Egyik télen, amikor a mulatóhelyet tatarozták, írni kezdte bővérű képgazdag éjjeli látomásait. Volt bérszámfejtő, bakter és papagájkereskedő. Atyja magyar származású. Nikolasz Krampupulosz Famagusztában egy viharos éjjel látta meg a napvilágot. Sétahajókat visz a tengerre, amelyet úgy ismer, mint a tenyerét. Képverseket ír, több ízben hajótörést szenvedett, de minden alkalommal sikerült a hajóját összeenyveznie. Borús optimizmusára sokan fölfigyeltek. JUNIUS DECEMBERSZKIJ TÉLAPÓ VARAS A kor az idő rokkant farkcsigolyája Ha megállsz megcsapva nógat Nem kell nekünk rezeda mályva Nem várunk tőkés Télapókat Várjuk a tele Télapót Ki úgy jön mint a rikkancs Mi nem vagyunk rút csőlakók Ablakban bőrös bakkancs Szeretne ön előfizetni az UTUNK-re? De úgysem tud! Ritkaságszámba menő lapunkat UTUNK-ba csomagolva ingyen házhoz szállítják a Bajor-féle Télapó szolgálatos krampuszai. Ha szeretni akar münket Rendelje meg az UTUNK-ot! 5