Utunk, 1985 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-11 / 2. szám

Szociográfiai munka, hitelességet tények és adatok, dokumentumok szavatolják, ahogy azt a műfaj törvényei előírják, ám ezek a tények és adatok (számadatok és hivatalos leiratok) arra a minimálisan szükségesre korlátozód­nak, amennyi pillanatig sem válik ballaszttá az olvasó számára, szerepük az írásműben a szubjektív tények objektivizálása, az átélt, megélt, belülről ismert valóságanyag „törvé­­nyesítése". Alapkönyv, olyan értelemben, hogy a mai olvasók legszélesebb rétege fogja otthon ta­lálni magát ebben a környezetben, úgy is­merkedik e könyv szereplőinek sorsvonulatá­val, hogy pontról pontra összevetheti a sor­sokat és a változásokat saját szűkebb kör­nyezete hasonló jellegű és hasonló súlyú sors­változataival. Alapkönyv ez olyan értelemben is, hogy a szocializmus társadalmat formáló, átalakító változásainak arról a szeletéről rajzol haj­szálpontos képet, amely a legnagyobb néptö­meget érintette, az egyetlen olyan réteget, amelynek munkáját, közösségi és egyéni élet­vitelét nem évszázados, hanem évezredekben mérhető hagyományok alakították és zárták szigorú és célszerű formákba. A zárt falukö­zösség felbomlásáról, az egyéni gazdálkodás célszerűségében anakronisztikussá merevedett íratlan és az élet minden árnyalatára kiható törvény rendszerének egyik napról a másikra történő feleslegessé válásáról, a közös tulaj­don és a közösségi munka, a modern nagy­üzemi termelés parasztvilágra való hatásáról ad pontos és tényszerű képet az író. A könyv a szlovákiai magyar irodalom leg­kiemelkedőbb alkotásai közé tartozik, rangos folytatója a két világháború közötti szlovákiai magyar irodalom gazdag és elkötelezett tény­irodalmának. Duba Gyula neve nem ismeretlen olvasó­­közönségünk előtt. Azok közül az írók közül való, akik önmagukból, megélt-átélt élmény­anyagukból építkeznek. És ez hangsúlyozottan érvényes a Vajúdó parasztvilágra. Az írói szo­ciográfia anyagát három nemzedék tudatkin­cse, emlékezete adja, közöttük az íróé, amely­nek az anyaghoz való szubjektív viszonyulása miatt — és ebben a viszonyulásban a közös­ségért való felelősségérzet meghatározó fon­tosságú — a könyv messze fölülemelkedik a szociográfia lehetőségein, információgazdagsá­ga mellett éppen etikai és esztétikai többlete miatt maradandó, élményt nyújtó, meggondol­­koztató fontos alkotássá válik. Váltásról, a föld népének életében végbe­ment legnagyobb, gyökeres változásról ad gazdag képet ez a könyv, és a sorok között mindig ott feszül az aggódó vizsgálódás, hogy a túlhaladott, megkövesedett értékrendszerrel együtt milyen pozitív értékek mennek veszen­dőbe. És vizsgálja mindennek emberi és kö­zösségi vetületeit, azzal az elkötelezett felelős­séggel, amellyel ez a közösség a történelem minden hullámverése és vihara között élt, ez­zel a megtartó és tovább éltető felelősséggel. „Ezért jövök majd — törvényszerűen — haza, hogy megérezzem a szülőföldhöz kötő hűség erejét, és megteljek vele“ — vallja az író, és mi, az olvasók, szívesen tartottunk vele. Nem ismeretlen tájakra kalandoztunk. (DUBA GYULA: VAJÚDÓ PARASZTVI­LÁG. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984) GYÖRFFI KÁLMÁN F­E­S­T­A Johannes Poethen verséből idézünk a vízszintes 1-­31., füg­gőleges 15. és 64. számú sorban. Tóth Bálint fordítása. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora (zárt betűk: T, M, K, A). 15. Ezek! 16. A közelbe dug. 17. Büntetést kiró. 18. össze­vissza dug! 20. Kisebb település, névelővel. 21. Hudson fele! 22. Tognazzi személyneve. 23. Páros ütemű szláv és román népi tánc. 25. Egyetemi sportklub. 26. Hallószervvel rendel­kező, népiesen. 28. Hazai repülőgépek betűjelzése. 29. Zamatos, sárga belű trópusi gyümölcs. 31. Az idézet második sora (zárt betűk: Ü, L). 33. Tűzálló agyag, kemencék, kályhák bélelésére használják. 34. Lecsuk. 35. Ellenértéket megállapít. 36. Annak a tulajdona. 37. Lélek társa a csehszlovák rajzfilmekben. 38. Hazai magyar költő (Lajos). 39. Argon vegyjele. 41. ...­bille­get. 43. Hatodfeles és ötös jambusokban írott, nyolc sorból álló versszak. 44. Végtelen kedd! 46. A periódusos táblázat he­tedik főcsoportjába tartozó elemek. 48. Fölént páros betűi. 49. Az arcpor. 51. Tesz-vesz, szöszmötöl. 53. Nátrium vegyjele. 54. Világosabbá tesz. 55. Férfinév, június 29-én köszöntik. 56. Mauna ..., vulkán a Hawaii-szigeteken. 58. Román férfinév. 59. Táj. 60. Nagyváradon 1908-ban és 1909-ben megjelent két lírai antológia. 63. Becézett női név. 64. Kiejtett mássalhangzó. 65. Állati eredetű eledelt tartalmaz. 66. Magyar, spanyol és luxemburgi gépkocsi jelzés. 67. Gépkocsimárka. 68. Fejetlen ruha! 70. Máltai és bolgár gépkocsijelzés. 71. Sopron melletti gyógyfürdőhely lakója. 73. Lápkeverék! 74. Gyökértörzs. 76. Vi­rágfüzér. 78. Te és én. FÜGGŐLEGES. 2. Virág is, hangszer is. 3. Szóösszetételek előtagjaként: két­. 4. Arra a helyre. 5. Színezőanyaggal bevon. 6. Mindig kézügyben levő hosszmértékegység. 7. Magyaror­szági költő, sok román vers kitűnő tolmácsolója (Zoltán). 8. Bejut, de csak középen! 9. JT. 10. A szín, francia eredetű szó­val. 11. Merev, törékeny. 12. Juss széles! 13. Csak eleinte ázunk! 14. Óriási jövedelem (két szó). 15. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: Z, I). 19. A Yes-együttes 1980-ban megjelent nagylemeze. 21. Tévedések. 24. Az orrocska, német eredetű szóval. 26. Javadalmazások. 27. Fokozatok, árnyalatok összes­sége. 30. Valaminek tanúja lehet. 31. Fokozatos hőmérséklet­­emelés. 32. Berde Mária is ez volt. 34. A beszédhibák megelő­zésével és javításával foglalkozó szakember. 37. ...város, vá­rosközpont. 38. Kölni víz, francia eredetű szóval. 40. Elektro­nok repülési irányának megfordítása elektród segítségével. 42. Város Irán déli részén. 43. Tagadószó. 45. Nagyon szilárd, edz­­hető alumíniumötvözet. 47. NZR. 50. Francia nyomdász, a betűöntés tökéletesítője, a mai betűrendszer megalapítója. 52. Kis gömb. 55. Alig lélegzik. 57. Porcelán dísztárgy, névelővel. 59. Húsos, halványsárga hüvelyű paszuly. 60. Víziállat fajtája. 61. A felsőruhának való méteráru. 62. Homorúan vésett ékkő. 63. A szomszédságába. 64. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: J, O, V). 66. Röghegység az NSZK területén. 69. Haszon páros betűi. 71. ... torbágy, magyarországi helység. 72. Osztrák fo­lyó. 75. ...­­meg, dohog. 76. Görög gépkocsik jelzése. 77. Ellen­tétes kötőszó. 79. Igeképző. (Készítette Kántor András) Rejtvényfejtők figyelmébe! A szerkesztőség havonta egyszer sorsol ki jutalomkönyve­ket. A megfejtéseket minden hónap utolsó péntekétől számított tíz napon belül várjuk! A sorsolásnál csak azokat a megfejté­seket vesszük figyelembe, melyekhez mellékelték az illető hó­nap valamennyi — lapunkból kivágott — részvételi szelvé­nyét. ­ költőnő barátnője — Csíkszereda: „Egyik barátnőm kérésével fordulok önhöz: olvassa el (és bírálja meg) a verseit. A versekhez nem fűzök semmit, ez nem az én dolgom, de nagyon kérem arra, hogy kérésem ne utasítsa el, és a választ (csak!) jelentesse meg az Utunkban. Előre is köszönöm. A költőnő ba­rátnője. Ui. S ha hibám van, legyen szíves mulasson (az én számlámra) — de egyedül." — Akárkinek a számlájára, megpróbáltam egyedül, kedves Barátnőnk a költészetben. De nehezen ment, elszoktam tőle. B. L. Cs. — Sepsiszentgyörgy: „Az Utunk ez év december 4-i számában Gyímesi Éva tollából cikk jelent meg a Nagy Pál szerkesz­tette erdélyi novellisták kötetéről. Mivel a szerző közérdekű irodalmi problémát vet föl, a romániai magyar novella problémáit, ezért néhány megjegyzést fűzök a cikkhez. Gyímesi Éva kereken elmarasztalja a kötetet: »nem meglepő, sőt meglehetősen unalmas gyűjte­mény*". Végigolvasva a kötetet természetesen egyet kell értenünk a kritikussal. A kötetben szereplő szerzők s novellák a két világháború között megjelenő magyar nyelvű sajtóban (Pásztortűz, Erdélyi Helikon és mások), no­­velláskötetekben szerepeltek. Tehát a szerző be akarta ezeket mutatni. Viszont ha minden ismert írót be akart mutatni, akkor a váloga­tás első kötete ennek nem felel meg, mert többen hiányoznak. Ha viszont valamilyen esztétikai-irodalomtörténeti vagy novellatipo­lógiai igény vezette volna, a gyűjteményben nem nyomozható ki. Gyímesi Éva erre helye­sen mutat rá. Szerintem az unalmasságot a teljesség hiánya is okozza, nemcsak a művé­szi szempont hiánya. Gyímesi Éva másik megállapítása: »S vajon az anekdotikus-infor­­matív novellát előnyben részesítő válogatás ma nyújt-e teljesebb képet...?** Valóban, a szerző, Nagy Pál valamilyen anekdotikus-in­­formatív novellatípust sejtet. De ez a váloga­tásban teljesen ötletszerű. Semmi esztétikai érték nem vezeti. Holott az anekdota típusú novellák Tamásinál és másoknál is művészi értékké teljesedtek. Ezért a válogatás nem nyújt itt sem semmi újat. Két világháború között és azután megjelent gyűjtemények ér­tékeit sehol nem hasznosítja. Márpedig itt is kötelező az elért eredmények figyelembe vé­tele. Ekkor is voltak értékek. Mivel Nagy Pál ezt nem vette észre, a kor novelláját nem tudta értékelni. Holott a novella megjelenési ideje is jellemző a korra. [Hadd menjünk még tovább egy lépéssel: a novella is jellemző a novellára. — A szerk.­ A második kötetben a felszabadulás utáni novellatermés is helyet kap. Gyímesi Éva itt több elismeréssel ír. Ki­rály László, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Ist­ván írásait említi. De itt is észreveszi azt, hogy jobb anyaggal többet lehetett volna nyújtani. Megemlíti a dokumentum­ és a ví­ziónovella közötti különbséget. Utal itt Panek Zoltánra is, aki a novella fejlődéséhez hoz­zájárult. Viszont a gyűjtemény itt is csak ne­veket jelent. Sehol fejlődéskronológiai, művé­szi haladás. Nagy Pál talán azt akarta bizo­nyítani, hogy egyik író jobban ír, mint a má­sik. [Holott sokkal könnyebb lett volna azt bizonyítania, hogy egyik rosszabb, mint a má­sik. — A szerk.­ A válogatás erről is csak olvasási szinten győz meg. Az olvasónak kell ezt eldöntenie. Viszont sok esetben csak kri­tikus képes erre. Jó egy gyűjteményt végig­olvasni. A sok név mond valamit. Viszont hiba önkényes kritikus ötletszerű válogatását nem kritizálni." — Amennyire meg tudom ítélni, Gyímesi Éva és az ő jóvoltából az Utunk hálistennek széles ívben elkerülte ezt a hibát, kedves B. L. Cs. Gratulálunk tehát Gyímesi Évának és magunknak. F. I. — Nagybánya: „Olvastam már né­hányszor az Utunk Levélváltás rovatában, ho­gyan biztatják a szerzőket arra, hogy folytas­sák munkájukat, de megjelent írást tőlük még nem láttam. Miért nem jelentetik meg ezeket az írásokat? Már bocsánat a kissé nyers kér­déstől .A kérdés bizonyára megbocsát. — A szerk.­, ezt nem kérdőre vonásként írtam, de jó lenne tudni ezt az okot." — Ilyen ok nincs, mert nem áll fenn az a helyzet sem, amelynek okául szolgálhatna. A Levélváltás­ban biztatott pályakezdők írásait rendszertele­nül ugyan, de elég fűrűen közöljük, ha egye­bütt nem, a Levélváltás helyett rovatban. Ne csak mindig engem olvasson, kedves F. I. K. JAKAB ANTAL • A Művelődés 12-es számának főlaptesté­ben Oktatás, kutatás, termelés cím alatt, Hor­váth Andor szerkesztésében a lap kérdéseire válaszol dr. Pusztai Kálmán, dr. Gyenge Csa­ba, Bíró László és Patrubány Miklós. Célunk a tömegek folyamatos foglalkoztatása cím alatt Nagy László Mihály beszélget Benedek Annával, a Bihar megyei Szocialista Művelő­dési és Nevelési Bizottság alelnökével. Cik­ket, tanulmányt közöl továbbá Barabás Lász­ló (A műszaki alkotás öröme), Halász Anna (Népi technika élő múzeuma Szebenben), Mu­rányi János (A Venyige Kalotaszegen) és Gazda József („Ahogy folydogál a tiszta he­gyi patak"). A Fesztiválkrónika címszó alatt Szőcs István Lehet a kabaré ... művészet is?, Balogh József pedig Öngól, vegyes karra cím­mel cikkezik. Zágoni Attila Szilveszteri kü­­­lönkiagyalás címmel közöl humoreszket. A Vadrózsák tanulmányait Faragó József (Hí­rünk a nemzetközi néprajzi bibliográfiában) és Bíró Gábor (Népi építészet. Stílusok és ha­tások) jegyzi. A Bihar megyei „könyv-rene­szánszról" Stanik István, az Igaz Szó 1984-es évkönyvéről Földvári Júlia ír. Papp Ferenc műveinek bibliográfiáját Zsigmond Irma állí­totta össze. A Könyvszemlében H. Szabó Gyu­la cikkezik Mikó Imre — Kicsi Antal — Hor­váth Sz. István Balázs Ferenc­ monográfiájá­­ról. • A Hét idei 1-es számának riportját Ha­jók, „hajósok" új nemzedékei címmel Kacsír Mária jegyzi. Beke György kérdéseire, Házhoz jön a város cím alatt Willmann Jolán, Uzon község pártbizottságának titkára, a községi néptanács elnöke válaszol. A szám költői: Ion Cerngureanu, Ion Brad, Kiss Jenő, Horia Ba­­descu, Murgu Pál, Czegő Zoltán és Veress Gerzson. Cikket, tanulmányt olvashatunk to­vábbá dr. Pál Árpádtól (A forradalmi mun­kásdemokrácia állama), Oláh Tibortól (Fele­lősség), Brisó Katalintól (A kongresszusi do­kumentumok újító szellemében) és Gavrila Emesétől (Ízig-vérig legyen a ma embere). Kortárs eszmék, 1984 cím alatt ideológiai és tudományos kiadványokat recenzál Derzsi Zoltán, Medgyesi Ákos, B. Benedek Csilla, Rostás Zoltán, Kolumbán Gábor, Pápai Judit és Salat Levente. A szám szilveszteri humo­ros írásait Szávai Géza és Sinkó Zoltán jegy­zi, az Év végi naplót Szász János állította össze. • Besztercén a Liviu Rebreanu-napok ke­retében, a Beszterce-Naszód megyei Szocia­lista Művelődési és Nevelési Bizottság, a KISZ, valamint a Vatra rendezésében került sor a nagy román íróról elnevezett, immár másod­ízben megtartott rövidpróza-versenyre. • A Familia 12-es száma Létay Lajos, Márki Zoltán, Király László és Fábián Sán­dor egy-egy versét közli Al. Andriţoiu tolmá­csolásában. • Az Ifjúmunkásból kiemelendő Stanik Ist­ván Siker. Több találmány és dilemma, vala­mint Tar Károly Tanítók nyomában című ri­portja. 1984 zenésze? címmel László Ferenc közöl zenei cikket. Szilágyi Enikő marosvá­sárhelyi színművésznővel L. L., Constanţa Iorgával, a Scinteia tineretului költészeti dí­jazottjával ifj. Buia Simon készít villáminter­jút; Taffet Mónika képzőművészt Nagy Zol­tán mutatja be. A szám humoros írásait Szé­kely Tamás, Hudy Árpád és Salló László jegyzi. • • A jugoszláviai Magyar Szó december 16-i száma Kenéz Ferenc Az elmaradt elő­adás. Hát így aztán és Latin-Amerikában is élnek latin-amerikai írók című verseit közli. – A Kritika tavalyi 10-es számában Bajomi Lázár Endre méltatja Eugen Simion Élmé­nyek kora, vallomások kora című, Kántor Erzsébet fordításában megjelent párizsi nap­lóját. • Új filmjének, a Redlnek bemutatása al­kalmából Szabó István azt nyilatkozta, hogy az Oscar-díj mit sem változtatott életén. E film főszereplője szintén Klaus Maria Bran­­dauer, a Mephisto című alkotás révén világ­hírűvé lett színész. „Öröm olyan művelt, ér­zékeny, ötletdús és eredeti művésszel dol­gozni, mint Brandauer“ — jelentette ki a filmbemutató alkalmából adott interjúban Szabó István. • Lives of the Poets a címe E. L. Docto­­row, az 1975-ben kiadott Ragtime című re­gény világhírű amerikai írója új könyvének. A könyv hat elbeszélése önéletrajzi vezetésű. • Agatha Christie, a „krimikirálynő“ éle­téhez sok legenda fűződik, bár legtöbbje va­­lótalannak bizonyult. Tény viszont 1926-beli, tizenegy napos eltűnése, amikor is 150 nyo­mozó és további 350 önkéntes kereste az író­nőt, akit végül Londontól 300 kilométerre, egy vidéki szállodában, Tereza Neele fedőnév alatt leltek meg. Agatha Christie-ről készített biog­ráfiájában Janet Morgan kideríti, hogy a rej­télyes eltűnés oka az írónő időleges tudatki­hagyása, ami édesanyja halála után követke­zett be.­­ Egy londoni árverésen Peter Biddulph, a legtöbb Stradivarius-hegedű tulajdonosa négyszázezer font sterlingért tett szert egy újabb példányra, amelyet a mester 1707-ben készített, s amely hatalmas, áradó hangjával elnyerte a „katedrális" nevet. A hangszert — mások mellett — Napóleon hadseregének­ egyik tisztje, valamint Marie Antoinette egyik udvari muzsikusa is birtokolta. A gyűjtő­tu­lajdonos szerint a világon számontartott mint­egy hétszáz Stradivarius-hegedű közül ez a darab a legértékesebb. • Sir Bernard Ledwidge, egy De Gaulle­­monográfia szerzője Jeanne D’Arc és Napóleon „egyenesági leszármazottjának" nevezi a nagy államférfit, akit — szerinte — sem Angliá­ban, sem az Amerikai Egyesült Államokban nem értettek meg. A Flammarionnál megje­lent munka szerzője a tábornok racionalitá­sát, kombinációs készségét és magabiztossá­gát emeli ki fő erényül, ugyanakkor megálla­pítja, hogy tizenöt évvel halála után is tel­jességgel megismerhetetlen és ellentmondá­sos (?) egyéniségnek tartja az államférfit, aki így az utókor számára egyszerre csodálnivaló és irritáló személyiség. • Sophie de Ségur viszont valóságosan is egyenesági leszármazottja de Ségur grófnő­nek. A contesse a tavaly az Opéra színpadán Vénusz szerepét énekelte az Orfeusz az alvi­lágban című operában. Eleinte ugyan táncos­nőnek készült, de reményei füstbe mentek; első énekes-sikerét A víg özvegyben aratta. Nagyanyja Pablo Casals kísérője volt, spa­nyol származású édesanyja szintén énekesnő. Utánozva kezdtem énekelni — vallja a gróf­kisasszony. Ez évi Egyesült Államok-beli tur­néja előtt magabiztosan jelentette ki: „Ahhoz, hogy érvényesülj, mindent a munkádnak kell szentelned". VILÁG FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: KIRÁLY LÁSZLÓ ILEXIM, departamentul export-import presă: ________ A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, P.O. Box 136—137. Telex: 112­28 București, 1­40440 Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/12420. Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. J------------­UTUNK REJTVÉNY 2

Next