Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIII. ÉVFOLYAM 1. (2044.) SZÁM KOLOZSVÁR-NAPOCA 1988. JANUÁR 1. ARA 3 LEJRUM 4 IV 14 SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Az ötödik r ■ • I I •• n évtized küszöbén 40 évvel ezelőtt, a december 30-i történelmi pillanattal igen mély forradalmi folyamatok zárultak és kezdődtek hazánkban, folytatva azt a stratégiai vonalat, amelynek révén a Román Kommunista Párt — a nép leghitelesebb törekvéseinek és eszményeinek letéteményese — új korszakot nyitott társadalmitörténeti dialektikánkban. A forradalmi tartalmú folyamatok, átalakulások és megmozdulások összekapcsolódása és felhalmozódása, a teljes egyenlőséget hirdető hatékony bel- és külpolitika, a néptömegek javát szolgáló gazdasági és társadalmi reformok sora, az agrárreform végrehajtásáért, a háború utáni gazdasági talpraállásért, a hatalom megszerzéséért — s az e téren a legfontosabbak közé tartozó fordulatért: az első munkás—paraszt kormány március 6-i beiktatásáért — vívott elkeseredett osztályharc készítette elő a monarchia megdöntésében és az első román köztársaság kikiáltásában tetőződő 1947. december 30-i eseményt, ezt az alapvető forradalmi vívmányt, amely a történelmi fejlődést új politikai alapra, a közvetlenül szocialista jellegű átalakulások alapjára helyezte. Négy évtized telt el azóta, s a megváltozó nemzeti sors alanyi átélésének érzelmi töltete, szellemi feszültsége csökkenhetett ugyan az idő múlásával és a résztvevők megfogyatkozásával, ám az esemény maga viszonyítási alap maradt az akkor és a most közötti különbség megítélésében. Ha a történelem haszna egyebek mellett az, hogy az előrehaladókat — bár az évfordulók alkalmából — visszatekintésre készteti, akkor ez nemcsak erkölcs és műveltség dolga, hanem tudományos tisztességé is. Ezért a visszapillantás, a mérlegkészítés, csak serkentő és ösztönző hatású lehet, csak táplálhatja a bizakodást és reménykedést a jobb jövőben. Természetesen nem azért hivatkozunk a mérlegkészítés eredményességére és valóságos vagy óhajtott hatásaira, mintha képtelenek volnánk beismerni a fogyatékosságokat, hanem azért, mert munkások, parasztok és értelmiségiek millióinak erőfeszítésével megalapoztuk és építjük országunkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Új és mozgósító erejű nyitásaival, a párt Országos Konferenciája felruházza a köztársasági évfordulót a jelen tartalmával és távlatával, azon jelenével, amikor köztársasági államrendünknek igazolnia lehet és kell nagy erényeit az építésben. Beszédesek e tekintetben a nagy kommunista fórum derűlátó előrejelzései, amelyek a köztársaság fennállásának ötödik évtizede küszöbén józanul jelölik meg a lelkesítő fölemelkedés útját a szocialista fejlődés egyre magasabb csúcsaira. Amint Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta a jelentésben: „Jelenleg Románia döntő szakaszban van, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósításának és a kommunista társadalom építésére való áttérés feltételei megteremtésének felső fázisában. E célkitűzés megvalósításában, a párt XIII. kongresszusának határozatai értelmében, 1990-ig országunknak meg kell haladnia a fejlődő szocialista ország stádiumát és rá kell térnie az új, magasabb szakaszra , a közepesen fejlett szocialista ország stádiumára.“ Az a lehetőség, hogy 2000-re befejeződik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére vonatkozó program nemcsak társadalmi-politikai, hanem gazdasági téren is, történelmi példa lesz. Ez az út persze nem volt és nem lesz könnyű, mert „Nehéz útnak vágunk neki, jobban mondva, nehéz utat járunk tovább. Szóltam erről már a X. pártkongresszuson. Ismeretlen utakat kell bejárnunk. Nem jártunk és nem járunk aszfaltos országúton. Sok nehézséget kellett legyűrnünk. Még hosszú utat kell megtennünk a kommunizmus verőfényes magas csúcsai felé. Még jelentkeznek hiányosságok, felmerülnek még nehézségek. De forradalmi szellemben kell cselekednünk, le kell gyűrnünk, fel kell számolnunk azokat! Ne féljünk soha a dolgok nehezétől. A kommunisták nem féltek soha, még életüket is feláldozták a szocializmus, a nép szabadsága ügyéért! A szocializmus teljes megvalósítása, a kommunizmus valóra váltása újabb és újabb erőfeszítéseket igényel. De minden eddigi megvalósításunk biztosíték e célkitűzések hiánytalan elérésére!“ Ilyen tudatra és erkölcsi erőre van tehát szükségük a mai nemzedékeknek, hogy megérthessék és leküzdhessék a nehézségeket történelmi dialektikánkban, amely emberi célja és rendeltetése szerint az egyik legfontosabb alanyi erőtartaléka a bizalomteli és derűlátó részvételnek a forradalmi folyamat továbbvitelében. ANDREI SÍD A Szimpózium a Köztársaság negyvenedik évfordulóján A Köztársaság kikiáltása negyvenedik évfordulóját köszöntő rendezvénysorozat keretében Kolozsvár-Napocán megemlékező szimpóziumot szervezett az RKP Kolozs megyei bizottsága. Ebből az alkalomból elhangzott előadások fölidézték a Román Kommunista Pártnak a demokratikus köztársaságért, a szocializmusért folytatott küzdelemben betöltött vezető szerepét s kiemelték, hogy a Köztársaság kikiáltása objektív történelmi, forradalmi folyamat szükségszerű következménye volt, hangsúlyozák az 1947. december 30-i aktus történelmi-politikai jelentőségét s ennek nemzetközi visszhangját. Az előadásokban fontos helyet kapott a Párt Országos Konferenciája határozatainak, Nicolae Ceaușescu elvtárs korszakalkotó jelentésének fontossága, az a mélyreható elemzés, melyet a kommunisták magas fórumán tartott a szocializmus építésének, társadalmunk objektív fejlődésének jelen szakaszáról, különös tekintettel az ország gazdasági-társadalmi fejlődése soron lévő 1986—1990-es tervidőszakáról. Az előadók kiemelték Románia elnökének, az RKP főtitkárának Nicolae Ceaușescu elvtársnak a hozzájárulását korunk nagy kérdéseinek megoldásához s a világ népeinek független, szabad fejlődéséért folytatott harcában betöltött szerepét. A szimpózium résztvevői ugyanakkor kifejezték Ceaușescu elvtárs, a kiemelkedő párt- és országvezető közelgő születésnapja alkalmából és több mint 55 éves forradalmi tevékenységével kapcsolatban mélységes tiszteletüket és hódolatukat. Ugyanennek a közelgő eseménynek a tiszteletére a Megyei Művelődési és Szocialista Nevelési Bizottság és a Képzőművészeti Szövetség kolozsvári fiókja rendezésében kiállítás nyílt meg Kolozsvár-Napoca központi kiállítótermében. Ezen a képzőművészeti seregszemlén kiemelkedő helyet kaptak az ország történetének emlékezetes eseményei, párt vezette népünk kiemelkedő eredményei ihlette munkák, valamint a Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnőnek ajánlott alkotások. Miklóssy Gábor: Boldog újesztendőt! BOLDOG ÚJESZTENDŐT MINDEN OLVASÓNKNAK ÉS MUNKATÁRSUNKNAK! Akár a búzavetés Újesztendő. Ismét egy újabb Újesztendő. Ismét öregebbek lettünk hivatalosan is, szomorkodni kellene hát, búslakodni, s nem várni soha az újabb s újabb Érkezőt. De lám, milyen is az ember: mindig, ahogy lassan fogya az éppen soros esztendő, ahogy közelebb s közelebb kerül az Új, máris nekirugaszkodik a gondolat, s bár az ember még szívig benne, még minden idegszálával az éppen lepergőben, a képzelet és a nekibuzduló tervezgetés máris megpróbálja bejárni-befogni az Eljövendőt, jobbá, kényelmesebbé, derűsebbé és nyugodtabbá, emberibbé „rendezni be“, mint amilyenre elmúlt esztendőit sikerült; a bizakodás elmúlt hétköznapok kicsinyes tülekedéseiben, apró vereségeiben megcsapzott madara újra megrázza magát, s feltelröppen ismét, s rendes reménykedőn az Úr felé. Ki tudná megmagyarázni, vajon ki, hogy honnan lelkünkben ez a sírig eltartó Főnix-erő és a Kolumbusz-ösztön is, amelynek mindig sikerül talpraállítania, szárnyrakapnia az embert, midőn életében valamiféle „új föld“ vágyakkal, tervekkel, elképzelésekkel való betelepítésének lehetősége kínálkozik?! Mert hát lényegét tekintve az új esztendő sem egyéb, mint egy ismeretlen, felfedezésre váró, meghódítandó és belakandó új „földdarab" az életünkben, a maga új és másmilyen ígéreteivel — és hiába már hátunk mögött megannyi lehanyatló tapasztalás is, elmúlt esztendők (amelyek annak idején szintén újak voltak!) be nem teljesedett-teljesíthetett, csalfának bizonyult ígérete, az éppen soron következő újban mi mégis és mindig nagyon akarunk és tudunk hinni s bízni is. Az új földrészek, „fehér foltok" felfedezésére indulók-vállalkozók érezhették így magukat hajdanán, ahogy a halandó ember egy-egy újabb új esztendőre vállalkozik, vállalván újabb terveket, reményeket. Mert hát valamennyi új esztendő „fehér folt", minden megtrevezettsége és a pontos számítgatások mellett ellenére is egy sokismeretlenes bonyolult egyenlet" és vállalkozás. Alighanem olyanok vagyunk ilyenkor, az új év kezdetén, akár a búzavetés, kiszolgáltatottak is az eljövendő időjárás szeszélyeinek, de legfőképpen mégis örök-bizakodók-vállalók — egy beérendő jó termés hitében-reményében... Hát Újesztendő. Ismét egy újabb Újesztendő. Fogadjuk hát jó szívvel ezt is, miként az érkezőt szokás, és higgyük (el róla is), miként elhittük eleddig minden Érkezőről, hogy több lese, mint volt az éppen tovament; „és higgyük el még azt is, kedves barátaim, akik voltatok, még vagytok s tán lesztek, hogy megírjuk végre mindannyian a magunk legszebb versét, amely egyszersmind a legigazabb tettünk is leszen!; és higgyük el, hogy az emberiségnek életbevágóan már csak ez a legszebb és legigazabb költemény lesz a fontos; higgyük el, barátaim, higgyük, higgyük, higgyünk, HIGGYÜNK, BARÁTAIM, különben mit ér az eljövő idő?! különben mit érünk mi magunk?!...“ MOLNOS LAJOS 9 SLAVCO ÁLMÁJÁN 9 DMITRIJ JEVDOKIMOV 9 HERMANN KASACK 9 GUNTER KUNERT STEPHAN BUTLER LEACOCK O WALTER TOMAN