Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1988-11-11 / 46. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Történelmi tudat Az egységes román nemzeti állam megalakulása 70. évfordulójáról való megemlékezéseknek és a Központi Bizottság közeli ideológiai plenárisa előkészítésének időbeni egybeesése természetes módon irányítja a figyelmet a történelmi tudat helyére és szerepére a szocialista tudat egészében. A központi sajtó sorra közli a Politika Végrehajtó Bizottság tagjai tollából az évfordulónak szentelt és az áprilisi tézisek jegyében fogant tanulmányokat, amelyekben a történelmi tudat időszerű, az ideológiainevelői tevékenység új minőségi szintre emelése szempontjából fontosnak ítélt kérdései kiemelt érdeklődésnek örvendenek. Nicolae Ceausescu elvtárs felfogásában a történelmi tudat kialakításának és fejlesztésének az egész ideológiai-novellői tevékenység egyik legfontosabb tartópillérévé kell válnia. Pártunk és államunk vezetőjének ez az álláspontja szervesen összefügg a szocializmusról vallott nézeteivel. Áprilisi expozéjában Nicolae Ceausescu elvtárs ismételten és erőteljesen hangsúlyozta pártunknak azt a vezérelvét, miszerint a szocializmus különbözőképpen valósul meg a különböző országokban, minden pártnak az adott ország konkrét feltételeinek, realitásainak, történelmi sajátosságainak megfelelően kell alkalmaznia a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit és a tudományos szocializmus elveit. A szocializmusnak minden egyes országban sajátos történelmi forrásai és dimenziói is vannak; a történelmi tudat már csak ezért is elengedhetetlen és fontos összetevője a szocialista tudatnak. Az áprilisi expozéban Nicolae Ceausescu elvtárs elvi következetességgel és példás érveléssel utasítja vissza mind a forradalom, mind az ellenforradalom exportjának tételét és gyakorlatát. A szocializmus nem exportálható és nem importálható, a szocializmus bármely országban csak akkor és annyiban lehetséges és életképes, ha mély történelmi gyökerei vannak, ha az egész addigi történelmi fejlődés szükségképpeni eredményeként jön létre. Nicolae Ceausescu elvtárs történelmi fejtegetéseiben — amelyek új alapokra helyezték az egész román történetírást —, erőteljesen kidomborodik az a tény, hogy Románia történelme folyamán a dolgozó nép forradalmi, haladó, hazafias erői vitték véghez az összes nagy forradalmi átalakításokat, biztosították társadalmunk haladását. Hazánk életének minden fontos mozzanata — mondotta pártunk és államunk vezetője — összefügg a tömegek harcával, az egész nép harcával, amely a társadalmi haladás mozgató ereje, Románia történelmének igazi alkotója. Nicolae Ceausescu elvtárs következetesen hangsúlyozta és hangsúlyozza, hogy a Román Kommunista Párt jog szerinti örököse és folytatója a román nép forradalmi és demokratikus harcainak — a szabadságért, a társadalmi igazságosságért, a függetlenségért, a haladásért. Az áprilisi expozé hazánk, de ugyanakkor az egész emberiség történelmi tapasztalatára is épít, amikor azt igényli, hogy állandóan tartsuk szem előtt; a népek, a széles tömegek a társadalmi fejlődés igazi hajtóerői, megvalósítói. Ez a történelmi tapasztalat is benne foglaltatik abban az elvben, amelyet pártunk ideológiai programja — Nicolae Ceausescu elvtárs 1982. júniusi előadói beszéde — így fogalmaz meg: „A szocializmus a néptömegek, a dolgozók, a nép műve, a nép építi a népért“. Pártunk és államunk vezetőjének a felfogásában a helyes történelmi tudat egyik legfontosabb vonása, hogy forradalmi álláspontra helyezkedve ítéli meg a múlt történéseit — akárcsak a jelenét is egyébként —, megkülönböztetve a jót a rossztól, a pozitívat a negatívtól, tárgyilagosan értékelve egyiket is, másikat is, annak érdekében, hogy becsülni, fejleszteni tudjuk a jót, a haladót, az értékeset és elvessük a rosszat, a negatívat. Nicolae Ceausescu elvtárs példaként említi, hogy pártunk, népünk, szocialista történelmi tudatunk határozottan elítéli és bírálja az egykori polgári-földesúri rendszert, ám ugyanakkor nagyra becsüli a társadalmi haladásért folytatott harcokat, amelyek a román nemzet és a egységes nemzeti állam kialakulásához vezettek. A helyes történelmi tudat hasonló differenciáltsággal ítéli meg és értékeli a szocialista társadalom fejlődését is, hiszen ez a fejlődés is arra épül, ami a történelem folyamán megvalósult. A helyes történelmi tudat elengedhetetelen feltétele annak, hogy ismerve és becsülve népünk történetét, anyagi és szellemi alkotásait, hősi harcait, méltóképpen értékeljük és becsüljük a jelen vívmányait, a történelmi távlatok ismeretében tudatosan tevékenykedjünk a szocialista haza szüntelen felvirágoztatása érdekében. A helyes történelmi tudat a szocialista hazafiság lényeges összetevője, márpedig az ideológiai és a politikai nevelő munka egyik legfontosabb feladata a szocialista hazafiság erősítése, fejlesztése. Pártunk ideológiai programjában Nicolae Ceausescu elvtárs szocialista hazánk egyik nagy vívmányának nevezte az összes dolgozók teljes jogegyenlőségét nemzeti különbségre való tekintet nélkül, és hangsúlyozta, a jövőben is mindent meg kell tenni a teljes jogegyenlőség elvének töretlen alkalmazásáért. Ebben az összefüggésben hangzottak el a következő szavak is: „Közös hazánk van. Az egész nép egyesült munkájával teremtjük meg a világ legigazságosabb és legemberibb társadalmát , a szocialista és kommunista társadalmat. Tegyünk meg mindent az egész nép, nemzeti különbség nélkül az összes állampolgárok együttműködésének és megbonthatatlan egységének erősítéséért. A szülők eredetétől függetlenül, közös eredetünk van: a haza eredete, amelyben születtünk. Tanuljuk meg szeretni és megvédeni közös hazánkat! Itt, Romániában, a dolgozóknak, nemzetiségi különbség nélkül, szoros egységben meg kell teremteniök, a Román Kommunista Párt politikai vezetésével, az új, szabad életet, teljes egyenlőségben és testvériségben. Itt, közösen teremtsük meg a kommunizmust!“ Logikus, mindig időszerű, mindig fontos következtetései és követelményei ezek a helyes történelmi tudatnak. UTUNK Marius Butunoiu: Mihai Viteazul szobra Cluj-Napocán Tömegmozgalmak — az egységért Románia állami függetlenségének kihívása és Dobrudzsának az országhoz való visszacsatolása, a román államépítés rendkívül fontos láncszemét jelentették, de mivel a román állami lét még 1877—78-at követően nem esett egybe a nemzeti léttel, a politikai egységért való küzdelem továbbra is a román történelem egyik fő jellemzője maradt. E küzdelem feltételei azonban lényegesen megváltoztak. A román politikai egységtörekvések éltető központját, összefogó és irányító erejét a most már teljesen független, az állandó politikai és gazdasági felemelkedés útját járó Románia fogja alkotni az egész elkövetkező időszak során. A tekintélyében és erejében megnövekedett ország lett a határain kívül élő összes románok reményének a hordozója. Amint ezt a sibiui Tribuna mottójaként 1884-ben Ioan Slavici megfogalmazta: „A nap minden román számára bucurestiben kel fel“. A román államnak az 1918. évi egyesülés előkészítésében betöltött helyét és szerepét illetően ki kell emelnünk, hogy Románia egész politikai élete e célkitűzés megvalósítására tájolódott be. A közéletet irányító politikai pártok és vezető politikusok a gazdaságitársadalmi kérdésekben még ha eltérő álláspontokat és programokat is hangoztattak, az állami egység kiteljesítésének ügyében azonos célokat követtek, s e tekintetben csak a megvalósítás módozatait és eszközeit illetően oszlott meg a véleményük. Amint azt Nicolae Ceaușescu elvtárs is megállapította: „E harc alapvető megkülönböztető vonása az volt, hogy átfogó tömegfel-seget öltött, átfogta a munkásságot, a parasztságot, az értelmiséget, a burzsoázia haladó köreit, a társadalom fő osztályait és rétegeit. Az akkori feltételek között a burzsoázia, minden politikai korlátja ellenére, pozitív szerepet töltött be az egyesülésért vívott küzdelemben, s a történelmi fejlődés objektív követelményei irányában, a tömegek érdekeinek és törekvéseinek szellemében cselekedett“. S a romániai közvélemény ki is fejezte szolidaritását a Kárpátokon túliakkal; a parlamentben éleshangú nyilatkozatokban, a tömegek utcai megmozdulásokon és tüntetéseken, a sajtó hasábjain vállalnak közösséget velük. A megalakult kulturális-politikai egyesületek pedig rendkívül élénk tevékenységbe kezdenek az egységért folyó harc művelődési, politikai és nemzetközi téren való kibontakoztatása érdekében. Az 1891. január 24-én munkához látó Liga culturală tevékenysége volt a legeredményesebb. A Liga jelentős összegekkel járult hozzá a román nemzeti mozgalom dokumentumainak megjelentetéséhez és terjesztéséhez, az erdélyi tudósok munkáinak a kiadásához, az erdélyi román iskolák, művelődési egyletek, intézmények, folyóiratok és újságok támogatásához, a börtönbe került újságírók és politikusok segélyezéséhez. A Liga culturală kiadványai nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi közvéleménynek a román ügyről való tájékoztatásához. Külföldön lévő szervezetei s az ott megjelentetett kiadványai rokonszenvet ébresztettek és támogatást szereztek. A Liga tekintélyes vezetői, a román politikai és művelődési élet kimagasló képviselői — V. A. Urechia, S. Mindrescu, N. Iorga, G. Moroianu, V. Lucaciu, O. Goga, Take Ionescu, Vasile Stoica — nem egy esetben európai visszhangot keltő akciók kezdeményezői voltak. A román értelmiségnek ez a legjava, mutat rá Nicolae Ceauşescu elvtárs, „energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a harcos művelődés fejlesztésének, a társadalmi haladáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra váltásának szenteli“. A romániai közvéleménynek a Kárpátokon túliak nemzeti s politikai küzdeleme iránt kinyilvánított szolidaritása egy adott pillanatban a memorandista mozgalomhoz kapcsolódott. Valóságos tömegmozgalom bontakozott ki az erdélyiek támogatása érdekében. „Az biztos, hogy a magyarországi és az erdélyi románok melletti mozgalmak, amelyek már több éve tartanak — jelenti egy elfogulatlan szemlélő, egy török diplomata — kemény és nagyon erőszakos fordulatot vettek.“ A nagy történelmi évfordulók — 1901-ben Mihai Viteazul halálának 300. évfordulója, 1904-ben Ştefan cel Mare halálának 400. évfordulója, a román fővárosban rendezett nagy kulturális rendezvények és kiállítások, amelyeken képviseltették magukat az összes románok, megannyi alkalmul szolgáltak a kapcsolatok szorosabbá vonására, a románok küzdő szellemének gyarapítására. CSÚCSÚJA ISTVÁN • DAVID HOVANESZ • JAKABFFY TAMAS • KISS ZSUZSANNA • VJACSESZLAV KUPRIJANOV • VASZILIJ LEDKOV • NAGHlB MAHFÜZ • JANIS PETERS • NYIKOLAJ RUBCOV XLIII. ÉVFOLYAM 46. (2089.) SZÁM CLUJ-NAPOCA 1988. NOVEMBER 11. ARA 3 LEJ ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Olvastam az olvasásról ■ /• . ri.■ Arany János levele Petőfinek: „Elmeneteled óta nemhogy a költés, de még a verscsinálás sem megy. Tudod-e, miféle mesteremberség ez a verscsinálás? Ez, pajtás a kővágásnál csak százszorta nehezebb valami, ezelőtt én sem ismertem, de a napokban megpróbáltam. Az ember leül, kitalál sok tollrágás után egy rímet, mely legyen például tapló, ha ez megvan, feláll, gondolkozik, hol lehetne megegyező rímet lelni, végre egyben megállapodik, tegyük fel ebben: vak ló"... Iulius Pollux, egyiptomi származású görög grammatikus a második század végén Athénben tanított. Szorgalmának köszönhetjük az Onomasztikon című, csak töredékben fennmaradt ősirodalmi lexikont, mely egyebek közt a költő görög elnevezéseit gyűjti össze és magyarázza. Már csak ebből a virágzó görög költészet páratlan gazdagságára, a műfajok sokaságára lehet következtetni. A költő poietész, az énekes apidosz, a komédia parodosz, de még a tragédia is az* a nászdal himenaiosz, és olyan mitológiai „titkokat“ is felfed, hogy Manérosz például nemcsak a múzsák tanítványa volt, de nem kisebb dolog, mint a földművelés „feltalálója“! Külön voltak evező-, őrlő-, cséplő- és pásztordalok, s nyilván csak daloló dalok is. A költő s a művész fogalma sokat változott az évezredek folyamán, státusa is ingamozgást végez a hierarchiákban; megbecsülésével kapcsolatban egyformán épületes jelenet, mikor a műteremlátogató német-római császár lehajol s felveszi Tizian elejtett ecsetjét, valamint az a levél, melyben a makedón király tudatja Arisztotelésszel fia, az eljövendő Nagy Sándor megszületését. Körülbelül így hangzik: „Fülöp üdvözli Arisztotelészt. Tudd meg, fiam született. Ezért is hálát adok az isteneknek, de nemcsak éppen azért, hogy született, hanem inkább azért, hogy a te életedben jöhetett világra .. Festetics gróf pedig levett süveggel fogadta a kastély kapujában Csokonait, abban a rátarti világban, mikor egy ispán szemében Csokonai sem volt több, mint egy másokat süvegelni köteles jobbágy. De térjünk vissza Arany János leveleskönyvéhez. A Bachkorszak közepén így kesereg a költő státusáról Tompa Mihálynak: „Miért is kellett nekem odahagyni békés magányomat? Miért e pályára lépnem, mely egész életre boldogtalanná tett? Oly nyugodtan élnék, én egyszerű falusi jegyző, nem ismerve senkitől! De az ördög nem hagyott békét: első léptem sükere hiúvá tőn, s vágyakat keltett bennem, melyek elvontak a mindennapi élet apró gondjaitól. Most meg vagyok hasonolva önmagammal: örömest visszatérnék a régi ösvényre, de nem lehet többé. Oh barátom! ha én a Toldit nem írtam legyen, nem volnék most vagabundás.“ Ám ugyanebben a levélben áll a bölcs, higgadt, vigasztalófigyelmeztető megállapítás is: „Vajon Shakespeare előtt nem volt-e angol költészet? Vajon ő támad-e, ha ez nincs, ha nincs kit homályba borítni (...) hol tehetséget vettünk észre, nyilatkozzék az bármily alakban, bizony az ítészet helytelenül cselekszik, ha dorongot használ ellene.“ laszlóffy aladár