Üvegipar, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

2 tJVEG'TPAR -----------------1-----­ Nagykanizsa fénykép a brigádvezetőről 1909 októberében Nagy­kanizsára vonult be katoná­nak egy parádsisvári fiatal­ember. Valószínűleg akkor még ő sem gondolta, hogy ti­zenhárom évvel később a Nagykanizsai Üveggyár leg­jobb üvegfúvójaként fogják emlegetni. — Hát, valójában nem — mondja Pócs István. — Jöt­tem, láttam és maradtam. Még a leszerelésem előtt megnősültem és­­ valahogy fel sem merült hogy ne Kani­zsán­­ maradjunk. Miután is­mét civil emberré váltam, el­helyezkedtem dolgozni az üveggyárban. A környezet és a szakma nem volt idegen Számomra, hiszen Parádsas­­váron is üvegfúvóként dol­goztam. 1971-től különböző műhelyekben, mindig más terméket készítettem. Ez az időszak nagyon jó volt arr­a, hogy egy szélesebb begyakoroljam magam. skálán Gyá­runk 1977-01 gyárt háztartá­si termékeket, azóta az én munkám is ehhez kapcsoló­dik.­­ — Nemcsak üvegfúvó, ha­nem brigádvezető is. — Igen A Durover-kemen­­ce beindulása óta állandó gárdával dolgozom, kilenc ember tartozik a kezem alá. A csoportban jó a kollektív szellem, munkájukra a leg­nehezebb időszakokban is számítani lehet. Ez a gyár egyetlen olyan műhelye, ahol négy párttag dolgozik egy csoportban. — Ön a három műszakos munkája mellett fontos tár­sadalmi munkákat végez. — A­ szakszervezet tisztség­viselői közé 1973-ban kerül­tem. Hét évig bizalmi vol­tam, majd az 1980-as válasz­táskor megválasztottak a hő­­álló huta főbizalmijának a gyári szb elnökének. Ez és a megbízatás nem formális, mert sokat kell dolgozni ah­hoz, hogy az emberek érez­zék: érdekképviseletük­­ig biztosítva van.. Ez min­na­gyon lényeges dolog, hiszen a bizalom a legfontosabb. A dolgozók tájékoztatására, in­formálására is egyre több időt kell szánni, hogy az megfelelő legyen. — Mi a legsürgősebben megoldásra váró feladat? — A fizikai területen dol­gozó bizalmiaknak komoly­ problémát okoz, hogy a gaz­dasági feladatoknak való megfelelés érdekében cso­portjaikban elég nagy a moz­gás. Ha a termelés úgy kí­vánja, a csoportban dolgozó­kat más munkahelyre irá­nyítják, esetleg más műszak­ba is, így nagyon nehéz kapcsolattartás. Hogy a hely­­­­zet ne romoljon, az időnkén­­­ti átcsoportosításokat követ­nie kell a bizalmi csoportok kialakításának is. Esetleges előrelépést jelentene, ha si­kerülne megszervezni és­­ ál­landósítani kemencénként az egy bizalmihoz tartozó embe­reket — Milyen megbízatásai vannak még? — 1977-től vagyok párttag, pártmegbízatásomat a szak­­szervezeti testületben teljesí­tem. Tagja vagyok az építők szakszervezete Zala megyei bizottságának és az OM bi­zalmi testületének. Ezenkívül, mint előképzős­ munkásőr vá­rom, hogy munkásőrré avas­sanak. — Ennyi munka mellett mikor van szabad ideje? — Általában a hét végék szabadok. Miután sem há­zunk, sem telkünk csink nincs, ilyenkor sem ké­több­nyire otthon vagyunk. Ek­kor, van együtt a család, az egész heti munka után. Fele­ségem is, a gyár dolgozója, így többnyire otthon is gyárban vagyunk. Anetta lá­a­nyom elsős, Renáta meg óvo­dás, velük is igyekszem sokat foglalkozni. Ilyenkor élem ki az apaszerepet, hiszen a há­rom műszak végett elég ke­veset találkozunk hétközben. — Kérem, végül mondjon valamit terveiről, céljairól. — Célom? Hogy a napi munkámat a termelésben és az egyéb feladatokat is köz­­megelégedésre ellássam Ter­veim közt szerepel egy vál­lalati gazdasági közösség lét­rehozása is. Magánéletemben pedig legfontosabb terveng és célom gyermekeim felnevelé­se, hogy becsületes, mustka­­szerető és kiegyensúlyozo it emberré váljanak. Köszönöm a beszélgetést. — IVÁDI — Orosháza „Mégis azt mondom, megérte!" Orosházán, az 1982-es év a Vörös Október Szocialista Bri­gád életében hármas jubile­um volt. Egyrészt ünnepeltük névadónk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65., valamint a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulóját, és azt, hogy 15 éve kaptuk meg először a szocialista bri­gád megtisztelő címet. Ennek jegyében tettük meg az évi vállalásainkat, ennek jegyében csatlakoztunk a Március 15-e brigád felhívásához. Vállalásainkat időarányosan teljesítettük, bár a termelés területén bizonyos lemaradás tapasztalható, aminek sok olyan objektív oka van, ami­ről a brigád nem tehet. Más területeken, főleg a társadal­mi munkáknál és a kulturális téren, túlteljesítés tapasztal­ható. Tizenöt év nem hosszú idő, mégis visszaemlékezve az el­telt időszakra, hosszú utat tettünk meg, míg eljutottunk odáig, hogy a tizenöt év előtti brigádból valóban szocialista brigád lett. A magunkkal szemben támasztott magas követelmények következetes teljesítését és betartását biz­tosítja brigádunk stabil lét­száma. Az eltelt évek alatt a brigád összetétele természete­sen változott, de büszkék va­gyunk azokra a volt brigád­­társakra is, akik már nem ná­lunk, hanem más brigádban tevénykednek. Volt brigád­­tagjaink gépészként dolgoznak a 2-es és a 3-as hutakban, há­rom brigádtagunk a gépbeállí­­tó csoportnál van, került ki közölünk üzemvezető, tüzelés­­technikai csoportvezető, mű­vezető és brigádvezető is. Eredményeinket úgy értük el, hogy nagy gondot fordítot­tunk az emberi kapcsolatokra, a kollektív szellem kialakí­tására, amihez hozzátartozik az is, hogy ismerjük egymás családját. Jó kapcsolatot ala­kítottunk ki más területeken dolgozó munkatársainkkal is. Ezek közül különösen kiemel­kedik társbrigádunkkal, az If­jú Gárda Szocialista Brigád­dal immáron három éve tar­tó kapcsolat, amely kiterjed gazdasági és kulturális terü­letekre. Számomra sokat jelent a tizenöt év. Szép emlékeket, mindazt amit közösen csinál­tunk az eltelt idő alatt. Sok­szor nagyon nehéz volt, még­is azt mondom, megérte. Ar­­gyelán Sándor nyugdíjas bri­gádtagunk szokta mondani: „Életemben sok helyen meg­fordultam, sok helyen dolgoz­tam, sok embert ismertem, de életem leszebb évei azok vol­tak, amelyeket a brigáddal együtt töltöttem.” Így va­gyunk ezzel valamennyien. — Garai István — 1983. JANUAR Salgótarján „Szenvedélyemmé vált itt minden" A Salgótarjáni­­ Síküveggyár hatalmas olvasztókemen­­céjében öblös hangon duruzsol a láng, izzik az üvegfolyam. Lassan kilenc évtizede, számtalan munkásélet meghatáro­zójaként. A törzsgárdaállomány még a harmincas évek for­dulóján alakult ki. Azóta a gyárhoz kötődés­ szülőről gyer­mekre szállt. Ma itt, több mint ötszáz család nemzedéki kapcsolata fűződik az üveggyártáshoz. Napjainkban egymást követően, már a harmadik gene­ráció kopogtat a kapun. S a kemencék sorában szintén a harmadikban izzik tovább az üvegfolyam, járja tűztáncát a láng . . . Tóth Miklós lakatos életraj­za is összekapcsolódik a gyár történetével és a Komarov brigádéval. Külsőre magas, szép szál legény benyom­ását kelti, pedig alig két év vá­lasztja el az ötventől. A szak­ma fortélyait, bátyjával együtt sajátították el a gyárban, szakmunkás-bizonyítványuk­­ kézhez vétele egyben a gyári belépőigazolványt is jelen­tette. — Apám, még az első húzó­üzemben dolgozott. — Emlé­kezik Tóth Miklós. — Mi, bátyámmal, két üzem építé­­­sében is részt vettünk. Renge­teg munkát, sok élményt, ta­pasztalatot jelentett. Én min­dig a húzógépek szerelésével, karbantartásával foglalkoztam. Hívtak több helyre is, de nem tudtam innen elszakadni... Ahogy teltek az évek, szinte szenvedélyemmé vált itt min­den: a gépek, a közös munka, a társak . . . A hatvanas évek elején a Zagyva—II. húzó építése bri­gáddá kovácsolta az üzemi karbantartócsoportot. A közö­sen végzett munka közös szenvedéllyé vált. Egymást kö­vették az együttesen kidol­gozott újítások. A húzógépek üzemeltetése, javítása miat­tuk soha nem késlekedett. lelkes csapat a műszaki prob­­­lémák megoldásában „ nehéz feladatok ellátásában mindig példamutatóan cselekedett. — Amikor a húzóüzem lengyel Zagyva—III. és NSZK gépeit szereltük, az tűnt fel, hogy mennyi alkatrész hazai pótlására van lehetőség. — mondja Tóth Miklós, akit ké­sőbb nem csak a csoport irá­nyításával bíztak meg, hanem megválasztották a ,,Komarov” brigád vezetőjévé is. A nap­lóból mutatja az újítások eredményeinek igazolását. Még nem összegezte, mennyi a számuk, gazdasági értékük, de a „Kiváló újító” kitünte­tés arany fokozata az elis­merés bizonyítéka Közben arról beszél, hogy az ötletek kidolgozása, a legizgalmasabb. Neki különösen a mechanikus mozgások precizitásának ki­alakítása, vagy egy okos szer­szám elkészítése okozza az örömet. Nem véletlen tehát, hogy a brigád tarsolyából kifogyha­­tatlanok az ötletek. A legutób­bi gyári ötletbörzén is a leg­­jobbak között jeleskedtek. Az elképzelésekből nincs hiá­nyuk. Most is kapásból vesz elő egy javaslatot. — Ezt a témánkat már rég­óta „érleljük” — mondja meg­fontoltan. A nem „megégett” azbeszt­hengerekről van szó, hogyan lehetne ezt újból felhasznál­ni. Ez is importpótló lehető­­ség... Az üzemben a brigád mun­káját kulcsfontosságúnak tart­ják a húzógépek javításánál. Lelkiismeretességüket bizo­nyítja az is, hogy a különbö­ző hengertípusok cseréjét öt év alatt módszeresen­ csökken­tették. Ez egy év alatt átlago­san ötvenezer négyzetméter többlettermelést tett lehetővé. — Nékem a gépek ..hang­ja” sok mindent elárul . .. jót is, rosszat is... — int felé­jük Tóth Miklós, búcsúzásra nyújtva kezét. Távolodó alak­ja, munkásruhája egybeolvad az állványokon sorjázó kék üveggel. — Vendel — Sajószentpéter Szorgalmas, megbízható munkájával érdemelte ki év­ről évre az elismerő kitünte­téseket, a Sajószentpéteri Üveggyár LENIN Szocialista Brigádja. Vezetőjükkel, Sol­tész Lászlónéval tizenhárman vannak és 1968 óta vesznek részt folyamatosan a szocia­lista brigádmozgalomban, így nem csupán a múlt évi mun­kájuk elismerését jelentette — bár az is nagyon eredmé­nyes volt — hogy az idén az arany fokozatot kapták meg. 1982. évben már jelentős gaz­dasági és társadalmi tevé­kenység teljesítésével hívták fel magukra a figyelmet Vál­lalásaikban szereplő rekla­máció értéke nem haladja meg a termelési érték 0,05 %­­át. A II számú kemence átépí­tésénél, a kibontott üvegből jelentős mennyiséget takarí­tottak el társadalmi­ban, szabadnapjukon, munka­R rend­szeresen járnak gyártmánya­ink felhasználóihoz, tapaszta­latcsere-látogatásokra. A köz­ségi tanáccsal szocialista szer­ződést kötöttek a „Béke-kert”, rendbentartására, fejlesztésére, szépítésére. Az év folyamán 24 750 forint értékű társadal­mi munkát vállaltak. Szerző­désük van az ugyancsak „C” csoportban dolgozó „Petőfi Sándor” szocialista brigáddal. Szoros a termelő­­munka­kapcsolatuk, s így az esetle­gesen keletkezett minőségi hi­bákat időben tudják közölni velük, ami a jobb üvegfélesé­gek kiszállítását teszi lehető­vé. A brigád minden tagja párt- és szakszervezeti okta­tásra jár, rendszeres tanulás­sal gyarapítja politikai isme­reteit. Jelenleg nagy igyeke­zettel készülnek a gyárunkban megrendezésre kerülő meós­­vetélkedőre. A brigádban pél­dás a közösségi szellem, min­den téren segítik egymást a feladatok Térítésmentes végrehajtásában véradásokon rendszeresen részt vesznek. A brigádból id. Horváth József­­né miniszteri kitüntetést ka­pott. Az "7aranyos" asszonyok Ajka: Az Ajkai szép hagyománya) Üveggyárban vannak a szocialista brigádmozgalom­nak. Ezt a szép hagyományt öregbíti tevékenységével Fehér Klára Szocialista Bri­­­gád. Munkaterületük a minő­ség-ellenőrző osztály. A sza­lagvégi ellenőrzést végzik, gondosan ügyelve arra, hogy minőségileg megfelelő termék kerüljön tovább, feldolgozás­ra. A brigád 1978-ban ala­kult. Vezetőjük, Major Jó­zseféé. Munkájukat testre­­készség, segítőkészség jellem­zi. A termelésben, gyárunk mozgalmi életében és a társa­dalmi munkában is aktívan részt vesznek Szocialista szerződésük van az ajkai IV. Sz. Általános Iskolával, és a kamondi szociális otthon­­nal. Közösen végeznek társadal­mi munkát a kisiskolásokkal. Szépítik tantermüket, elmen­nek az iskolai rendezvények­re. A gyermekekkel megis­mertetik a szocialista brigád­­mozgalmat, és a munka szere­­tetére nevelik őket. Karnevál­jukra maszkokat készítenek. Függönyeikkel, kézimunká­jukkal díszítik a tanterme­ket. A szociális otthon hívá­sára mindenkor megjelennek, hogy az otthont szépítsék, ta­karítsák, és műsorral kedves­kedjenek a gondozottaknak. tél Brigádnaplójuk események­gazdag. Megtekintették Vankóné Dudás Juli és Ren­ner Kálmán szobrászművész kiállítását, valamint a szo­­­­jet fotókiállítást. Jártak a Parlamentben. Dekorációkkal díszítették az Ajkai Üveggyár pavilonját a BNV-kiállításon. Sporttevékenységük is em­lítésre méltó: tekéznek és tornáznak. Nagyszerű terme­lési és társadalmi tevékeny­ségük folytán már elérték az ezüst fokozatot. Céljuk: az arany fokozat­ — Bolyáki — jellemzőiü­k — a segítőkészség

Next