Üvegipar, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
2 tJVEG'TPAR -----------------1----- Nagykanizsa fénykép a brigádvezetőről 1909 októberében Nagykanizsára vonult be katonának egy parádsisvári fiatalember. Valószínűleg akkor még ő sem gondolta, hogy tizenhárom évvel később a Nagykanizsai Üveggyár legjobb üvegfúvójaként fogják emlegetni. — Hát, valójában nem — mondja Pócs István. — Jöttem, láttam és maradtam. Még a leszerelésem előtt megnősültem és valahogy fel sem merült hogy ne Kanizsán maradjunk. Miután ismét civil emberré váltam, elhelyezkedtem dolgozni az üveggyárban. A környezet és a szakma nem volt idegen Számomra, hiszen Parádsasváron is üvegfúvóként dolgoztam. 1971-től különböző műhelyekben, mindig más terméket készítettem. Ez az időszak nagyon jó volt arra, hogy egy szélesebb begyakoroljam magam. skálán Gyárunk 1977-01 gyárt háztartási termékeket, azóta az én munkám is ehhez kapcsolódik. — Nemcsak üvegfúvó, hanem brigádvezető is. — Igen A Durover-kemence beindulása óta állandó gárdával dolgozom, kilenc ember tartozik a kezem alá. A csoportban jó a kollektív szellem, munkájukra a legnehezebb időszakokban is számítani lehet. Ez a gyár egyetlen olyan műhelye, ahol négy párttag dolgozik egy csoportban. — Ön a három műszakos munkája mellett fontos társadalmi munkákat végez. — A szakszervezet tisztségviselői közé 1973-ban kerültem. Hét évig bizalmi voltam, majd az 1980-as választáskor megválasztottak a hőálló huta főbizalmijának a gyári szb elnökének. Ez és a megbízatás nem formális, mert sokat kell dolgozni ahhoz, hogy az emberek érezzék: érdekképviseletükig biztosítva van.. Ez minnagyon lényeges dolog, hiszen a bizalom a legfontosabb. A dolgozók tájékoztatására, informálására is egyre több időt kell szánni, hogy az megfelelő legyen. — Mi a legsürgősebben megoldásra váró feladat? — A fizikai területen dolgozó bizalmiaknak komoly problémát okoz, hogy a gazdasági feladatoknak való megfelelés érdekében csoportjaikban elég nagy a mozgás. Ha a termelés úgy kívánja, a csoportban dolgozókat más munkahelyre irányítják, esetleg más műszakba is, így nagyon nehéz kapcsolattartás. Hogy a helyzet ne romoljon, az időnkénti átcsoportosításokat követnie kell a bizalmi csoportok kialakításának is. Esetleges előrelépést jelentene, ha sikerülne megszervezni és állandósítani kemencénként az egy bizalmihoz tartozó embereket — Milyen megbízatásai vannak még? — 1977-től vagyok párttag, pártmegbízatásomat a szakszervezeti testületben teljesítem. Tagja vagyok az építők szakszervezete Zala megyei bizottságának és az OM bizalmi testületének. Ezenkívül, mint előképzős munkásőr várom, hogy munkásőrré avassanak. — Ennyi munka mellett mikor van szabad ideje? — Általában a hét végék szabadok. Miután sem házunk, sem telkünk csink nincs, ilyenkor sem kétöbbnyire otthon vagyunk. Ekkor, van együtt a család, az egész heti munka után. Feleségem is, a gyár dolgozója, így többnyire otthon is gyárban vagyunk. Anetta láanyom elsős, Renáta meg óvodás, velük is igyekszem sokat foglalkozni. Ilyenkor élem ki az apaszerepet, hiszen a három műszak végett elég keveset találkozunk hétközben. — Kérem, végül mondjon valamit terveiről, céljairól. — Célom? Hogy a napi munkámat a termelésben és az egyéb feladatokat is közmegelégedésre ellássam Terveim közt szerepel egy vállalati gazdasági közösség létrehozása is. Magánéletemben pedig legfontosabb terveng és célom gyermekeim felnevelése, hogy becsületes, mustkaszerető és kiegyensúlyozo it emberré váljanak. Köszönöm a beszélgetést. — IVÁDI — Orosháza „Mégis azt mondom, megérte!" Orosházán, az 1982-es év a Vörös Október Szocialista Brigád életében hármas jubileum volt. Egyrészt ünnepeltük névadónk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65., valamint a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját, és azt, hogy 15 éve kaptuk meg először a szocialista brigád megtisztelő címet. Ennek jegyében tettük meg az évi vállalásainkat, ennek jegyében csatlakoztunk a Március 15-e brigád felhívásához. Vállalásainkat időarányosan teljesítettük, bár a termelés területén bizonyos lemaradás tapasztalható, aminek sok olyan objektív oka van, amiről a brigád nem tehet. Más területeken, főleg a társadalmi munkáknál és a kulturális téren, túlteljesítés tapasztalható. Tizenöt év nem hosszú idő, mégis visszaemlékezve az eltelt időszakra, hosszú utat tettünk meg, míg eljutottunk odáig, hogy a tizenöt év előtti brigádból valóban szocialista brigád lett. A magunkkal szemben támasztott magas követelmények következetes teljesítését és betartását biztosítja brigádunk stabil létszáma. Az eltelt évek alatt a brigád összetétele természetesen változott, de büszkék vagyunk azokra a volt brigádtársakra is, akik már nem nálunk, hanem más brigádban tevénykednek. Volt brigádtagjaink gépészként dolgoznak a 2-es és a 3-as hutakban, három brigádtagunk a gépbeállító csoportnál van, került ki közölünk üzemvezető, tüzeléstechnikai csoportvezető, művezető és brigádvezető is. Eredményeinket úgy értük el, hogy nagy gondot fordítottunk az emberi kapcsolatokra, a kollektív szellem kialakítására, amihez hozzátartozik az is, hogy ismerjük egymás családját. Jó kapcsolatot alakítottunk ki más területeken dolgozó munkatársainkkal is. Ezek közül különösen kiemelkedik társbrigádunkkal, az Ifjú Gárda Szocialista Brigáddal immáron három éve tartó kapcsolat, amely kiterjed gazdasági és kulturális területekre. Számomra sokat jelent a tizenöt év. Szép emlékeket, mindazt amit közösen csináltunk az eltelt idő alatt. Sokszor nagyon nehéz volt, mégis azt mondom, megérte. Argyelán Sándor nyugdíjas brigádtagunk szokta mondani: „Életemben sok helyen megfordultam, sok helyen dolgoztam, sok embert ismertem, de életem leszebb évei azok voltak, amelyeket a brigáddal együtt töltöttem.” Így vagyunk ezzel valamennyien. — Garai István — 1983. JANUAR Salgótarján „Szenvedélyemmé vált itt minden" A Salgótarjáni Síküveggyár hatalmas olvasztókemencéjében öblös hangon duruzsol a láng, izzik az üvegfolyam. Lassan kilenc évtizede, számtalan munkásélet meghatározójaként. A törzsgárdaállomány még a harmincas évek fordulóján alakult ki. Azóta a gyárhoz kötődés szülőről gyermekre szállt. Ma itt, több mint ötszáz család nemzedéki kapcsolata fűződik az üveggyártáshoz. Napjainkban egymást követően, már a harmadik generáció kopogtat a kapun. S a kemencék sorában szintén a harmadikban izzik tovább az üvegfolyam, járja tűztáncát a láng . . . Tóth Miklós lakatos életrajza is összekapcsolódik a gyár történetével és a Komarov brigádéval. Külsőre magas, szép szál legény benyomását kelti, pedig alig két év választja el az ötventől. A szakma fortélyait, bátyjával együtt sajátították el a gyárban, szakmunkás-bizonyítványuk kézhez vétele egyben a gyári belépőigazolványt is jelentette. — Apám, még az első húzóüzemben dolgozott. — Emlékezik Tóth Miklós. — Mi, bátyámmal, két üzem építésében is részt vettünk. Rengeteg munkát, sok élményt, tapasztalatot jelentett. Én mindig a húzógépek szerelésével, karbantartásával foglalkoztam. Hívtak több helyre is, de nem tudtam innen elszakadni... Ahogy teltek az évek, szinte szenvedélyemmé vált itt minden: a gépek, a közös munka, a társak . . . A hatvanas évek elején a Zagyva—II. húzó építése brigáddá kovácsolta az üzemi karbantartócsoportot. A közösen végzett munka közös szenvedéllyé vált. Egymást követték az együttesen kidolgozott újítások. A húzógépek üzemeltetése, javítása miattuk soha nem késlekedett. lelkes csapat a műszaki problémák megoldásában „ nehéz feladatok ellátásában mindig példamutatóan cselekedett. — Amikor a húzóüzem lengyel Zagyva—III. és NSZK gépeit szereltük, az tűnt fel, hogy mennyi alkatrész hazai pótlására van lehetőség. — mondja Tóth Miklós, akit később nem csak a csoport irányításával bíztak meg, hanem megválasztották a ,,Komarov” brigád vezetőjévé is. A naplóból mutatja az újítások eredményeinek igazolását. Még nem összegezte, mennyi a számuk, gazdasági értékük, de a „Kiváló újító” kitüntetés arany fokozata az elismerés bizonyítéka Közben arról beszél, hogy az ötletek kidolgozása, a legizgalmasabb. Neki különösen a mechanikus mozgások precizitásának kialakítása, vagy egy okos szerszám elkészítése okozza az örömet. Nem véletlen tehát, hogy a brigád tarsolyából kifogyhatatlanok az ötletek. A legutóbbi gyári ötletbörzén is a legjobbak között jeleskedtek. Az elképzelésekből nincs hiányuk. Most is kapásból vesz elő egy javaslatot. — Ezt a témánkat már régóta „érleljük” — mondja megfontoltan. A nem „megégett” azbeszthengerekről van szó, hogyan lehetne ezt újból felhasználni. Ez is importpótló lehetőség... Az üzemben a brigád munkáját kulcsfontosságúnak tartják a húzógépek javításánál. Lelkiismeretességüket bizonyítja az is, hogy a különböző hengertípusok cseréjét öt év alatt módszeresen csökkentették. Ez egy év alatt átlagosan ötvenezer négyzetméter többlettermelést tett lehetővé. — Nékem a gépek ..hangja” sok mindent elárul . .. jót is, rosszat is... — int feléjük Tóth Miklós, búcsúzásra nyújtva kezét. Távolodó alakja, munkásruhája egybeolvad az állványokon sorjázó kék üveggel. — Vendel — Sajószentpéter Szorgalmas, megbízható munkájával érdemelte ki évről évre az elismerő kitüntetéseket, a Sajószentpéteri Üveggyár LENIN Szocialista Brigádja. Vezetőjükkel, Soltész Lászlónéval tizenhárman vannak és 1968 óta vesznek részt folyamatosan a szocialista brigádmozgalomban, így nem csupán a múlt évi munkájuk elismerését jelentette — bár az is nagyon eredményes volt — hogy az idén az arany fokozatot kapták meg. 1982. évben már jelentős gazdasági és társadalmi tevékenység teljesítésével hívták fel magukra a figyelmet Vállalásaikban szereplő reklamáció értéke nem haladja meg a termelési érték 0,05 %át. A II számú kemence átépítésénél, a kibontott üvegből jelentős mennyiséget takarítottak el társadalmiban, szabadnapjukon, munkaR rendszeresen járnak gyártmányaink felhasználóihoz, tapasztalatcsere-látogatásokra. A községi tanáccsal szocialista szerződést kötöttek a „Béke-kert”, rendbentartására, fejlesztésére, szépítésére. Az év folyamán 24 750 forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Szerződésük van az ugyancsak „C” csoportban dolgozó „Petőfi Sándor” szocialista brigáddal. Szoros a termelőmunkakapcsolatuk, s így az esetlegesen keletkezett minőségi hibákat időben tudják közölni velük, ami a jobb üvegféleségek kiszállítását teszi lehetővé. A brigád minden tagja párt- és szakszervezeti oktatásra jár, rendszeres tanulással gyarapítja politikai ismereteit. Jelenleg nagy igyekezettel készülnek a gyárunkban megrendezésre kerülő meósvetélkedőre. A brigádban példás a közösségi szellem, minden téren segítik egymást a feladatok Térítésmentes végrehajtásában véradásokon rendszeresen részt vesznek. A brigádból id. Horváth Józsefné miniszteri kitüntetést kapott. Az "7aranyos" asszonyok Ajka: Az Ajkai szép hagyománya) Üveggyárban vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Ezt a szép hagyományt öregbíti tevékenységével Fehér Klára Szocialista Brigád. Munkaterületük a minőség-ellenőrző osztály. A szalagvégi ellenőrzést végzik, gondosan ügyelve arra, hogy minőségileg megfelelő termék kerüljön tovább, feldolgozásra. A brigád 1978-ban alakult. Vezetőjük, Major Józseféé. Munkájukat testrekészség, segítőkészség jellemzi. A termelésben, gyárunk mozgalmi életében és a társadalmi munkában is aktívan részt vesznek Szocialista szerződésük van az ajkai IV. Sz. Általános Iskolával, és a kamondi szociális otthonnal. Közösen végeznek társadalmi munkát a kisiskolásokkal. Szépítik tantermüket, elmennek az iskolai rendezvényekre. A gyermekekkel megismertetik a szocialista brigádmozgalmat, és a munka szeretetére nevelik őket. Karneváljukra maszkokat készítenek. Függönyeikkel, kézimunkájukkal díszítik a tantermeket. A szociális otthon hívására mindenkor megjelennek, hogy az otthont szépítsék, takarítsák, és műsorral kedveskedjenek a gondozottaknak. tél Brigádnaplójuk eseményekgazdag. Megtekintették Vankóné Dudás Juli és Renner Kálmán szobrászművész kiállítását, valamint a szojet fotókiállítást. Jártak a Parlamentben. Dekorációkkal díszítették az Ajkai Üveggyár pavilonját a BNV-kiállításon. Sporttevékenységük is említésre méltó: tekéznek és tornáznak. Nagyszerű termelési és társadalmi tevékenységük folytán már elérték az ezüst fokozatot. Céljuk: az arany fokozat — Bolyáki — jellemzőiük — a segítőkészség