Üvegipar, 1989 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Kiállítás Düsseldorfban A GLASTEC-kiállításon igen széles skálán jelentek meg üvegtermékek, ame­lyekből a következő főbb csoportosítást lehet tenni: síküvegek, megmunkált­­üvegek és speciális üvegek. Természetesen ezen kívül még számtalan szempont szerinti csoportosítás készít­hető, de a hangsúly nem a csoportosításon, hanem sokszínűségen, esztétikumon, a és a magas műszaki termék­­színvonalon van. Az is szembetűnő, hogy egy ilyen kiállításon a síküveg egyen­lő a flontüveggel. A modern gépjárművek megjelenése természetszerű­leg vonta maga után az üvegezés korszerűsödését is, ami nemcsak a karosszériá­hoz igazodó üvegek alakjá­ban, méretében nyilvánul meg. A modern személygép­­kocsi-üvegek olyan vékony rétegbevonattal vannak el­látva, ami biztosítja a tűző nap elleni védelmet és így a kényelmet, valamint a veze­tésbiztonságot. A szélvédők­nél biztosítható olyan átlát­szó réteg, amely lehetővé teszi annak fűtését. Tapasztalható, hogy a vé­konyréteg-bevonatos üvegek nemcsak a gépjárműveknél jelentek meg, hanem az ult­ramodern hőszigetelő üve­geknél is, biztosítva a meg­felelő szobaklímát, illetve növelni a fűtés hatásfokát. M­i­nd­kett­ő e­ner­gi­a - megt­ak­arí­­tást, a környezeti széndioxid­szint csökkenését eredmé­nyezheti. A vékony üvegek gyártásá­val új fejezet nyílt a sík­­üveggyártásban, elsősorban a napelemekhez használatos üvegek vonatkozásában. A kiállítás jól példázta, hogy az említett iparágakon kívül még milyen sok más helyen használják, alkalmaz­zák az üveget. Különösen jellemző ez a speciális üveg­termékek esetében. Az al­kalmazás során találkozhat­tunk színes síküvegekkel az építészetben, belsőépítészet­ben és a bútoriparban. Más termékek célja az ártalmas sugárzás megakadályozása, vagy éppen a kívánatos nap­sugárzás átengedése. Ugyan­csak „speciális üveget” al­kalmaznak a tűzhelyek főző­­felületeként és a számítás­­technikában is. Itt kell meg­említeni még olyan alkal­mazási területet, mint a bio­technológia, lézertechnológia, telekkommunikáció és ve­zérléstechnika. Széles választékot kínál­tak a gyártók a üveg télikertekről, látványos előker­­tekről, melyek a nyugati or­szágokban nagyon népszerű­ek, tetszetősek. A betörők elleni védelem „Achilles sar­ka” mindig az ablaküveg volt. Például az NSZK-ban három percenként történik valamilyen betörés. Éppen ez késztette a feldolgozott­­üveg-gyártókat olyan fejlesz­tésekre, melyek a „riasztó” vagy éppen a golyóálló üvegek fejlesztésére irányul­tak. Ezekből a termékekből, is bőséges volt a választék. A düsseldorfi kiállítás, meggyőzően és egyértelműen bizonyította azt, hogy az üveg mind anyagként, mind feldolgozott termékként a kutatás- fejlesztésben vezető szerepet tölt be. Sőt a sok­oldalú felhasználhatóság és variálhatóság révén az üveg­nek magas innovatív poten­ciál tulajdonítható, összefog­lalásképpen erre néhány termékpélda a sok közül: speciális optikai lencsék, üveg kerámiák, optikai adat­tárolók, félvezető bevont vé­konyüvegek a lézerhez. Bio­technológiához szükséges speciális üvegek, szigetelő­üvegszál, illetve műanyagerősítéshez­­ gyapot, szál, optikai üvegszál, üveg­sík tv-képernyők, nukleár elektromágneses árnyéko­láshoz üvegek. Külön ki­­emelve a síküveg, illetve feldolgozott síküvegtermé­keket: tükrök, bútorüvegek, élet- és vagyonvédelmi biz­tonsági üvegek, tűzbiztonsá­gi üvegek és napelemek stb. Tóth Sándor Itt a Salgótarjáni Öblösüveggyár jelentkezik * * * XX. ÉVF., 1. SZÁM 1989. JANUÁR ÁRA: 2,50 FORINT (7. oldal) Illem fecsegésre, tettekre van szükség Ipolyi Gyula a szakszervezet feladatairól Átalakuló gazdaságunkban, megújuló politikai intéz­ményrendszerünkben új sze­­rep vár a szakszervezetek­re. Az útkeresésnek nap mint nap tanúi lehetünk. Miben látja a szakszervezet új helyét, hogyan látja az eddigi viták tanulságait az Üvegipari Műveknél? — ezt kérdeztük Ipolyi Gyula szak­­titkártól. — Először is szeretném leszögezni: igencsak zavar, hogy ma sokan csak fecseg­nek a kibontakozásról, tar­talmatlanul, üres frázisokat ismételgetnek, de a beszéd mögül hiányzik a sok koncepció. S sokan bármeny­a­nyi sugalmazást kapnak is a felsőbb szintű vezetéstől, képtelenek önállóan kedni és megvalósítani csele­az elképzeléseket. mindenekelőtt azt szerintem végre elérnünk, hogy kellene ne csak beszéljünk a kibonta­kozásról, hanem tegyünk is érte mindennap. — Hol kezdjük? — Először is előrelátóan meg kell fogalmazni, mit, hogyan kell csinálni. Az új s gazdasági körülményekhez kell igazítani a szakszerve­zeti munkát, a jog- és hatás­körökkel együtt, amelyeket újra kell fogalmazni. Azt a partneri viszonyt meghatá­rozni a vállalatokon belül is, amely a SZOT és a kor­mány viszonyát ma jellemzi. — Az ön által említett új gazdasági körülmények még igencsak cseppfolyósak... — Ez kétségtelen, de fel­készülni például a részvény­­társaságok, vagy vegyes vál­lalatok létrejöttére, egysze­rűen halaszthatatlan, s egy­ben megoldható feladat is. Mi például igen széles ta­pasztalatcserét folytatunk régi részvénytársaságokkal és vegyes vállalatokkal, mi az, amit hasznosítani lehetne a jövőben. — Másoljuk a múltat? — Erről szó sincs, már csak ezért sem, mert rájöt­tünk: túl sok mindent még adaptálni sem lehet majd. Viszont az érdeklődés azzal a haszonnal járt, hogy be­láttuk: team-jelleggel meg kell bíznunk néhány embert, dolgozza ki, milyen szerep vár, várhat a jövő gazdasá­gi modelljében a vállalati szakszervezetre, mert az biz­tos, hogy a jelenlegi tevé­kenységéből sok mindent el kell felednie. — Ön sokszor hangoztat­ta már korábban is, hogy a személyi feltételek megléte nélkül nem sokra jut sem a gazdaság, sem a szakszer­vezet? Mit értsünk ez alatt? — Hangoztattam és mon­dom a magamét a jövőben is, mert a személyi kérdése­ket a legfontosabbak közé sorolom. Nézze, még a gyá­ri szb-titkároktól sem jön elég kezdeményezés, a sze­mélyi kérdésekben pedig vég­leg nincs elég önállóság. A vezetőknek példát kellene mutatniuk mind szakmai, mind pedig emberi oldalról. Vannak ezzel szemben be­szélő gépeink, olyan gépeink, akik csak ismételgetik a ma divatos fordulatokat, de nincs elképzelésük, hova, s merre. Ez nagy gond. Pedig mindenekelőtt még ma is a különböző szintű vezetőkön múlik, hogy megfogalmazód­nak-e a célok, hogy aztán az alulról jövő kezdeménye­zéseket össze lehessen kap­csolni a felsőbb vezetés ösz­tönzésével. ez — koncepciót emleget, s a koncepcióváltás már csak azért is szüksges, mert az üvegipar a megszűnő ÉVM-ből az Ipari Miniszté­riumhoz kerül. — Igen, s ez felveti, nincs-e szükség üveges-szakszervezetre. önálló Er­ről még folynak a viták, de a tendencia azt mutatja, hogy mindenképpen az önál­lósodás felé haladunk. Mó­dosítani kell a szib műkö­dési szabályzatát­­ is, bár mindössze kétéves, azonban két év alatt is óriásit for­dult a világ. — Sokan hangoztatják: a szakszervezetnek ki kell vo­nulnia a gazdaságból. Má­sok ettől óvnak, ön melyik táborba tartozik? — Egyikbe sem. A szak­­szervezetnek nem szabad ki­vonulnia a gazdaságból, azon­ban más kérdés, hogy az ide­jétmúlt tevékenységeket abba kell hagynia. Itt van például a hagyományos munkaverseny, aminek ma már nem sok értelme van. Viszont, ami életképes, azt nem szabad leírnunk. Pél­dául a fiatalok szakmai ver­senyeit, amelyek mindig óriá­si visszhangot váltanak ki. Sok szakszervezeti vezető csak a bérrel akar törődni, a gazdaság, a termelés más kérdéseivel nem. Csakhogy, ha nem ismerem a gazdál­kodást, annak minden apró részletét, akkor hogyan aka­rok a bérért harcolni? Ez nem megy. Az aktív dolgozóink mel­lett, nem szabad megfeled­kezni a vállalatunktól nyug­állományba vonult volt mun­katársainkról sem. A szak­szervezetnek is feladata az alacsony nyugdíjjal rendel­kezők anyagi segítése. E kérdéssel évek óta foglal­kozunk, de a jelenlegi kö­rülmények között ismételten kötelességemnek tartom ja­vasolni, az alacsony nyug­díjjal rendelkezők támoga­tását. A segélyben való részesí­tésük mellett szükséges, hogy a nyugdíjukat vállalati for­rásból kiegészítsük. E javas­latomat alátámasztja a jenlegi áremelés is, ami jó­réteg megélhetését megkér­e­dőjelezi, mivel alapvető dol­gokat — élelmiszer, orvos­ság, energia — nehezen tud­nak megvásárolni. Az elmondottakra való te­kintettel, kérem a vállalat gazdasági vezetését, vizsgál­ja meg, hogyan, milyen for­rásból lehetséges anyagi tá­mogatást biztosítani volt dolgozóink számára. — Ma a közvéleményt élénken foglalkoztatja munkanélküliség. Mi erről a a véleménye? — Az elsődleges célunk csak az lehet, hogy munkát adjunk az embereknek, pá­lyakezdő fiataloknak, szak­munkásoknak, mert a mun­kanélküliség rengeteg ve­széllyel jár. Így a munkás nem termel, de el kell tar­tani őt is, a családját is. Melegágya lehet a növekvő bűnözésnek, társadalmi le­targiának. Ezt mind tudjuk.­­ Tudjuk, de azt is tud­juk, hogy, ha a gazdaság szerkezetét nem alakítjuk át, ami átképzéssel, a munka­erő kényszerű átcsoportosí­tásával, átmeneti munkanél­küliséggel is jár, akkor nem­sokára már nem Európa or­szágainak, hanem a világ népeinek a végén fogunk kullogni, s hátrányunk be­hozhatatlan lesz. A kérdés tehát inkább az: essünk-e túl mihamarabb az operáci­ón, ami elkerülhetetlen, vagy struccpolitikával próbáljunk lassú léptekkel haladni — a bukás felé. Ez nem iga­zán alternatíva, de a kérdést sokan így teszik fel ma. — Világos: a műtétre szükség van s mihamarabb. Ugyanakkor fejleszteni kell mindenáron — ez a véle­ményem. Mert a szintentar­­tás — legyen szó műszaki haladásról, termelésnövelés­ről, vagy éppen a bérekről — az nem más ma, mint visszalépés. Jöjjön a külföl­di tőke, menjünk mi ki­dol­gozni. Erősítenünk kell kül­kereskedelmi tevékenysé­günket, aminek első lépése­ként már megalakult külke­reskedelmi osztályunk, szó­val, az üvegipari vállalato­kat is minden szinten kor­szerűsíteni kell a világpiac mértéke szerint. — Akkor pedig nem ma­rad más: magyarázkodnunk kell a dolgozóknak. S szavak gyorsan devalválód­a­nak... — Nem magyarázkodni kell, hanem megmagyarázni. A kettő között mérföldnyi különbség van. A váltás ne­hézségeit és elkerülhetetlen­ségét meg lehet és igenis meg kell magyarázni. Miért van szükség az átképzésre, a váltásra, hogy több szakmát kell tudnia egy egy munkás­nak, hogy ez milyen konk­rét gondokkal jár. Átfogó elemzéssel kell az emberek elé lépni, s ennek tudatában kell felvázolni előttük jövőképet. Amely ugyan egy a következő néhány évet te­kintve, nem tűnik túl rózsa­színűnek, viszont az egyet­len lehetőség, hogy valóban biztos jövőt alapozzunk meg. Legyen szó az országról, vagy az üvegesszakmáról. Nagyobb előrelátásra lenne szükség, s arra, hogy, ha va­laki nem tud távlatokban gondolkodni és ennek meg­felelően cselekedni, az men­jen, ne maradjon funkció­ban. Mindez nem zárja ki, hogy a munka nélkül ma­radókról nem kell gondos­kodni. S ez nem csupán a segély kérdése, sokkal in­kább az, hogy a szakszerve­zet például sokat hogy körülnézzen az tehet, adott üzem környékén: hol tudna elhelyezkedni a vállalatánál feleslegessé váló ember. F. R.

Next