Bugyi Sándor (szerk.): VÁRhely, 1996 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1996 / 1. szám - Olvasónapló

Eredeti kézirata ugyanis mintegy négy­száz gépelt oldal, háromszáznál több könyvoldal. Természetesen jó, hogy a lé­nyeg megjelent. De miért volt a sok-sok éves huzavona? Ugyancsak a szerzőt idézem szabadon a leveleiből; termé­szetesen könyve is ugyanezt a képet raj­zolja fel. Őstörténetünk, fogalmazta meg, nem finnugor s nem török eredet­re mutat. „A magyarság ősi nép... olyan régi, mint a kínai." Dorosmai Imre sze­rint őseink a szabírok voltak. Nem csak történelmi események említésével érvel állítása mellett a kötetben, hanem na­gyon sok szófejtéssel,­­ értelmezéssel is. Ilyen jellegű könyvet nehéz ismertet­ni, mondatról mondatra ismerni kell, hogy megismerkedjünk állításaival, ér­velési rendszerével, s azonosulni tud­junk következtetéseivel, vagy éppen - ugyancsak megfelelő igazolások mellett - vitatkozni azokkal. Csak néhány pél­dát említhetek, mondjuk, hogy kedvcsi­nálóul az elolvasásához, tetszőlegesen kiragadva. Utal a szerző népünk ősi iráni kapcso­lataira. Elveti a finnugor eredetet, mint nyelvészetileg bizonyíthatatlant. A szavak eredetvizsgálatánál - csak egyetlen példa! - arra a következtetés­re jut, hogy például sokat vitatott nádor szavunk keleti eredetű. Rendkívül sokat foglalkozik a hunokkal és az avarokkal, megállapításai között nem egy megle­pővel találkozhatunk. Ezen elődnépek több csoportjáról beszél, többek között a fehér hunokról, a kaukázusi hunokról, a vár-hunokról, stb. csakhogy itt jönnek többek között az érdekességek, mert eszmefuttatásában eljut például a hu­nok és a fehér hunok azonosságáig. Majd még tovább lépve a következő megfogalmazásig: „Az avarok magukat vár-hunoknak és avarnak nevezhették, miként mi is arra kényszerülünk, hogy ne magyarként nevezzük magunkat, ha­nem ungárnak, rengernek a külföldiek előtt." (73. oldal) Egy könyv ismertetésének célja nem lehet más, mint figyelemkeltés. Ez volt a szándékom. Az állítások megerősítése vagy tényszerű cáfolata a szaktudósok dolga. Dorosmai Imre könyve megszü­letett, él és hat. Nem lehet elmenni mel­lette szó nélkül azoknak, akik ugyane­zen témákkal foglalkoznak. Mint minden ilyen munkát, kötelező olvasmánnyá teszi a szakmai becsület és tisztesség. Egy soproni szobában, este későig vi­lágos ablakok mögött Dorosmai Imre mostanában a nagyszentmiklósi kincsek felirataival foglalkozik. Mátyás István VÁRhely 1 1 5

Next