Bugyi Sándor (szerk.): VÁRhely, 1996 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám - Közelkép - Hajnal László Gábor: Virrasztani félelem nélkül. A nyugati magyar sajtó múltja - jelene
számtól lett főmunkatársunk, és szinte a kezdettől mindmáig velünk van Faludy György, Határ Győző, Kaslik Péter, Görgyey Klára, Makka Ádám, Szathmáry Lajos és Horváth Elemér. - Vessünk egy pillantást a legtöbbet közlő tollforgatók névsorára. - A teljesség igénye nélkül említek néhány szerzőt: Cs. Szabó László, Dénes Tibor, Szász Béla, Czigány Lóránt, Monoszlóy Dezső, Szátray Zoltán, Domahidy András, Sárközy Mátyás, Vitéz György, Dedinszky Erika, Kannás Alajos, Gömöri György, Forrai Eszter, Gosztonyi Péter, Király Béla, Kővágó József, Sanders Iván, Marianna Birnbaum (és így tovább), az otthoniak közül pedig Csoóri Sándor, Vajda Mihály, Vezér Erzsébet, Eörsi István, Csurka István, Lezsák Sándor, Nagy Gáspár, Tornai József, Zalán Tibor, Szakolczay Lajos. Amikor veszély nélkül lehetett az elcsatolt területeken élők verseit, novelláit, tanulmányait megjelentetni (nem akartunk kellemetlenségeket a szerzőknek), rögtön helyet adtunk Püspöki Nagy Péter, Farkas Árpád, Duray Miklós, Szőcs Géza és mások írásainak. - Előfordultak-e komolyabb politikai „melléfogások"? - Nehéz a kérdésre válaszolni, mert mint említettem, sokszor támadtak még a legszűkebb környezetemben is azért, hogy szerintük rokonszenvezek ilyen-olyan csoportokkal, személyekkel. A demokratikus gondolkodás hiánya jó néhányszor okozott nehézséget, de következetesen ragaszkodtam elveimhez, és komoly vigasz volt, maradt, hogy mindezidáig a közel hétezer oldalon, 44 számban többszáz magyarul író alkotónak adtunk lehetőséget a megjelenésre. Sok olyan művet közöltünk, amit otthon (1990 előtt) a tiltottak listájára tettek, igyekeztünk tárgyilagosan tájékoztatni a hazai és kisebbségben élő magyarság helyzetéről. Amikor először látogattam haza 1983-ban, nem láttam pontosan az utazás „szükségességét", de 1985 után fokozatosan erősödött bennem a vágy, hogy minél több Szivárványt csempésszek az országba. - És könyveket...! - Komoly igény volt a nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető sajtótermékekre. Jusson csak eszünkbe, hogy a nyolcvanas évek elején már működtek a szamizdat kiadók Magyarországon. Püski Sándor megjelentette New Yorkban Duray Miklós Kutyaszorító című kötetét Csoóri Sándor előszavával, de ehhez nem lehetett hozzájutni otthon. A hazai kéziratos irodalmat sem lehetett kockázatok nélkül vásárolni, és így született az ötlet, hogy a Profil, a Beszélő, a Figyelő, a Kisúgó, a Szféra, a Duna Kör, a Magyar Október, az Alulnézet, az AB Tájékoztató (majd később Hírmondó), az ABC Kiadó és mások, az erdélyi Ellenpontok, a felvidéki Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, a kárpátaljai fiatal írók memoranduma, a vajdasági magyarok helyzetét elemző cikkek összeválogatva lássanak napvilágot. A müncheni Nemzetőr szerkesztője, Tollas Tibor hathatós közreműködésével sikerült a gyűjtés a nyugati magyarság körében, és 1985-ben jelent meg a Független Fórum (Kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében) című, 336 oldalas kötet. A Szivárvány is hozzájárult a költségekhez, segítettünk a terjesztésben, hírverésben. A kötetből készült angol nyelvű válogatást (Defiant Voices, Hungary 1956-1986) Dereben István szerkesztésében adták ki és a Szivárvány 1987/22. számában Mózsi Ferenc méltatta a munkát. Ne hallgassunk viszont arról, hogy ez a könyv nagyon borzolta a nyugati magyar emigrációban a kedélyeket, mert a 600 ezres zsidó emberáldozat vádja ismételgetése fölháborított sokakat!