Bugyi Sándor (szerk.): VÁRhely, 1996 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 3. szám - Közelkép - Hajnal László Gábor: Virrasztani félelem nélkül. A nyugati magyar sajtó múltja - jelene
— A Hungária viszont sokkal korábban, már 1956 februárjában feladta! — Ez sem volt teljesen véletlen és váratlan, de a Nemzetőr létrejöttének megértéséhez legalább ennyi háttérismeretre szükség van. Ugyanis a Hungária szellemi irányítói és a szakadást, illetve a megszűnést követően is együttmaradók ahhoz következetesen ragaszkodtak, hogy nem hunynak szemet a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályán mind erősödőbb baloldali ténykedéseket látván.28 Továbbá abban is közös nézetet vallottak, hogy a magyarországi politikai változások, engedmények nem a hazai kommunista vezetők érdemei: ebben is, mint az összes korábbi cselekedetekben Moszkva akarata érvényesül. - És jött a forradalom! - Igen, de a Hungária megszűnésének bejelentésekor, hogy ne kerüljünk teljes anyagi csődbe, nevet változtattunk és Extra Hungáriám címmel adtunk ki egy havilapot, míg a Hungária adóssága törlesztését átvette az MHBK egyik vezetője, Szilágyi alezredes. Ebből az ügyből tehát tisztán kerültünk ki, és amikor kirobbant a szabadságharc, Münchenben alakult egy katonai tanács, Zakó András tábornok vezetésével.29 Tervünk az volt, hogy egy légiót szervezünk az Amerikából kapott pénzekből, ezt főleg az ottani magyarok és más nemzetiségűek gyűjtötték. Szerveztünk önkéntes jelentkezőket is, ám mire sikerült körvonalazódnia a segítségek mikéntjeinek, bevonultak az oroszok, és Ausztria felé tízezrével indultak a menekülők (novemberben 773 800, decemberben 50 000 személy lépte át a határt - HLC). Mi, a Katonai Tanács tagjaival ekkor már Bécsben dolgoztunk, kapcsolatot kerestünk a szabadságharcosokkal, a volt politikai foglyokkal. Ismereteim szerint azonban nemcsak tőlük szereztek híreket, haszonosítható adatokat. Valóban, rendszeresen küldtünk át futárokat is: egyikük arról tájékoztatott, hogy az Astoria Hotel pincemestere Kéri Kálmán, hajdani vezérkari ezredes, a recski kényszermunkatábort megjárt tiszt, és ugyanebben a szállodában fűtő Tollas Tibor, volt csendőrfőhadnagy, aki kilenc esztendőt töltött börtönben. Néhány verset küldött, hogy terjesszük ezeket valamilyen formában. Vonakodva bár, de hozzákezdtem az olvasáshoz, és rögtön fölfigyeltem néhány szép költeményre. Azonnal döntöttem, hogy eljuttatjuk a SZER Magyar Osztályához - ahol beolvasták mindahányat -, közben pedig azt tapasztaltuk: most is megismétlődtek azok az igények, amelyek az 1945 utáni emigrációt foglalkoztatták. Újság kell a menekülteknek, és erre pénz is van, hiszen az amerikai adományok ott vannak Adonyi-Naredy Ferencnél, az ausztriai Friesachban letelepedett volt vezérkari őrnagynál.30 - Kinek az engedélyével lehetett a minden bizonnyal komoly összeget az eredeti céltól eltérően másra költeni? — Adonyi megbeszélte az amerikai gyűjtést szervező Kovács Gyula altábornagygyal, aki jónak tartotta az ötletet, és miközben a kivitelezésen töprengtünk, Radnóczy Antal, volt vezérkari százados, az MHBK egyik alapítója véletlenül találkozott Adonyi lakásán Tollas Tiborral. Szóba került az újság indításának terve, és Tollas nagyon fellelkesült, mondta, kiket lehetne bevonni a munkába az egykori rabtársakból. Kocsis Gábor, Fehérváry István, Csizmadia Zoltán, Kováts László, Szalay Lóránt, Pfitzner Rudolf és mások i1 szerveződtek össze hirtelenjében, és azt latolgatták, hogy mi legyen a lap címe. Az egyik ötlet a Riadó, a másik pedig a Nemzetőr volt. Végül ez