Sass László (szerk.): VÁRhely, 1998 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3-4. szám - Olvasónapló

nulmányát olvashatjuk újra (az Egry Jó­zsef világa című antológiában is szere­pelt!). Hasonló részletességgel mutatja be az Egry-Takáts féle Víztükör című kö­tet keletkezéstörténetének ellentmon­dásait. Az „újraolvasás" tömör elemzés­re indítja, lévén szó a kötetkomponálás a maga idején - 1950-es évek eleje! - újszerű metódusáról (Recenzens hajdan a Szegedi Róza-házban látta a könyv lap­jait kiállítva, évtizedeken át őrzött él­ményt szerezve!). Keresztury Dezső Ba­­laton-könyvéről írt bírálatában sokadszor kérdezi: „Mit jelent nekem a Balaton?" A válaszhoz adalék, kiegészítve saját em­lékeivel, a háború utáni első részletesebb ismertetés. E felismeréssel nincs egye­dül! Bizonyára könyvészeti ritkaság bir­tokosa, aki polcán tudhatja a vászonba kötött, gyengéivel együtt is vonzó albu­mot. Borsos Miklóssal a Jelenkor-szer­kesztő került kapcsolatba. A diósi kert mélyén szobrait faragó művész első ti­hanyi kiállításának emlékét őrzi a lapjá­ban 1966-ban közölt „jegyzetek". Kodo­­lányi János akarattyai nehéz életére, lá­togatására évtizedek múltán tekint visz­­sza. Sűrűn megfordult a Nyitott kapu és számos balatoni, ifjúsági könyv szerző­jének „füredi házában" is. Lipták Gábor írói hagyatéka bizonyára helyére került a korszak kultúrtörténetében, nem így gaz­dag gyűjteménye! Tüskést a pusztulás ri­asztó vészjelei késztették szólásra. Az egykor elhíresült író- és művésztanya - seregnyi jelesünk emlékével! - vonzó múzeum lehetett volna. Nem így történt. A tehetetlenség, kapzsiság, önzés pél­dájaként vonult be a históriába. Hogy végre „fordítói alkotóházként" szolgál, a Lipták-házaspár különleges hagyatékán már nem segít. Szomorúan kérdezzük a szerzővel: „mennyi hasonló értéket her­dált el ez a nemzet?" Hová tűntek el népünk „játékai"? Mint például a szent­györgyi bábos betlehemezés vagy a pász­torfaragók munkáinak többsége. S hány tehetség - mint a magáéval rosszul sá­fárkodó vörsi Horváth István? A kötetzáró jegyzetben a „Balaton­­irodalom" néhány elérhető, tanulmányo­zásra érdemes darabját ajánlja. A válo­gatott lista - Tatay Sándortól Moldova Györgyig - sem szegényes. Antológiák, a Jelenkor és a Somogy tematikus szá­mai sem maradnak említetlen. Végül szám­ba veszi a maga terjedelmesebb, önál­ló, tárgykörben született munkáit. Filo­lógusok számára ad eligazítást az írások első megjelenési helyének felsorolása. „Bárcsak előbb felébredtünk volna" - kántálták néprajzi gyűjtésében a betle­­hemezők, bábjaikat mozgatva. A Gyö­nyörű magyar tengerke írásait szemel­­getve, vissza-visszalapozva, úgy érezzük, a „szerepjátszók" felismerése a Balaton dolgainak sem ártott volna-olykor! Annyi bizonyos, Tüskés Tibor mindig az „idő­ben szólók" közé iratkozott szülőföldje szószólójaként. (Kaposvár, 1998) Salamon Nándor Rokonlátogató őskeresés Körmendi Lajos: Kurgán Körmendi Lajos költői rokonlátogató ős­keresése Körösi Csom­a Sándor, Vámbéry Ármin, Németh Gyula, Mándoky István vágyaival rokon. E tárgyban a karcagi Barbaricum Könyvműhelyből rövid időn belül két könyve is kikerült. A puszta fi­aiban (1996) megható lelkesedéssel a ka- 1 64 VÁRhely

Next