Katolikus gimnázium, Vác, 1873

I. A korszellem. I. Napjaink törekvései merész vállalatokban s meglepő eredményekben nem szűkölködnek. Mond­hatni e század nagy fákat mozgat s bizonyára nem sikertelenül. Vívmányairól oly tanúságok szólnak, melyek nem ok nélkül foglalkoztatják a bölcselkedő elméket is. — Kinek sem a londoni kristály­palotát, sem a párizsi, sem a bécsi világkiállítást nem jutott módja megbámulhatni, még az is képtelennek tartana oly véleményt, mely korunk ipar-, művészet- s tudománybeli nagy productumait amúgy könnyedén leszólná. S a­mint bámu­latosak a sikermutatványok, úgy kétségtelen tanúi azok az emberi erők s tehetségek fokozott működésének. A lángész leleményességével versenyez itt a létesítés fáradhatlan kitartása. Csoda-e, ha e nagy horderejű tevékenység részesei vagy bármikép érdekeltjei oly büszke önérzet­tel emlegetik az újabb cultura hódító hatalmát s oly magasra emelgetik annak dicsőségét, hogy mögötte el­­törpülteknek s elhomályosultaknak látszanak az előbbi századok leghirhedettebb műveletei is ? Vájjon igazán méltó-e ily dicsőítésre és mennyiben, azt a társadalmi s állami érdekek észszerü s alapos felfogásával ítélhetni meg. Emberi művek megítélésére annál jogosultabb a bírálat, minél közelebb érintik azok a fensőbb eszmék s leglényegesebb érdekek határait. Korunk bátor haladásra biztató szelleme sok képen ösztönzi a gondolkodókat, hogy műveit föltét­­len bámulat helyett szigorú ítélettel bírálják. Jogvédelem is elég érvet nyújt arra, hogy a külön érdekek ará­nyát és szükséges harmóniáját megrendítő irányzatok túlkapásai ellenében illetékes tiltakozás hangozzék. Men­­nyivel inkább emelhetni szót akkor, midőn értelmi s erkölcsi érdekek, melyek a közboldogulás tengelyét ké­pezik, hangosan vallják tetemes károsodásukat­? Igazság elleni vétség ilyenkor a hallgatag közöny is. Múlt, jelen és jövő egyaránt nagy joggal követeli, hogy a főben járó ügyek s életkérdések iránt jókor helyes tájékozást nyerjenek mindazok, kiknek feladatukká lesz a közügyet híven szolgálni s annak leg­főbb érdekeiért önzetlen kitartással munkálni. Ily magas igények követelik az itt csak röviden érintendők nyilvánítását. II. Korunk törekvései nagy mérvű czélzataikat leginkább erősokosítás és gyors eszközök által igye­keznek végrehajtani. Érdekközösség által szövetkezések, feltalálások által munkát gyorsító s erőket pótló mű­szerek, illetőleg gépek hatalmas lendületet adnak a merész vállalatoknak. Napjainkban a gyárak hatalmasabb tényezőkké váltak, mint őseinknél a várak. A lőporral működő hadi műveletek mind alább szállítók a bástyák jelentőségét. Újabban a gőz és villany szerfölött megkönnyítő a közlekedést s az országok határvonalai mind­inkább leomlanak hatalma előtt. Természetes következménye ennek, hogy a béke és harcz küzdelmei másne­­müekké módosulnak s ezekhez képest az állami és társadalmi viszonyok is más alakulást nyernek. A spártai honfiak már hajdan a polgárok vitézségét és erényeit elégségeseknek hitték arra, hogy azok a kőfalkeritéseknél alkalmasabban megvédjék a városokat. Korunk változott körülményei mennyivel fo­kozottabb lelki erőket igényelnek a végett, hogy az országok külön érdekeit szerfölött nagy ártalom ne ér­hesse azon hatalmak gyarapodása miatt, melyek a körülmények kedvezései és azoknak eszélyes felhasználása által mód nélkül nyakukra nőnek! Nemcsak ős jogaikkal s nagybecsű örökségeikkel, hanem önlétökkel is adózhatnak azon nemzetek, melyek az uj viszonyok behatásai irányában nem elég serényen s nem eléggé előrelátó gondossággal biztosít­ják mivoltukat s további fennmaradásukat. Im­már­is számos megdöbbentő jelenség érezteti, hogy az új tár­sadalmi s állami alakulások jóval tetemes­­ önvédelmi áldozatokat igényelnek biztosítékul, semmint az a fö­­lületesen számító elméknek egyelőre látszik. Nemzetünk mélyebb belátású gondolkodói évtizedek óta ébresztgetik honosaink figyelmét azon hó­dító hatalomra, mel­lyel a nyugati mívelődés folyton növekedő mérvben különösen kelet felé feltartóztathat­­lanul előre nyomul, mindinkább veszélyeztetvén azon fajokat és nemzeteket, melyek kellő képességek híjával kerülnek áramlata útjába. Immár tények is igazolják óva intéseiket ! Mily szomorúan lakói közügyünk legfőbb becsű értékeinek fogytával a gondatlanság s­eszélytelen számítás miatt!

Next