Katolikus gimnázium, Vác, 1873

I. A korszellem. I. Napjaink törekvései merész vállalatokban s meglepő eredményekben nem szűkölködnek, Mond­hatni e század nagy fákat mozgat s bizonyára nem sikertelenül. Vívmányairól oly tanúságok szólnak, melyek nem ok nélkül foglalkoztatják a bölcselkedő elméket is. — Kinek sem a londoni kristály-palotát, sem a párizsi, sem a bécsi világkiállítást nem jutott módja megbámulhatni, még az is képtelennek tartana oly véleményt, mely korunk ipar-, művészet- s tudománybeli nagy productumait amúgy könnyedén leszólná. S a mint bámu­latosak a sikermutatványok, úgy kétségtelen tanúi azok az emberi erők s tehetségek fokozott működésének. A lángész leleményességével versenyez itt a létesítés fáradhatlan kitartása. Csoda-e, ha e nagy horderejű tevékenység részesei vagy bármikép érdekeltjei oly büszke önérzet­tel emlegetik az újabb cultura hódító hatalmát s oly magasra emelgetik annak dicsőségét, hogy mögötte el- törpülteknek s elhomályosultaknak látszanak az előbbi századok leghirhedettebb műveletei is ? Vájjon igazán méltó-e ily dicsőítésre és mennyiben, azt a társadalmi s állami érdekek öszszerü s alapos felfogásával ítélhetni meg. Emberi müvek megítélésére annál jogosultabb a bírálat, minél közelebb érintik azok a fensőbb eszmék s leglényegesebb érdekek határait. Korunk bátor haladásra biztató szelleme sokképen ösztönzi a gondolkodókat, hogy müveit föltét- len bámulat helyett szigorú ítélettel bírálják. Jogvédelem is elég érvet nyújt arra, hogy a külön érdekek ará­nyát és szükséges harmóniáját megrendítő irányzatok túlkapásai ellenében illetékes tiltakozás hangozzék. Meny­nyivel inkább emelhetni szót akkor, midőn értelmi s erkölcsi érdekek, melyek a közboldogulás tengelyét ké­pezik, hangosan vallják tetemes károsodásukat'? Igazság elleni vétség ilyenkor a hallgatag közöny is. Múlt, jelen és jövő egyaránt nagy joggal követeli, hogy a főben járó ügyek s életkérdések iránt jókor helyes tájékozást nyerjenek mindazok, kiknek feladatukká lesz a közügyet híven szolgálni s annak leg­főbb érdekeiért önzetlen kitartással munkálni. Ily magas igények követelik az itt csak röviden érintendők nyilvánítását. II. Korunk törekvései nagy mérvű czólzataikat leginkább erősokasítás és gyors eszközök által igye­keznek végrehajtani. Érdekközösség által szövetkezések, föltalálások által munkát gyorsító s erőket pótló mű­szerek, illetőleg gépek hatalmas lendületet adnak a merész vállalatoknak. Napjainkban a gyárak hatalmasabb tényezőkké váltak, mint őseinknél a várak. A lőporral működő hadi miveletek mind alább szállítók a bástyák jelentőségét. Újabban a gőz és villany szerfölött megkönnyítő a közlekedést s az országok határvonalai mind­inkább leomlanak hatalma előtt. Természetes következménye ennek, hogy a béke és harcz küzdelmei másne- müekké módosulnak s ezekhez képest az állami és társadalmi viszonyok is más alakulást nyernek. A spártai honfiak már hajdan a polgárok vitézségét és erényeit elégségeseknek hitték arra, hogy azok a kőfalkeritéseknél alkalmasabban megvédjék a városokat. Korunk változott körülményei mennyivel fo­kozottabb lelki erőket igenyelnek a végett, hogy az országok külön érdekeit szerfölött nagy ártalom ne ér­hesse azon hatalmak gyarapodása miatt, melyek a körülmények kedvezései és azoknak eszélyes felhasználása által mód nélkül nyakukra nőnek! Nemcsak ős jogaikkal s nagybecsű örökségeikkel, hanem önlétökkel is adózhatnak azon nemzetek, melyek az uj viszonyok behatásai irányában nem elég serényen s nem eléggé előrelátó gondossággal biztosít­ják mivoltukat s további fennmaradásukat. lm már is számos megdöbbentő jelenség érezteti, hogy az uj tár­sadalmi s állami alakulások jóval tetemes!) önvédelmi áldozatokat igényelnek biztosítékul, semmint az a fö- lületesen számító elméknek egyelőre látszék. Nemzetünk mélyebb belátásu gondolkodói évtizedek óta ébresztgetik honosaink figyelmét azon hó­dító hatalomra, melylyel a nyugati mívelődés folyton növekedő mérvben különösen kelet felé feltartóztathat- lanul előre nyomul, mindinkább veszélyeztetvén azon fajokat és nemzeteket, melyek kellő képességek híjával kerülnek áramlata útjába. Immár tények is igazolják óvó intéseiket ! Mily szomorúan lakói közügyünk legfőbb becsű értékeinek fogytával a gondatlanság s eszélytelen számítás miatt!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék