Katolikus gimnázium, Vác, 1879

ELSŐ FEJEZET. X­­XXelszcserélés (3.er.o.ia.ta.ti©). Midőn Szaniszló, Lengyelország királya, ifjúkori utazásából hazatért, összegyűlt Lissában az egész Lescynski-ház, hogy családi örökösét üdvözölje. Jablonsky, mint az ottani iskola igazgatója, szin­tén hozzájárult tanítványaival az ünnepély emelésére, mely egy tánczjátékkal végződött. Legutoljára ugyanis tizenhárom tanuló lépett elő levente-öltözetben, s mindegyiknek pajzsán e két szónak: „Domus Lescinia“ aranyozott betűi voltak kivehetők. Az első ballet végén oly módon sorakoztak össze, hogy az egymás mellé került ifjak pajzsairól „Domus Lescinia“ vala olvasható. A második után oly rendbe állottak, hogy e mondatot: Ades incolumis (sértetlenül vagy itt jelen) lehete látni; a harmadik után: „Omnis es lucida“ (teljes fényben vagy itt); a negyedik végén: Lucida sis omen (tün­dökölve légy sejtelmünk); továbbá: Mane sidus loci (maradt az ország csillaga; erre: Sis columna Dei (légy Isten oszlopa) ; végül: 1! scande solium (menj! lépj fel a trónra.) Mely utóbbi mondat any­­nyival is érdekesebb, mivel később mintegy jóslatnak bizonyult be. Ez egyetlen példából is, — a természete­s közéletben tömérdek hasonlóra akadunk, — melyben az egyes mondatoknál ugyanazon betűk szerepelnek, eléggé kitűnik, mennyire elütő az egyes elemek helyzetének megváltoztával a mondatok érteménye. De még hány érthető s érthetlen szó, vagy mondat kerülne ki belőlük, ha az egyes betűket minden lehető módon cserélnék föl, mely műve­letnek czélszerű végbevitelére okvetlenül bizonyos szabályok tartan­dók szem előtt, s e szabályok összege képezi a helycserélés (per­mutatio) tanát. Ha pedig megfontoljuk, hogy a mennyiségtani műveletek köny­­nyebb megoldásánál mily nagy szolgálatot tesz tudni, minő helyze­tűek lehetnek az egyes szám- vagy betűjegyek, s hány ily kü­lön­­alakú csoportot lehet alkotni; legkevésbbé sem csodálkozhatunk azon, hogy a helycserélés a mennyiségtannak oly terepélyes ágává sarjad-

Next