Katolikus gimnázium, Vác, 1885
, kik alkotásaikban mindig csak az államot s ennek czélját tekintették, kik a nőt megfosztva a természetadta egyenlőség jogától, azt, hogy úgy mondjuk, a rabszolgaságba tasziták, nem csekély ferdítést ejtettek a házassági viszonyokon. Tekintsük például magát Attikát s mit látunk? Ezen állam, mely mint a műveltség előharczosa szerepel, a legnagyobb igazságtalansággal sújtja a nőt s a mi legjellemzőbb, hogy épen akkor történik ez, midőn tetőpontját éri virágzásának, midőn a férfiakarat s az egyéni szabadság a legmerészebb s legkorlátlanabb határok közt mozogni látszik. — Míg Homeros korában a nő úrnő volt s férjének nem csak házastársa, de valóban felesége is, míg a nők tisztelése s becsülése egyik disze a homerosi társadalmi intézményeknek és sarkpontja kora nemesebb érzületének, addig az attikaiak véleménye szerint a nő úgy a szellem, mint a szív képességeire nézve egyaránt alábbvaló a férfinál, a nő képtelen, hogy a nyilvános életben részt vegyen, a nő hajlandó a rosszra) stb. stb. Nagy dolog, ha valamely polgárleány írni s olvasni tud. Főzés, szövés, fonás és ruhakészítés, ez a nő tudománya s ezt a szülői ház körében sajátítja el.* 2) — A ház küszöbét a nőnek, az egyes nyilvános állami ünnepeket kivéve, férje engedélye nélkül átlépni tilos; a leánynak még tilosabb. Ez utóbbiak sokszor valóságos zár alatt tartattak: „A szüzet pedig —igy ír egy görög költő — őrizd sokzárú termekben s ne engedd, hogy házassága napjáig a ház előtt látható legyen.“ 3) Ilyen volt az attikaiaknak a nőről való felfogása. Csodálkozhatunk-e tehát, ha a házasságot alig tekintik egyébnek a szükséges rossznál, melynek erkölcsi bélyege nem annyira a felek személyes vonzalmából, mint inkább azon általános jelentésből folyt, mely a két fél egyesülésének magát ezen jogát a polgári társadalom alapjává tette ?'4) A csekély erkölcsi érték, melyet a görögök a házassági frigybe (yájo) helyeztek, legkirívóbban Spártában nyilvánul. — Spártában a házasságkötésnél egyenesen csak physiko-politikai elvek uralkodtak ; a házasság itt csak arra szolgál, hogy az állam részére erőteljes utódokról gondoskodjanak.5 6) A naidonoutafreu — a ’) Becker: Gharikles, berichtigt von Karl Fr. Hermann. Lipcse 1851, III. köt. 258—261. 1. 2) I. m. i. h. 3) Pseudophocylides 215—216. v. ed. Bergk. Poetae 1 j’rici Graeci, Lipsiae, 1843. 4) Hermann: Lehrbuch d. Griechischen Antiquitäten. Heidelberg, 1852. I. k. p. 143. 6) P. R. E. s. v. Matrimonium.