Katolikus gimnázium, Vác, 1909
melyes törekvés arra, hogy életével megvalósítson valamit, megvalósítsa a teremtő Isten egy-egy gondolatát, amit a természettudós bámulatos kutatásai eredményeképen felfed mindnyájunk előtt. A természetben tapasztalható sokféleséggel, különbözőséggel találkozunk az emberi életben. Ennek is van gyönyörködtető, majd ijesztő változatossága, ennek is vannak „titkai", melyeknek megfejtése mindnyájunknak közös feladata. A természettudós bizonyos távolból szemléli a természetélet jelenségeit, vizsgálódásra az igazság szeretete sarkalja, mi magunk vagyunk a szereplői és vizsgálói annak a nagy folyamatnak, mely összeségünkben mindnyájunktól függ, külön-külön mindnyájunktól független, melynek kutatására két-kít saját érzései ösztönöznek. A természettudós a természetjelenségek értelmét keresi, nekünk is az élet értelmét, jelentését kell megállapítanunk, hogy a nagy változatosságban eligazodhassunk, hogy helyesen töltsük be azt a szerepet, melyet a nagy tanítómester és nevelő nekünk szánt. Láttam arcodon azt a bizonytalanságot, amely gyötör az élet szó hallatára. Emlékezel, beszéltünk erről. Mondottuk, hogy kell lenni s van is az életnek értelme, melyet az Örök Ész tűzött ki, mely minden időben, minden emberre ugyanaz s a különbözőség abban van, hogy az emberek hogyan fogják föl e jelentést s hogyan iparkodnak annak megfelelni. Koszorús költőnkkel feleltem kérdésedre: mire való az élet ? „Küzdeni erőnk szerint a legnemebbekért." Te erre ezer kérdéssel ostromoltál. Bizonytalanságod, kétkedésed teljes mértékben megértem. Azt olvasom ki belőle, hogy a szavak nem nyugtatnak meg. Szavakkal, sajnos, telítve van a fejed, de most, midőn a tanórákra való készülésnek az ideje lejárt, érzed, hogy a szavaknál fontosabb azok értelme, jelentése, mely irányítója tetteinknek, mely cselekvést, aktivitást idéz, mely tartalmat, jelentőséget ad az életnek. Ez az érzés, az önálló tevékenységre szólító élet lehelletének ez az első megérzése az, ami nyugtalanná tett, ami további fontolgatásra, sejtéseid tömkelegében a tisztánlátás keresésére serkentett. Ekkor jöttél legutóbb hozzám. Elmondtad, hogy az élet értelméről való elmélkedéseid közben, minthogy most már a szavak jelentését vetted figyelembe, újabb kétségeid vannak. Cselekvéseinkkel kilépünk önmagunkból — mondod — minden tevékenységünk úgy megy végbe, hogy ezáltal mások is érdekelve vannak. Ha az élet értelmét keresem s ennek meg is akarok felelni, nem kap-