Katolikus gimnázium, Vác, 1913
és a felbonthatatlanságon alapul, hogy ne csak puha fészke legyen a jelen drága kincsének és a jövő biztató reményének, a gyermeknek, hanem hogy annak tiszta levegőjében öntudata megkapja azt a nemes tartalmat, amit egyedül a család képes megadni: a vallás nagy igazságain alapuló és épen azért erős és biztos erkölcsi alapot. Az ő tanításából sarjadzott ki a keresztény társadalom, amelynek első és legfőbb feladata a gyermek oltalma, tanítása és nevelése. És amikor Krisztusnak a gyermekről szóló örökszép szavai elhangzottak, akkor az isteni Mester a gyermek homlokát a királyok koronájánál is fénylőbb ékességgel, a szentek glóriájával övezte és az erkölcsi tökéletesedésnek és előhaladásnak magasba törő útját a gyermek lelkén mutatta meg minden idők minden népeinek. És azóta, ha egy ország, egy nemzet, vagy társadalmi osztály erkölcsi szintjét meg akarjuk mérni, sohasem fogunk csalódni, ha gyermekeit tesszük vizsgálatunk tárgyává. És azóta, ha egy család élő hitéről, harmonikus életéről és erkölcsi épségéről akarunk meggyőződni, akkor nézzük meg gyermekeit, de ne csak külsejüket, hanem álljunk velük szóba, hogy lelkükbe is vethessünk egy pillantást. És azóta igaz az, hogy annak, aki javítani akarja az emléket, aki kevesbbíteni akarja a világon a szerencsétlenséget, a nyomorúságot, az ínséget, a bűnt és a szenvedést, aki fel akarja venni a küzdelmet a legborzasztóbb fenevaddal, az emberi önzéssel, aki több szeretet, több megbocsátást, több megértést, több jóságot és több igazságot akar a földre varázsolni, annak munkáját a gyermekeken kell kezdeni és ha ezeket sikerült jobbá tenni, akkor már bizonyos mértékben átalakította, jobbá tette a világot, az egész emberiséget. A materialisták azt tanítják, hogy a krisztusi tanok elévültek, idejüket múlták, hogy az emberiségnek új evangéliumra van szüksége. Lázasan kutatnak tovább megváltó, az emberi életnek új célt és új nemes tartalmat kölcsönző eszmék után és elsősorban a nevelés végtelenül fontos, nagy felelőséggel járó munkájából iparkodnak kiküszöbölni a vallási tényezőket, a krisztusi hagyományokat. Hiába minden! Céltalan bolyongások, keserű csalódásuk után — napról-napra látjuk — kénytelenek visszatérni oda, ahonnan a magasabb, a tökéletesebb életnek eszméi