Katolikus gimnázium, Vác, 1921
4 I IV. KÁROLY II Ha az egész világ méltán gyászolja a »békepápát«, a Regnum Marianum méltán siratja IV. Károlyt, nemcsak azért, mert a békére irányuló törekvései miatt a történelem a »békeszerető« jelzővel fogja ellátni, hanem sokkal inkább nemzeti törekvéseinknek megértése miatt. Gr. Apponyi Albert szerint »négyszáz év óta ő lett volna az első igazán nemzeti király, kortársai közt a legszociálisabb szellemű uralkodó, Istent és Istenben embert szerető lélek a trónon, a megpróbáltatások tűzében színaranynak bizonyult hős, ez az, amit elvesztettünk.« Veszteségünket fokozza az a tragikummal határos körülmény, hogy ő volt az utolsó magyar király, akit királyi esküje kötött Nagymagyarország integritásához. Azt az erkölcsi erőt, melyet a legelső magyar embernek a királynak fölkent és fenkölt egyénisége jelentett, csak összetartással, fegyelemmel, tekintélytisztelettel, munkával lehet és kell is pótolnunk. Ebből pedig az oroszlánrész az ifjúságra vár. Midőn drága halottunktól az őskeresztény istenhozzáddal búcsúzunk: »Vivas im pace!«, az élőknek ezt véssük szivükbe : »A haza elvárja minden polgárától, hogy megteszi kötelességét!« Zsigmond János ünnepi beszéde a trianoni szerződés becikkelyezésének évfordulóján rendezett hazafias ünnepségen. Kedves tanuló ifjak! Amint az egyes ember sorsát, úgy a nemzetek sorsát is a Gondviselés örök, de láthatatlan keze intézi. Ha az egyes ember végigtekint életének egyes letűnt szakain, ennek a láthatatlan kéznek a nyomát áldva fogja fölismerni lépten-nyomon ; — viszont ha egy nemzet történetét beható figyelemmel tanulmányozzuk, ott is elénk tűnik e világokat teremtő és fenntartó kéznek a nyoma főleg akkor, mikor a legnagyobb viharok tornyosultak az illető nemzet feje fölé. így vagyunk mi is magyarok , a mi nemzetünk történetében is föl-fölcsillan a Gondviselés vezető keze Észrevette ezt anemzet lánglelkű költője is, mikor a nemzet jövőjébe vetett bizalom hangján mondja: Félre kislelkűek, akik mostan is kételkedni tudtok a jövő felett! Nem látjátok, hogy egy titkos kéz őrzi gondosan a magyar nemzetet ? Az Európában állandó lakhelyet nyert magyarságnak többször volt már megásva sírja, hogy ebben örökre elhantolják Az első sírt a tatárok ásták, a másodikat a török, de a Gondviselés keze a sír szélénél mentette meg nemzetünket, hogy tovább éljen, mint méltó tagja az európai népek családjának. Sírt ástak számunkra 1849-ben is, de a Gondviselés újra talpraállított bennünket. A török-tatár és német világ megritkította bár sorainkat, de az a kevés magyar, ami még megmaradt, nem szűnt meg nyelvében, hitében és szívében mindvégig magyar maradni. A legnagyobb veszedelem most újabban zúdult reánk, mely sírba döntötte a több, mint ezeréves Magyarországot.