Katolikus gimnázium, Vác, 1924
I Rózsahegyi Gyula : „Alapjában az élet a realizmus, az iskola az idealizmus. Az élet olyannak tünteti fel a világot, amilyen; az iskola azon van, hogy az életet olyanná tegye, amilyennek lennie kellene." Rózsahegyi Gyula: Liptórózsahegyi Gyula, váci egyházm. prépost-kanonok, intézetünknek 1880/1.—1888/9. volt tanára. Mint a szó szoros értelmében vett polihisztor egyforma lelkesedéssel tanította a nyelveket, a történelmet és a reáliákat. Tanítványai között országos nevű emberek vannak, egyik-másik az egyetem kathedrájáról hirdeti a tudományt, melyet Rózsahegyinek tüzes, magasröptű praelectiói kedveltettek meg tehetségesebb tanítványaival. Ezek közül egy akadémikus tanítványa ezt írja: „A laudatio funebris olvastára jól esett lelki szemeim előtt látnom a tanítványaitól rajongással tisztelt, rájuk igazán fascináló erővel ható bölcs és szinte hihetetlen nagytudományú professoromnak nemes alakját. Latint, németet és magyar történelmet hallgattam nála. Magyar históriát Rózsahegyi ajkáról hallani már maga is kiváltságos szerencse! Mintha most is magam előtt látnám és hallanám, amint az ő előkelő, nyugodt, higgadt modorában, nemes stílusában az ország fény- és árnypontokban gazdag történelmét nekünk, VIII. osztályosoknak előadja, hangja időnkint szenvedélyesebbé válik, amikor jogtalanságot vagy igazságtalanságot bélyegez meg. De nagy volt ő mindenben, amit előadott. Aligha van tanítványa, aki az ő előadásairól ne vitt volna felejthetetlen emléket az életbe.“ Tudományszeretete a kathedrától való megválása után meg mélyült. Ha enciklopédikus tudásával rendszerező türelem párosult volna, az „Investitura per en kívül nem egy történelmi értekezése készült volna el. Még halálos ágyán is foglalkoztatta a hagiogeográfia eszméje, hogy a szentek életét nem elszigetelten, hanem térbeli és időbeli egymásra utaltságukban kell feldolgozni. Nem kevésbbé izgatták mindvégig fogékony elméjét egyes súlyos mathematikai kérdések (pl. a szögharmadolást sugártörés útján vélte megoldhatónak). Mint polyglott tudós a nyelvtanulás módszerével is foglalkozott. Barátai unszolására papírra is vetette e „Magyar Jövő“ számára a tanulás technikájáról való tapasztalatait, de műve mindmáig nem jelenhetett meg. Igazi eleme azonban a poézis volt. Rózsahegyi ifjúkori maecenásánál és rajongva szeretett tanárának, Budavári Cal. Józsefnek útmutatása mellett sajátította el a latin verselés nemes tradícióit. Latin versei , rejtvényei köteteket töltenének meg a németül írottak nem kevésbbé A magyar költői dikcióban feszes és mesterkélt de a németben és latinban, pegazusa néha filozófiai eszmékkel megterhelten is meglepő könnyedséggel szárnyalt mindvégig. Sajnos, csak a „Juventus“-ban jelent me néhány aprósága. Rózsahegyivel egy rendkívül pallérozott elme, egy nagy látókör pedagógus és talán az utolsó magyar humanista szállt sírba. Emlékkegyelettel őrzik tanítványai. Manibus date lilia plenis!