Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-01-06 / 1. szám
T ’ adik évfolyam. 1. szám. Vác, 1901. évi január 6. Ígyfizetési árak: Egész Negyed Egyes í Meg .. . . 12 korona. . . . . 3 korona. . .... 24 fillér, miinden vasárnap. VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal VÁC, Géza király-tér 3. szám Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Hatezer forint! Vác, jan. S. Az szűk, hogy az újév kevés embert ttt boldogabbá a polgármesternél. Kellemes csalódással kezdte az új század első évit, amidőn a múlt év december utolsó lapján lejárt világítási pályázatokat bor lógatta fel s úgy látta, hogy hatezer fonntnál nem fog többe kerülni a város világítása. Ő is, sokan vele együtt, akik ismerik, hogy a villám nem alkalmas az utcai világításra, hacsak ívlámpákkal nem, körülbelül fogadalmat mertek volna tenni, hogy villamos világításra tízezer forinton alul ajánjlatot nem fogunk kapni. És íme, hatezer forintos ajánlat a Rády Jánosé is érdektársaié, hétezerötszázas a malomé. Kellemes a csalódás, jó volt várni is,.( Két esztendővel ezelőtt csak kétszázötven 16 gyertyafényű lámpát kapott volna a város hatezer forintért (ez volt akkor a malom ajánlata) s most háromszázötven kis villamos körte, ezek közt száz 32 gyertyafényű és öt hatalmas ívlámpa fog ezért az összegért világítani. A késlekedésben tehát nem a i °____II - veszély rejtőzött, hanem nagy haszon városunk részére. Sok ajánlata van a városnak világításra, más helyen részletes ismertetését találják ezeknek olvasóink, itt csak két ajánlattal óhajtunk foglalkozni, mert úgy sejtjük, e kettő közt fog is eldőlni a pályázat. Ezek pedig a malom és a Rádyféle ajánlat. Mindkét ajánlaton meglátszik a komolyság, részletesen foglalkoznak a tervezett világítással. Kikötései, feltételei mindegyiknek van, egyiknek több, mint a másiknak ; melyikből nem vallja a város kárát, azt akarjuk itt megvitatni. A Rády-féle ajánlat, amellett, hogy a legolcsóbb, azzal is előáll, hogy nemcsak villamos világítást fog csinálni, hanem a vácvárosi villamos vasutat is. Ennyit nem várt a város, ezért meglepetés számba is mehet ez a pályázat. A Rády tél e ajánlatban olcsó világítást nyerünk, olcsóbbat, a maloménál, mert a kettő közt 45 év alatt 60 ezer forint a különbözet s ha kamatait vesszük, százezer forintnál is nagyobb az. Már pedig a mi városunk nincs abban a helyzetben, hogy félszázad alatt ily összeget ráfizessen a vállalkozónak. De még azután Rádyéknál villamosvasutat is kapunk. Álljunk meg itt egy pillanatra. Mikor híre kelt a pályázat eredményének, rögtön e két ajánlatról kezdtek beszélgetni, a többi szóba sem jött. S szólva a Rádyajánlatról sokan adtak kifejezést annak a nézetnek, hogy villamos vasút nekünk nem kell, mert nem fog kifizetődni. Azok, akik így beszéltek s beszélnek ma is, mások helyett fáj a fejük. Ugyan kérjük, midőn ócska, rossz bérkocsik szaladgáltak üresen az utcáinkon, gondolta-e valaki, hogy tíz év után, amikor a fiákeresek elestek a gyarmati és az ipolysági járatoktól a vasutak megnyitásával, kétszer annyi bérkocsink legyen s az utasaiknak száma is megszaporodjék. Hogyan történhetett ez? Hát a forgalmi eszközök kényelme, biztossága, neveli a maga közönségét. A Budapest rovasai, mióta villamossá átalakították, legalábbis 20 percenttel több utast visz. Váljon abból a 8 — 900 utasból, akik naponta városunkból a fővárosba utaz J Mm w 1 l falu gyöngye. Szól a falu kis harangja, Fáj a szive a ki hallja, A kis kertben szól az ének, — Mi 'tha rózsát temetnének . . . Fülem, lekesereg ott, Isten ,feled, kedves halott! Hangj olyan fájó, gyöngéd: — Eézik a falu gyöngyét. A kő alatt, juha ágyon Barna l egény alszik lágyan, Ősszel itva, simán, szépen, Jegyet de van a kezében. Árokpapt a feje alja, A haragszót nem is hallja, Összesú a lomb fölötte, Piros a gyep körülötte . . . J Beke Ödön. A megnyert feleség. — A *Vizi Hírlap» eredeti tárcája — írta: Hr. Lengyel Sománé. Az édes fia alság tovaröppent és abba a •»állapodott korba jutottam, melyben az Der a nyu1alom megszokott egyhanguláan leli már csak örömét. Pályafutásomhoz a kellemes és kellemetlen emlékek vegyes láncolata fűz. A sok közül csupán egy esetet mondok el, mely legszebb emléke marad ügyvédi munkámnak. Három hónapos házas voltam és boldog életemet mi sem zavarta. Boldog és megelégedett voltam, időmet megosztottam a munka és nem társasága között. Nem csinos, sőt az én szememben szép is volt, kedves és behízelgő modora valóságos imádatra ragadott. Rövid idő alatt azonban észrevettem —és ez egy kicsit bántott is hogy nem érdeklődött a száraz ügyvédi tudomány iránt. Ennek tudom be, hogy az irodámban kétszer se fordult meg. Egy tavaszi verőfényes napon a szokottnál korábban indultam el hazulról. Az asszony kileste a kedvező alkalmat, hogy legújabb sikerült arcképét íróasztalomra helyezhesse. Mintegy ösztönszerűleg foglalt helyet karosszékemben, tekintete cél nélkül körüljárt a rideg aktacsomókon és pillantása az íróasztalon fekvő levélkére esett. Olga átfutotta a sorokat, aztán sápadtan mereszté szemeit az igénytelen levélkére. A levél így szólt: — Volt idő, midőn Ön engem szerelmének túláradó érzelmeivel halmozott el. E szép álom romba dőlt nősülése által. Érzem, László, hogy köztünk minden kapocs elszakadt. Mielőtt azonban örökre búcsút mondanék Önnek, nyújtson alkalmat, hogy megismertessem mai helyzetemmel. Katinka. Közben hazajöttem. Úgy tapasztaltam, mintha Olga gyakran és fürkészőleg kísért volna szemeivel. Ez este édesatyja névnapját ülte, már előzőleg megbeszéltük Olgával, hogy ellátogatunk szüleihez. Sajnálom — édesem, nem mehetek majd magával — szóltam komolyan. — Ugye László, maga nem akarja, hogy én ma itthon maradjak, válaszolt Olga bánatos hangon. — Szívből örülnék kedvesem, ha tartoztathatnám, de hogy esnék ez szüleinek, ha Ön a gyermeki tiszteletről megfeletkeznék. Az irodámban egyik kliensnőm várakozott reám. Elmondtam, hogy mit végeztem ügyében s nagyon boldoggá tettem. — Uram szólt, nagylelkűsége örök hálára kötelezett. Az Ön jóakaró indulata nélkül elpusztultam volna. László, László ezek után mindent megbocsátok, így szólt ős zokogó arcát takarta el. A hangos zokogásra megnyílt az ajtó. Olga lépett be oly dúlt arccal, melyet sohasem feledek el. — Keljen fel asszonyom, kiáltott a nőre. — Mióta ismeri Ön Lászlót ? — Két éve. — Hallja uram, ezen nő má Önt! . Ámulatomban nem tu annyira meglepett Olga vb