Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

[fi? 1 CJy ' C Tizenhatodik évfolyam. 1863 Nív Előfizetési árak : Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeren minden vasárnap. 4/ 3. szám. Wavva 2. Vác, 1902. évi január 19. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde­ utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt­ tér sora 60 fillér. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Házi tűzhely védelme. Vác, jan. 15. A huszadik század a szociális intéz­mények korszaka. Minden világrészben, szociális törekvések törnek elő, ha nem is egyforma mértékben, de már láthatjuk mindenütt csíráját e törekvéseknek, me­lyek az elnyomott szegény osztály, a munkásság, a kis emberek felsegítésére, védelmére irányulnak. Kezdik belátni az emberek, a kormányok, hatóságok, hogy épen a békés idő legjobb arra, hogy a szegény alsóbb osztály feljajdulásán se­gíteni lehessen, nem várva be azt az időt, midőn az alsóbb osztály lerázni akarván magáról a súlyos terheket, fegy­vert fog jogainak, megélhetésének biz­tosítására. Eme humánus törekvések elől Magyar­­ország sem térhet ki. De sajnos, hazánk­ban még nem igen találhatunk számba­­ vehető szociális intézményeket, melyek a kis emberek, a munkásság sorsán ja­vítottak volna, ha van is egy-két, a nép jogait védő szociális intézményünk, azok­­ alamizsna számba mennek, holott éppen nekünk magyaroknak van nagy szüksé­günk szociális reformokra, mert hiszen csak egy maroknyi nemzet vagyunk és e maroknyi nemzet is fogy napról-napra. Nagyon nehéz a kis emberek megélhe­tési viszonya nálunk, a­minek aztán meg is van a természetes következménye. A kivándorlási statisztika holt számadatai elszomorító képet nyújtanak erre vonat­kozólag. De szükség van szociális reformokra azért is, hogy meggátoljuk a téves szo­­cializmus terjedését, mely hazánkban termékeny talajra talált, hisz tíz év előtt csak hírből ismertük a szocializmust, ma már szemtől szembe kell látnunk e tan­nak következményeit, ma már a nép ezrei és ezrei vallják e tant, melynek segélyével akarnak sorsukon javítani. A társadalomnak, a hatóságoknak, a kormánynak vállvetve kell szociá­is bajaink megszüntetésére hatni okos, céltudatos, humánus törekvésekkel, intézményekkel törvények­kel. Azért hát örömmel üdvözöljük Sza­badka városát, mely a kis­gazdák védel­mére (homestead) »házi tűzhely védelme« intézmény létesítésének törvénybe ikta­tása érdekében országos mozgalmat indít. A homestead nem új intézmény, Észak- Amerikában, az Egyesült Államokban már régen életbe lépett s törvénybe iktatta­­tott. Lényege abban áll, hogy a kis em­berek háza, földje, követelése, házibútora, műhelye ki vannak véve a végrehaj­tás alól. És itt valóban szociális missziót tel­jesít a homestead intézmény. Szabadka városát e törekvésért dicsé­ret illeti, de ha közelebbről vizsgáljuk az indítványt, menten egyoldalúnak fogjuk találni, a­mennyiben az csupán a kis gazdákat érinti. Hát, ez nem is helyes! Nem helyes azért, mert ez által a kis­gazdák előnyben, mondhatnám, mintegy privilégiumban részesülnének a többi kis emberek munkások, kis iparosok, kis­kereskedők, kis hivatalnokok fölött, a­kiknek helyzete sem külömb, talán rosz­F . Hozzád, elájultak bús emlékűn, megújultak szenvedésim, midőn ismét megláttalak, téged, te szép tündér-alak .... B­eh­­iosszúk voltak az évek, míg én nem láttalak téged, a lelkem fájt, szivem vérzett, — sok is volt, mit —­ keblem érzett. P­edig nagyon megbántottál, szerelmemre nem gondoltál, — és én mégis szerettelek, visszanyerni — mert véltelek . . . É­n Urához imádkoztam­, érted mindig fohászkodtam, a jó Istent kérve — kértem, addjon vissza téged nékem . . . s a jó Ég meghallgatott, téged ismét visszaadott, hála ezért az Egeknek, az angyali seregeknek ! ... . ígérd meg hát te most nekem, hogy szeretni fogsz majd engem, olyan híven, olyan nagyon, mint én téged kis angyalom . . . H­a nem fogod ezt ígérni, búmban, — sírba fogok térni, álmodom föld alatt mélyen, milyen bús is volt az éltem .... Jobb. •ül. Feledő szerelem. Huszonöt éve már, hogy nap-nap után ott ül az irattárban s a kollegái most jubilálják. Szomorú jubileum: ez után a huszonöt év után, a­mit a ministerium irattárában töltött. Mi az irattár? A­ki csak egyszer-kétszer for­dult meg benne, nem tudhatja. Rokona a börtönnek, talán a temetőnek, a katakombá­nak is. Nagy ott a csönd, elhal a beszéd hangja. Egyforma rendben egymás mellett nagy szekrények állanak. Sírboltok, a­melyek­ben annyi ember ügyes-bajos dolga van el­temetve örökre. Egy-egy aktaszám olykor az életboldogság sírfelirata. A számok lélekölő egyhangúsággal következnek egymásután, esz­­tendőről-esztendőre, mint a halottak a teme­tőben. És a búcsúztató oly rövid , ad akta. A nyomtalan enyészet e csöndes előcsarno­kába Bozóth Ferenc is temetni jött valaha. A bánatot akarta eltemetni és önmagát te­mette el, miközben keserves sóhajtása gyak­ran vegyült össze a szél susogásával . . . Sok-sok év suhant el azóta, megöregedett, meggör­nyedt. És a kollegái most jubilálják. A díszebéden egymást érik a fel­köszöntők. Mind azt han­goztatja huszonöt év, huszonöt év ! . . . Bo­zóth szinte fölriad. Valóban ennyi volna már? Alig tudja hinni. S miközben az ebéd vége felé estébe hajló délután megszökve a társa­ságtól, hazafelé ballag, eszébe jut a múlt, az a régi fájdalom, mely huszonöt év előtt köl­tözött szivébe. Másodéves jogász volt. Szegény özvegyas­­­szony egyetlen reménye, mindene. Hazulról kevés tellett, hát instruktorságot vállalt egy miniszteri tanácsosnál. Boldogan irta ezt édes­anyjának, hogy itt mennyire megbecsülik, nem is tekintik afféle közönséges instruktornak. Így esett aztán, hogy magukkal vitték a jogász majálisra is, a­hol a délceg Bozóth nagyon sokat táncolt a tanácsos úr leányával Ilonká­val. Szép, szép, nagyon szép volt ez a leány. Bozóth­ beleszeretett és viszont szerelemre ta­lált. Komolyabb volt ez a szerelem, mint bárki hitte volna, akár maga Bozóth is. A tanácsosok azonban mosolyogtak rajta, mikor a lányuk egy meghitt téli estén pirulva bevallotta, hogy mennyire szereti a fiatal embert, az meg ötöt. Hogy ha majd Bozóth évek múlva végez, hozzámegy, máshoz soha senkihez. Ferencz­ József keserűviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.

Next