Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-10-22 / 81. szám
_ 2 ____________ VÁCI HÍRLAP Hirek. Árvízkárosultakért, (A Váci Dalegyesület hangversenye). Méltóztatik ismerni a Kúria nagytermét ? Elöl a hatalmasan megnövesztett emelvény, utána tíz sor széken érdeklődő közönség, hátrább megint tíz sor, de üresen. Az ajtóban öt-tíz fiatal ember. így fest szemléltetve a Kúria szombaton este, mikor a Dalegyesület hangversenyt és táncmulatságot rendezett, hogy a város közönségétől is juttasson néhány száz koronát az árvízsújtotta népnek. A bevétel közelebb van a kétszáz koronához, mint a hatszázhoz. „Félház“ mellett ekkora összeg, mennyi juthatott volna, ha nagyobb az érdeklődés! Voltak, akik ennél a társaságnál kevesebbet vártak, voltak optimisták is, ámbár jelentősen kisebb számban. De nem optimista gárda-e teljes egészében a Váci Dalegyesület is, mely hosszú hallgatás után naiv hittel kiáll a pódiumra, hogy dallal, zenével hódítson és érdeklődést keltsen, akkor, midőn panamák röpködnek a levegőben, mikor a hajó-, bánya-katasztrófák is unalmasak, mert már elmúltak, nem a hozzánk közelálló magyarok árvízszerencsétlensége, ami pedig még régebben történt. Elfordult a föld tengelye, hogy ilyen abnormis az időjárásunk, mondják, a magyarázók, elfordult a szivek tengelye, mely még nem régen is az emberszeretettől volt övezett. Lehet, sőt valószínű, hogy a társadalom (nemcsak a vád!) mértéken felül való igénybevételéről, ennek következményében a prózai gondolkodásról beszélhetünk, ahol már idealizmusról aligha eshetik szó. Alégis a szombat este, bár erkölcsi és anyagi sikerről számolhatunk be, azt mutatta, hogy nemcsak az anyagiak játszanak közre, de az a letargia is, mely fásulttá tette a kedélyeket a legnemesebb gondolatok iránt is. Előre gondoktól terhesnek látjuk a farsangi mulatságok rendezőit, a dogságát, midőn sokszínű ruhájában járja, járja a chrisanterium mezőket szépekből is a legszebbet szakítván. És éppen rajta kapok két kis leányt, a mint magukhoz ölelik boldogan a gyönyörű virágot . . . Künn, a hatalmas virágházak körül csendesen meghúzódva állanak a kis mostohák: a földieper-bokrok majd csak akkor kerülnek az üvegházak védőoltalma alá, ha virágozni kezdenek: december táján. Diónagyságú gyümölcsük nevezetes termelése a váci belga kerínek, bálok (pardon táncestélyek) kevés számú résztvevőit. A Dalegyesület műsoráról, mely két órán át bilincselte le a közönséget, állapítsuk meg őszintén, hogy a műkedvelő nívón jóval felülállott. Amit az is bizonyít, hogy nemcsak a konvencionális tapsokat hallottuk, hanem az elismerését is. Ebből sok jutott az est rendezőjének, a Dalegyesületnek mely háromszor jelent meg a pódiumon, hogy a férfikarok nemesen szép darabjaival gyönyörködtessen. Hogy az összes számai közül a bordaloknak volt sikere, megelőzzük a rosszmájúakat és előre konstatáljuk, hogy a tapsokban semmiféle célzatosság nem volt. Erre az alkalomra összeállt szalon-zenekart — az egész zenekedvelő közönség nevében beszélhetünk — szeretnék állandósítani. Oly keveset kérünk ezzel, hogy a zenekar tagjainak, egyesülve a zene szeretetében, érteniük kell.Vfily örömmel hallgatta közönségünk Kéler Béla két izig-vérig magyar darabjai az erdei malom melodikus, andalító zenéjét, a Bőregér százszor ismert, de mindig kedves keringőit, vagy a klasszikus indulót! És itt kell nem fukarkodni az elismeréssel Alatzenauer Ferencnek, aki nemcsak a dalárdistáknak, hanem a zenekarnak is lelkes vezére. Ízléséért, zenei tudásáért és szabad idejének feláldozásáért azokban a tapsokban kapta jutalmát, melyek mindig felhangzottak már előre is, midőn az emelvényen a dalárdával, vagy a zenekarral megjelent. Podhorányi József elnök beszédet mondott a műsor elején és szavai nemcsak figyelmes hallgatóságot találtak, de különösen mikor az embertársi szeretetből az ember isteni teremtését vezette le, a lelkek viszhangját érezhette igazságaiban. A magánszereplők között élvezhettük Gács Rezsőt, Hangay Rupertet és Lázár Ottó drt. Reinhard Larghettójál hallottuk tőlük s mig konstatáljuk, hogy az az est legszebb számai közé tartozott, azt is hozzá kell tenni, hogy művészibb triót nem ismerünk ma a váci társaságban. De az elismerés közel két. Egyik gazda elfelejti az idei gyenge szüret fájdalmait és érelődve szól az üvegházi „csősznek“: — Aztán, hány hektót szűrnek le egy „ilyen“ visáról ? A „csősz“ méltatlankodva néz a kérdezősködőre: -- Nem szűrjük el mi ezt. Kilóra adjuk, most négy-öt koronáért, télen tízért is élességeket is cipel magával : az ő zeneszeretetüktől várjuk a zenekar reneszánszát is. Gurszky Rezsőtől Sakespearet hallottunk. Előadó művészetét nemcsak elismerjük, de a legnehezebben előadható klasszikusról lévén szó, dicsérjük is. És talán csak az a hiba, hogy ahol tánc következik, nem a mély klasszikussal kell előállani. Ha Pallag Dusit utoljára említjük, nem udvariatlanság. A művészet ilyet nem ismer. Gyönyörűen meleg, egészséges hangja most nő ki a kritika határaiból s bizonyos, hogy sokat és sokszor fogjuk a kisasszony nevét még olvasni elismeréssel együtt a magyar zeneéletben. A hangversenytán ki kabátjához törekedett, ki táncot várt. Mindkét csoport egyforma nagy volt. Azonban a tánc nem tudott oly jókedvű, igazán meleg lenni, a minőt deresedő fejű, de emlékezni tudók nem nagy erőltetéssel el tudtak képzelni. A megjelent hölgyek névsorát itt adjuk: Aszonyok: Bartos Endréné, Borbély Sándorné, Dercsényi Dezsőné, Eder Kálmánná, Fodor Imréné, özv. Freysinger Lajosné, Gaál Lászlómé, Geiger Miksáné, üerstenberger Oszkárné, Gurszky Rezsőné, özv. Gyürky Károlyné, Gyürky Béláné, özv. Hangay Lászlómé, özv. Horváth Jánosné, Kálmán Józsefné, dr. Krakker Kálmánná, özv. Krakker Kálmánné, Kiss Pálné (Nagykőrös), Kállay Ubulné, dr. Lencsó Ferencné, dr. Lázár Ottómé, Matzenauer Ferencné, özv. Manguli Jánosné, Németh Emilné, Novotta Kálmánná, Polgár Pálné, Palay Józsefné, özv. Pittlik Jánosné, dr. Preszly Elemérné, dr. Rapcsák Imréné, Rappensberger Andorné, Rajzó Imréné, Romeiser Vilmosné, Scheffer Andrásáé, Szabó Edéné, dr. Schneller Ferencné, Szentgyörgyi Gusztáváé, dr. Szlacsányi Béláné, Tóth Lajosné, Túry Andorné, Vas Istvánná, Velzer Alajosné. Leányok: Blahó Mici, Edömér Ilona, Éder Gizi, Freysinger Pancsi, Fodor Macza, Gasselseder Iike, Gurszky Nelly, Annus és Aranka, Gaál Manci, Hangay Hilda, Horváth Albina, Hufnágel Vally, Lencsó Beáta és Mariska, Matzenauer Tercsi, Németh Ilonka, Németh Tinka, Palay Dusi, Palkó Aranka, Rajzó Sári és Etus, Rappensberger Emmy, Schwoy Matild, Szabó Toncsi, Szekeres Sári, Tóth Ica, Túry Ninus. Felni fizettek: Tragor József, P. I. 20—20 K, Tragor Károly 12 K, dr. Magas Árpád, Kontra György, N. N., N. N., dr. Tragor Ignác, dr. Forgó Kálmán, Intzédy Soma, Geiger Miksa, dr. Baksay Károly, Ganz-cég, Jung János, Berkes Imre, Bucsek István, Nemess Ignác, dr. Galcsek György, Tragor Ernő 10—10 K. Kállay Ubul, özv. Kohith Lajosné, Romeiser Vilmos, dr. Preszly Elemér, Hubschl Kálmán 6—6 K, dr. Fárnek László, ifj. Ottó József, Gurszky Ede, Szigvárt János, özv. Kulcsár Ernőné, Matzenauer Ferenc, dr. Blauner Miksa, Scheffer Andrásné, özv. dr. Freysinger Lajosné, K. F., Gurszky Rezső, Edömér Ilona, dr. Rapcsák Imre, Kovács Sándor, Markovich Sándor, Meiszner Rudolf, Hornung Béla, Bach Béla, Szabó Ede, Nitsch Artúr, Schandl Miklós, Neuwirth Simon, Török Samu, Tragor János, dr. Oberländer József 5—5 K, Balás Gyula, Haraszti Ernő, Gosztonyi Polixéna, özv. Almásy Józsefné, dr. Meiszner János, Kálmán József 4—4 K, Szabó Aladár, Gyürky Béláné, Ráskay Dezsőné, Túry Endre, Horváth Kálmán, Zöldessy Balázs, Majton Kajetan, özv. Rappensberger Józsefné, Millmann Aladár, Halász József, Fodor Ferenc, Sand Leó, Kile Simon 3—3 K, Divicsek Julianna, Ráth Sándor, Szentgyörgyi Gusztáv, dr. Lázár Ottó, Rappensberger Andor, Dercsényi Dezső, dr. Béky László, Novotta Kálmán, özv. Manguli Jánosné, Eder Kálmánná, özv. Horváth Jánosné, Miskolczy Jenő, Borbély Sándorné, Barsy Nándor, Gombos Antal, J. A., Gerstenberger Oszkár, Jeremiás Pál 2—2 K, Rajz Károly, N. N., Kustár Dániel, N. N., özv. Hangay Lászlóné, dr. Lencsó Ferenc, Gaál László, Perger Ágoston, N. N. 1 — 1 K. — Esküdtszék a vármegye Közgyűlési termében. November 3-án új esküdtszéki ülésszak kezdődik a pestvidéki törvényszéken, de a tárgyalásokat kivételesen nem az alkotmány utcai törvényszéki palotában, hanem vármegyeházánk közgyűlési termében fogják megtartani. A sorsolást most ejtették meg s Vácról és vidékéről következőket hívták be esküdt * Most jövünk a telep büszkeségéhez , a szőlővel teli üvegházakhoz. Tizenhét ilyen üvegház van és nincs a látogatók között egy sem, aki elragadtatással ne szólna. Tessék elképzelni a 60-80 méter hosszú üvegfalakat. Két oldalról három méter magasba karvastagságú szőlővenyigék törnek s ott fenn találkozva eltakarják a kíváncsian kandikáló napot. És fejünk felett, oldalt, amerre szem ellát, hamvas, hatalmas, mosolygó, érett fürtök ezrei lógnak. Több a fürt, mint a levél. A fürtökön pedig diónagyságú szemek: a Gros Colman-szőlő. A szőlősgazdák irigykedve nézik az ép, gyönyörű fürtöket, a leány- és asszonysereg vágyakozva a húsos, hamvas szeme. A külsőségekről is szólva, Henriotin Luden igazgató betegágyából kelt fel, hogy a vendégsereget fogadja. Eljött Bonta Károly dr. budapesti ügyvéd, a vállalat ügyésze is és előzékenyen adott a rengeteg kérdésre válaszokat. A váci társaságban elvegyülve ott volt egy sereg budapesti újságíró is. A gyönyörű séta után festeni való szép chrisanteriumokat kaptak a hölgyek és a Gros Colman-szőlőből jó adag kóstolót. És pezsgőt bontogattak, habzó gyöngyöt ittak a szőlőre. Alert jegyezd meg jó Seherezade, a modern kor embere szőlőt a pezsgővel mégis csak jobban szereti, mint egy kötet költeményt és így szívesebben emlékezik meg modern alkotásaira. Te szegény, naiv Seherezade, ti boldog, gazdag utódai ! . . .