Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-10-11 / 77. szám

VÁCI HÍRLAP 378 polgárőr. Még most sincs lezárva a névsor, mert még mindig jelentkeznek újabbak és újab­bak, még most sem érkeztek be az összes belépési nyilatkozatok. Tegnap este gyűlést tartott az előkészítő bizottság, a­melyen a a szervezés további munkálatait beszélték meg. Valószínű, hogy néhány nap múlva már meg is kezdheti működését a váci polgárőrség. Ezért a­kik még nem jelent­keztek, szándékukat minél előbb jelentsék be. A Váci Hírlap szerdai számában közölt 118 név után, most újabb 260 polgárőrt sorolunk fel. (A lapzárta után beérkezettek nevei jövő számunkra maradnak.) Antal Géza, Abelesz Salamon, if­j. A­belesz Gábor, id. Abelesz Gábor, Bruzda József, Bajkó Vilmos, Belovits András, Bartos Ár­pád, Bugyó József, Belovits János, Bözsey János, Benkő Károly, Bauer Miksa, Biró Arnold, Béres Géza, Brunner Ferenc, Borovi Gottfried, Bokor Károly, Buck Sámuel, Bo­­donyi Ferenc, Buchinger Samu, Biczó Pál, Borsos Endre, Czinege Ferenc, Csányi Ist­ván, Csuka István, Czik Hermann, Csiffány Jenő, Dibusz Antal, Dankus Béla, Drapkó István, Dora Mihály, Dinek János, Demeter Antal, Deutsch Gábor, Dián Géza, Demeter Ferenc, Dömény József, Dalnoki József, Drajkó Béla, Donáth Lipót, Együtt Lajos II., Erdős Géza, Erdős Bernát dr., Ernszt Lajos dr., Einter Sándor, Főge! Sándor Franyó István dr., Fehér György, Fülöp István, Fleischmann Nándor, Fehér József, Frankl Farkas, Fischer Salamon, Fehér Lajos, Tóthi Gyula, Fikó Sándor, Grezer Ferenc, Gyurik Arnold, Göndör Sándor dr., Gyenes István, Gaál Károly, Gönczöl János, Göndör Gyula, Gyu­rki Béla, Gindrich József, Grósz Ármin dr., Galántai János, Goldstein Salamon, Gotteszman­n Géza, Gavlider János, Gutmann Elek, Gubacsi György, Gunszky Rezső, Horváth Ferenc, Hiebsch József Hornyánszky Tibor, Hutte­rer Ferenc, Havan Pál, Huszita János, Hirsch­­feld Mátyás, Hornyánszky Ambrus, Imre Mi­hály, Jánosdeák M. Juracsek A. Justh Béla, Jankovich Aladár, Katona Mór, Kulcsár Albert, Kiss János, Keller János, Ketler Gyula, Krausz Ferenc, Kovács György, Krausz János, Krenedits Ferenc, Kiss Jó­zsef Pál, Káposzta János, Kecskeméti Imre, Kása Mihály, Káposzta Ferenc, Kottán Imre, Kuhajda József, Kása János, Kmett István, Klein Károly, Kohn D. Aladár, Kőnye Dá­niel, Kiss József, Kövi István, Kertész Ig­nác, Knöpfler József, Katona Kurdly János, Kakukk János, Kreszta Vilmos, Kaposi Mihály, Katzburg Lipót, Klein Samu, Kohn Raffael, Klein Károly, Kiss János II., Kecs­­keméty Pál, Laszi István, Lemics András, Lendvay Gusztáv, Leopold Sándor, Lengyel Zsigmond, Lőwinger Adól, Lázár Sándor, Lampert Soma, Lövész József, Löffler Miksa, Lőwinger F. Sándor, Lőwinger Adolf, Leo­pold Zoltán, Mészáros János, Morvay Pé­ter, Merlin Zsiga dr., Mándl Béla, Mikié József, Mátrai Géza, Müller Ignác, Monsz­­part János, Mayer Lajos, Melisch János, Márik János, Mojzes Lajos, Mayer Ferenc, Maricsek Dezső, Mogyoróssy István, Mo­­gyoróssy Lajos,­­Wárer István, Nagy Lajos, Nagy Sándor, Novotna Kálmán, Németh András, Novotny Kornél, Matyóka Ferenc, ifj. Németh János, Novotni Jenő, Nyáry Károly, Neumann Ferenc, Németh Gusztáv, Nagy Zsigmond, Neumann Henrik Nagy Sándor II., Nagy László, Nell József, Nav­­ralis Ferenc, Olajkár István, Osttreicher János, Oberländer József dr., Oblatt Hen­rik, Pajor Ferenc, Pochmajer András, Pá­­­­linkás Ferenc, Pribaj Lipót, Pozsár Sándor,­­ Pintér Ernő dr., Pataki Gyula, Prazsák Gyula, Pintér Dezső, Pichler János, Pas­­kusz Samu, Pintér Sándor, Rácz István, Rieger Ferenc, Récsey Gyula, Rajzó Imre, Róth Sándor, Rosenfeld Mihály, Resch Győző, Roszták József, Reichenberg Ignác II., Renner Simon, Rappensberger Gyula, Schurmann Béla, Sáfár György, Schimand Béla, Seres Sándor, Lassányi Mihály, Schneller Ferenc dr. Schwarcz Mór, Schu­bert Lipót, Steiner Henrik, Steinmetz Em­á­iméi, Sebestyén Márton, Schoffert Béla, Schiffer János, Schwabó Lipót, Schweiger Albert, Schubert Zsigmond, Spitzer Mór, Schwartz Bernát, Singer Judás, Schwarcz Simon, Szekeres Sámuel, Szenczy Árpád, Szacsvay Gyula, Szivák Károly, Szaka János, Szolcsányi Elek, Szánd Leó, Száder István, Szinaberg Menyhért, Szisz Ferenc, Szoldán Mihály, Székely Tibor, Szathmáry István, Szecsődy József, Szottfried Árpád, Török András, Turcsányi József, Thúry János, Tárnoky József, Tóth József, Töl­tési István, Tesánszky Sándor, Toldy Já­­nos, Tímár Pál, Urbán Ferenc, Vitális Ist­ván, Velzer Alajos, Vincze Ferenc, Végh Kálmán, Vel­ki Gábor, Vörös Ferenc II., Vargadi József, Vogt L. József, Vizi János, Winkler Rezső, Weisz Géza, Weisz Gáspár, Weisz Jenő, Winkler Ignác, Winkler Lajos, Zsarnóczay János. 3 Királyi elismerés a hősnek. Múlt számunkban megírtuk, hogy Gömöri Havas Pál cs. és kir. közös gyalogezredbeli kapitány, néhai Havas Adolf honvéd gyalog­­alezredes fia, egyik debreceni szanatórium­ban fekszik súlyos sebeivel. Most öröm­mel adjuk hírül a hivatalos lap tudósítá­sát : A király megparancsolta, hogy az el­lenség előtt való bátor viselkedéséért leg­felsőbb megelégedését tudassák Havas századossal. Halálozások. Neisz János vendéglős, városi képviselő hosszas szenvedés után élete 58-ik évében meghalt. Nagy családja gyászolja. Halála hírére a városháza gyászlobogót tűzött ki. Herczmanszky Alajos az esztergomi káp­talan ny. főtisztviselője élete 78-ik, házas­sága 50-ik évében jobblétre szenderült. Egy orosz fej: húsz fillér. Tele van a város harctérről hazatért se­besültekkel, rokkantakkal. Számukat nem lehet tudni, a­kik meggyógyultak, mennek vissza, de jönnek megint újak és újak. Mindegyik érdekes, békés civil nép előtt ismeretlen dolgokról vonzó előadásokat tud tartani s ha órákig beszélnek, órákig van hallgatóságuk. A héten hazaérkezettek között van Markovich Sándor, az első állandó mozgószinház tulajdonosa. Mar­kovich az egyik hadtest vezérkarához van beosztva és jóval többet láthatott, mint a­mennyi láthatni való adatott a küzdő baká­nak. Előadásából kettőt emelünk ki: egyik az, hogy a világ legjobb anyaga a magyar katona. A legfőbb hadvezetőség nem győzi dicsérni és ma már nagyon jól tudják, hogy háromszoros ellenséggel szemben is dia­dalmasan állja főleg a magyar katona a küzdelmet. Hadseregünknek fénye a ma­gyar baka, a­mely nem ismer félelmet, öt­letes, lelkes és minden más nemzetiségűt semmiféle máséhoz nem hasonlítható jó­kedvével, bátorságával formálisan magával ragad a hősi, diadalmas küzdésre. Ez áll általános jellemzésre, de ha külön nézzük a monarchia nemzetiségeit, konstatálni kell, hogy a tiroliaknál jobb lövők nincsenek a hadseregben. A lövészárokban angolt is megszégyenítő fogadások történnek: húsz fillért dobnak le a földre „Kopfschussra.“ A fogadó derék Manlicherével kiemelkedik az árokból, cél, tűz és söpri be a húsz fil­ert. Csak ha fején találja az oroszt, ak­kor n­yilt a fogadás. És soha se hibáznak. Ilyeneket figyelnek meg a vezérkarnál. Le­hetséges lenne, hogy ilyen hősökkel ne győznénk ? Műkedvelőink szinielőadása. Még csak néhány nap és befejezéshez jut Bánffy Gyulának az a segítő­ akciója, melyet két hét előtt indított meg hadba­­vonult katonáink hátrahagyott családjainak a közeledő télben fával és szénnel való segítése érdekében. Mint lapunk előbbi számaiban megírtuk, egy alkalmi színmű­vet írt Hadak útján címmel, melynek mesé­jét beleillesztette a mai válságos helyzetbe . Özv. Körtvélyesiné Imre fia, mielőtt hadba megy, eljegyzi özv. Virágné N­us leányát. A falu harangozója, Ferkó bácsi állandóan segítségére van Imre anyjának, N­us pedig falujából Vácra jön a vöröskereszt kórhá­zába ápolni a visszatérő hős sebesülteket. Ilust a kórházban találjuk odaadó lelkese­déssel egy sebesült mellett, mikor a fá­rasztó, de mindenkor áldozatkész munká­jában kimerülve leül a sebesült ágya mel­lett s míg a hős katona Ilus kérésére el­beszéli sebesülésének apróbb részleteit, az ápolónő szemét lenyomja az álom s lel ive eljár messze tőle a csaták mezejére, hol vőlegényét, Imrét látja, a mint ellensé­geinkkel, a vad szerbekkel vívja dicsősé­ges harcát. Lelki szemeivel látja, mint esik el a harcmezőn s bajtársai gondosan vi­szik a kötözőhelyre. De az ápolónőnek nem nyugodt a pihenése. A kórházorvos és a betegápoló katonák léptei zavarják fel álmából, mert egy újabb beteget hoz­nak a terembe. Gondosan emelik át a hord­ágyról a reá várakozó habfehér, tiszta kór­házi ágyba, hol bekötött sebeivel várja gyógyulását, vagy halálát. Ez a beteg Imre, Húsnak vőlegénye, de a leány csak akkor ismeri meg, mikor orvosától el-elcsukló hangon kéri, hogy juttassa el hozzá az utolsó Isten hozzádot, mert ő a végóráját érzi közeledni. Hús szivettépő fájdalma kö­zött rohan az ágyhoz, melyben Imre karjai között hajtja le örök álomra szemeit. Ez­után a leány hazakerül szüleihez s elmondja a szomorú hirt édes­anyjának s mély bá­natukban lerójják kegyeletüket a hősök sírjánál. Ez az előadás e hó 17-én, szom­baton este lesz a Kúrián, a jegyek árai pe­dig a következő: I. hely 2 K, II. hely L40 K, III. hely 1 K, állóhely 80 f, karzat 40 f. Holttest a csikóistállóban. A püspöki uradalomnak a huszárgyakor­lótéren levő istállójában egy női holttestet találtak. Az öreg nő koldusasszony volt, néha, néha ott húzta meg magát. Az orvosi vizsgálat h­irtelen halált állapított meg. Megszűnt az ebzárlat. A rendőrkapitány közhírré tette, hogy mai naptól kezdve a kutyák felszabadultak, minthogy az ebzárlatra kitűzött negyven nap eltelt és újabb veszedelmet nem ta­pasztaltak. Félárú menetjegy a sebesültek hozzátartozóinak. Hir szerint a kereskedelemügyi minisz­térium már a legközelebb humánus és méltányos tervet valósít meg. Arról van szó, hogy a sebesültjeiket meglátogató hozzátartozóknak jelentékeny, körülbelül 50 százalékos kedvezményt adnának a Ma­gyar Államvasutak vonalain. A terv végre­hajtását csak az késlelteti, hogy e kérdést az osztrák államvasutakkal, illetve az osztrák vasúti minisztériummal egyöntetűen kell megoldani, mert sebesültjeink egy része osztrák területen van ápolás alatt.

Next