Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-06 / 1. szám

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (iróf Csáky Károly­ út 4- sz. (Iparudvar.) Nyilttér so­r egy korona. Telefon­szám 17. Az örök béke problémája. Soha nem volt oly fogékony az em­beri fantázia a világbéke varázsos ál­mának álmodozására, mint éppen most. Békéért kiált ma az egek Urához népmil­liók ajka, azért fohászkodik térden állva minden hivő ember. Talán el sem bírnánk viselni ennek a gyilkos nagy időnek a bor­zalmait, ha nem bíznánk a talán messze levő, de mégis biztos reménységben: egyszer csak lesz béke. Ahogy nem lehetett min­dig béke, úgy nem lehet mindig világhá­ború sem. Egyszer csak be kell ütni mégis a­­ békének. Azonban még a béke reménye sem tudja megnyugtatni az emberiséget. Egyre ott kisért a gondolat, hogy az eljövendő béke sem lesz örök. Hiába szenvedünk oly ret­tentő sokat. Hiába folyik óceánja az ember­vérnek. El fog múlni pár évtized, esetleg egy évszázad. A mai emberiség, élete véget ér. Jön más, új generáció, amelyik nem szenvedte át ennek az emberirtó világhá­borúnak borzalmait. A mai tömegmészár­lás feledésbe megy. Az emberiségnek újra jó dolga lesz. Újra elveszti az emberiség a jobbik eszét, mert újra lesznek a mai entente politikusokhoz hasonló véreb állam­férfiak és megint lángba borul itt, vagy ott a világ. Ha militarizmusról, hódító szándékról lehet beszélni, az sehol sem volt oly nagy mértékű, mint az orosznál. A franciáknak nyilván a hirdetett revans őrülete sem volt egyébb, mint állandóan élesztgetett háborús tűz. Miért tehát ép a németeken lovagolni, hogy ők a háború okai. A háborút az entente akarta. S ahogy most akarta, úgy fogja akarni pár évtized múlva megint valamelyik nyughatatlan vérű embertömeg. Hogy miért, azt frappánsan fejezte ki az olasz politika, mikor beismerte ,hogy szent önzésből megy bele a háborúba. A nemzeti önzés tehát az örök béke kerékkötője. Ahogy az egyes emberek kör­zőti időnkint torzsalkodássá fajuló érdek­ellentétek támadnak, úgy keletkeznek ily el­lentétek a nemzetek, az államok között is. Minden nép kitűz magának egy bizonyos útirányt, amelyen haladni akar a legjobb jövő felé.“ Minden állam nagyobb, erősebb, boldogabb hatalmasabb akar lenni, a másik­nál. Ám e törekvés előbb-utóbb keresztezni találja más állam céljait. E keresztezés ter­meli ezután a külpolitikai ellentéteket, vi­szálykodást és végül a háborút. Ez így volt eddig is, ezután sem lesz más­különben. Gondoljunk csak a most dúló világháborúra ! Itt oly sok nemzetközi érdek ütközött össze, hogy e sok érdeket a leg­okosabb diplomaták sem fogják tudni összeegyeztetni. Bár hogy fogják összekala­pálni a békét, mindenkép lesz egy néhány állam, amelyik a békekötés eredményében sérelmet fogja látni. Különösen az ántani államok fogják egymást feltétlenül cserben­hagyni. Az így rosszul járó népek tehát ab­ban a tudatban fogják megkezdeni a béke óráját, hogy őket a békekötésnél sérelem érte. Tehát e sérelmet kiköszörülni akaró lesz a béke politikai programmja. Lehet-e ily eshetőségek mellett örök bé­kéről álmodozni? Nem. Háború lesz megint — idővel. A világháború minden borzalma sem fogja attól elriasztani a világháborút majd csak históriai könyvekből ismerő dédunokáinkat. Sőt a háborús leírások, a história lapjain megörökített nemzeti sérel­mek a késő utódokat csak izgatni fogják új háborúra. Azért ennek a világháborúnak mégis kell igyekezni arra, hogy ha nem is lesz örök a béke, legalább tartós, huzamos legyen az. Ezt pedig csak egy úton lehet elérni. Ha a központi hatalmak igaz ügye diadalmas­kodni fog. E diadal ugyanis egyet fog jelen­teni az antant által fellázított, vagy meg­nyomorgatott kis népek biztos révbe kala­uzolásával. Ha mi győzünk, akkor a kis népek menten látni fogják, hogy az antan­t csak kiszipolyozója volt a kis államoknak. A szabadság igaz barátai csak a központi hatalmak voltak e háború folyamán. Az igazi béke tehát a központi hatalmak diadalában rejlik. Mert a népek diadala az igazság, a valódi népszabadság, a becsü­letesség, a nemzetközi szavahihetőség diadala lesz. Bízzunk tehát e diadalban, amely meg­hozza a tartós igazi békét! A diadalért pedig dolgozzunk mi is, a front mögött, hogy ne legyen miattunk semmi nehézség odakint a fronton! Gr­óf püspökünk alapitványa a koronázás emlékére. Gróf püspökünk a ki hosszas gyengélke­­dése miatt nem jelenhetett meg a koroná­zási ünnepségeken, a nemzeti öröm hatása alatt 100.000 koronát ajánlott föl abból a célból, hogy ez összegből egy uj népiskola állitassék föl, mely mindenkor hirdesse a koronázásnak emlékét. Az adományozó püspök rendelkezése szerint az épületen a magyar korona mása helyezendő el ezzel a felírással: In memoriam koronationis Regis Caroli IV. (IV. Károly király megko­ronázásának emlékére.) Gróf püspökünk ezzel az adományával 600.000 koronát áldo­zott népiskoláink fejlesztésére. Adományok. A br. Andreánszky villában ápolt üdülő katonák karácsonyára újabban adakoztak még: Mischler Kornél 20 K-t, dr. Mayer József, Sapka József, Preszly Lajos, dr. lovag Floch-Reyhersberg Alfréd 10—10 K-t, Preszly Pincsiké 5 K-t és Zilzer Adolf 3 koronát, mely szives adományokért ez úton mond hálás köszönetet a kórház veze­tősége. A hadikórház utolsó napjai. A honvédelmi miniszternek Vác város hadikórházának feloszlatásáról szóló ren­delkezése a múlt héten érkezett meg a város­hoz és a kórházparancsnoksághoz. E sze­rint a kórház december 31 -ikével megszűnt és január 20-ikáig az összes kincstári felszerelést át kell adni, a­mikor a tiszti­kar és az orvosok is elhagyják a kórhá­zat. A parancsnokság humánusan megkér­dezte a betegeket, ki hol szeretné magát ápoltatni s mindegyiket lehetőleg otthoná­hoz közel fekvő város kórházába küldte. A súlyos sebesülteket a vöröskereszt és ir­­galmasok kórháza vette át. Intézkedés tör­tént már az orvosok és tisztek beosztásá­ról is. Balogh Jenő dr. törzsorvos, kórház­parancsnok egyelőre három havi szabad­ságra megy, azután a honvédkerületnél az orvosi állást foglalja el. Dr. Magas Árpád főorvost a helybeli vöröskereszthez és a lókórházhoz nevezték ki újra, Ilzés Vince dr. főorvos az­­ alagi hadikórház­hoz, Neumann Adolf dr. a helyőrségi kór­házhoz, Schmidt Jenő dr. pedig a sorok­sári úti hadikórházhoz, Szigvári János gyógyszerész pedig Budapestre megy, úgy­szintén dr. Horváth Elemér főhadnagy is. A honvédelmi miniszter köszönetet mon­dott Vác város közönségének, hogy a ha­dikórházat áldozatok árán is fentartotta. Ismét egy himlős haláleset. Füle Tóth Józsefné szül. Sári Mária 41 éves, kisváci­ főúri lakos, földművesnő vásár vasárnapján lett rosszul, hétfőn már kon­statálták rajta, hogy himlős beteg és rögtön bevitték a vöröskeresztsori járványkórházba a­hol szerdán délután hólyagos himlőben kiszenvedett. Halálozások. özv. Lengyel Lajosné szül. Stróbl Etelka, néhai Lengyel Lajos órás özvegye kedden este 49 éves korában egy napi szenvedés után elhunyt. A megboldogultat, kinek két gyermeke , maradt, nagy részvét mellett csütörtökön temették Káptalan­ utcai laká­sából.­­ Ugyancsak kedden este szenve­dett ki Miokovich Antal váci rkat. tanító édesanyja, özv. Miokovich Mátyásné szül. Schmirala Mária 80 éves korában. — Nagy csapás érte Kovács Sándor fehérnemű­­tisztiló iparos polgártársunkat. Forrón sze­retett hitvese, született Medgyessy Erzsé­bet munkás életének 60-ik évében szerdán hajnalban megboldogult. — Nyugodjanak békében! A múzeumnak. Dr. Huber Józsefné 50 koronát adott n­­ évi üdvözletek megváltása címen a mú­zeum vezetőségének, mely ezúton is kö­szönetet mond a nagylelkű adományért. Kitüntetés: A király a harmadosztályú katonai érdem­­kereszttel tüntette ki az északi harctéren hősi halált halt ifj. báró Andreánszky István tart, huszár hadnagyot.

Next