Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-01-06 / 1. szám
Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (iróf Csáky Károly út 4- sz. (Iparudvar.) Nyilttér sor egy korona. Telefonszám 17. Az örök béke problémája. Soha nem volt oly fogékony az emberi fantázia a világbéke varázsos álmának álmodozására, mint éppen most. Békéért kiált ma az egek Urához népmilliók ajka, azért fohászkodik térden állva minden hivő ember. Talán el sem bírnánk viselni ennek a gyilkos nagy időnek a borzalmait, ha nem bíznánk a talán messze levő, de mégis biztos reménységben: egyszer csak lesz béke. Ahogy nem lehetett mindig béke, úgy nem lehet mindig világháború sem. Egyszer csak be kell ütni mégis a békének. Azonban még a béke reménye sem tudja megnyugtatni az emberiséget. Egyre ott kisért a gondolat, hogy az eljövendő béke sem lesz örök. Hiába szenvedünk oly rettentő sokat. Hiába folyik óceánja az embervérnek. El fog múlni pár évtized, esetleg egy évszázad. A mai emberiség, élete véget ér. Jön más, új generáció, amelyik nem szenvedte át ennek az emberirtó világháborúnak borzalmait. A mai tömegmészárlás feledésbe megy. Az emberiségnek újra jó dolga lesz. Újra elveszti az emberiség a jobbik eszét, mert újra lesznek a mai entente politikusokhoz hasonló véreb államférfiak és megint lángba borul itt, vagy ott a világ. Ha militarizmusról, hódító szándékról lehet beszélni, az sehol sem volt oly nagy mértékű, mint az orosznál. A franciáknak nyilván a hirdetett revans őrülete sem volt egyébb, mint állandóan élesztgetett háborús tűz. Miért tehát ép a németeken lovagolni, hogy ők a háború okai. A háborút az entente akarta. S ahogy most akarta, úgy fogja akarni pár évtized múlva megint valamelyik nyughatatlan vérű embertömeg. Hogy miért, azt frappánsan fejezte ki az olasz politika, mikor beismerte ,hogy szent önzésből megy bele a háborúba. A nemzeti önzés tehát az örök béke kerékkötője. Ahogy az egyes emberek körzőti időnkint torzsalkodássá fajuló érdekellentétek támadnak, úgy keletkeznek ily ellentétek a nemzetek, az államok között is. Minden nép kitűz magának egy bizonyos útirányt, amelyen haladni akar a legjobb jövő felé.“ Minden állam nagyobb, erősebb, boldogabb hatalmasabb akar lenni, a másiknál. Ám e törekvés előbb-utóbb keresztezni találja más állam céljait. E keresztezés termeli ezután a külpolitikai ellentéteket, viszálykodást és végül a háborút. Ez így volt eddig is, ezután sem lesz máskülönben. Gondoljunk csak a most dúló világháborúra ! Itt oly sok nemzetközi érdek ütközött össze, hogy e sok érdeket a legokosabb diplomaták sem fogják tudni összeegyeztetni. Bár hogy fogják összekalapálni a békét, mindenkép lesz egy néhány állam, amelyik a békekötés eredményében sérelmet fogja látni. Különösen az ántani államok fogják egymást feltétlenül cserbenhagyni. Az így rosszul járó népek tehát abban a tudatban fogják megkezdeni a béke óráját, hogy őket a békekötésnél sérelem érte. Tehát e sérelmet kiköszörülni akaró lesz a béke politikai programmja. Lehet-e ily eshetőségek mellett örök békéről álmodozni? Nem. Háború lesz megint — idővel. A világháború minden borzalma sem fogja attól elriasztani a világháborút majd csak históriai könyvekből ismerő dédunokáinkat. Sőt a háborús leírások, a história lapjain megörökített nemzeti sérelmek a késő utódokat csak izgatni fogják új háborúra. Azért ennek a világháborúnak mégis kell igyekezni arra, hogy ha nem is lesz örök a béke, legalább tartós, huzamos legyen az. Ezt pedig csak egy úton lehet elérni. Ha a központi hatalmak igaz ügye diadalmaskodni fog. E diadal ugyanis egyet fog jelenteni az antant által fellázított, vagy megnyomorgatott kis népek biztos révbe kalauzolásával. Ha mi győzünk, akkor a kis népek menten látni fogják, hogy az antant csak kiszipolyozója volt a kis államoknak. A szabadság igaz barátai csak a központi hatalmak voltak e háború folyamán. Az igazi béke tehát a központi hatalmak diadalában rejlik. Mert a népek diadala az igazság, a valódi népszabadság, a becsületesség, a nemzetközi szavahihetőség diadala lesz. Bízzunk tehát e diadalban, amely meghozza a tartós igazi békét! A diadalért pedig dolgozzunk mi is, a front mögött, hogy ne legyen miattunk semmi nehézség odakint a fronton! Gróf püspökünk alapitványa a koronázás emlékére. Gróf püspökünk a ki hosszas gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg a koronázási ünnepségeken, a nemzeti öröm hatása alatt 100.000 koronát ajánlott föl abból a célból, hogy ez összegből egy uj népiskola állitassék föl, mely mindenkor hirdesse a koronázásnak emlékét. Az adományozó püspök rendelkezése szerint az épületen a magyar korona mása helyezendő el ezzel a felírással: In memoriam koronationis Regis Caroli IV. (IV. Károly király megkoronázásának emlékére.) Gróf püspökünk ezzel az adományával 600.000 koronát áldozott népiskoláink fejlesztésére. Adományok. A br. Andreánszky villában ápolt üdülő katonák karácsonyára újabban adakoztak még: Mischler Kornél 20 K-t, dr. Mayer József, Sapka József, Preszly Lajos, dr. lovag Floch-Reyhersberg Alfréd 10—10 K-t, Preszly Pincsiké 5 K-t és Zilzer Adolf 3 koronát, mely szives adományokért ez úton mond hálás köszönetet a kórház vezetősége. A hadikórház utolsó napjai. A honvédelmi miniszternek Vác város hadikórházának feloszlatásáról szóló rendelkezése a múlt héten érkezett meg a városhoz és a kórházparancsnoksághoz. E szerint a kórház december 31 -ikével megszűnt és január 20-ikáig az összes kincstári felszerelést át kell adni, amikor a tisztikar és az orvosok is elhagyják a kórházat. A parancsnokság humánusan megkérdezte a betegeket, ki hol szeretné magát ápoltatni s mindegyiket lehetőleg otthonához közel fekvő város kórházába küldte. A súlyos sebesülteket a vöröskereszt és irgalmasok kórháza vette át. Intézkedés történt már az orvosok és tisztek beosztásáról is. Balogh Jenő dr. törzsorvos, kórházparancsnok egyelőre három havi szabadságra megy, azután a honvédkerületnél az orvosi állást foglalja el. Dr. Magas Árpád főorvost a helybeli vöröskereszthez és a lókórházhoz nevezték ki újra, Ilzés Vince dr. főorvos az alagi hadikórházhoz, Neumann Adolf dr. a helyőrségi kórházhoz, Schmidt Jenő dr. pedig a soroksári úti hadikórházhoz, Szigvári János gyógyszerész pedig Budapestre megy, úgyszintén dr. Horváth Elemér főhadnagy is. A honvédelmi miniszter köszönetet mondott Vác város közönségének, hogy a hadikórházat áldozatok árán is fentartotta. Ismét egy himlős haláleset. Füle Tóth Józsefné szül. Sári Mária 41 éves, kisváci főúri lakos, földművesnő vásár vasárnapján lett rosszul, hétfőn már konstatálták rajta, hogy himlős beteg és rögtön bevitték a vöröskeresztsori járványkórházba ahol szerdán délután hólyagos himlőben kiszenvedett. Halálozások. özv. Lengyel Lajosné szül. Stróbl Etelka, néhai Lengyel Lajos órás özvegye kedden este 49 éves korában egy napi szenvedés után elhunyt. A megboldogultat, kinek két gyermeke , maradt, nagy részvét mellett csütörtökön temették Káptalan utcai lakásából. Ugyancsak kedden este szenvedett ki Miokovich Antal váci rkat. tanító édesanyja, özv. Miokovich Mátyásné szül. Schmirala Mária 80 éves korában. — Nagy csapás érte Kovács Sándor fehérneműtisztiló iparos polgártársunkat. Forrón szeretett hitvese, született Medgyessy Erzsébet munkás életének 60-ik évében szerdán hajnalban megboldogult. — Nyugodjanak békében! A múzeumnak. Dr. Huber Józsefné 50 koronát adott n évi üdvözletek megváltása címen a múzeum vezetőségének, mely ezúton is köszönetet mond a nagylelkű adományért. Kitüntetés: A király a harmadosztályú katonai érdemkereszttel tüntette ki az északi harctéren hősi halált halt ifj. báró Andreánszky István tart, huszár hadnagyot.