Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-01-01 / 1. szám

ttarm­inck­ettedik évfolyam 1 szám . Vác, 1918. ja­n­u­á­r 1. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken , egy évre­­ 4 K, félévre 7 K. Keves szám­ára 24 fillér. Felelős szerkesztő és lam­iilarimnus: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (írót Csáky Károly­ ut 4. sz. (Iparudvar.) Nviltter s>­a egy korona: Telefon-szam­ 17 Milyen lesz Vác város közélelmezése 1918-ban? Más években e helyen, ilyenkor ölelkező rímekben vidám krónikása v­oltunk az el­múlt esztendőnek. Már rég elnémult ez a szórakozást szolgáló hang, most csak az aggódás és a bizonytalanság szava szólal­hat meg, de nem a múltról, hanem a jö­vendőről, Vác város lakosságának ellátá­sáról beszélünk. Felkerestük dr. Zádor János polgármes­­tert és Miltényi Aurél tanácsost, ki tudva­levőleg eme leghálátlanabb területen dol­gozik, tájékoztassák a város közönségét, azok az állapotok lesznek-e az élelmezés terén, mint a múltban, javul-e a helyzet, vagy rosszabbodik 1918-ban. Semmi vigasztalót nem tudtak mondani, hacsak azt nem, hogy a közeli orosz bé­kéhez azok, kik az ország élelmezését intézik, sokat fűznek, a meginduló csere­kereskedelem a nyomasztó helyzeten javí­tani fog, a­mit először talán a nagyobb városok lakossága fog észrevenni. Az ő információjuk alapján írhatjuk a következő érdekes sorokat, melyek ez­ évi ellátá­sunkra vonatkoznak: Legfontosabb a liszt. A vármegye havonta 450 vagyon lisztre tarthatna számot, de sokszor­­ a felét sem kapja meg s az alis­pán annyit oszt szét a városok és falvak közt, a­mennyit kap. A fejkvótát még nem szállították le, de nagyon valószínű, hogy az elrendelt új rekvirálás után hamarosan elkövetkezik. Nagy baj, hogy lisztellátásunk nem a váci hengermalomból történik, ha­nem az ország távoli vármegyéinek mal­maiból, ezért a mostani közlekedési viszo­nyok mellett ki vagyunk téve, hogy egyszer csak liszt nélkül maradunk. Fűtőanyag tekin­tetében sem állunk jól. A szénbizottság kimondotta, hogy szénre Vác városa ne számítson, tehát itthon kel­lett gondoskodni. Megállapodtak Grünhut Józseffel, a­ki vállalta a város lakosságá­nak fával való ellátását, de most kiderült, hogy különféle ürügyek alatt a fűtésre való fát szeszfőzésre hurcolják el s a fa­­ ke­vés lesz. Kosdon, a bányában száz vagyon szenet biztosított a város, de nincs, a­ki fuvarozza. A hatóság kérelmezte több fu­varos katonai felmentését, de, minden sür­getés dacára, ez késik. Zsírról egy-két hónapig még a város tud gondoskodni. Háromszáz sertésre ka­pott hizlalási engedélyt, de csak öt méter kukoricát kapott egy-egy állat hizlalására. Ez az oka, hogy míg a múlt évben 180—250 kilós disznókat tudott vágatni, az idén 100—120 kilósakat kell kimérni, ilyen disz­nónak pedig a zsírja nem érést és sok a a panasz. Hetenkint 25 — 30 darabot kell fogyasztásra bocsátani, gyorsan el fog fogyni az állomány. Most keresnek hizla­lásra malacokat, de sehol maximált áron nem képesek kapni. Burgonya nincs. A központ szállítási vi­szonyokkal indokolja, de engedélyt sem adott, hogy a város önmaga szerezze be a lakosság szükségletét pl. Erdélyben. Bab, lencse, borsó teljesen eltűnt a for­galomból. Amúgy is a lehető legrosszabb termésünk volt ezekből, a most kezdődő rekvirálásnál sem hiszik, hogy közélelme­zésre nagyobb mennyiséget találnak. Diót éppen most utalt ki az alispán. Lesz egypár méter mázsa és alighanem 310—3­20 korona kilpárban lesz forgalomba hozva. Cukor, a­mi jön, szétosztjuk. Figyelmez­tetni kell a közönséget, hogy május—június hónapban egyszerűen el fog tűnni és leg­feljebb barna cukor lesz. Káposztát­ a város nagy mennyiségben savanyittatott, ez már legközelebb forga­­omba is kerül elég jutányos­ árakon. Va­n a városnak répája is savanyítva, ez még olcsóbb lesz. fillér a mai naptól a Váci Hírlap egy példánya az elárusítóknál. A nyomasztó drágaságnak dacára nem emeljük újságunk előfizetési árait, de az egyes példányok eladási árát az elő­fizetési árral összhangba kellett hoznunk. A mai nappal a mindenki által tapasztalt drágaságra való tekintettel kénytelen vol­tunk a tiszteletpéldányokat is beszüntetni. Várjuk a jobb időket, hogy a régi pátriár­­kási állapotokat visszaállíthassuk, addig is kérünk egyszerűen mindenkit, hogy­ ha lapunkat olvasni akarja, ne vegye kölcsön, ne adja kölcsön, mert a lapszerkesztés, lapkiállítás ép úgy pénzbe, nehéz pénzbe kerül, akár mint más ipari lennék és fizessen elő lapunkra. A Váci Hírlap hál’ Istennek, kinőtt a vidéki újságok elnézést könyörgő átlagából, önérzetesen kívánhatja, hogy munkáját, híreit, cikkeit ne ingyen olvassák. Katonai kitüntetés, előléptetés. A király dr. Freysinger István m. kir. 1. honv. huszár-ezredbeli tart. hadnagynak az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz­ maga­tartása elismeréséül a harmad osztályú katonai érdemkeresztet adományozta, Hört Antalt, dr. Hörl Péter városi főorvos fiát, cs. és kir. npf. tüzér zászlóssá ne­vezte ki. A vonat kerekei alatt. Spolvini Jánosnét az elmúlt napokban a vonat súlyosan megsebesítette, lábait a kerekek összezúzták. Nehéz sebeivel ott­hon ápolják. Egyes szám­ára 24 fillér A váci rokkantiskola karácsony-ünnepélye. Megható keretek között folyt le f. hó 22-én a váci rokkantak karácsonyfaünnepélye. Esti hat órára megtelt az intézet iskolaterme ünnepi hangulattal áthatolt rokkantakkal s egynéhány nemeslelkü emberbaráttal, kik eljöttek a zord időben az intézet falai közé, hogy ottlétükkel is­­ emeljék az ünnepély fényét és tetteikkel is hozzájáruljanak a bősz harcok nehéz küzdelmei közepette megrokkant derék magyar fiúk örömének­­emeléséhez. A megjelentek között ott lát­tuk Víg Albert udvari tanácsos, iparokta­tási főigazgatót, Gaál Károly kir. tanácsos, kereskedelemügyi miniszteri biztost, dr. Gáspár Elek igazgatót, Kálla­y Udui orszgy. kép­viselő J kormánybiztost,Kolossváry Mihály prelátus-kanonokot, Csicsery Géza ezredes, állomásparancsnokot, Rády József száza­dos, a váci géppuskás tanfolyam parancs­nokát, Földi Balázs váci irgalmasrendház főnökét s másokat. Az ünnepélyt a váci papnövendékek han­gulatos éneke vezette be. Majd felgördült a függöny s gyönyörű rendezéssel? tech­nikai beállítással mutatták be újból a váci intelligencia tagjai „Azoké a dicsőség, kik szenvednek és dolgoznak" életképet. Most Kállay Adar orszgy. képviselő, kormány­­biztos állok­ szólásra s magyarázta lelkes szókkal az életkép alakjainak jelentőségét. Boldog érzéssel, ünnepélyes hangulattal figyelték a rokkantak a gyönyörűséges életkép beállítását és a kormánybiztos lel­kesítő, szívhez szóló szavait. Az ünnepély fénypontja Kolossváry Mihály prelátus-kanonok ünnepi beszéde volt. Gyönyörű szókkal, a mély vallásosság érzületével áthalva beszélt az egybegyűl­tekhez a keresztény világ e nagy s magasz­tos ünnepélyéről. Vallásos épülésre, isten­félelemre buzdította a rokkantakat, meg­köszönte az ünnepély rendezőinek a váci társadalom nevében kitűnő, nagy munká­jukat, igaz buzgalmukat, egyben áldozott a megboldogult dr. Galcsek György prelátus­­kanonok emlékezetének, ki életében oly gyakran töltött be különösen ebben a haj­lékban, hasonló magasztos papi hivatást. A mély meghatottság érzése tükröződött vissza a megjelentek arcán, midőn Koloss­váry prelátus befejezte ünnepi beszédét. Most újból a váci papnövendékek szép, vallásos éneke hangzott fel, mely után Gáti József rokkantiskolai­ igazgató egyszerű, őszinte szavakkal köszönetét fejezte ki a rokkantai­ nevében is, az intézet lelkes támogatójának, Fördös Vilmosné úrnőnek nemes, e szép karácsonyi ünnepet létre­hozó munkájáért. Megköszönte a közre­működő urak és hölgyek nemeslelkűségét, boldog ünnepeket kívánva a megjelentek­

Next