Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-10-06 / 41. szám

f*a­ria in­c­h­e­tte d­iH é T ío lY « *« 41. s­zá­m . V­á­c , 1918 o­k­tó­b­e­r 6. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdon­os: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly­ út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sor-a két korona. Telefon­szám 17. Világbéke és független Magyarország A világháború négy évi véres borzalmai után drámai erővel közeleg a vége felé. Úgy látszik az emberiség öntudatra ébred, a vérengzést mindenki megelégelte, só­várogva szon­juhozzuk a békét. Örömünk még­sem lehet teljes, mert sorsdöntő időkben, amikor Európa új térképét csinálják, nemzetünk válságba jutoit. Ma már mindenki tisztán látja, hogy egyetlen kivezető út a perszonális unió, a független Magyar állam. Amikor Ausztria népei különböző orszá­gokra készülnek szétszakadozni és ezek az önállásukra törekvő népek Magyarország ezeréves testéből akarnak jelentékeny te­rületeket kihasítani, amikor az osztrák né­pek Magyarország rovására akarnak az ántanttal békét kötni, akkor nemzeti létünk védelmét nem bízhatjuk senki másra, csak­ saját magunkra, akkor követelnünk kell, hogy a meginduló béketárgyalásokon Magyarország mint önálló állam jelenjék meg, mint önálló állam a saját magyar küldötteivel védelmezze ezeréves létét, tör­ténelmi jogait. A közöny, a könnyelműség, most boszulja meg magát. Hagytuk, tűrtük, hogy az egész világ úgy állítja oda a magyarságot, mint a nemzetiségek elnyomóját, jóllehet, tud­juk mindannyian, hogy nincs még egy ország, ahol a nemzetiségek annyi joggal bírjanak, oly jól éljenek, mint Magyaror­szágon. Közön­nyel tűrtük, hogy a csehek elhitessék a világgal, hogy nekik jogcímük van a magyarországi tót nép lakta terü­letekhez, jóllehet, sem történelmi jog, sem a földrajzi fekvés, sem gazdasági érdekek, sem etnográfiai kapcsok nem indokolják ezt a vakmerő követelést, mert ellenkező­leg egy ezer évnek minden öröme és bá­nata, vére és könnye, a magyar állam te­rületén élő lótságot Magyarországhoz fűzi. Közön­nyel tűrtük a délszláv kérdés el­­­­mérgesedését, jóllehet minden magyar em­­­­ber régen tisztában volt azzal, hogy ne­­­­künk Boszniára, Herczegovinára szüksé­­­­günk nincs, mert a magyar állam területét­­ hódítás címén növelni nem szándékozunk. Tűrtük, hogy a magyarságot is az impe­rialista politika exponenseként állítsák a világ elé, jóllehet csak nemzeti létünk vé­delme vitt minket a világháborúba. Gyűlöl minket mindenki, jóllehet soha nem törtünk más népek életére, területére, jólétére. Félre lehet az eddigi közönnyel, nem­törődömséggel. Vonjuk le a tanulságokat. Most még nem késő. Tűzzük ki az önálló Magyarország tiszta lobogóját. Azzal az Ausztriával mely az egész háború alatt a magyar csapatokat állította mindenhol első­sorban, mely óriási véráldozatunkért elis­­­­merést sohasem adott, mely olcsó áron f­elvibe terményeinket, ezerszeres áron adta­­ oda iparcikkeit, azzal az Ausztriával közös­ségben tovább nem maradhatunk. Nem köthet bennünket más össze egyedül­­ az uralkodó lisztek­ személye. Mi hűséggel, s becsülettel, megálltunk a (örvényes alapon, kitartottunk a szövetség mellett. De a­mikor azt látjuk, hogy Ausztriának minden nemzetisége a szemünk láttára tagadja meg a hatvanhetes kiegyezést, a­mikor azt látjuk, hogy nemzeti létünk van a veszedelemben, akkor nem nézhetjük az­­ eseményeket összetett kezekkel, életösz­­tönünk követelőleg parancsolja, hogy a mielőbbi béke és az önálló Magyarország mellett szavunkat kiemeljük. Hisszük és reméljük, hogy minden magyar ember átérzi ennek az álláspontnak igazságát A féligazságok korszaka letűnt. Hisszük és reméljük, hogy minden magyar ember ki­veszi részét a most meginduló nagy mun­kából, mert ez nem egyes pártok prog­­rammja többé, hanem az egész magyarság evangéliuma. Királyi kitüntetés. A király Strössner Ödön főtörzsorvos­nak, a losonci kórház parancsnokának eredményes szolgálatainak újabb elisme­réséül a Signum Laudist adományozta. A függetlenségi kör végleges megalakulása. A függetlenségi eszmékért harcolók egy lelkes csapata jött össze folyó évi szep­tember 28-án este a Korona vendéglő kü­­­­lön­termében, hogy a váci választókerület függetlenségi párt körének végleges meg­alakulásának kérdésében határozzon. Az értekezletet Sáfár Béla a tőle már meg­­­­szokott hazafias érzelmű beszéddel nyi­totta meg s a tömörülés különös szüksé­gességét hangoztatta ebben a nagy idők­ben, melyben nemcsak a külellenséggel kell megküzdeni a magyarnak, hanem a nemzet testére éhes cseh és román szom­széddal szemben is. Az alapszabályok el­fogadása után dr. Preszly Elemér ország­gyűlési képviselő ismertette hatalmas be­szédben a bolgárok kiválásával teremtő­ j dőlt új poli­ti­k­ai helyzetet s Burián kül­ügyminiszter ismert békeajánlata követ­keztében várható politikai fordulatot. A ha­talmas, tartalmilag is rendkívüli érdekes beszéd mély benyomást tett a hallgatókra s mindenkiben megérlelte a gondolatot, hogy áldozatok árán is békét kell kötnünk ellenségeinkkel, hogy erőnket tömörithes­­sük hazánk területi épségéért vívandó j nagy harcunkban. Házasság. Krakker Béla m. kir. honvéd főhadnagy folyó hó 8-án, kedden déli 12 órakor es­küszik örök hűséget a székesegyházban Gyulay Sárika úrleánynak. Schmidt Ferenc halála. A városházára felhúzott gyász zászló Schmidt Ferenc városi képviselő halálát jelenti. Vele egy régi, kihalóban levő típus jellegzetes alakja tűnik el a közéletből. Mint egyszerű iparos vezető szerepre küz­dötte fel magát és évtizedeken át tettekkel tényező volt városi és képviselő választási mozgalmakban, amelyekért áldozni is tu­dott. Iparosaink közt hangadó szerepet töltött be, szavát egykor messze meghal­lották s nem egy képviselő­ időit boldog volt, hogy vele kezet szoríthatott. A szíj­gyártó mesterséget régebben felhagyta, gazdálkodóit, de iparos társaival mind­végig összetartott s ők úgy becsülték meg, hogy a „társulat“-ban mindvégig elnökük­nek tisztelték. Pedig már az utolsó esz­tendőkben igen csendes volt, csak ár­nyékul a régi, hangos Schmidt Francinak, ahogy mindenki nevezte. Temetése általá­nos részvét mellett e hó 3-án ment végbe. Özvegye, Bezdek Verona, leánya Mioko­­vich Antalné gyászolják. Uj igazgató a hadigondozó nép­iroda élén. Teszák Gyula halálával árván maradt hadigondozó népiroda élére az Országos Hadigondozó hivatal elnöke dr. Preszly Elemér kormánybiztos előterjesztésére Kővári Móricz Lajos nyug. műv. felügye­lőt nevezte ki. A hadigondozó népiroda vezetőjében a hozzá fordulók nemesen gondolkozó, meleg szivű férfiút fognak ta­lálni. Bezárták az iskolákat. Az országosan dühöngő spanyol­nátha városunkban is oly nagy mértékben terjed felnőttek és gyerm­ekek között, hogy a to­vább­terjedés meggátlása céljából kényte­len volt a városi tiszti főorvos a polgár­mesternek az összes iskolák bezárása iránt előterjesztést tenni. A polgármester ez előterjesztés alapján az összes isko­lákban bizonytalan időre beszüntette az előadásokat. A spanyol nátha városunkban ezideig enyhe lefolyású, bár voltak halál­lal végződő súlyosabb esetek is. Három korona harminc fillér egy kiló cukor. A hivatalos lap kormányrendeletet közöl a cukor forgalmi árának felemeléséről. A rendelet szerint egy métermázsa cukor az eddigi 212 korona helyett 292 koronába fog kerülni. A kormány fentartja magának a jogot, hogy a 78 korona áremelésből métermázsánkint 2> koronát az állam­­kincstár részére biztosítson. A rendelet szerint a nagykereskedő az alapárakhoz az eddigi 4 korona helyett száz kilogram­­monkint 6 koronát, a kiskereskedők pedig kilogrammonkint az eddigi 12 fillér helyett 20 fillért adhatnak hozzá, úgy, hogy a cu­kor kiskereskedői ára kilogrammonkint 240 korona helyett körülbelül 3­30 korona lesz. A rendelet október elsején már életbe lépett.

Next