Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-07-10 / 28. szám

III. évfolyam. 1881. 28. szám. VÁCZI KÖZLÖNY TTI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI. K Egyes számára 12 kr.. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Megjelen minden vasa,monE>. szók, hirdetmények) Nyilttér sora...............................20 kr. küldendők : Bérben tetten leveleket Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ Vácz, Gáspár ik ut ez a 151. sz. csak ismerős kezektől fogadunk el, hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,előfizetési pénzek, kiadás körüli pana~ Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Vácz, július 10.1881.osl V y Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. kcl Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 írt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Hirdetések: A szerkesztőség és kiadó Ké jaokat nem adunk a legolcsóbban eszközöltetnek s többhivatal czímzett: visszaszeri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Előfizetési felhívás. Bátorkodunk lapunk azon t. előfizetőit felkérni, kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, miszerint sziveskedjenek az előfizetéseket megújítani, vagy legalább abbeli szándékukat kiadó hivatalunknál bejelenteni, hogy lapunkat továbbra is megtartják, mert a szerkesztőségben és kiadó-hivatalban beállott változás folytán erre szükségünk van, hogy a nyomatandó példányok iránt, tájékozhassuk magunkat. Előfizetési ára évnegyedre 1 írt 50 kr. Az előfizetési pénzek Vácz, Gasparik utcza 151 sz. alá a „Váczi Közlöny“ kiadó hivatalába küldendők. Piaczi rendészetünk ügyében. — Közeleg, sőt jóformán itt is van az aratás, a takaritás ideje. Pár nap múlva már lesz a szegény szántóvetőnek eladni valója. Heti vásáraink nemsokára hemzsegnek az eladni és venni szándékozóktól. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy hány járatlan vidéki termelőnek hallgattuk már végig keserű panaszát. Egyiket a mázsálásnál másikat a számolásnál, harmadikat a fizetésnél rövidített meg vevője. Nem egyszer esett meg, hogy a vevő akkor veszett össze az alkun, midőn a tapasztalatlan eladó galnáját már a többi közé öntötte. Hogy melyikük húzta a rövidebbet, könnyen eltalálható. Természetes, ezen és hason visszaélések leginkább és leggyakrabban nem a nagy, hanem kistermelőkkel szoktak megtörténni. A nagy termelő nem viszi piaczra terményét, hanem bevárja otthon a venni szándékozókat, de a kistermelő miután sokszor nincs lelkének hová lenni, mihelyt öt-hat zsák gabnát kivezet, viszi a piaczra árulni. Amint kérik, úgy adja, hisz azért vitte a piaczra, hogy eladja, mert eladni kénytelen. Ha 20—36 krral olcsóbban adja is el, eladja csak pénzt lásson. Meg van szorulva. Ilyen megszorult embert szokták leggyakrabban a szédelgők megkárosítani. Mehet aztán szegény jámbor panaszra. A rendőrbiztos utasítja, a kapitányhoz, ez a járásbírósághoz, vagy a szolgabíróhoz, a járásbíróságnál egyik bíró a másikhoz, polgári bíró a fenyítőhöz és ezer a szerencséje, ha egész napja elvesztett, és valahol megszánják, hogy vele jegyzőkönyvet vegyenek fel, aminek rendesen alig van foganatja. Igaz ezen mi nem segíthetünk, ez drágán fizetett igazságszolgáltatásunknak jellemvonása. Van azonban módunkban azon segíteni, hogy ilyen visszaélés piaczunkon minél kevesebb essék meg. A vásár alatt tapasztalt visszaélések, a mellett, hogy a közerkölcsösségnek ártanak, egyrészt a termelőket elriasztják piaczunkról, másrészt maguk a solid vevők is kénytelenek szükségletüket más piaczokról fedezni. Így lesz aztán piaczunk évrőlévre elhagyottabb, forgalmunk kisebb, így vesznek be iparosaink is vendéglőseink is, kereskedőink is évről-évre kevesebbet. E bajon segíthetünk. És pedig két mód is van rá: egyik a társadalom, másik a rendészet. Ügyeljenek fel elsősorban a solid kereskedők, hogy hajhásznak olyant ne tartsanak, aki ily szédelgést megszokott. Irtsák ki maguk közül a férgeset, hogy miképen azt az illető urak tudhatják legjobban. Becsületes eladó és becsületes vevő közt létrejött ügyletből mindkettő hasznot húz és megélhet, mellette pedig ez a közerkölcsösség ébresztésére és a kölcsönös bizalom fejlesztésére jótékonyan hat. A szédelgő a jó nevű kereskedőknek árt, azért ezeknek áll elsősorban érdekükben az ilyen visszaélések megszüntetésére hatni. Igen sokat tehet e téren a jó rendészet. A személyi és vagyoni létei biztonsága, egyike a fejlődés azon feltételeinek, melyeket az egyén, saját erejéből nem mindig képes magának megszerezni. A közigazgatás feladata az előfordulható támadások ellen ezen biztonságot már jó előre, amennyire lehet, megadni. Ügyes rendszabályok és azon rendszabályok végrehajtásának szigorú ellenőrzése az egész, amit e tekintetben a közrendészet érdekében a közigazgatásnak tennie kellene. Azon szédelgők, kik napi kenyerüknek tartják a járatlanok megcsalását, megtámadják a vagyoni létei biztonságát. Ezt a közigazgatásnak megakadályozni nem joga, hanem a haza érdekében szent kötelessége. Városunkban a közigazgatás szorosan vett belügy, olyan rendészetet léptethetünk életbe, aminő helyi, különösen közerkölcsi viszonyainknak leginkább megfelel, természetesen a törvény korlátain belül. E téren az első lépést megtenni derék városi képviselő-testületünknek volna feladata. Alkottassák egy a város és vidéke helyi és közerkölcsi viszonyainak megfelelő, a kor színvonalán álló piaczi rendszabály. Részletes útmutatást adni nem a mi hivatásunk. Azt dolgozza ki a képviselő-testület vagy a képviselő-testület által kiküldendő szakbizottság. Van az ország több városában már a kor követeléseinek teljesen megfelelő ily piaczi rendszabály. Irányadóul ezen rendszabályok megszerezhetők és helyi viszonyainkhoz alakítandók. Meglévén a piaczi rendszabály, a kellő intézkedések megtétele, azok végrehajtásának szigorú ellenőrzése rendőrségünk hatásköréhez tartozik. Ily rendszabályok életbe léptetése által elejét vehetjük a mesterségesen űzött szédelgésnek, a sok visszaélésnek; és ha egyszer másszor mégis elkövettetnék e részben visszaélés, annak megtorlása végett nem kellene a károsultnak Ponciustól Pilatushoz szaladgálni. Természetes valami, hogy az alakítandó piaczi rendszabályba felveendő volna oly rendelkezés is, mely a már elkövetett visszaélés megtorlásában a károsultnak lépéseit megkönyíti. Azonban — mint megérintem — a részletek összeállítása a kiküldendő szakbizottság hatásköréhez tartoznék. Ily rendszabály életbeléptetése elősegítené a becsületességnek és a kölcsönös bizalomnak piaczunkon megejtett vásárnál leendő feltételezését. Ide édesgetné újból a vidék termelőit és visszahóditani piaczunknak azon solid kereskedőket, kik utóbbi időkben szükségleteiket más piaczokon voltak kénytelenek ellátni. Mindjárt nagyobb bizalommal jönne a termelő is, a kereskedő is, rendszabályozott piaczunkra. Nem tartozik ugyan tüzetesen a dologhoz, de ha már piaczi rendszabály hozatnék életbe, megállapítandók volnának az egyes árufajok árulására kijelölt helyek. Egyik árufaj árulására kijelölt helyen más árut lerakni, árulni nem volna szabad. Szabályozandó volna ezzel kapcsolatosan a helypénzszedés rende. A régi tarifa az újabb szükségletekhez mérten átalakítandó. A heti vásárok czélja az élelmi czikkeknek a helybeliekre nézve könnyű és jutányos beszerzésének elősegítése révén, minden ezzel ellenkező czélzat és tevékenység megakadályozandó. Megtiltandó volna az úgynevezett elővásár; ügyelni kellene arra, hogy egyes üzérkedők, kufárok, az élelmiszereket előzetesen meg ne vásárolják. — Eladás megtörténtének csak a piacz tartására kijelölt helyen volna szabad véghez menni. Intézkedni kellene, hogy azon hajhászok, kik a sorompóknál és azokon kívül szokták a vidéki bejövőket lesni, a piacz tartására kijelölt helyen kívül vásárt ne csaphassanak. Az e részben életbe léptetendő rendszabályok előnyeit mindenki beláthatja. A termelő a piacz helyén nagyobb számú venni szándékozóra számíthat, a helybeli nem kereskedő szükségleteinek fedezése végett nem volna kénytelen üzérkedők vagy kufárok segítségéhez folyamodni, nagyobb volna a kínálat, nagyobb lenne a kereslet és forgalmunk élénkülne, a helypénz sem maradna a termelő zsebében mint ott marad akkor, ha gabnáját valaki a vámsorompónál megveszi. A piaczon könnyebben ellenőriztethetnének a visszaélések elkövetőinek eljárásai is. Meg vagyunk győződve, hogy jelen czikk, az illetékes helyen nem lesz egyéb mint „falra borsó“ ; meg vagyunk győződve, hogy elég intézkedés van ily visszaélések ellen téve; de sajnos, hogy azoknak nincs foganatjuk, és megvagyunk győződve, hogy még számtalan villával ráfér arra a szénás szekérre, amit közigazgatásunk neve alatt dirigálnak megválasztott tisztviselőink, de mi haszna, ha az a szénás szekér nem való másra, mint arra, hogy a fáradt utasok kitérjenek előle ! A piaczi rendészetre nagyobb gondot fordítottak az ókor népei, a rómaiak és a görögök is, mint városunk.