Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-22 / 43. szám
IV. évfolyam, 43. szám. Vácz, október 22. 1882. VÁCZI KÖZLÖNY HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAPOT» Megjelen minden vasárnap. Magán vitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Nyilttér sora..............................20 kr. Bélyegilleték minden beigtatásnál 30 Előfizetési árak: Évnegyedre............... 1 írt 60 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Vérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Vácz, október 22-én. Lapunk múlt számának vezérczikkében jeles tollú írónk György Aladár, a vidékiek irodalmi működéséről s a szellemi műveltség terjesztéséről szólva, az összes vidéki városoknak adott jó tanácsot, melyek közt Vácz is egyik kiváló helyet foglal el, s igy miután e czikk bennünket közelebbről is érdekel, lehetetlen, hogy néhány sorban ismét vissza ne térjünk ama czikkben foglaltakra. A czikk minden egyes sorát magunkévá tesszük, mert csakugyan szükségét látjuk mi is annak, hogy a vidék szellemi ereje ne forgácsoltassék szét apró specialis egyletekben, mert a czél,a közszellemi művelődés emelése igy el nem éretik; hanem egy-egy vidéki központi egyletben egyesittessenek az erők mert csak „viribus unitis“ léphetjük át azon gátat mely a főváros és vidéki központok szellemi mozgalmai között évtizedek óta fenáll. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni csak utalunk múltkori vezérczikkünkre s csupán arra terjesztjük ki figyelmünket, hogy városunkban mikép volna lehetséges eme czikkben foglaltakat megvalósítani. Városunkban van sok speciális egylet de azok egyike sem fordít semmi gondot a szellemi élet fejlesztésére. Még a kaszinó-kör is igen keveset. Mintegy két éve lesz már, hogy e lapokban felszólaltam, s lelkesítettem a közönséget egy „muzeum-egylet“ alakítására. Beláttam, hogy csak ezen egy egyletben lehet az erőket összesíteni. Szavaim nem hangzottak el egészen a pusztában, voltak a kik megértettek. Erről tanúskodik a Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyzőhöz, és szerkesztőségünkhöz küldött pár ezer darab régiség, melyek száma naprólnapra növekszik, s itt az ideje, hogy részükre helyiségről gondoskodjunk s a muzeum egyletet megalakítsuk. Nem szükséges, hogy a „muzeum egylet“ csupán régiségek gyűjtésével foglalkozzék, sőt kell hogy a természettudományok, honiipar pártolása, történettudomány mívelése is cultiváltassék az egylet kebelében. Ez egyletből folyólag tartathathatnak havonkint felolvasások, melyeknek jövedelméből szegény tanulókat, vagy tanítók özvegyét, árváit segélyezni lehetne, stb. ezekkel kapcsolatban irodalmi ünnepeket is lehetne rendezni, s nem lenne kitéve városunk olyan szégyennek, ami most égeti arczunkat, hogy a Petőfi szobor leleplezésén városunk képviselve sem volt. Kérjük tehát a városunk szellemi ügyeit szívükön viselőket, tegyék meg mielőbb a lépéseket a „múzeumegyletek megalakítására, mely vidékünk szellemi központja leend, s kérjék fel mielőbb Püspökünk Excellentiáját, mint a tudományok buzgó pártolóját, hogy a könyvtár épületben, vagy bárhol kegyeskedjék egy termet átengedni az egylet gyűjteményei számára, hogy azokat mielőbb ki lehessen állítani, mert csak így győződhet meg közönségünk, hogy a „muzeum egylet“ eszméje valahára megvalósulása felé közeleg. Kérjük Püspökünk OExciáját, kegyeskedjék szemeit Szombathely felé fordítani, hol a ma már fényesen virágzó vasmegyei „muzeum egylet“ számára a lelkes főpásztor saját palotájában engedett át egy kis termet s alig pár év alatt a vidéki múzeumok tekintélyesebbjei közé küzdte fel magát, — kérjük legyen Ö megalapítója a mi vidékünk — vagy egyházmegyénk muzeum egyletének, azzal, hogy hajlékról biztosítsa, melynek fedele alatt bizton fejlődhessék. Én hiszem, hogy a kezdet e legnehezebb részét legyőzve, az egylet csakhamar virágzásnak fog indulni. Isten velünk! ügy legyen! Szerk. Belügyminiszteri rendelet. Valamennyi törvényhatóságnak! Meg vagyok győződve arról, hogy a törvényhatóság megbotránkozással értesült azon gyalázatos kihágásokról, melyek Pozsony sz. kir. városában az antiszemitizmus czége alatt elkövettettek, s most Pozsonymegye némely községében követésre találtak. Meg vagyok győződve arról is, hogy bir tudatával azon kötelességnek, hogy ilyeneknek előfordulását saját területén megelőzze, s ha ez mindenütt teljesen nem sikerülne, az előfordult zavargásokat a közhatalom teljes erélyével leverje, a bűnösök irányában a törvény egész szigorát alkalmazza. Részemről felelősségem érzetében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy e tekintetben a mulasztást, a lanyha , erélytelen eljárást tűrni nem fogom. A polgárok személy és vagyon biztonságát osztály, faj, vagy felekezetim való tekintet nélkül megóvni az államhatalom egyik első kötelessége. Nem szabad, hogy e biztonság egyes izgatok bűnös törekvései folytán megzavartassék és ez által a magyar állam jó hírneve is csorbát szenvedjen, de nem szabad az sem, hogy egyes , a veszély beálltával rendesen hátravonuló izgatok miatt a rendet csakis a félrevezettettek vére árán lehessen helyreállítani. Elvárom tehát, hogy a törvényhatóság azonnal meg fog tenni minden intézkedést oly czélból, hogy a területén netalán megkísérlett izgatásoknak azonnal tudomására jöjjön, azokat csírájukban elfojtsa, s az izgatókat a törvény szigorának átadja. Elvárom, hogy a netalán itt-ott mégis mutatkozó zavargásokat karhatalom alkalmazásával is azonnal elvonja. Elvárom, hogy minden ez irányban tapasztaltakról tett intézkedéseiről hozzám azonnal jelentést tegyen. Részemről biztosítom, hogy az államhatalom egész erejével fogom ezen eljárásában támogatni. Budapesten, 1882. évi október hó 2-án. Tisza, s. k. Apróságok. Affectálás-e vagy nyomorúság? A múlt napokban egyik nagyobb fűszerkereskedésünkbe beállít egy előkelően öltözött úri dáma. A kereskedő maga siet vendége kiszolgálására, s hajlongva kérdezi őnagyjától, hogy mivel szolgálhat. „Kérek két kraj ez árért Szalámit“ volt a válasz. A kereskedő bámulva vágja le a két szelet szalámit s oda nyújtja a vevőnek, ki lefizetve a két kraj ez árt azonnal el is fogyasztá ott a boltban a két karajka szalámit s ezennel ajánlva magát a bámulatok árja közt hagyta a kereskedőt, ki még ma is a rejtvény megoldásán töri a fejét. * * * Egyik sok és szép leánnyal megáldott mamának beszéltük el a napokban e fönti esetet, kiváncsiak lévén vájjon mit szól hozzá, s oly talpra esett választ kaptunk tőle, hogy hirtelenében bármely philosophusnak is dicséretére válandott. A válasz igy hangzott: „Hát biz abban semmi különös sincs, nagyobb dicséretére válik igy, mintha 2 kiló szalámit kért volna a hitelbe.“ S bizony igaza is volt! * * * Az ujpesti bérmálás alkalmával történt, hogy két testvér bérmálkozván, a lelkész úr a fiatalabbtól azt kérdezé: „Hogy hívják a bátyád anyját ?“ lasz. „Nem tudom“ volt rá a pityergő vállató. A váczi választás utóhangjai. Ugyanezen czim alatt okt. 1-én megjelent számunkban közölt bünperben Dr. Csányi János, munkatársunk, Dr. Hortoványi József budapesti ügyvéd ellenjegyzése mellett okt. 17-én adta be a marasztaló ítélet elleni felebbezésének írásbeli indokolását a pestvidéki törvényszék fenyitó osztályánál. Olvasó közönségünket az ügy állása közelről érdekelvén a felebbezés indokolását a mennyire lapunk tere engedi, — részletesen adjuk a mint következik: Az ítélet indokainak téves alapjait kimutatandó mindenek előtt felhívom a Tekintetes királyi Törvényszék figyelmét azon körülményre: 1- szer, hogy nem azon indok alapjából merített bizonyíték alapján lettem elitélve, — a melyéből a vádhatározat hozatott; — minthogy pedig a vádhatározat alapját képező körülmények alaptalan volta a tárgyalás folytán bebizonyítatott, a végtárgyaláskor felmerült újabb állítólagos bizonyíték — legfeljebb újabb vizsgálatnak s újabbi vád alá helyezésnek, de marasztaló ítéletnek nem képezheti alapját; 2- szor, hogy ezen — a végtárgyaláskor ellenem minden előzetes vád eljárás nélkül támasztott új körülmények egyáltalán nem képezhetik marasztaló ítélet alapját, — mert azok — mint alább kimutatom, — pusztán képzelt gyakokoknak lánczolatából vont oly következtetések, — amelyek nem, hogy marasztaló ítéletnek nem, — de még előnyomozó vizsgálatnak elrendelésére sem nyújthatnak elégséges indokot. Ezek bizonyítása végett hivatkozom mindenek előtt a vád alá helyezési határozat, s a marasztaló ítélet indokai közötti ellentétekre. — Ugyanis elmarasztalva lettem, mert: „Dr. Csányi Jánost, — az Ítélet indokolása szerint — tagadása daczára . . . elitélni azért kellett, mert vádlottnak azon állítása, hogy idegen birtokon, megbízás nélkül, csupán kedvtelésből, munkát végeztetett, s a munkásokat vagyontalan létére saját pénzéből fizette és pedig oly magas napszámot, mely sem az állítólagos munkával sem pedig a helyi viszonyokkal arányban nem áll, — ez oly szembeszökő valótlanság, mely bírói figyelmet nem érdemel és pedig annál kevésbbé, miután Bujtás Mihály és Cseszár János vádlottak bevallották, hogy vádlott Dányi János előbb nevezettnek 50 frtot (részben kiosztás végett) utóbbinak pedig 10 frtot azért adott, hogy K. Prónayra szavazzanak.“ Míg ezen indokolásból legkevésbbé sem tűnik ki, hogy tulajdonképen mi a vétkem, vájjon az-e, hogy a Tek. büntető törvényszék előtt szembeszökő valótlanságnak tűntek fel állításaim, vagy az-e, amit Bujtás Mihály és Cseszár János vádlottak ellenem vallottak, hogy állítólag szavazatukért pénzt ígértem és adtam , annyi mégis megállapítható, hogy a nehezen ítélet szerint egészen más cselekmény miatt ítéltettem vétkesnek, mint amely cselekmény miatt vád alá helyeztettem. Mert ugyanis a vád alá helyezést elrendelő 2801/882. számú végzés reám vonatkozó része szóról-szóra a következőket tartalmazza : „Csányi János .... tagadása ellenére Surman András, Lakatos Márton, Hertel András és Göndör Dinka Istvánnak egybehangzó vallomásai által megállapítottnak veendő, hogy Csányi János volt az, aki őket pénzigéret által arra bírta, hogy Prónay Gábor báróra adják szavazatukat, s hogy a szavazatukért ígért pénzt tényleg Csányi János fizette ki nekik.“ Minthogy pedig azon cselekmény, t. i. Surmann András, Lakatos Márton, Hertel András és G. Dinka István megvesztegetése, amelynek állítólagos elkövetése miatt vád alá helyeztettem, bennem igazoltatott, az ezen cselek-