Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-27 / 26. szám

várhattatok volna, hanem inkább szelídséggel párosult jósággal biztassátok, s higgjétek el, hogy ezzel több embert csináltok gyermekeitek­ből, mint megemészthetlen dorgatóriumokkal. Önökhöz tanár urak nem sok szavunk van, mert meg vagyunk győződve, hogy nehéz mun­kájukat lelkiismeretesen és becsülettel megol­dották. Egy szavunk azonban meg is van : hozza isten önöket szeretett tanítványaikkal egyetem­ben a legjobb egészségben vissza körünkbe ; a viszontlátásig is tehát vegyék valamennyien az őszinte: Isten veletek-et. Levél a szerkesztőShöz. Tekintetes szerkesztőség! Becses lapja aműt számában „A szab. osztrák-ma­gyar államvasút társaság és Vácz város közönsége“ czimü közleményével tanúságot tett arról, hogy a sajtó a közvélemény tolmácsa, mert bátran merem állítani, hogy annak tartalmával, nem csak a bent érintett kereskedő és iparos osztály, hanem a társa­dalomnak többi osztálya is, kivétel nélkül egyet­ért és így ezt egyhangú általános óhajnak mondhatjuk, mert nagyon helyesen emelte ki azt, hogy mai napon már, nem csak az angol, de mi is elfogadtuk azon elvet ,­hogy az idő pénze, de ezen tétel fontosságától eltekintve, sokszor más körülmény is irányadó, pél­dául, hogyy az ember a délelőtti időt, foglalkozásánál fogva nem áldozhatja fel és így — ha csak 3-szo­­rosnál többet nem hajlandó fizetni — azaz 1 írt 50 kr. tour retour jegy helyett az express vonaton csak Budapestre 1 frt 71 krt, nem mehet a fővárosba teendőjét azon napon elvégezni és ez oly abszurdum hogy alig hiszem miszerint a mostani korszakban, midőn a külföldnek annyi számtalan dolgát utánozzuk, hogy a külföldön lehetséges volna-e az hogy a fővá­rostól a vasút mentén egy órányi távolságban fekvő város reggeli 8 órától, délutáni 5 óráig ne legyen közlekedési összekötetésben, ennélfogva mi is elvárjuk, hogy az idézett társaság magyar igazgatósága, a ma­gyar polgárok méltányos óhaját, nem csak ezek, de a társaság saját érdekében is teljesíteni és a déli órákban Váczról—Budapestre egy omnibusz vonat menesztése felett mi­hamarább intézkedni fog. Vácz, 1886. junius hó 23-án hazafias tisztelettel Vitt Manó, városi képviselő. Városi és vidéki hírek.­ ­ A fonicsíajárási Sí íre’üií esset mult vasár­nap az esős idő miatt meg nem tarthatván, a julius 4-ére kitűzött sem fog megtartatni. Mind a két kör­menet ünnepélyesen majd csak az őszszel lesz meg­tartva.­­ Májsolai a szeistel és MágmsztáMBan­ egye­s’ess. Nesz­ve­da István, felszentelt püspök és káp­­talani helynök ő maga múlt vasárnap szentelte fel Káposztásmegyeren a budapesti angol­kisasszonyok kolostora által a ferenczvárosi templom mintájára 22,000 forint költségen épittetett kápolnát. A szen­­telési szertartás végeztével ő maga sz. beszédet tartott, mely után kezdetét vette az ünnepélyes pontifikális mise, melyben az összes jelenlevő paság segé­dkezett, s mely alatt a fővárosi nőnevelde növendékei éne­kelte szabatosan, fiatal csengő hanggal. Ő méltósága a délutáni 5 órai vonattal jött haza. =. Adakozás a tornyokra. VII. kimutatás Sipos István 50 frt, Plank Elek, helybeli ktr. má­sod házfőnök 25 frt. Fogadják a kegyesrendnek kö­szönetét. Eddig begyült 528 frt.­­ A L’rBzes liget eddigi elhagyatottságából ismét kezd kiemelkedni. Mint értesülünk a városi hatóság kitisztította a ligetet és a sétáló közönség kényel­mére padokat helyeztetett el. Csak aztán ne szolgál­janak e padok a szabadban fürdők öltözőjéül.­­ A népfelkelés í‘s «az S biztositás. Az „ Assicurazioni Generali“ igazgatósága arról értesít bennünket, hogy az állami jóváhagyás fen­­tartásával elhatározta, hogy az életbiztosítási ágban, a biztosítottak érdekében több rendbeli újítást fog a kötvényfeltételek közé felvenni, különösen a legmes­­­szebb menő engedményeket teendi a népfelkelésre kötelezettek érdekében. Ugyanis a kötvény, ha a biztosítás már legalább egy év óta érvényben volt, a népfelkelésre kötelezett biztosított irányában^jog­­érvényét minden pótdíjfizetés nélkül az esetre is megtartja, ha az illető tényleges hadi szolgálatra fogna behívatni és pedig 15,000 frt erejéig terjedő biztosításnál a teljes összegre és az egy és ugyan­azon egyén életére szóló nagyobb biztosításnál 15,000 frtig. Ezen kedvezményben a társaságnál már bizto­sítottak is részesülnek, a­mennyiben azoknak meg­engedtetik, hogy mostani kötvényeiket kicserélhessék az újabb feltételeknek megfelelőleg kiállított kötvé­nyekkel.­­ Örömmel üdvözöljük ezen újítást, mely oly hatályos módon tesz eleget a mai kor kívánal­mainak. A nagy iparos és közgazdasági intézmények mérvadó képviselőinek kétségtelenül nem csak üzleti feladatuk, hanem egyszersmind kötelességük is, hogy lehetőleg számoljanak a napi kérdésekkel.­­ A nép­felkelési törvény az életbiztosítási intézményt ily kötelességgé vált feladattal állítja szembe, melynek szabadelvű megoldására első sorban is a nagy és hatalmas belföldi biztosító társaságok köteleznék. — Hogy az „Assicurazioni Generali“ tudatában az általa elfoglalt előkelő állásnak, ezen az egész népességre nézve kiválóan fontos ügyben is első vola, mely megtette az elhatározó lépést, teljes elismerést érdemel.­­ A kajla, legén­y egyletnek Pünkösd má­sodnapján kedélyesen lefolyt nyári­ mulatsága 20 frt 73 kr. jövedelmezett; a legutóbbi időben pedig a házalaphoz járultak : Özv. Muzslay Bertalanná ő nagysága 5 frt, özv. Dora Ferenczné 3 frt, Hegyi Antal 3 és Schmidt frt, Balás Lajos 2 frt, Virter Lajos 1 frt János 1 frttal. A nagylelkű adakozók fogadják ez után és az egylet hálás köszönetét. ( Tornavizsga. A helybeli hegy. rendi fő­­gymn. növendékei f. hó 23-án mutatták be a szép számmal összegyülekezett vendégek előtt a torná­szatban tanúsított ügyességüket. Ott láttuk a főgymn. tanári kart teljes számban s az érdeklődő szülők nem kis csapatát; a hölgy koszorú is képviselve volt. A feltüntetett eredmény dicséretére válik a torna­ta­nító Fodor Imre úrnak, kinek buzgalma és ügy­szeretete egyrészt lelkesedést, másrészt odaadó szor­galmat öntött az ifjakba. Az ifjak minden mozdula­tán meglátszott a vezető­ kéz ügyessége. Valóban saj­náljuk, hogy a főgymnázium növendékei közül olyan kevesen iratkoztak be ezen testet és lelket egyaránt fejlesztő tárgyra, de erősen his­szük, hogy a fel­tüntetett f­é­nyes eredmény a jövő tanév kez­detén többek bátorításául fog szolgálni. A magas ugrásban és a szergyakorlatoknál kitűntek Stei­ner Aladár VII. oszt. tanuló, Rády József VI. oszt. tanuló, I­n­t­r­é­d­y Géza és Rappensberge­r József IV. oszt. tanulók.­­ A pesti­egyei hitelszövetkezet szer­vező bizottsága ma tartotta gyűlését Károlyi Sándor gróf elnöklete alatt. Az alapszabálytervezetet a bizottság tagjai általánosságban elfogadták s azonnal a részletes tárgyalásra tértek át. Az 1 — 6. §§-ok ész­revétel nélkül fogadtattak el, csak a 7. §-nál volt némi vita. A 8. §-nál Szivák Imre azt indítványozza, hogy a megye csak 20,000 frtos alapítványt tegyen, 20,000 frtot pedig betétképen helyezzen el a hitel­­intézetnél. Rudnyánszky Ferencz, Tisza Lajos gróf és az elnök az indítvány ellen szóltak. Tisza Lajos gróf indítványa fogadtatott el, mely szerint a megye fizessen be 20,000 irtot azonnal, a többi 20,000 fo­rintot pedig oly részletekben, mint a többi alapítvá­nyok. A többi módosítás csupán stiláris volt.­­ A sük­tnémák­­ árvizsgája tegnap tar­tatott meg Kárffy Titusz miniszteri tanácsos III. osztályú vaskorona rend lovagja és az érdeklődő nagy­közönség jelenlétében. A süketnéma tanulók szabatos és meglepő feleletei, melyek a közönséget a vizsgálat folyama alatt nem egyszer ragadták bámulatra, meg­győztek mindenkit a süketnéma intézet üdvös és hu­mánus voltáról. A miniszteri kiküldött évenként szokta teljes megelégedését kifejezni az intézetben uralkodó tanmódszer és rend fölött. És méltán. Ha tekintetbe ves­szü­k azon nehézségeket, melyekkel a tanítónak a süketnéma gyermekek tanítása körül meg kell küzdeni, úgy azon rövid 10 hónap alatti eredmény, melyet a vizsgálaton bemutattak, csakis meglephet mindenkit. A süketnéma gyermek tanítása a legfáradságosabb és a legnagyobb türelmet igénylő munka. Mert a gyermek nem csak néma, de a mellett süket is. Tehát a munka is kettős. Mert nem csak a gyermek beszédszervét kell a hangok kiejtéséhez tehát a beszédhez idomítani, hanem azt bizonyos uton a növendékekkel meg is értetni. A kitűnő módszer segélyével, mely a váczi süketnéma intézetben ural­kodik, azon szinte hihetetlen eredmény éretik el, hogy a végzett növendékek a mellett hogy tisztán és világosan képesek magukat kifejezni, még a kép­zettség azon fokán állanak, melyet a mindennapi élet megkíván. Előttünk fekszik az intézet ez évi értesí­tője, melyben hasznos olvasmányul Fekete Károly igazgató közöl az ember beszédszervezetére vonatkozó szép ábrákkal illusztrált adatokat. E közlemény kü­lönben egyik részét képezi a szerzőnek munkába vett s befejezése után nem sokára nyomtatásban megjelenő ily czimü munkájának: „Vezérkönyv a süketnémák oktatásához a szóhangok fejlesztésére műszaki keze­lésekkel, élettani kutatások alapján.“ Különösen ki kell e helyütt emelnünk a növendékek rajzkiállítását. Ruby Miroszláv rajztanárnak azon módszere, hogy a régi sablonszerű rajzolási módszert mellőzve, főleg az ipari használatra való, s dekorativ rajzolást ho­nosította meg az intézetben, mely módszerért a ne­vezett tanár az országos kiállításon is bronczéremmel lett kitüntetve, igen fényesnek bizonyult. Az inté­zetben a lefolyt évben az igazgatón és hitoktatón kívül 3 rendes és 3 segédtanár, továbbá 2 tanár­segéd, 4 tanár gyakornok és egy munkatanítónő mű­ködött és összesen 93 növendék nyert oktatást az intézetben, kiknek legnagyobb része egyes iparágak­ban is nyert kiképzést.­­ Fel­világításul. Lapunk múlt számában az ipariskola vizsgájáról és iparmű kiállításról szóló czikkü­nkben felemlítettük, hogy nem tudjuk mi ok­ból nem olvasta fel az igazgató úr az ipartársulat majálisán adakozók neveit, mely felszóllalásunkkal szemben jelenleg kijelentjük, hogy Dr. Mi­­­tényi Gyula igazgató úr a gyűjtött 26 irtot minden névjegyzék nélkül kapta kezeihez az ipartársulat elnökségétől, s igy az adakozók neveiről tudomása sem lévén, azokat fel sem olvashatta. — Az ipartársulat elnök­ségének kellett volna tehát az adakozók neveit kö­zölni az igazgató úrral, mit jövőben tenni soha el ne mulaszszanak mert ily csekélységek befolyással lehetnek hasonló ezélú adakozások alkalmával. = Fodorné Nagy Ison­a magán nőnevelő intézetében f. hó 22-én tartatott meg az évi zárvizsga K­a­n­d­a István kanonok plébános felsővárosi igazgató, s szép számú közönség jelenlétében. A vizsgát vezető igazgató teljes megelégedését nyilványíta az eredmény felett. Kivált az olvasás és számolásban elért ered­mény volt várakozáson felüli. A terményfaj­, szem­léltető oktatása czéljából beszereztetett és bemutat­­tatott mintegy 40 drb kitömött madár. Az írásbeli dolgozatok is csinosak s dicséretre méltóak voltak. Egyátaljá’van a vizsga eredménye e magánintézet haladásáról és pártolásra érdemes voltáról győzött meg bennünket. = Rözbizton­íság Váczon­. Ily czimmel kö­zölt a „Budapesti Hírlap“ junius 24-iki száma egy vidéki levelet saját levelezőjétől, melyet nem csak, nem hagyhatunk megjegyzés nélkül, de kötelessé­günk az igazság érdekében kijelenteni, hogy nem csak óriási nagyításokat, de valótlanságokat is tar­talmaz, s kérjük a „Budapesti Hírlap“ igen tisztelt szerkesztőségét, hogy a lap érdekében megbízhatóbb levelezőről gondoskodjék. Ha e levelet olvassa az ország közönsége, azt kell hinnie, hogy Váczon valódi ostrom állapot van, a­hol az embereket világos nappal üldözik és leszurkolják, a­mi valóságos arczul csapása az igazságnak. Hogy mily alaposan van értesülve az illető levező úr, kitűnik abból, hogy a Rákóczy fiukkal késeltet meg egy mesterlegényt, s nem tudja azt, hogy a mesterlegények verték meg az egyik Rákóczy fiút, mire aztán viszonzásul paraszt­legények akarták megverni a mesterlegénye­­­ket. Ennyi az egész ! Korcsmár verekedés, melyben bizon senkit se késeltek meg és lődöztek le s a milyen verekedés a világ minden városában előfordul. Ha a levelező úr még azt sem tudja, hogy a vasár­napi itt-ott előforduló korcsmái verekedéseket, még Budapesten az államrendőrség se képes megakadá­lyozni, akkor sajnáljuk őt, s kérjük tegye le a tollát, s ne csináljon légyből elefántot, s ha váczi szégye­lje magát azért, hogy saját városáról egy országos­­lapba ily gyalázólag irt, ha pedig idegen, akkor előbb tanulja ismerni viszonyainkat s több­ igazság­érzettel írjon, ha már épen olyan nagy kedve van városunkról írni. A jU kiríni iskola fiiiiiilóinak torna­vizsgája tegnap d. u. ment végbe Csávolszky József kanonok s iskolai felügyelő jelenlétében. Ezen apróságok ügyes mozdulatairól ép oly dicsérőleg szól­hatunk, a mint tettük azt a főgymnasium növendé­keinél. Az a fegyelmezettség, az a szabatosság, a mel­lyel a növendékek gyakorlataikat, végezték : a név volt női, a többi pedig mind sátáni. — De mit tegyek, gondoltam. Az éhség fáj s én ráálltam a lélek alkura ! Az esküvő napja elérkezett, vendégeket hívtak, bérkocsikat rendeltek, melyeken templomba voltunk menendők. — A lépcsőn lementünk a ház elé, hol én és menyasszonyom az első kocsiba ültünk, melybe azonban Kincsem volt befogva. Kincsem mint fiakerló ! Kincsem, mely „engem másodszor is szerencsétlen­ségbe vitt! — Öt évi boldog házasság után — bol­dognak azért mondom, mert midőn már vagyonun­kat elprédáltuk, nőmnek az a szerencsés gondolat villant meg agyában, gabb hazába 'átköltözni, hogy jobb lesz — egy boldo­gs engem mint szerencsés, de koldus özvegyet hátrahagyott. — Főnököm, ille­tőleg sógorom szintén tönkrejutott. Ismét következett egy év — a szükség és nyo­mornak, egy éve, míg végre egy bankintézetben, mint háziszolga kaptam foglalkozást. Főnököm bizalmát annyira megnyertem, hogy az kisebb 3­­-4 száz forintot túl nem haladó össze­gek behajtását rám bízta. — Egy napon — épen egy évnegyed vége volt — egy jelentékenyebb, 6000 forintból álló összeget kellett beszednem. Ez i­gy huzamos­­ időt vett igénybe s estefelé egy bérkocsiba ültem az indóházba menendő. Oh csak gyorsabban mellettem volna, úgy a trieszti vonatról le nem ké­sem, és a­ 6000 forinttal biztonságban vagyok. Kocsi­ém­­na­k megígértem, hogy ha gyorsan hajt, jó borra valót kap tőlem. A ló azonban a szokatlan, sza­ladá­ban ös­sze­rogy­ott. Én kiszálltam a kocsiból, megtudandó a fönnakadás okát s mit látok? Kin­csemet! Kincsemet, mint sovány konfertablis lovat, a kövezeten feküdni! Míg az állat fölkelt és tovább mozgott, annyi idő telt el, hogy éppen a vonat el­indulásakor értünk az állomáshoz. — Én épen tuda­koztam a következő vonat elindulási idejét, midőn két férfiú, kik polgári ruhában voltak ugyan, de daemoni arczkifejezésük elárulta, hogy a titkos rend­őrök közé tartoznak, velük menésre felszólítottak. Én ártatlanságot színleltem, de mindhiába, hat évi börtönre ítéltek. Látja, uram, harmadszor volt ez, hogy Kincsem szerencsétlenségbe vitt. Fogságom ide­jét kiáltottam. E télen bocsátottak szabadon Én ke­nyeremet mindenfélé módon, de különösen napszá­mos munkák által kerestem. — Végre ma kaptam állandó foglalkozást egy kőműves mesternél, ki a városerdőben egy kéjpalotának fölépítését vállalta magára. Ott fogok téglákat hordani. > Teendőim a városban fönntartottak és gondol­tam omnibuszba ülök, hogy hamarabb jussak czélhoz és ime mit látok a kocsiba fogva? Kincsemet, mely nékem ismét szerencsétlenséget hozand. — De már czélnál vagyok. Isten önnel, uram ! Az idegen ki akart szállni, de a szeszek mak­­ranezos szellemei nagyon csontjaiba hatoltak — hozzá még Kincsem sem állt meg egész csendben — s és igy szegény oly szerencsétlenül szállt ki, hogy arczczal egy pocsolyába esett. A mennyire bírta, ki segítette magát onnan és egy félig kétségbeesett, félig diadalmaskodó tekintetet vetve rám, morm­ogá eltántorodásában: <­h Kincsem? — Kincsem! tehát mindég végzetem maradsz é ? (f­olytiltása kaviáko//.­k.)

Next