Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-04 / 27. szám
got látott, s ama kisebb hírlapi czikkei, a mik elszórtan megjelentek, az igazi keresztény humanismus méltó kifejezői, s a valódi keresztény hivőnek sokkal többet ér, mint amazoknak könyvtárat kitevő munkássága. O, Váry, minden izében magyar és keresztény. Az erkölcsi alaptól még hajszálnyira sem eltérő , az igazságot emelt fővel hirdető. S talán épen ez az, ami a mai „fölvilágosul!“ kritikusoknak nem tetszik; talán ép ezért hallgatják őt agyon. De nem csak prózai dolgozatai ilyenek, hanem a költőiek is. Mert néha napján, ha a Múzsa ellátogat hozzá, áldozik ez istenasszonynak is. Dalaiban, amelyek nem a holdvilágnál epekedő és sóhajtozó sentimentalismus viszhangjai, a szív mélyéből fakadó hazaszeretet hangjai és az Isten dicsőítése hangzanak fel. Egyszerűek ezek a dalok, amilyen egyszerű maga a szerző ; de igazak és őszinték s melegségükkel meghalnak. Mert nem elég ám dalolni; úgy dalolni, amint a szív érez : ez az, ami megbecsülhetetlenekké teszi a dalokat; ez az, ami meghat; ez az, amelyről azt hisszük, hogy saját szívünk viszhangja. Nem akartam méltatást, annál kevésbé kritikát írni. Az ünnepelt szerénysége, amelyet nagyon jól ismerek, nem engedte. Pedig tehettem volna. Én csak rövid vonásokban akartam Váryt bemutatni, milyen volt ő eddig, a 25 évet megfutott pályán. S hogy ő ilyen marad: munkás, erkölcsös, szerény, igaz hazafi és jó pap félszázados jubileuma alkalmával is : mi, hálás tanítványai, erősen meg vagyunk róla győződve; kívánjuk az Egek Urától, hogy ezt megérje, mert megérdemli. Mi erősen hiszünk és reménylünk! Kapás Lajos: Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmából bátorkodunk felhívni olvasóink szíves figyelmét, miszerint az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A ,,Váczi Közlöny“ előfizetési ára helyben házhoz hordással, vagy vidékre postaküldéssel í*viiogtye<l?’e .... I írt í>0 sír. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszerűbben az előfizetéseket. A kiadó hivatal. Városi és vidéki hírek. Váry Gellért, kegyes-tanitórendi áldozópap, főgyranásiumi rendes tanár, az ujoncznövendékek mestere stb. stb. június hó 28-án ünnepelte tanári működésének 25-ik évét. Az ünnepélyről bővebben lapunk mai vezérczikkében szólunk. Mi szivünkből hozzájárulunk jó kívánóinak csapatához s legforróbban kívánjuk, hogy az Egek Ura az egyház, imádott hazánk és a tanító-rend díszére és hasznára az emberi életkor legmagasabb határáig éltesse! . A kegyesreumek fogynisinsiumáltai! Péter-Pál napján ünnepélyes „Te Deum“-mal zárták be a tanévet; azután következett a bizonyítványok kiosztása és az ifjúság elbocsátása. A főgymnásiumnak kezeinkhez vett értesítőjéből következőket emeljük ki. A csinos kiállítású értesítőben Matter János k. r. tanár közöl olvasmányul egy tanulmányt „az attikaiak házasságkötése és felbontásá“-ról, melyben szerző a régi görögökkel, nevezetesen az attikai nép házasságkötésével és felbontásával behatóbban foglalkozik. A főgymnasiumot a lefolyt tanévben összesen 249 tanuló látogatta. Vallásra nézve: 190 kath., 1 gör. keleti, 10 ev. reform , 9 ágost. hitv. és 39 mózes vallása. Rendes tanár 13 működött; még pedig 3 világi, 9 kegyesrendi és 1 világi rendes rajztanár. — Az egész értesítőből azt látjuk, hogy a főgymnásium hivatásának teljesen megfelel, és hogy a tanuló ifjúság épúgy felkeresi gymnásiumunkat, mint évekkel azelőtt. — ^árvig.nguí. Az idei vizsgák sorát Krenedics Matild jónevű leánynevelő intézetének zárvizsgája fejezte be. A vizsgák Csávolszky József, kanonok és iskolai igazgató jelenlétében tartattak meg, és pedig a felsőbb osztályokban június 28-án, az alsóbbakban június 30-án. Azon számtalan szép felelet, melyeket az egyes tantárgyakból hallottunk, csak megerősít benünket azon nézetünkben, hogy ezen intézet a modern nőnevelő intézetek színvonalán áll. Megszerezhetik ott leányok mindazon ismereteket, melyeket egy művelt nőtől az életben elvárunk. A melléktantárgyakban való ügyességüket az intézet növendékei a jun. 29 én megtartott díszvizsgán mutatták be. Ezen alkalomra a műsor, ének, zongora és szavalatokból volt ügyesen összeállítva. A kis Palkovics Olga a „ledőlt szobrot“ oly hévvel és ügyes taglejtésekkel szavalta el, hogy a szép számmal egyfbegyült közönséget elragadta; — az igazgató úgy szabatos feleleteiért, mint az egyes melléktantárgyakbani ügyességéért egy darab arannyal jutalmazta őt meg. Ugyanekkor voltak a kézimunkák is kiállítva, melyekről szintén csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetünk meg. Az intézetben a lefolyt tanévben a tulajdonosnőn kívül 3 tanár és 2 tanítónő működött. = Kljegyzés Kozáky Gyula, penczi földbirtokos és fővárosi mérnök junius hó 24-én jegyezte el Grodiák Teréz kisasszonyt Pankotáról. A íisBig.carsas egylet részére Kozáky Dániel Penczi földbirtokos egy középkori nagy lovagsarkantyút ajándékozott. = Uj levelező 115.ok. A m. ki:r. postahivatalokban uj zárt levelezőlapokat árusítanak, melyek épen azon szolgálatot teszik, mint a levelek. A mennyiben a levelezőlapok összehajthatók és ragasztó szerrel bevont szélei összeragaszthatók. Egy lap ára 5 krajezár. A Sírnia gőv.kívójáiNS Sárgájáig minden ünnep- és vasárnapon egy személyszállító hajót indít Budapestről Visegrád és Nagymarosra. A hajó reggel 7 órakor indul Budapestről és a szentendrei Duna ágon közlekedik. Kiköt az összes közbeeső állomásokon, így Tótfalun is. Visegrádiól a visszaindulás esti 7 órakor történik. Egyes társaságok, ha a hajón akarnak étkezni, ez iránt a hajó-vendégléssel szabadon egyezkedhetnek. = Ej ref. sogeilleIliA helybeli református egyház presbyteriuma Fábián Jánost, városunk szülöttét, ki az imént végezvén be Budapesten theologiai tanulmányait pappá szenteltetett fel, az üresedésben levő segéd-lelkészi állásra egyhangúlag megválasztotta. Gratulálunk ! = A vásár. A lefolyt héten megtartott országos vásár nem volt oly látogatott, mint azt előre hittük , pedig az idő is elég kedvező volt. Ennek oka azon körülményben rejlik, hogy a vásár az aratás előtt lévén, a nép ilyenkor a pénz dolgában a legválságosabb időben él és bevásárlásoktól tartózkodik. — Esküvői*. Scherer István, siketnéma intézeti tanársegéd folyó hó 1-én vezette oltárhoz a szép és kedves Ádám Miczi kisasszonyt. Sok szerencsét és tartós boldogságot kívánunk az uj párnak! — Keszler József Hód-Mező-Vásárhelyi hivatalnok holnap, hétfőn reggel vezeti oltárhoz a székesegyházban a kedves és müvelt Imrey Rózsa kisasszonyt. Fogadják szerencse kivánatainkat ! = A római karh, elemi népiskolák ez évi értesítőjéből következő statisztikai adatokat közöljük. Az elemi népiskolák, a középvárosi 6 osztályú, a felső és alsóvárosi 3 — 3 osztályú iskolákból állanak. A tanulók száma az összes tanodákban: 1022 volt, és pedig: 501 leány és 521 főtanuló. Vallásra nézve : 1000 róm. kath. 5 helv. hitv., 3 ág. hitv. és 12 mózes vallású. A tanító testület 19 tagból állott, és pedig 9 rendes tanító, 4 hitoktató, 4 irgalmas nővér, kik a középvárosi összes leánytanodában tanítottak és 2 kézimunka tanítónőből, a felső- és alsóvárosi iskolákban. Az elemi népiskolák ez évi költségvetése 7649 fi 12 krnyi fedezetlen kiadási többletet tüntet fel. Az iskolaszék a jelen évben 145 szegény tanulót látott el tankönyvekkel és egyéb szükséges tanszerekkel, 101 frt 47 kr. értékben. Végül megjegyezzük, hogy a középvárosi leányoktatás a jövő tanévre a szt. Miklós-téren emelkedő, 8 tanteremmel ellátott uj épületben veendi kezdetét s igy a nagyszámú leány növendékek kiképzésére még nagyobb gond lesz fordítható. = Fapsz entelés. Neszveda István, félsz, püspök, káptalani helynök úr ő méltósága e hét folyamában fogja felszentelni a végzett hittudományi hallgatókat a kegyesrendiek templomában. És pedig július hó 7-én azaz szerdán adja az alsóbb rendeket és az alszerpapi rendet, 9-én a szerpapi, 12-én pedig az áldozári rendet. Baksay Károly: A felszentelendők a következők : Droppa Károly, Jakubovics Sándor, Kaldenecker Márton, Klárik László, Svresák Géza, Polákovics Mihály, Trummer Ferencz és Varázséji Béla váczegyházmegyei növendékpapok; továbbá a kegyes-tanitórendiek közül: Filulorovics János Debreczenből, Kapás Lajos Aurél, Idán Sándor, Takács Sándor, Budapestről, Wagner Antal, Simonidesz István és Király Gáspár Kolozsvárról. = Fürdőre i szültségünk közül ez ideig a következő fürdőhelyeken vannak városunkból : Alberty Ferenczné és Dr. Csányi Jánosné Vihnyén, Podlusányi Ilka Lublón, Intzédy Soma és leánya írnia Balaton Füreden. = Ismét a Járda!? A járdák miatt, sajnos, még mindig kénytelenek vagyunk felszólalni. Úgy hisszük, hogy a városi tanács által kitűzött határidő, mely alatt a szabályrendelet értelmében az illető háztulajdonosok a kövezést foganatosítani tartoztak volna, már lejárt. Mindamellett sok ház előtt haladhatunk el, hol a kövezésnek nyomát sem találjuk , pedig a késedelmeskedő háziurak között városi képviselők is vannak. Elvárjuk, hogy a városi tanács által újabban kitűzött határidő lejártával hatóságunk erélyesen fog fellépni és a rendeleteket nemcsak kiadni, hanem azokat érvényre emelni is fogja tudni. A helybeli Ii. járásbiróságnál folyó hó 1-én vette kezdetét a törvénykezési szünidő, mely julius és augusztus hónapokra terjed ki. Ezen idő alatt a biróság szünetel és csakis a sürgősebb ügyek tárgyaltatnak és intéztetnek el. A szünet alatt, és pedig augusztus közepéig, Dr. Rácz Béla, kir. aljárásbiró, ezentúl pedig Vörösmarty János kir. járásbiró vezetik a bíróságot és intézik el a sürgősebb ügyeket. A vörös-kereszt-egylet váczi fiókja által f. é. junius hó 14 én rendezett táncrestély jövedelmét felül fizetés által utólagosan gyarapították : Nemeskéry Kiss Pálné és gr. Szapáry Vera 5 frttal, Mayer Prokopné 2 frttal, az estély tiszta jövedelme tehát 142 frt 54 kr. A felülfizetőknek hálás köszönetét nyilvánítja az egylet elnöksége. =arsissal Vácson. Krecsányi Katalin és társai 25 tagból álló színtársulatának a Gyorsan csendesítő szereket rendeltem neki. Az őrjöngési roham elmúlt és nem sokára magához tért felnyitó szemét, meredten rám bámult. — Én a szerencsétlenben azon embert ismertem fel, kivel múltkor a városligetbe kocsiztam. — Ahi ön az, orvos ur ! lássa sejtelmem akkorról nem csalt meg. — Mit ? ismét Kincsem ? — Igen ! . . . ismét Kincsem, mely engem akkor újólag szerencsétlenségbe sodort, és mely tegnap halálával nekem is a halálos döfést adta. Én kétkedve néztem rá, de ő így folytatá tovább : kel — Ön tudja, hogy akkor mily gonosz sejtelmek hagytam el az omnibuszt és mint teljesültek azok már a kiszállásnál is, de a tulajdonképeni szerencsétlenségnek még csak jönnie kellett. — Mindjárt akkor dologhoz fogtam, mely abból állott, hogy téglákat kellett egy magas állványra felvinnem. De midőn először felmentem, az állvány közepén lehettem, elvesztettem az egyensúlyt, lezuhantam és karom eltörött. — hogy is történhetett volna ez máskép? Hiszen Kincsemmel mentem ki, mely engem negyedszer vitt szerencsétlenségbe. A kórházba szállítottak, hanem öt hét után felépülve bocsátottak ki, — fölépülve — — — de kenyér nélkül és munkaképtelenül; mi maradt egyéb látva, mint koldulni. Koldultam tehát s örültem, ia egy nap annyit visszekéregethettem, hogy este a mezi konyhában egy pár krajczárért egy kis levest s húst vehettem. Tegnap is oda mentem. Borjúszelettel kínálik, árát kérdezem, nyolcz k raj ezár volt az. Gondolhatja, hogy a borjuszelettel nem kínáltattam magam másodszor is, hanem mindjárt jóízűen elköltöm. Kíváncsiságomat nem fékezhettem s kérdezem a korcsmárost, hogy mikép adhatja ő a borjuszeletet nyolcz krajezárért. Ez cinikus nevetéssel rám förmedt : csak nem képzeli, hogy nyolcz krajezárért borjuszeletet eszik ?! Tegnap az omnibusz részvénytársaság lovakat árverezett és én ott két darabot vettem, tudja ... a Kincsemet és egy szürkét. Kincsemet ma vágtam le és a szeletek, melyeket ön evett, annak combjából valók. Orvos úr ! tudja ön mit tesz az, hogy én Kincsem busából ettem? Az azt teszi, hogy egész életem szerencsétlenségét, végzetemet testembe vettem, busómmá, véremmé alkottam. Tudja ön Kincsemet testemből, Kincsemet busómból, véremből kivenni ? Nem! Azt ön nem tudja! tehát magam akarom azt tenni, ki akarom azt tépni, habár lelkem ronggyá is lesz ! És ismét kezdett dühöngeni, őrjöngni és spagát marcangolni. — ifin ismét az alkalmas szereket akartam neki beadni, hogy lecsendesítsem, de már késő volt, mert szegény összerogyott és soha többé föl nem ébredt. — Meg kell vallanom, hogy ezen ember esete engem iszákosságával és „Kincsem“ rögeszméjével egy kissé elegikus hangulatba hozott; de a józan tudománynak számot kellett adnom s a halotti levélre ezt írtam : „Delirium tremens potatorum“. A végzetes klakk. — Schönthan humoreszkje. — Egy napon a következő sorokat intéztem egyik jó barátomhoz : „Kedves Vilmos! Jóllehet ismered a bálok iránti ellenszenvemet, mind a mellett mai esti jogászbálon megjelenni, kénytelen vagyok a Könnyen ki is találhatod miért? Mert „0“ is ott lesz. — Igen lekötelezel tehát, ha klakkodat nekem ez alkalomra kölcsön adod. Sértetlenül fogom azt visszaszármaztatni.“ Barátom erre a következő választ küldé. ..Kedves barátom! Szerfölött megtisztelted Makkomat. Meg lehetsz győződve, hogy azt szolgáddal rögtön el is küldtem volna, ha éppen magam is nem készülnék a jogászbálra. De mint tudod, a táncz előttem nem lévén valami kedves mulatság, lehetőlehetőleg korán fordítok hátat a tánczteremnek és visszavonulok az étterembe, hol az embernek klakkra egyáltalában nincs szüksége , így aztán azt rendelkezésedre bocsáthatom. Tehát a viszontlátásra!“ Történetesen mindjárt a ruhatárban találkoztunk, hol az én Vilmos barátom letette kalapját és frakkja alól vette elő kényelmes nemez a mi közös lilákkunkat. — Bölcs elővigyázat ! volt a jelszavam. Egyelőre a melléktermék egyikében időztem és ott vártam barátomra, hi szentül fél óra eltelte után a szükséges megígérte, hogy egy kelléket nekem át fogja szolgáltatni. Ez alatt már áthangzottak a tánczteremből a keringő, majd a lengyelke és tipegő csábító hangjai is. — Én sóvárogva gondoltam „0“ reá, ki talán