Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

got látott, s ama kisebb hírlapi czikkei, a mik el­szórtan megjelentek, az igazi keresztény huma­­nismus méltó kifejezői, s a valódi keresztény h­ivőnek sokkal többet ér, mint amazoknak könyvtárat kitevő munkássága. O, Váry, min­den izében magyar és keresztény. Az er­kölcsi alaptól még hajszálnyira sem eltérő , az igazságot emelt fővel hirdető. S talán épen ez az, a­mi a mai „föl­világosul!“ kritikusoknak nem tetszik; talán ép ezért hallgatják őt agyon. De nem csak prózai dolgozatai ilyenek, ha­nem a költőiek is. Mert néha napján, ha a Mú­zsa ellátogat hozzá, áldozik ez istenasszonynak is. Dalaiban, a­melyek nem a holdvilágnál epe­­kedő és sóhajtozó sentimentalismus viszhangjai, a szív mélyéből fakadó hazaszeretet hangjai és az Isten dicsőítése hangzanak fel. Egyszerűek ezek a dalok, a­milyen egyszerű maga a szerző ; de igazak és őszinték s melegségükkel meg­halnak. Mert nem elég ám dalolni; úgy dalolni, a­mint a szív érez : ez az, a­mi megbecsülhetet­­lenekké teszi a dalokat; ez az, a­mi meghat; ez az, a­melyről azt his­szük, hogy saját szívünk viszhangja. Nem akartam méltatást, annál kevésbé kri­tikát írni. Az ünnepelt szerénysége, a­melyet nagy­on jól ismerek, nem engedte. Pedig tehet­tem volna. Én csak rövid vonásokban akartam Váryt bemutatni, milyen volt ő eddig, a 25 évet megfutott pályán. S hogy ő ilyen marad: mun­kás, erkölcsös, szerény, igaz hazafi és jó pap fél­százados jubileuma alkalmával is : mi, hálás ta­nítványai, erősen meg vagyunk róla győződve; kívánjuk az Egek Urától, hogy ezt megérje, mert megérdemli. Mi erősen hiszünk és reménylünk! Kapás Lajos: Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmából bátorkodunk felhívni olvasóink szíves figyelmét, miszerint az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A ,,Váczi Közlöny“ előfizetési ára hely­ben házhoz hordással, vagy vidékre postakül­déssel í*viiogtye<l?’e .... I írt í>0 sír. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon esz­közölhetik legczélszerű­bben az előfizetéseket. A kiadó hivatal. Városi és vidéki hírek.­ ­ Váry Gellért, kegyes-tanitórendi áldozó­pap, főgyranásiumi rendes tanár, az ujoncznövendé­­kek mestere stb. stb. június hó 28-án ünnepelte ta­nári működésének 25-ik évét. Az ünnepélyről bőveb­ben lapunk mai vezérczikkében szólunk. Mi szivünk­ből hozzájárulunk jó kívánóinak csapatához s legfor­róbban kívánjuk, hogy az Egek Ura az egyház, imá­dott hazánk és a tanító-rend díszére és hasznára az emberi életkor legmagasabb határáig éltesse! . A kegyesreum­­ek fogyni­sinsiu­máltai! Péter-Pál napján ünnepélyes „Te Deum“-mal zárták be a tanévet; azután következett a bizonyítványok kiosztása és az ifjúság elbocsátása. A főgymnásium­­nak kezeinkhez vett értesítőjéből következőket emel­jük ki. A csinos kiállítású értesítőben Matter János k. r. tanár közöl olvasmányul egy tanulmányt „az attikaiak házasságkötése és felbontásá“-ról, melyben szerző a régi görögökkel, nevezetesen az attikai nép házasságkötésével és felbontásával behatóbban fog­­lalkozik. A főgymnasiumot a lefolyt tanévben ös­­­szesen 249 tanuló látogatta. Vallásra nézve: 190 kath., 1 gör. keleti, 10 ev. reform , 9 ágost. hitv. és 39 mózes vallása. Rendes tanár 13 működött; még pedig 3 világi, 9 kegyesrendi és 1 világi rendes rajztanár. — Az egész értesítőből azt látjuk, hogy a főgymnásium hivatásának teljesen megfelel, és hogy a tanuló ifjúság épúgy felkeresi gymnásiumun­­kat, mint évekkel azelőtt. — ^árvig.nguí. Az idei vizsgák sorát Krene­­dics Matild jónevű leánynevelő intézetének zárvizs­gája fejezte be. A vizsgák Csávolszky József, kanonok és iskolai igazgató jelenlétében tartattak meg, és pedig a felsőbb osztályokban június 28-án, az alsóbbakban június 30-án. Azon számtalan szép felelet, melyeket az egyes tantárgyakból hallottunk, csak megerősít benünket azon nézetünkben, hogy ezen intézet a modern nő­nevelő intézetek színvona­lán áll. Megszerezhetik ott leányok mindazon ismerete­ket, melyeket egy művelt nőtől az életben elvárunk. A melléktantárgyakban való ügyességüket az intézet növendékei a jun. 29 én megtartott díszviz­sgán mu­tatták be. Ezen alkalomra a műsor, ének, zongora és szavalatokból volt ügyesen összeállítva. A kis Palkovics Olga a „ledőlt szobrot“ oly hévvel és ügyes taglejtésekkel szavalta el, hogy a szép szám­mal egyfbegyült közönséget elragadta; — az igazgató úgy szabatos feleleteiért, mint az egyes melléktan­tárgy­akbani ügyességéért egy darab aran­­nyal ju­talmazta őt meg. Ugyanekkor voltak a kézimunkák is kiállítva, melyekről szintén csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetünk meg. Az intézetben a le­folyt tanévben a tulajdonosnőn kívül 3 tanár és 2 tanítónő működött. = Kljegyzés­ Kozák­y Gyula, penczi föld­­birtokos és fővárosi mérnök junius hó 24-én jegyezte el G­r­o­d­i­á­k Teréz kisasszonyt Pankotáról.­­ A íisBig.carsas egylet részére Kozáky Dániel Penczi földbirtokos egy középkori nagy lovag­­sarkantyút ajándékozott. = Uj levelező 115­.ok. A m. ki:r. postahiva­talokban uj zárt levelezőlapokat árusítanak, melyek épen azon szolgálatot teszik, mint a levelek. A men­­nyiben a levelezőlapok összehajthatók és ragasztó szerrel bevont szélei összeragaszthatók. Egy lap ára 5 krajezár.­­ A Sírnia gőv.k­ívój­áiNS Sárgájáig minden ünnep- és vasárnapon egy személyszállító hajót indít Budapestről Visegrád és Nagy­marosra. A hajó reg­gel 7 órakor­­ indul Budapestről és a szent­endrei Duna ágon közlekedik. Kiköt az összes közbeeső állo­másokon, így Tótfalun is. Visegrádiól a visszaindulás esti 7 órakor történik.­­ Egyes társaságok, ha a hajón akarnak étkezni, ez iránt a hajó-vendégléssel szabadon egyezkedhetnek. = Ej ref. sogeil­leIliA helybeli refor­mátus egyház presbyteriuma F­á­b­i­á­n Jánost, váro­sunk szülöttét, ki az imént végezvén be Budapesten theologiai tanulmányait pappá szenteltetett fel, az üresedésben levő segéd-lelkészi állásra egyhangúlag megválasztotta. Gratulálunk ! = A vásár. A lefolyt héten megtartott orszá­gos vásár nem volt oly látogatott, mint azt előre hittük , pedig az idő is elég kedvező volt. Ennek oka azon körülményben rejlik, hogy a vásár az ara­tás előtt lévén, a nép ilyenkor a pénz dolgában a legválságosabb időben él és bevásárlásoktól tartóz­kodik. — Esküvői*. Scherer István, siketnéma in­tézeti tanársegéd folyó hó 1-én vezette oltárhoz a szép és kedves Á­d­á­m Miczi kisasszonyt. Sok sze­rencsét és tartós boldogságot kívánunk az uj párnak! — K­e­s­z­l­e­r József Hód-Mező-Vásárhelyi hivatalnok holnap, hétfőn reggel vezeti oltárhoz a székesegyház­ban a kedves és müvelt Imrey Rózsa kisasszonyt. Fogadják szerencse kivánatainkat ! = A római karh­, elemi népiskolák ez évi értesítőjéből következő statisztikai adatokat kö­zöljük. Az elemi népiskolák, a középvárosi 6 osztá­lyú, a felső és alsóvárosi 3 — 3 osztályú iskolákból állanak. A tanulók száma az összes tanodákban: 1022 volt, és pedig: 501 leány és 521 főtanuló. Val­lásra nézve : 1000 róm. kath. 5 helv. hitv., 3 ág. hitv. és 12 mózes vallású. A tanító testület 19 tagból állott, és pedig 9 rendes tanító, 4 hitoktató, 4 irgal­mas nővér, kik a középvárosi összes leánytanodá­­ban tanítottak és 2 kézimunka tanítónőből, a felső- és alsóvárosi iskolákban. Az elemi népiskolák ez évi költségvetése 7649 fi­ 12 krnyi fedezetlen kiadási többletet tüntet fel. Az iskolaszék a jelen évben 145 szegény tanulót látott el tankönyvekkel és egyéb szükséges tanszerekkel, 101 frt 47 kr. értékben. Vé­gül megjegyezzük, hogy a középvárosi leányoktatás a jövő tanévre a szt. Miklós-téren emelkedő, 8 tan­teremmel ellátott uj épületben veendi kezdetét s igy a nagyszámú leány növendékek kiképzésére még na­gyobb gond lesz fordítható. = Fapsz entelés. Nesz­ve­da István, félsz, püspök, káptalani helynök úr ő méltósága e hét fo­lyamában fogja felszentelni a végzett hittudományi hallgatókat a kegyesrendiek templomában. És pedig július hó 7-én azaz szerdán adja az alsóbb rendeket és az alszerpapi rendet, 9-én a szerpapi, 12-én pedig az áldozári rendet. Baksay Károly: A felszentelendők a következők : D­r­o­p­p­a Károly, J­a­k­u­b­o­­v­i­c­s Sándor, Kaldenecke­r Márton, K­l­á­r­i­k László, Svresák Géza, Polákovics Mihály, T­r­u­m­m­e­r Ferencz és Varázséji Béla vácz­­egyházmegyei növendékpapok; továbbá a kegyes-ta­­nitórendiek közül: Filul­orovics János Debre­­czenből, Kapás Lajos Aurél, Idán Sándor, Ta­kács Sándor, Budapestről, Wagner Antal, Si­mon­i­d­e­s­z István és Király Gáspár Kolozs­várról. = Fürdőre i­ szült­ségünk közül ez ideig a következő fürdő­helyeken vannak városunk­ból : Al­bert­y Ferenczné és Dr. Csányi Jánosné Vihnyén, P­o­d­l­u­s­á­n­y­i Ilka Lublón, I­n­t­z­é­d­y Soma és leánya írnia Balaton Füreden. = Ismét a Járda!? A járdák miatt, sajnos, még mindig kénytelenek vagyunk felszólalni. Úgy his­szük, hogy a városi tanács által kitűzött határ­idő, mely alatt a szabályrendelet értelmében az illető háztulajdonosok a kövezést foganatosítani tar­toztak volna, már lejárt. Mindamellett sok ház előtt haladhatunk el, hol a kövezésnek nyomát sem talál­juk , pedig a késedelmeskedő háziurak között városi képviselők is vannak. Elvárjuk, hogy a városi tanács által újabban kitűzött határidő lejártával hatóságunk erélyesen fog fellépni és a rendeleteket nemcsak kiadni, hanem azokat érvényre emelni is fogja tudni.­­ A helybeli Ii­. járásbiróságnál folyó hó 1-én vette kezdetét a törvénykezési szünidő, mely ju­l­ius és augusztus hónapokra terjed ki. Ezen idő alatt a biróság szünetel és csakis a sürgősebb ügyek tárgyaltatnak és intéztetnek el. A szünet alatt, és pedig augusztus közepéig, Dr. Rácz Béla, kir. aljá­­rásbiró, ezentúl pedig Vörösmarty János kir. járás­­biró vezetik a bíróságot és intézik el a sürgősebb ügyeket.­­ A vörös-kereszt-egylet váczi fiókja ál­tal f. é. junius hó 14 én rendezett táncrestély jöve­delmét fe­l­ü­l fizetés által utólagosan gyarapították : Nemeskéry Kiss Pálné és gr. Szapáry Vera 5 frttal, Mayer Prokopné 2 frttal, az estély tiszta jöve­delme tehát 142 frt 54 kr. A felü­lfizetőknek hálás köszönetét nyilvánítja az egylet elnöksége. =­arsissal Vácson. Krec­s­á­n­y­i Katalin és társai 25 tagból álló színtársulatának a Gyorsan csendesítő szereket rendeltem neki. Az őrjöngési roham el­múlt és nem sokára magához tért felnyitó szemét, meredten rám bámult. — Én a sze­rencsétlenben azon embert ismertem fel, kivel múlt­kor a városligetbe kocsiztam. — Ahi ön az, orvos ur ! lássa sejtelmem akkor­­ról nem csalt meg. — Mit ? ismét Kincsem ? — Igen ! . . . ismét Kincsem, mely engem akkor újólag szerencsétlenségbe sodort, és mely tegnap ha­lálával nekem is a halálos döfést adta. Én kétkedve néztem rá, de ő így folytatá tovább : kel — Ön tudja, hogy akkor mily gonosz sejtelmek hagytam el az omnibuszt és mint teljesültek azok már a kiszállásnál is, de a tulajdonképeni sze­rencsétlenségnek még csak jönnie kellett. — Mind­járt akkor dologhoz fogtam, mely abból állott, hogy téglákat kellett egy magas állványra felvinnem. De midőn először felmentem, az állvány közepén le­het­tem, elvesztettem az egyensúlyt, lezuhantam és ka­rom eltörött. — h­ogy is történhetett volna ez más­kép? Hiszen Kincsemmel mentem ki, mely engem negyedszer vitt szerencsétlenségbe. A­ kórházba szállítottak, hanem öt hét után fel­épülve bocsátottak ki, — fölépülve — — — de ke­­nyér nélkül és munkaképtelenül; mi maradt egyéb látva, mint koldulni. Koldultam tehát s örültem, ia egy nap annyit visszekéregeth­ettem, hogy este a mezi konyhában egy pár krajczárért egy kis levest s húst vehettem. Tegnap is oda mentem. Borjú­szel­ettel kínál­­­­ik, árát kérdezem, nyolcz k raj ezár volt az. Gon­­­­dolhatja, hogy a borjuszelettel nem kínáltattam ma­gam másodszor is, hanem mindjárt jóízűen elköltöm. Kíváncsiságomat nem fékezhettem s kérdezem a korcs­­márost, hogy mikép adhatja ő a borjuszeletet nyolcz krajezárért. Ez cinikus nevetéssel rám förmedt : csak nem képzeli, hogy nyolcz krajezárért borjusze­letet eszik­ ?! Tegnap az omnibusz részvénytársaság lovakat árverezett és én ott két darabot vettem, tudja ... a Kincsemet és egy szürkét. Kincsemet ma vágtam le és a szeletek, melyeket ön evett, an­nak c­ombjából valók. Orvos úr ! tudja ön mit tesz az, hogy én Kin­csem busából ettem? Az azt teszi, hogy egész életem szerencsétlenségét, végzetemet testembe vettem, bu­sómmá, véremmé alkottam. Tudja ön Kincsemet testemből, Kincsemet bu­sómból, véremből kivenni ? Nem! Azt ön nem tudja! tehát magam akarom azt tenni, ki akarom azt tépni, ha­bár lelkem rong­­­gyá is lesz ! És ismét kezdett dühöngeni, őrjöngni és spagát marc­angolni. — ifin ismét az alkalmas szereket akartam neki beadni, hogy lecsendesítsem, de már késő volt, mert szegény összerogyott és soha többé föl nem ébredt. — Meg kell vallanom, hogy ezen ember esete engem iszákosságával és „Kincsem“ rög­eszméjével egy kissé elegikus hangulatba hozott; de a józan tudománynak számot kellett adnom s a halotti levélre ezt írtam : „Delirium tremens potatorum“. A végzetes klakk. — Schönthan humoreszkje. — Egy napon a következő sorokat intéztem egyik jó barátomhoz : „Kedves Vilmos! Jóllehet ismered a bálok iránti ellenszenvemet, mind a mellett mai esti jogászbálon megjelenni, kénytelen vagyok a Könnyen ki is ta­lálhatod miért? Mert „0“ is ott lesz. — Igen lekö­telezel tehát, ha klakkodat nekem ez alkalomra kölcsön adod. Sértetlenül fogom azt visszaszármaz­tatni.“ Barátom erre a következő választ küldé. ..Kedves barátom! Szerfölött megtisztelted Mak­komat. Meg lehetsz győződve, hogy azt szolgáddal rögtön el is küldtem volna, ha éppen magam is nem készülnék a jogászbálra. De mint tudod, a táncz előttem nem lévén valami kedves mulatság, lehető­­lehetőleg korán fordítok hátat a tánczteremnek és visszavonulok az étterembe, hol az embernek klakkra egyáltalában nincs szüksége , így aztán azt rendel­kezésedre bocsáthatom. Tehát a viszontlátásra!“ Történetesen mindjárt a ruhatárban találkoztunk, hol az én Vilmos barátom letette kalapját és frakkja alól vette elő kényelmes nemez a mi közös lilák­kunkat. — Bölcs elő­vigyázat ! volt a jelszavam. Egyelőre a melléktermék egyikében időztem és ott vártam barátomra, hi szentül fél óra eltelte után a szükséges megígérte, hogy egy kelléket nekem át fogja szolgáltatni. Ez alatt már áthangzottak a tánczteremből a­ keringő, majd a lengyelke és tipegő csábító hangjai is. — Én sóvárogva gondoltam „0“ reá, ki talán

Next