Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
XIV. évfolyam. ttLOFIXFTÚMI Í negyed évre 1 frt fiO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 60 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) 7. szám. SÁKR U HNXTÓMÉG JeH líBA lSÓB8 IVATA I. : Vácz, Gáspárik utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vácz, 18 £2. február 14. MIKnilTIlMlGi: jutányosan eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IVy i 1t, év sora............................................................10 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 160 kr. A váczi ipar és kereskedelmi hitelintézet, s Gazdasági életünk egyik örvendetes mozzanatáról akarunk megemlékezni, midőn a váczi ipar és kereskedelmi hitelintézet múlt évi működ léséről megemlékezünk. Az iparbank, — mert így rövidítve nevezik az ipar és kereskedelmi hitelintézetet — amely mindig kereskedőink és iparosaink biztos támasza volt, és nem hajhászta a nagy osztalék kiadását: gazdasági életünk e fontos intézménye, a múlt évben, tetemesen megizmosodott, oly nagy mértékben nyilvánult a bizalom, hogy minden tekintetben fejlődött, erősbödött és fellendültek összes üzletágai. A betétek 98.192 frt 57 krral szaporodtak, s Vácz városa, az intézet szigorú conservativ és szolid törekvéseit méltányolva, pénzeit gyümölcsöztetés végett felerészben ott helyezte el. S noha a betétek után a kamatlábat leszállította, betétjei állománya ez évben tetemesen szaporodott. De nem csak a betevők, de a hitelt igénylők is oly bizalommal fordultak a bankhoz, hogy 1 daczára annak miszerint bírálatainál, mint eddigele,az általa>ef/l/&R'ü/értékét általmazta, betét állománya nem volt képes a keresletnek megfelelni oly annyira, hogy váltói egy részét az osztrák-magyar banknál viszleszámitolta. De beszéljenek maguk a tények. 1. Az üzlet emelkedése a következő: Betéteknél: növekedés 98.192 frt 57 kr. III. Váltó tározónál: növekedés 82 941 frt 97 kr. Igen örvendetes körülmény az, hogy összes avatolt váltói kiegyenlítve lettek, mi a váltók biztosságát igazolja. III. Jelzálogos kötvényeknél növekedés: 66.662 frt 60 kr. Itt kötelességünk kiemelni, hogy az intézet csak közjegyzői okiratokra ad jelzálogos kölcsönt. Ennek az előnye abban rejlik, hogy miután a közjegyzői okiratokat nem kell perelni, hanem ha az adós fizetési kötelezettségének meg nem felel, a végrehajtás azonnal ellene elrendelhető; az intézetnek nem kell követeléseinél hosszú és költséges pereket vezetni és igy követeléseit biztosan, gyorsan és nagy költség nélkül megkaphatja. IV. Kézi zálogoknál növekedés: 571 frt 60 kr. S daczára hogy a mérleg számla 11.273 frt 95 kr. nyereményt tüntet ki, az intézet csak 7 frt osztalékot ad, és 3028 frt 93 krt a tartalékalaphoz csatol. Hogy ezen intézet a mérleg készítésénél mily szigorral járt el, kitűnik még abból is, hogy behajthatatlanná vált, és már leirt követeléseiből évenként nagyobb összegeket kap be, így 1890. évben 770 irtot, 1891-ben pedig 348 frt 96 krt hajtott be. Mint ezekből látható, gyarapodás minden egyes üzletágnál jelentkezik, mi az intézet emelkedését mutatja. Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete f. hó 7-én rendes közgyűlésre gyűlt egybe, mely alkalommal Réty Ignácz nyug. polgármester elhunytáról tett Vajdry Géza jelentést, továbbá kifejezte fájdalmát, egykor szeretett főnöke elhunytáról, s végre bejelentette a közgyűlésnek, hogy a temetésen Vácz városát ő képviselte s a város nevében a ravatalra a mély fájdalmat kifejező koszorút elhelyezte. A váczi takarékpénztár, mint értékképviselő Kemény Gusztávot küldte be megbízottul, mit a megyei alispán helyben hagyott. Piufsich Lajos volt városi képviselő gyászos elpusztulása folytán Löwinger József hivatott meg a képviselőtestületbe. A váczi id. alap. káptalan Spóner József kanonokot, a váczi ipar és kereskedelmi hitelintézet Kovách Ernő intézeti igazgatót, a vácz-vidéki népbank Pertik Gyulát, a vácz egyházmegyei kegy. alap. pénztára Tanács János kanonokot küldte be; azonban fájdalom, hogy a köztiszteletben és közszeretetben megőszült aggastyán, mielőtt megbízatásának eleget tehetett volna, városunk szomorúságára elhunyt; özv. Siposs Istvánná Bucsek Istvánt hatalmazta meg; Leitner Sándorné Gsekó Pált, Ströszner Györgyné Roller Ármint, a felsővárosi telkesek id. Kurdi Bálint polgártársunkat, özv. Millmann Jánosné Marossy Ferenczet, a vácz egyházmegyei nyug. papok nyugdíjintézete Dr. Baksay Károlyt, a felsővárosi zsellérek dr. Kovách Ödönt, a váczi görög egyház Donovitz Vilmost. Ezen megbízások felolvasása után felolvastatott a polgármester jelentése Besko Medárd elhunytáról s igy helyébe Reppy György hivatott meg a képviselőtestületbe. Ezt követőleg több lényegtelen tárgy elintézése után a városi közgyűlés a római kath. iskolaszéknek a felsővárosi iskola megett elterülő térséget mintegy 207 Q ölet ingyenesen átengedett. A drágasági pótlékért folyamodó tanítók kérelmükkel elutasíttattak. A városi magánkórház elveszett alapszabályai, amennyiben elvesztek, ennek újonan elkészítésével a közegészségügyi bizottság bízatott meg. Végre pedig a városi tanács mellett működő bizottságok választattak meg s pedig: I. A pénzügyi bizottságba: Dr. Freysinger Lajos elnökül, Péts Sándor, Reiser Béla, Intrédy Soma, Marossy Ferencz. II. A gazdasági bizottságba: Krakker Kálmán elnökül, K. Csereklye István, Kresák József, Uhlig Ede, Velzer Kálmán. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Végzetem. Nyugalomról álmodozva, Megtörtének vágyaim, S dűlt erővel lebegek csak Az emlékek szárnyain. Szerelemről zengett dalom, Al, de szivem zokogott; Vígnak látsztam csak sóhajom Mondta . . . boldog nem vagyok. Szabad ember . . . rab nem valék ; S most fogságban keresem : Mindennapi könyezéssel Táplálékom, kenyerem. Rabja lettem egy leánynak ; . . . Kötve lelkem rab madár; Melyet égi kéj övezve, Száz . . . ezreknek átka zár. Messze bár, de oh, ki tudja, Hozzá elhat-e dalom ; S ábrándjaim bús keservét Meghallja-e angyalom ! ? . . . * * * Levél egy barátnőmhöz. 23. T. né tói. Kedves Mariskám! Megígértem, hogy tudatni fogom veled farsangi élményeinket. Olvasd csak kedvesem, mi ugyan megjártunk ! Mamának hiába könyörögtünk, összeszedve nővéremmel minden ékesszólásunkat, útra készült, s egymásra bízva bennünket, elutazott a fővárosban vérünkhöz, mert hát ott nagy családi esemény volt bekövetkezendő. Magunkra maradtunk. Nagy búsan néztünk a farsang elébe. Nemcsak, hogy nem mehetünk sehova sem, amíg ő távol van, de még itthon sem mulathatunk, mert — nem tudod milyen a világ ! De ki gondolt képviselőválasztásra? Ki gondolt arra, hogy még annak a vége egy nagy bál lesz. Talán mindenki csak mi ketten nem. Mert ha erre gondolunk, nincs rá eset, hogy a mamát eleresszük. S ez megtörtént, hire futott kis városunkban a bálnak. A fiatalság, (hiszen ismered őket, sok nagyvárosi lányok irigyelnek tőlünk) talpon volt, sürögtek, forogtak, készülődtek, a meghívókat szétküldözték. Képzelheted bánatunkat? Mi nem mehetünk el! Ments isten, mama nélkül, (tudod milyen szigorú, manapság a ritkaságok közé tartozik, hazahívni, lehetetlen. Mégis, próbáljuk meg — nem lehet. De megkérjük, engedje meg, hogy elmehessünk jó barátnőjével, a szolgabírónéval, aki önkényt vállalkozott reá, hogy eljön velünk. Gondolhatod, mennyire örültünk, s egész bizonyosra vevén a választ, ami az engedélyt meghozza, rögtön hozzáfogtunk a bevásárláshoz, s talán a levél még el sem jutott rendeltetési helyére, midőn mi már javában vártunk, s ugyancsak folyt a munka midőn megjött a válasz: „Mama nem engedi, hogy bajba menjetek. Lajos.“ Na, ha nem láttál még ijedt arczokat? Jöttél volna hozzánk! Keserves képpel néztünk a felszabdalt ruhakelmékre, virágokra, csipkékre s mindenre, ami szanaszét feküdt. • Egyikünk sem szólt, de kérdőleg nézett a másikra. Mit csináljunk most? Épen apropos jött a szolgabíróné. Na lányok, hogy haladtok? Készen lesztek-e? Ma is nálam volt, ez meg ez, s meg kellett ígérnem, hogy itthon nem maradunk. Elszomorodott szivünknek még csak ezt kellett megérnie. Végre bizony már neked kedvesem csak bevallom, sírva adtam át a táviratot, mert szólni nem tudtam. — Oh ti kedves bohók! kiáltja el magát, és ezen keseregtek? Hát elmegyünk a mama engedelme nélkül. Most már én nem fogom engedni, hogy itthon maradhatok. Egy — kettő, előre a munkával, mert rovsd az idő. S határozottan reánk parancsolt, minden felelősséget magára vállalván. E buzdító szavakra visszanyertük bátorságunkat, s mi tagadás benne, kissé zúgolódtunk mama ellen. Váltakozó érzelmek között készítettük ruháinkat, midőn egyszer kocsi robog házunk elé. Kinézünk — szent Isten — a mama, kiáltunk mindketten. Mi lesz most ? ! Alig mertünk elébe menni, egymást toltuk előbbre hozzá. S ő egész nyájasan, örömmel közeledett felénk. Végre észrevette a mi kétségbeesésünket, s azt , hogy alig merjük őt bevezetni a szobákba. Csodálkozva tekintett reánk. Mi bajotok van ? kérdé: Én sietek haza, a kész ruhákkal, hoztam mindent, ami nektek jól fog állni, s ti így fogadtok engem. Ekkor rajtunk volt a sor csodálkozni, s nem tudtuk , sírjunk-e, nevessünk-e édes jó mamánk által szerzett meglepetésen. De az igazi meglepetés mégis őt érte, midőn megmondtuk a távirat tartalmát; amennyiben tréfás fivérünk az ő tudtán kívül sürgönyözött, mama levelét pedig elsikkasztotta. Azt hiszem kedvesem, hogy elképzeled minő kitünően mulattunk, midőn ily jóra fordult minden. De bezzeg fivérünknek sem hallgattuk ám el, amiért úgy megkeserített bennünket És te, hogy mulatsz Váczon ? Ölel hű Irmád. Megtört büszke szenvedélyem Megtörte a szerelem. ... , Hogyha most nem kínjaimban ... ! Végcsapást adj Istenem ! Zólyomi György. Téli rege. Haj — haj! de ragyogó kedvem van! Aranyos gyerek az azonnali barátom, onnan jövök, ilyen állapotban. Születés vagy nevenapja, azaz, hogy mi volt, nem is tudom, csakhogy ott mulattunk. Gondolom, most négy óra lehet, mintha világosodnék,