Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-10-10 / 28. szám
Kis ellenmondás részemről elégséges volt arra, hogy őt tűzbe hozza. „Voltam pár futtatáson — folytatá — láttam tömérdek czingár lovat s még tömérdekebb népet, melly egymás pénzét nyerte el a gyepen, mint valamelly szerencsejáték asztalán. Évenkint sok, talán keserves munkával szerzett vagyon veszett el, nem egy gazdag ember vált általa koldussá. S miért ? mert Beadsman érkezett be elsőnek, vagy mert Longrange nem volt az első három közt. Pedig szeretném látni akármellyikét is egy londoni serfőző szekere előtt, vagy csak eke elé is fogva. S ha oda nem való, mi jót tesz gyors futásával? — Lord Cliphoz, kinek Yorkshirben gyönyörű birtoka van, ajánló levelem volt. Nem találtam benn, de stewardja példátlan szíves volt szétvezetni a mintagazdaságban. Sok szépet láttam, de annál inkább csodáltam, hogy egy illy okszerű gazda 50 -60 pár rókakopóra s 15 vadászlóra veti ki pénzét, csak azért, hogy ezen istállón és drága takarmányon tartott lovak az év kilencz hónapján át egy rövid órát sétáljanak, a többi három hónap alatt pedig sövényen, árkon, bokron át ugorjanak s magokat a rajtok ülővel együtt nyaktörés veszélyének tegyék ki — egy rókafark magas czéljáért. Glasgowban egy puskamüvest, ki a legjobb breedhloadereket készíti, ket vestem fel. Epen egy halászati kirándulásról tért haza s ragyogó arcczal mutatá a fogott lazaczot. Az egyiket, mint mondá, négy és fél óráig leste, míg horgára került. Boldog türelem, boldogtalan passió! Visszatéret, egy város végén nagy embertömeget találtam. Hát ezek mit bámulnak? kérdem angol útitársamtól. Pedestrianisma gyalogverseny volt készülőben két alsó néposztálybeli férfi közt, mint ezt társam a városból hozott nyomott programmon ínutatá. John 500 ölnyi távolságra 10 öl előnyt adott Tomnak, de a fogadók nagyobb része John mellett állt, ki már több izben gyalogolt 60 órát pihenés nélkül s a menésben ép olly gyors volt, mint kitartó. Sok szerencsét tüdődnek! gondolom s tovább menénk. Egy ízben a Themzén, másszor Southhampton mellett a tengeren láttam több sorba állított sajkákat, hat vagy nyolcz evezővel, vitorlával sat. A lapátokat urak, még pedig gazdag emberek, feszítették, hogy csak úgy izzadtak bele. Csolnakverseny volt ez — amint itt nevezik : yachting vagy regatta. Talán matrózoknak készülnek ezen urak? Kérdem kissé gúnyosan egy mellettem álló angoltól. Ez bámulva nézett rám, de nem felelt. Manchester mellett egy híres tudóst — nagy mathematicus — látogattam meg. Uramtia! a különben komoly férfiút tágas udvarán leigézve találtam.