Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-10 / 28. szám

Kis ellenmondás részemről elégséges volt arra, h­ogy őt tűzbe hozza. „Voltam pár futtatáson — folytatá — láttam tömérdek czingár lo­vat s még tömérdekebb népet, melly egymás pénzét nyerte el a gyepen,­­ mint valamelly szerencsejáték asztalán. Évenkint sok, talán keserves munkával szerzett vagyon vesz­ett el, nem egy gazdag ember vált általa koldussá. S miért ? mert Beadsman érkezett be elsőnek, vagy mert Lon­grange nem volt az első három közt. Pedig szeretném látni akármellyi­két is egy londoni serfőző szekere előtt, vagy csak eke elé is fogva. S ha oda nem való, mi jót tesz gyors futásával? — Lord Cli­phoz, kinek Yorkshirben gyönyörű birtoka van, ajánló levelem volt. Nem találtam b­enn, de stewardja példátlan szíves volt szétvezetni a minta­gazdaságban. Sok szépet láttam, de annál inkább csodáltam, h­ogy egy illy okszerű gazda 50 -60 pár rókakopóra s 15 vadászlóra veti ki pénzét, csak azért, h­ogy ezen istállón és drága takarmányon tartott lovak az év kilencz hó­napján át egy rövid órát sétáljanak, a többi három hónap alatt pedig sö­vényen, árkon, bokron át ugorjanak s magokat a rajtok ülővel együtt nyaktörés veszélyének tegyék ki — egy rókafark magas czéljáért. G­lasgowban egy puskamüvest, ki a legjobb breedhloadereket készíti, ke­t vestem fel. Epen egy halászati kirándulásról tért haza s ragyogó arc­czal mu­tatá a fogott lazaczot. Az egyiket, mint mondá, négy és fél óráig leste, míg horgára került. Boldog türelem, boldogtalan passió! Visszatéret, egy város végén nagy embertömeget találtam. Hát ezek mit bámulnak? kérdem angol útitársamtól. Pedestrianism­a gyalogverseny volt készülő­ben két alsó néposztálybeli férfi közt, mint ezt társam a városból hozott nyomott programmon ínu­tatá. John 500 ölnyi távolságra 10 öl előnyt adott Tomnak, de a fogadók nagyobb része John mellett állt, ki már több izben gyalogolt 60 órát pihenés nélkül s a menésben ép olly gyors volt, mint kitartó. Sok szerencsét tüdődnek! gondolom s tovább menénk. Egy ízben a Th­emzén, másszor Southhampton mellett a tengeren láttam több sorba állított sajkákat, hat vagy nyolcz evezővel, vitorlával sat. A lapátokat urak, még pedig gazdag emberek, feszítették, hogy csak úgy iz­zadtak bele. Csolnakverseny volt ez — a­mint itt nevezik : yachting vagy regatta. Talán matrózoknak készülnek ezen urak? Kérdem kissé gúnyo­san egy mellettem álló angoltól. Ez bámulva nézett rám, de nem felelt. Manchester mellett egy híres tudóst — nagy mathematicus — látogattam meg. Uramtia! a különben komoly férfiút tágas udvarán leigézve találtam.

Next