Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. Szombat, julius 10. 10. SZ. Második évfolyam 1858. Vízivadászat a Sárréten. HAVAS SÁNDORTÓL. (Vége.) Mi a vizivadászat idényét illeti, ez, mint fönebb említem, már kora tavasszal, vagy inkább még a tél végével kezdődik. Tart azután mindad­dig, mig a vízivad nyári tollait nem kezdi h­ányni, vagyis , mint az itteni kifejezés tartja, nem „fok­osodik," tehát június közepe vagy végéig. Java vadászatnak azonban csak akkor van igazán ideje, midőn a rét­­ege tö­kéletesen fölengedt s csónakkal mindenfelé bátran járhatni. Mire a re­kettye kihányta barkáit, már minden vízivad fészkén ül. A jérczék költe­nek, a h­ímek egy falkába csapnak össze s mindaddig együtt élnek, míg a tojó egészen föl nem neveli fiait; az illyen együvé került hímeket, mel­lyek közé csak azon jércze megyen, melly tojásait el­veszté, „kajtári"ok­nak nevezik. Épen midőn a fiók-liba vagy rucza már anyányi s szárny­tollai elég erősek, kapja az öreg is vissza tollait; addig mig az úszóvad „lohos," repülni épen nem tud, s illyenkor különálló apróbb tavakból jó vízikutyával sokat ki lehet fogdostatni, ennek és a sasnak üldözései elöl a fohos vízi vad csak gyakori s hosszantartó elbukása által tud s iparkodik menekülni. Julius közepe táján aztán vegyest odahagyják a rétet s a ve­téseket szállják meg seregestöl , honnét csak ritkábban térnek a vizre

Next