Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-07-30 / 21. szám
miliy messze haladt a vadászat, de a három futót látták Read Kirksnél, Annan mellett Skóthonban, egyenes irányban mintegy harminczhat mértföldnyire a kiindulási ponttól s azt hiszik, hogy ezen őrült futásban nem kevesebbet mint hetvennyolcvan mértföldet futottak be. A szarvas agancsait, a legnagyobbakat, mellyeket valaha ezen országban láttak, a park egyik óriási fájára szegezték fel, mellyet azóta agáncs fának neveznek. A tisztelendő Hay atya igen nevezetes vadászatot beszél el, mellyben magas termetű s a szélnél gyorsabb agarak szerepeltek. Bruce Robert, a pentlandi hegyeken vadászva, gyakran űzött egy szarvastehenet, melly mindig tévútra vezette a kutyákat. Egyszer megkérdezte nemeseitől, hogy vannak-e valamellyiknek közülök ebei, mellyek képesek lennének az állatot legyőzni. Az akkori udvaron azok épen ollyanok voltak mint a jelenkoriak s egyik se merte mondani, hogy jobb kutyái vannak mint a királynak, midőn sir Saint-Clair de Roslin Vilmos habozás nélkül kiáltá, miszerint fejében fogad, hogy kedvencz kutyái Help és Hold halálra űzik a sutát, mielőtt Marchhurnbe érne. A király a Pentland Moor erdőt tette fel cserébe sir William életéért. Minden kutyát pórázra fűztek, kivéve néhányat, mellyeknek a vadat kelle felhajtaniok ; sir William pedig elhelyezkedett, hogy a falkákat nyomra bocsássa s ájtatosan imádkozott Kristushoz, a szent szűzhöz és szent Katalinhoz. Az elbocsátott kutyák, sir William által tüzelve, ki egy pompás paripán lovagolt, üldözték a sutát, melly csakhamar a vizbe menekült s elérte a folyam közepét. A vadász már csaknem kétségbeesett e kényes pillanatban, midőn Hold megállni kényszerité a sutát a folyamban s Help odaérkezve megtámadta hátulról s ura oldala mellett megölte. A király odafutott, megölelte Saint Clairt s Kirktont, Logan Houset, Earncraiget sat. neki ajándékozta. Azóta Kings Kill-nek (király dombja) hivatik azon hely, honnét Bruce Robert e nevezetes eseményt nézte, azon helynek pedig hol az áldozat elesett Knightsfield (lovag mezeje) lett a neve. Sir Saint Clair Vilmos pedig hálaúl szent Katalin közbenjárásáért „a reménységes sz. Katalin" kápolnát épitette, mellynek máig is létező sírkertjében van sir William fegyveres szobra, lábainál egy agárral. A kalauz soha se mulasztja el, tetszése szerinti bővítésekkel elmondani a két kutya történetét. Többek közt azt is elbeszéli, hogy a lovagot a félelem rögtön költővé tette, minthogy e négy verset rögtönző : Help, Hold, derék ebek. Sikerrel űzzetek . Máskép Roslin feje Még ma gördülne le. Ha e négy vers nem nagy becsületére válik a költő Roslinnak, az elbeszélő végszavai még kevésbbé szép színben tüntetik fel őt. „A kutyák nyakára tette lábát", úgymond a kalauz, „s a helyszínén megfojtá, megesküdve, hogy soha többé ki nem teszi életét illy veszélynek." Hay úr semmi emlitést se tesz e körülményről s szabad hinnünk, hogy az egész csupán azon fekvő helyzeten alapúl, mellyen a kutya a sirszobron ábrázolva van. Bár rémitő fegyverrel s olly bátorsággal bir, mellynek következtében ha meg