Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-04-20 / 11. szám
VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. Hétfő, april 20. 11. sz. Hetedik évfolyam 1863. Vadászatok Közép-Indiában. in. A tigrisvadászat rendes módja : puskavégre hajtani a vadat s a megsebzettet elefánt hátán a howdah-ban követni. Megjegyzendő, hogy a tigris nem szokott üldözőivel szembe szállani, hanem lehetőleg észrevétlen siklik tova. Amíg csak nyílik útja menekülésre, kis csapat ember elöl is szökik; kellő óvatossággal tehát a hajtó teljes biztosságban van mindaddig, míg a vad sebesítve nincs, vagy míg magát körülvéve nem tudja. De e két eset bármellyikében kétségbeesett dühössé válik, rohanva támadja meg a mit lát, s illyenkor történnek aztán balesetek. Többnyire száz és több hajtó szükséges. Ezeket harminczból álló csapatokra osztják s lőfegyverekkel, szúró eszközökkel, kereplőkkel, dobbal s zajt okozó egyéb szerekkel látják el. A hajtók lassan szárvonalas csapatokban haladnak a meghajtandó sűrűségben, s mielőtt ezen vagy egy-egy szakadékon átmennének, zajt ütnek és köveket dobálnak bele. Az első hírre vagy jeladásra, hogy tigris van a hajtásban, mindenki fára mászik, de folyvást dobol, sípol, kerepel és zajt üt, nehogy visszatérjön a vad. A vadászok gyalog, fán vagy elefánt hátán vannak. Ha ketten hárman vannak együtt, bátran gyalog maradhatnak, sokkal több esélyük nyílik azonban , ha szétválnak és fára másznak, mert így nagyobb térre látnak el. — De ha egyedül van a vadász, mint szerencsétlenségemre én valók, úgy arra legyen elkészülve, hogy egyik helyről a másikra (mint ezt a magas fákra e czélból állított kémek jelölik) fusson s az elefánt hátán maradjon. — Ki az emberi életet valamire becsüli, soha sem kísérli meg a keményen sebzett tigrisnek valamelly sűrü rejtből kihajtását, mert négy eset