Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

Szombaton, május 30. 15. sz. Hetedik évfolyam 1803. Lótenyésztésünk és az angol telivérfaj, B. Orczy Bélától. Tapasztalás bizonyítja, hogy a lótenyésztés akkor kezd hasznos lenni, midőn a tenyésztő — ki saját érdekében s nem más erszényéből dolgozik — kora önisme­retre jutott az iránt, hogy mit tenyészszen s mit tenyészthet az adott körülmények közt? S miután nem kell épen Salamon bölcsességével birni arra, hogy jó lovat ne­velhessünk, de más részt szem elöl sem szabad téveszteni, hogy minden állat közt lovat nevelni legtöbb költséggel jár; legyen szabad néhány szóval igénytelen néze­teimet a felebbi két kérdés iránt honi lótenyésztőinkkel s kiket e tárgy különben érdekel, közölni. Fő dolog e téren az, hogy nem kell hiába experimentálni, de a mennyire lehet, a biztos és járt utat kell követni s a tenyésztés sikeréről mielőbb meggyőződést sze­rezni. Az aranypróba után legillőbb a lópróba; a­ki e nélkül akar lovat nevelni, an­nak vagy nagyon gazdagnak vagy nagyon szórakozottnak kell lennie, mert ez úgy mint az, bevallja ez által, hogy előtte közönyös, váljon jó-e, tehetős-e, értékes-e, vagy nem, az a­minek előállításában fáradozott és költekezett; mellőzvén még azt, hogy közgazdászati szempontból káros, ha azok, kiknek módjukban van jó anyag után lovat nevelni s másoknak tenyészanyaggal szolgálni, e tekintetben tévúton járnak s jó helyett haszontalant vagy semmit sem adhatnak. És már e szempontból is kitűnik, mennyi érdeket képvisel a lótenyésztésben az anyag és ennek próbája. A szem bizonyítéka csalékony; erre ne bizzuk magunkat és pénzünket; egyéni meggyőződésnek megjárja, de másoknak s az egész közön­ségnek meggyőződésére nem elégséges. Ezt csak a siker, a vég­eredmény hódítja meg, vagy hogy prózailag szóljunk: az érdek és a nyereség.

Next