Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-05-30 / 15. szám

Hétfő, május 30. 15. sz. Nyolczadik évfolyam 1864. Norvégiai vadászatok. (Báró Fortune de Malet de Coupignytől a „Jour­ des Chasseurs" után). (Folytatás). Négy nappal az elősoroltak után Eidsvold-Bakkennek indultam és Mindebe ér­tem, melly három mértfölddel még odább fekszik. Itt szánt fogadtam s csakhamar átnyargaltam a kilencz mértföldet, melly Hamarstól elválasztott, még pedig a Mjosen taván keresztül, sikamlós jégen, pompás pályán, és megszálltam M. C. szeretetre­méltó angolnál, ki már nyolcz éve Norvégiában lakik. Utazásom czéljáról értesülve, nem tartózkodhatott a nevetéstől, midőn meghaltá tervemet. — Lehetetlen — úgymond nékem — még a legismertebb tájakon is, ez idő­szakban az iramszarvas tanyáit felkeresni. Némellyek különben megkísértik kor­csolyán (ski). — De én tudok korcsolyázni, kedves C. uram. Jó, mondá házigazdám, lehet hogy ön ért hozzá, de fogja-e erdőben űzhetni az iramgímt és kikerülhetni a veszélyeket ? fog-e ön 100 métre emelkedésű hegyen korcsolyázhatni a nélkül, hogy a legnagyobb bukásokat koczkáztatná ? Egy félrelé­pés, egy kő, egy gyökér, melly korcsolyájába akad, kiszámíthatlan mélységű hóten­gerbe sülyesztheti. Parasztjaink szenvedélyesen megküzdenek az iramgímmel; a sze­gény állat lépten-nyomon hóba süly­ed s ritkán kerülheti az ügyes korcsolyázó csapá­sait, a­ki sebesen repül, mint a nyíl, főkép nyilt téren, vagy ritkás fenyvesben. Higyye meg, halassza el vadászatait a tavaszra. Ingadoztam : valóban nem voltam első rendű korcsolyázó, vagy ötszáz lépést megteszek bukás nélkül, de ha hegyoldalban kell járnom, többnyire sebesebben jutok le, mint magam akarom s biztos lehetek benne, hogy fejjel lefelé, ha a lejtő kissé meredek. Nem volt tehát választásom. Megköszöntem szives gazdám jó taná­csát s visszatértem a norvég fővárosba.

Next