Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-05-30 / 15.szám
liget — a részvényesek helyére lementek, hol Ő Felsége látható jó kedvvel társalgott többekkel a versenyek egész folyama alatt. Egyrészben azonban ez általános örömbe is vegyült egy kis üröm , — már a pesti versenyek mezőnyei is kevés számmal voltak — mit nagyrészt a későn nyitó tavasz, másrészt az idén egy egész hónappal előbb tartott versenyekre ilyformán nem egészen idomíthatott lovak visszahúzása, de másrészről a versenyek előtti napon tartott próbafutásokon történt néhány kisebb baj is okozott. —e hiány még érezhetőbb lett Bécsben, 90 nevezés után csak 19 ló ! A meg nem jelentek közül gr. Esterházy Miklós Strizzelje, és gr. Henckel H. Highlander és Bessy Giles-je után általános volt a sajnálkozás. Az elsőt legszebb reményekre, kilátással — a verseny előtt két nappal patkolás alkalmával a kovácsnak megbocsáthatlan ügyetlensége megnyilaltatá. Highlandert valami csodálatos gyengélkedés fogta el, ugy hogy idomárja tanácsosának tartá a majdnem bizonyos vereségre nem ereszteni. . . Egyébiránt azt mondják, hogy vágtatása nem is hasonlít a nagy nyerőkéhez, s ha Stettinben győzött is egyszer — de meg is vezetett, s pedig csak középszerű ló által (l. alább a külföldi gyepet). Bessy Gilest, amint pesti győzelméről haza térne, az indóháztól istállójáig terjedő úton az a szerencsétlenség érte, hogy bal hátulsó csuklója kificamodott, ugy hogy az Ivadékverseny vagy a nagy Derbyben való futásra nem is gondolhatott; így járt Challenge — mint már említettük — pesti győzelme utolsó perczében és Belmont is, mely még a pesti megnyitó versenynap előtti próbafutáson letört. A Pontban 4 órakor hangzott a harang, s hívására 6 ló jelent meg a „megnyitó" versenyre; látszott rajtuk, hogy a 14 aláírás legjavai lehetnek. Legszebb állapotban voltak a Henckelféle kanczák: Miraflora és Hurricane. Lichtenstein J. hg Manfredje egy szép, sokat igérő fiatal mén, mely mindenkit meglepett, legkellemesebben mindenesetre tulajdonosát, miután oly lovak társaságában győzött, kiknek maguknak is nagy jövőjük van ; ha majd kissé belekeményedik a munkába — még jobb társaságban is futhat. Gróf Hunyady fekete heréitje Swift — dagadt inai daczára jól futott, s Miraflora fölötti győzelmét nem lehet csekéllyen — s ez vigasztalhatja hogy csak második lett. Miraflora veszteségén nem kevéssé csodálkozunk, miután mind az ő, mind istálló társa kinézése semmi kívánni valót nem hagyott és Maddennel hátán — többet vártunk; igaz hogy Madden is nagy próbára teszi gazdája türelmét, ha minapi szettini lovaglására gondolunk, nem is említve múlt őszi „késő már!"-jait. Rollo napról napra javul, s a szemellenzők, melyeket visel, igen jó szolgálatot tesznek neki; Tullia igen csinos kancza, s ha már 2 évvel idősb volna , sik versenyben több esélyre számíthatna, Hurricane nem igen illett a társaságba min annál inkább csodálkozunk, mert megszoktuk, hogy Henckel lovai mindenütt jól helyezve jelennek meg. A császárdijta — mely már régóta élénk érdekeltség tárgya volt — Rama és Mameluke voltak a kedvenczek, Ramára több volt a fogadó; maga a lissai társulat is minden erejét e lóra öszpontositá, és helyesen, mert a mily jó kinézésben volt, ép oly szépen és bátran futott, midőn az utolsó száz öt közt Mameluke minden erejét megfeszité a győzelem elragadásáért — öröm volt nézni, mily szépen engedelmes-