Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-04-20 / 11.szám
VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfőn, april 20. 11. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. A hollák s a fajdvadászat.*) Vadász-rajz Gömörmegye felsőbb részéből. Gömör vármegye földfelületének és éghajlatjának változatossága s természeti kincseinek sokfélesége miatt, Kismagyarországnak nevezhető. Hegyek, lapályok, szirtes magasságok, mocsaras rónaságok, terméketlen zabvidékek, búzatermő gazdag térségek, lomberdők, fenyvesek, bort termő meleg völgyek, zord s hideg tájak, e megyében mind feltalálhatók. Növényzete szintoly különféleségeket mutat mint területes éghajlatra. Szőllő, kukoricza, buza, nemes gyümölcsök, gesztenye, tölgy, akácz sat. a melegebb tájakon ; s zab, pohánka, len s a fényük sok faja a hidegebb vidékeken teremnek. Állatvilága hasonló változatos, mert ha tekintjük azt, hogy a nemes szarvas is, habár csak a baloghi vadaskertben, — s a ritkább vizi madarak is, —• habár csak vándorlásuk idejében, de mégis láthatók : ugy merjük állítani, hogy e hazának nem sok oly erdei, mezei, mocsári s vizi vadja van, mely e megyében elő nem fordulna. A megyének legnagyobb része hegyes és völgyes. Éjszaki s éjszaknyugati részében a hegyek felmagasodnak 3—4000 lábra, a királyhegy lánczolatában 6000 lábnál is magasabbra, s e 3—6000 magas hegyek teszik az úgynevezett hollákat. Holla — kopasz — néven nevezi ugyanis tótajku lakosunk mindazon magasabb hegyeket, melyek oldalaikon vagy tetőjökön tágas kaszálókkal, legelőkkel, vagy legalább hanga fa (ciica vulgaris) s áfonya (vaccinium L.) bokrokkal borított, erdőtlen terekkel birnak. A Szepességen ily terek polana név alatt ismeretesek. Szerk. 11 *) Figyelmeztetjük. ez olvasóinkat e jeles czikkre.