Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871
1871-08-02 / 28. szám
ölt , nyakát kinyújtja, emelt fővel s kimagasodott mellel — mint ezt a kakasféléknél láthatjuk , s nemes tűzzel lépeget a gyűlölt vetélytárs elleni harczra, mi annak vagy megfutásával vagy halálával végződik. Ezért nem találhatni soha, ha még annyi fürj van is a környéken, több párt egy dűlőben, kivéve ha a kakas még egy másik jérczét is tart magának. Mert hát ő kelme Don Juan-féle természettel bír, s ha a nőcske megfogamzott, elhagyja őt, hogy mással élje világát. A megtermékenyített jércze aztán egy kis gödröt kapar magának s 6 — 12 tojást rak bele, mellyek világosbarna színűek és sötét foltokkal tarkázvák. 18 — 20 nap alatt a csibék kibújnak a tojásból s azonnal elhagyják a fészket is. Anyjuk hangyatojással és apró rovarokkal táplálja őket gondosan. A költési idő augusztussal végződik, s ha még e hónap végével vagy septemberben talán tojásra vagy fel nem nőtt csibékre akadunk, ez a legritkább esetek közé tartozik, s az illy késői szaporulat többnyire elvész, részint az illő tápszer hiánya, részint a szülők elköltözése miatt. . De hová irányul e vándorlás ? Hol tölti a fürj a telet ? Hát lesz ő azt túl a tengeren, Afrikában tölti ; mi ugyan majdnem hihetlennek tetszik, ha e kis gömbölyű, pampuska jószágot szemléljük, melly , hogy ismerjük, nem nagy kedvelője a folyók vagy tavaknak, s rövid, kerek szárnyainak gyengeségéről tudomással látszik birni, mert akár a vadász, akár az arató közeledtére is csak nagy nehezen tudja magát a felrepülésre elszánni, s egy fürge eb a felrebbenés közt képes elkapni. És mégis, ha rájön a költözési inger, nem retten vissza a hosszú úttól, a viharos tengeren átkeléstől. E merényletet — bár az európai partoktól aránylag nem igen messze vannak az afrikaiak se — nem igen lehet kicsinylenünk, s el is vesz bele igen sok fürj, részint a nyílt tengeren, részint az utazóhajókon, hová pihenés végett szállnak, s hol a matrózok kezeibe esnek. Öreg könyvek és öreg matrózok beszélik, hogy „a fürjeknek a tengeren átköltözésük közt egy vezérük van , mellyet fürj királynak neveznek, és mellynek tollazata veres szürkés, fehér pettyegetéssel, azonkívül hosszabb csődjei és hosszabb nyaka van, mint a többinek. A fürjek repülése a tengeren át meglehetős lassan történik, hogy a hosszú út közben el ne fáradjanak ; három kavicsot is vinnének magukkal, hogy időközönként egyet ledobván, tudhassák, vájjon víz vagy szárazföld felett lebegnek-e. Ha a szél hátráltatja őket repüléseikben, úgy hegyüket homokkal tömik meg, hogy nehezebbek legyenek ; erről azonban nem lehet bizonyosat mondani." Öreg vadászok e hitét megingatni nem akarván, csak annyit akarunk mondani, hogy a fürjek veszedelmét nem annyira a tengeri út fáradalmai, mint az emberek kapzsisága okozza ; s valamint Olaszország az énekes madarak temetője, úgy Spanyolország, s kivált déli része, a fürjek mészárszéke, miről szemtanuk a következőt beszélik : „Pár száz lépésnyire a tengerparttól sok katalóniai parasztra bukkantunk, kik részint a földön heverésztek, részint távcsöveken át ki a tenger messzeségébe kémleledtek. A csoportban férfiak, nők, gyermekek vegyes számmal voltak, s részint hosszú nyelű könnyű hálókkal, részint seprűkkel és botokkal valának fegyverkezve, mellyekkel játszva és danolva egymást kergették. Egyszerre a távcsövesek jelt adtak, s az egész csapat a partok felé szaladt, mellyel mintegy 500 lépés hosszúságban foglaltak el, ép ugy, mint midőn nálunk vadászatkor a hajtókat felállítják. Valamennyi szem a tengerre meredt, melly fölött távolban szabad szemmel is ki lehetett venni azon sötét szegélyt, melly szemlátomást közeledett. Midőn a csoport vándormadár vagy 1000 lépésnyire közeledett, embereink mind lehasaltak a földre, vagy egyes bokrok mögé húzódtak, hogy a fürjeket vissza ne riaszszák, mellyek sok ezer számmal lehettek Mintegy 300 lépésnyi távolságra már tisztán felismerni lehetett bágyadtságukat ; repülésük mindinkább ereszkedett le a part felé, s alig érkeztek ennyire, midőn halálra fáradtan hullottak le a homokra. Csak erre vártak „Ernani" híres földjei, hogy talpra és seprűre kelve, a szegény fáradt madarakat agyonverjék és hálóba kerítsék. Természetes, hogy rövid idő alatt roppant mennyiségű zsákmányt tettek, mi azonban nem végződhetett a szokásos lárma és czivódás nélkül. A fürjek egy része pár száz lépéssel ugyan még távolabb repülhetett, de megmenekülni csak kevesen tudtak egészen, a fiúk hosszú hálójukkal lebontották a menekülni törekvőket." Undorral fordulunk el e mészárló vidéktől, de fájdalom, más parti vidékeken is hasonló jeleneteket látunk. A nápolyi volt királyság nyugati partjain, 4 — 5 mértföldnyi vonalon , egy-egy nap százezer darab fürjet is összezsákmányolnak egy nap alatt, a Rómába néha napján, a költözési idő alatt, 7000 darabot is vittek be a vámhivatalnál. A Krimmből ládaszámra küldik Moszkvába és Pétervárra ; hazánkban majd mindenfelé szép számmal tartózkodnak, legkedvenczebb helyeik a Balaton és Szeged környéke, hol még késő okteberig is elmaradnak, mint ezt Okruczky úr szegedi leveleiben olvastuk. Érkezésüket azonban csak ritkán lehet megfigyelni, mert rendesen éjjel történik. Kajári. Laptulajdonosok a szerkesztők. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Az „albinok" a madarak közt. A vadászemberekbről, mint köremszerű természetbarátról fölteszszük, a ritkább jelenségek iránti érdekeltséget — igen gyakran találkozik kirándulásai között, a szárnyasok országának egy a közös osztály rendes tollazatától eltérő színű jelmezzel biró példányaival, mellyek elegendő indokot szolgáltatnak a létük körüli észleletek rövid ismertetésére, már csak az okból is, mert a vadászélet észleletei e téren nem mindig és nem mindenben egyeznek a tudományok szobahősei állításaival, néhány idevágó nézetünket bátorkodunk tehát a nyájas olvasó becses figyelmébe ajánlani , s bekezdésül kiemeljük, hogy a szinbeni ezen eltéréseket egyedül beteges állapotnak tekinthetjük, s habár dönthetlenül meg sem is állapíthatjuk a tollazatláz (Leukopathie) valódi tökéletlen vagy részletes neme által jött-e a tollazat színezeteinek változása létre, mindamellett a legtöbb esetben bizton megkülönböztethetjük a valódi madár-albinost a másiktól, beteges kinézése és a csőr-tapasz (pigment) hiánya által, melly különböztetések még a kitömött példányoknál is tisztán kivehetők. A tökéletlen, a valódiakhoz, a részleteseknél közelebb álló albinosok leginkább az által tűnnek ki, hogy tollazatuk a szabványrajzokat igen halavány és sárgás vagy szürke színezetben adja elő, mindamellett a fehér válfajok közül a sötét foltokkal felruházottak ama példányai is ide sorolhatók , melyeknél a tapasz (pigment) a csőr és lábfedésen igen, de a szemekben nem hiányzik. A tökéletlen vagyis ki nem fejlett albinismus minden megfigyelt eseteinél, tudniillik annak közös ismertető jele, a tapasznak a csőr és lábakont hiánya egészben vagy csak részletesen ; egészben, ha a madár különben nagyon világos szinűi, részletesen, ha a tollazat szabványrajzát halvány színezetben mutatja ; ez esetben a csőr és lábfedés fakószínü s mintegy átlátszó. A részletes albinásokhoz tartoznak végre a csőr, szemek és lábak tapaszával, vagy jobban mondva : szemhártyaszerű fedésével, burkolatával ellátott, és a tollazat színezetében több vagy kevesebb fehér foltot viselő madarak, ezek némellyike a közeli vedléskor a fehér részeket elveszti, némellyike azonban élethossziglan elviseli. A tollazat színeinek elváltozását illetőleg, a tollazat-láz (Leukopathie) általánosságban annyi áll, hogy a rikító és élénk színek legkevésbé támadtatnak meg rohamai által, névleg a sárga szín szenved legritkábban változást. Különös megkülönböztetésül még felmerülhetne itt azon kérdés is, hogy a tollazatlázban szenvedő madarak, ki vannak e téve az élősdiek (Mallophagae) megtelepedéseinek, s ha igen, vájjon oly mérvben-e, mint az egészséges madarak ? Az élősdiek ismerete még nagyon homályos lévén, nagy hálát érdemelne az ezen iránybani behatóbb búvárkodás, és ennek köztudomásra hozatala , azonban az ügy mostani állapotában is a kérdés első részére igennel felelhetünk, mert részemről egy búrosrigó albinoson docophorust találtam ; ez különben magában véve még nem dönthetlen bizonyíték, mert a halva talált példányra társairól is reá származhatott kimúlta után a rovar, mellynek faját, alnemét, — Denny „ Anoplurok"-reli munkája nem állván rendelkezésemre,— közelebbről nem határozhattam meg. A legnagyobb bámulattal lep meg az albinismus jelenségének — melly okvetlenül kóros állapotnak jelzendő — azon feltűnő sajátsága, hogy az általa megtámadott madarakon a szó szoros értelmében vett betegeskedés legcsekélyebb látszatja sem mutatkozik. Sok évvel ezelőtt, mint nagy madárkedvelő, egy pár verébre tettem szert az albinosok neméből, s láttam, hogy egészséges fiacskáik részben egészen verébszínűek voltak, részben pedig szüleik abnormitásától is eltértek, mindamellett beteges állapotot testi szervezetükben észre nem vehettem. Fehér fecskét is figyeltem többször, de csak egyszer sikerült ezt fészket építeni látnom, sajnálatomra azonban durva kezek e ritka házitűzhelyt elrontották, okszerűen következtetem mindamellett, hogy a fészket csakis leendő családja számára építette, s hogy fajabeli rendes színezetű fecskével kellett párosodnia. A tudomány mostanig, tudtommal, nem határozta meg elvitázhatlanul : következtetni kelljen-e az eltérő színezetről a madár kóros állapotára ? s feljogosít a további kérdésre : nincs-e a természet nagy műcsarnokában a kóros állapoton kívül más, szokatlan színválfajt előidéző ok és okozat? — Legyen vagy nem, annyi bizonyos, hogy az albinosok, ha nem is mindannyian, de legnagyobb részt már a tojásból kelnek ki tarkázott, eltérő tolljelmezeikben, s igy ha van csakugyan, már a tojásburkában kellett lappangnia a kóros állapotnak, melly a szinezet hiányosságát vagy eltérését létre hozta ; mi lehetett tehát ennek oka ? — Ha a galambok és tyúkok válfajaira nézünk, s látjuk ezeknek látszólagos oknélküli támadását és újbóli eltűntét, elkerülhetetlenül azon nézet elfogadására késztetünk, miszerint kell léteznie egy még ismeretlen a madarak színjátékát előidéző, s részben a madarak táplálkozásában keresendő, illyféle titkos tényezőnek. Idevágó tapasztalatok közlése vajmi nagy érdekeltséget kelthetne, s igen jól cselekednék az ilyekkel biró vadásztárs, ha e nembeli észleleteit, habár rövid szavakban is megismertetné Palánkán, 1871. junius 28-án. Geisinger József, magyar kir. erdész-gondnok. Felelős szerk. : Keve József. » Szerkesztő-társ : Sárkhy Ján. Fer. Kérdés, melyet szabadjon egyszer a szerkesztőségnek is tenni. Vadász-naptár. Több oldalról felszóllittattunk már, s a napokban ujabban is azon megtisztelő felhívás sőt kész ajánlat is ért legöregebb vadászaink egyikétől : adnánk ki egy Vadász-naptárt, s miután magunk is gondolkoztunk erről, a felhívásoknak engedni is fogunk. A kérdés csak az : kinek számára szerkesszünk egy illy naptárt. A magasb vadász-litratura olvasói számára-e ? vagy azon laikus vadász közönség mulattatva oktatására, melly ujabb időben a szabad fegyvertartás és lazán tartott vadásztörvények folytán olly roppant mérvben szaporodott, de az okszerű vadászat özelméről, a vadaknak engedendő tenyészet és óvási időről kevés fogalommal birván — akaratlanul is kárt csinál. Azt hinnénk, hogy az ügy érdekében nagyobb hasznot tennénk illy naptár közrebocsátásával. Tisztelettel felkérnénk egyébiránt a vadászat jövőjét szívükön viselő ügy barátainkat, ez érdembeni rövid válaszra. Tájékozásul még csak annyit, hogy e naptár tiszta jövedelmét a Vadászlapban közlendő nagyobbszerű vadászati és tájrajzok honorálására ajánlanák föl. Kéjutazás Spitzbergába. Ennyire jutottunk már ! Az Alpesek, a Niagara vízesése, Italia vagy Egyptom régiségei s több efféle dolgok mind unalmasak lettek már. Tehát valami ujjat. Svéd lapokban fölszólittatnak az utazni szeretők, csatlakozzanak egy társasághoz, melly Spitzbergába rándul át. Az elindulás Tromsöe-ből augusztus elején történnék s 14 napig tartana ; a költség pedig, az utazást és élelmezést együtt véve, csak 50 tallér lenne. — Egy másik társaság Christiansundból akar illyt és utazásra indulni Spitzbergre, mi hosszabb ideig tartana s különösen fóka és czethal vadászatot igéimulatságul. (Bizony a mostani canicula időben felséges kis his parthie lehetne. Kissé messze van az igaz, ha nem vadászott már azon a környéken, ha nem is olly messzire, magyar Sportsmann is, (br. Simonyi Lajos, tengeri kutyákra, mint a Vadász-és Vers-lap régibb olvasói emlékezhetnek. (L. 1857. évi folyamban.) 185