Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-04-08 / 14. szám

ÁPRIL 8. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Tanúság pedig a fentebbiekből az, hogy hi­bás azon nézet, hogy a tavaszi­­ szalonkahuzás nyolcz nappal József nap előtt s után tart; s hogy a szalonka a szokott időben megjelen; mert az az időjárástól, s ugy látszik nem csak az itteni, de a déli tartományok időjárásától is függ, a minthogy a húzás e tavaszon Vajszkán csak mart 26-án kezdődött, s 31-én teljes szám­ban mutatkozott; de egyszerre kizöldülvén a füzesek, ha hűvös idő nem álland be, a húzás is egyszerre megszünend. 7. Balogvölgy, 1874. ápril 1. A szalonkák még eddig soha nem észlelt későn kezdtek mutatkozni, s rendkívül gyér számmal , az elsőt mártius 29-én láttam esti húzáson. S ezt is a száraz völgyön, hol végeztek pár napot tölték. Két ízben vizslával vadásztunk, de igen keveset talál­tunk, aggatékra c­sak kettő került, öt esti húzáson csak két lövés történt, de eredmény nélkül, s össze­sen csak öt darab húzott, ha ezt húzásnak lehet nevezni, mert hangot csak egy adott, az is csak czippentett, s csak egyszer, soha sem tapasztaltam, hogy tavaszi húzáson a szalonka hangot ne adjon. Időnk rendkívül szeles, a talaj száraz, az idény ma­holnap végét éri — fájdalom — alig van kilátás jobb eredményre, hacsak védszentü­nk, Szent-Hubert cso­dát nem mivel. Az idény végével bővebben, ha ugyan lesz miről írni. A sárszalonkázás s kacsázás ered­ményét megk­andom. Balogvölgyi: Csallóközből irják. Az idei szalonkahúzás hason­lít az 1856-ik évihez, a­mikor szinte csak nagypén­teken jelentkeztek tömegesen; Oculi,Laetare,Judica kevesett hozott a konyhára; Cseklészen az idén nagy­csütörtökön jelentek meg,­­ mintha összebe­széltek volna, hogy csak igen rövid pihenést tartva, a húsvéti ünnepeket a hegyeken, szerelmi tanyájukon töltendik. — Nagypénteken reggel táviratoztunk gróf Esterházy Antal uram, és fia Mihálynak Po­zsonyba, a hosszúcsőrüek megjelenését tudatva, kik is azonnal Cseklészre rándulva, délután 2 órától 6-ig 10 darabot lőttek; az esti lesen kettő lövetett; öröm volt nézni a Lancasterből tett gyönyörű lövé­seket. — És így az esteli kedélyes megelégedéshez csak K­i­p­k­e alezrdes ur, grófom elmaradhatlan házi és vadászbarátja hiányzott, kit e hó 30-án ki­sértek örök nyugalmára; 65 éves kora mellett fá­radhatatlan és mindig az utolsókig kitartó Vadász volt, napi élményeit a legkisebb részletekig elmesélte ejtve, és már mint szokás, ha hibázott, mindig talált valamit mentségére, vagy egy ág volt akadálya, vagy a sertevad zavarta, vagy a kutyája ásítozott, vagy balra nézett mikor a szalonka jobb felől húzott, és ki tudná ezerféle mentségét elsorolni, a boldogult hiány­át a társaság sok ideig érezni fogja. Nagypéntek rám nézve szerencsétlen nap volt, szépen hibáztam, és már előre képzeltem a hering fej feltalálását, azonban nagy­szombaton a fővadász, Lutter úrral még egyszer m­egkisérlettem a hering­elodázását. Délután 3 órakor tehát kimentünk és két óra múlva már két hosszúcsőrű lógott a tarisz­nyámon, jeléül hering helyett a a húsvéti bárány­nak. Cs. J.­ley stb. 11 órakor ültek be az evezőcsapatok (8 — 8 ifjú, 9-dik a kormányos) a hajókba, s pár perc­­c­el később, amint egyenlő vonalban haladtak el a bírák előtt, fel­adatott az indulásra. Cambridge a sorshúzás utján neki jutott midlessexi oldalon eve­zett, s néhány gyors evezőcsapással vezetővé vált 40-es strockkal, míg Oxford 36-ossal haladt. Egy mód­ után Oxfordot hosszú evezése közelebb hozá Cambridgehez, melynek evezőcsapásai ezalatt szin­tén 36-ig szálltak alá, s mindinkább megközelíté a 3/­ hosszal előljáró vetélytárst, végkép azonban nem bírt beérni, sőt evezőcsapásai 34-re szálltak alá, míg Cambridge ezután mindvégig rendes 36-os sírokban haladt, s jó három csolnakhoszszal előzte meg versenytársát a czélnál, roppant d­eci­s taraczk­durrogás közt. Cambridge világoskék színe tehát most negyedszer győzött egymásután. Idő 22 perc­ és 3­5 mdp. Tavai csak 19 p. 36 mdp. volt; 1872-ben 21 p. 14 mdp. Fogadás 3 : 1 Cambridgere ke­vés volt, mert Cambridge győzelmét biztosnak tar­tották ; látszott az előgyakorlatokon és az utolsó napi próbaevezéseken. Cambridge mint egy szív egy kéz dolgozott, oly erővel és pontossággal mint a gőzgép, míg­ ellenfelénél sok kívánni való volt. — Este nagyszerű ebéd volt a Criterion restaurantban Piccad­illyben, melyet kedélyes társalgás fűszerezett. fJAJ ti»®!?« Az Oxford és Cambridge-i csalnakverseny mart. 29-én a szokásos szombati napon megtörtént, s ugyancsak a Themse szokott helyén, a Putney-től Mortlakeig terjedő ang. midén. — Az idő nap­fényes, de hideg s igen szeles volt, s nagy hullámo­kat vert a Themsén, mi a cambridgeiek mélyebben merülő csolnakának kellemetlen volt, sőt egy kissé féltették hogy elmerül, mint 1­859-ben. Nézőség mint mindig, tömérdek, s a folyam telve hajókkal. Jelen voltak a walesi hg, a mecklenburgi nhg, Lord Dud­ V E G Y E d e A kisbéri angol telivér csikók árverésére — mint magánúton hallottuk — a kormány külföldi vevőket is szándékoznék beereszteni. E végből a múlt héten az orsz­­lótenyésztési bizottság tagjait vélemény­adásra szólita fel írásban ápr. 20-ig. Megerősíti e hírt a »Földmiv. Érdekeink« legutóbbi száma, mely szerint e véleményadásra az orsz. központi lóte­nyésztési bizottmány elnöke, b. Wenckheim Béla, továbbá gr. Szapáry Ilván, Korizmics László, gr. Zichy Nándor, Hideghéty Antal, b. Ambrózy Lajos, Jankovich József, b. Bánffy Albert, Bárczay András, Vojnics Jakab és Appel Gusztáv bizottsági tag ura­kat kérte fel. * A bécsi nevezések szokásosan igen gazdagon ütöttek ki. Legerősebben mégis a handicapok, e sokat kárhoztatott s sokat pártfogolt futamok , melyek átlag 30 nevezést hoztak. * W * Jönnek a handicapperek nehéz napjai. A sopro­nyi polgárdíj teherszabására nézve (1. lapunk 11. számában) azt mondja Rohan Lajos hg a Sport­blatt utóbbi számában: »Hogy Iván, kit Franc Magon egyenlő teher alatt megvert, a legköze­lebbi handicapben még­is nehezebben lett ter­helve , hogy Aspirantnak a vele egyenlő korú Bar-le-Duc mellett 20 fonttal többet kelle vinnie — nem egyedül álló tények a mult évből, me­lyekre hallgattam , mert azt hittem , hogy eléggé feltűnő a dolog maga is, miszerint handicapjaink végre valahára komoly részrehajlatlansággal ke­zeltessenek, mi­lélkül megszűnik általános érde­kük, s csak mulatság lesz belőlök néhány sport­men számára. A sopronyi ez évi első teherszabásból azonban látom hogy minden szépen a réginél maradt. A mi Princessin Caroline-ü­nk, ki csak nagy biztatással nyerhetett taval a legrosszabb lovak ellen egy eladóversenyt, s minden, csak félig jól megrakott versenyben helyett se kapott: most az 1 évi különbségért Jack in the Greentől 1 fon­tot, Lanschütztől 2 évért 2 fontot kap, tehát ko­rát nem tekintve jobbnak tartatik mint e két mén, kik kortársaik közt mindig a legjobbak közé szá­míttattak. Y. Buccaneer, ki pedig ha 10 fonttal többet visz is megverheti, ennek daczára könyebb terhet visz , valamint a többi vetélytárs is. Pia, mint egy nagy istálló vezénylője, nem csatlakoz­tam azokhoz, kik a handicapeket elvből kárhoz­tatják , de az ily események után csakugyan nem sok jót várhatok a handicapektől.« — No­s jövő vasárnap Sopronyban meglátjuk — ha Prin­cess Caroline indul, várjon nem lepi-e meg a han­dicapperek benne vetett bizalmát igazolva — egy győzelemmel kétkedő gazdáját ? A bécsi I. oszt. császárdijra a nevezések ápril 15-én záródnak, mire figyelmeztetjük versenyló­tulajdonosainkat. •ÍF " *­t Stuller Ferencz, a közbecsülésű­ öreg úr, 1848 — 49-ben pénzü­gyministeri titkár utóbb a nemzeti Casino pénztárnoka, ápr. 6-kán 68 éves korában. f Világosvári Bohus János f. hó 5-én Pesten 25 éves korában.­­K Az Union-Club hivatalosan tudatta a napokban a pesti Lovar-Egylettel, hogy a kérdésbe tett állam­dijjakat az Union saját vagyonából fedezi, s egy­úttal elismerő köszönetet szavazván a pesti és bécsi Lovaregyleteknek, tudatja, hogy a­­poroszországi versenyeken részt vehetnek a magyar és osztrák versenylótulajdonosok is. * * Gr. Renard lovait ilyest­ig 50,000 tallérért vette meg, azon kikötéssel, hogy Amáliát és Union-t az idei versenyek után visszaadja. Waisen­knabe-nál, Swet Katie utolsó fiánál, gr. Renardné kikötötte, hogy mint a megboldogult gróf főkedven­cze, még az ő színeiben fusson az idén; a többi már mind a lig Hohenlohe-Oehringen veres-fehér színeit viselendi.­­ * Brémában az idén nagy állatkiállítás, s egyúttal versenyek is lesznek. A lókiállításra sok díj van kitűzve, s a versenyekre is néhány magas díj. A kiállítási és börzedíj mindegyike 10,000 márk, a brémai hölgyek is 2000 márkát adtak e díjra. * Gr. Goetzennel a múlt csütörtökön a berlini Tattersall lovaglópályáján a paripa hátravágta magát, mely alkalommal az öreg merész lovas annyira megütötte fejét, hogy eszméletlenül vit­ték ki a lovardából. Remélik azonban, hogy nem lesz komolyabb következménye. * " * A liverpooli nagy akadályversenyre vonatkozó­lag beszélik még utólag, hogy a Baltazzi testvé­rek és Captain Matchell közt egyenetlenség tá­madt közvetlen a versenyek előtt s hogy ennek következtében a szövetség köztük megszűnt. A kapitány csak későn vette volna észre, hogy nem Disturbance, Furley vagy Defence vannak hivatva a versenyt megnyerni , hanem Reugny, mi a szövetség fogadásaiban zavart okozott. Maga Mr. Richardson, a hires lovas is kijelenté, hogy többé nem lovagol a kapitánynak. * Reugny egy sokat igérő, SZÍVÓS S akadályver­senylónak jól termett franczia ló. Fould Ede­ur nevelte Tarbes mellett, ap. Minos a Reine Blanche I a hires Barontól, melynek ivadékai tavai a leg­­­szebb győzelmeket aratták. Reugny az 187­0-diki háború alkalmából küldetett át mint 2 éves An­gliába s mérsékelt áron adatott el lord Ailesbu­rynak, kinél szépen futott, s kitől Captain Mat­ch­ellhez kerülve, steeplechasernek idomíttatott. Mr. Richardson az egész futás alatt, az utolsó akadályig a 2-dik sorban maradt vele, s csak mi­dőn látta, hogy legerősb ellenfelei, köztük a pálya háromnegyedéig Furley is, egymásután maradnak el, vágtatott el Chimney Sweep és Merlin mellett az első helyre, melyet könnyen meg is tartott aztán. A franczia lovak tartóssága ez által újabb bizonyítékot nyert. * * * Brigantine a liverpooli versenyek utolsó­ napján még egyszer indult, de megint nem kapott he­lyet. Tekintve azt, hogy nálunk elsőrangú aka­dályversenyló volt taval, következtethetjük, hogy versenylovainkat nem igen magasra becsülhetjük. * * Lord Rossmore, testőrségi tiszt, a windsori tiszti akadályversenyben elbukott, s két heti kinos szen­vedés után kimúlt. A királyné nagyon szivére vette az eseményt s napról napra személyesen megláto­gatta a beteget. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. 99

Next