Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-09-11 / 37. szám
SZIEPTEMBRE 11. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. hagyása miatt eladó — Halápon Bogyay Istvánnál. Ára 800 frt. Tisztázzuk a jogi fogalmakat a vadászat körül. Habár a rendkívüli esetek közé tartozik is ezen lapok hasábjain jogi fejtegetésekkel találkozni, — miután mégis a vadászatot nem csupán annak tényleges gyakorlása, hanem azon szabályok is képezik, melyek szerint annak véghez vitetni kell, nem vélünk felesleges dolgot cselekedni, midőn éppen itt, hol a vadászat kiváló érdekkel tárgyaltatik, pozitív adatokkal járulunk azon térfogalmak eloszlatásához, melyek a vadászati jog gyakorlásának formáira nézve talán országszerte felmerültek. 1872-ki vadásztörvényünk egyáltalában sok kételyt s nem egy ellenmondást foglal magában." Fő oka ennek azon zűrzavaros tárgyalás, melyen az annak idején a képviselőházban keresztül ment, a mi egyöntetű s következetes törvény megszülemlését lehetetlenné tette ; — s ehhez járult még azon könnyűség, hogy ne mondjuk közönyösség, melylyel a képviselőházból sok gyarlósággal kikerült törvény a par excellence vadászat kedvelő főrendű uraknál is találkozott. Ezen kételyek s ellenmondások felsorolása túlhaladná azon keretet, melyben ezen lapok szűkebb terénél fogva — mozogni lehet, azért csak röviden szólandunk egyelőre a vadászatra felügyelő személyzetről — s annak törvényes kellékeiről, mire nézve pedig minden vadászati jogbirtokosnak okvetetlen tisztában kell lenni, ha vadászati jogát megőrizni s a felmerülő viszszaéléseket esetleg bíróságok útján is nyomatékosan orvosolni akarja. Oly helyzetben vagyunk, hogy a kezeinken átment concret kérdéseknek mind a bírói mind a közigazgatási legfőbb hatóságok által történt elintézése folytán teljesen megbízható felvilágosítással szolgálhatunk. Tudva van, hogy egyes vadászati felügyelőnek vallomása, kihágási esetekben teljes bizonyító erejűnek csak akkor tekintetik, ha a felügyelő a törvény 36. §-ban megszabott kellékekkel bír, s ha az illetékes hatóságnál bejelentetvén, e felől hivatalos bizonyítványnyal el van látva. Váljon mely hatóságot kell tehát az illetékes hatóság alatt érteni: a kir. járásbiróságokat-e, avagy a központi hatóságokat? ez iránt a törvény életbelépte után mindjárt kételyek merültek, — valamint az iránt is: váljon meg kell-e a vadászatra felügyelő személyzetet olyképen, mint ez a mezei rendőri csőszöknél történik, — előlegesen hitetteni kötelességei általános teljesítésére ? A felvetett kérdések majd minden törvényhatóság kebelében, sőt ugyanazon törvényhatóság más-más járásaiban is eltérőleg magyaráztattak. Itt a járásbíróságok, ott a közigazgatási hatóságok vették jegyzékbe a vadászőröket, s látták el a 36. §-ban előírt bizonyítványnyal, s egyik helyen előlegesen meghiteztették őket külön aetrogált hitformára, másutt nem tartották ezt szükségesnek. A minisztérium maga — hozzá felterjesz- tett kérelemre — sem akart eleinte ez ügyben érdemlegesen intézkedni, a törvényhatóságokra bizta a törvény alkalmazását s magyarázását, s így megvalósulni indult már ezen régi és igaz, de egy ország törvényes életében meg nem engedhető közmondás: »ahány ház, annyi szokás. « Míg végre labyrinthusbóli állandó kibontakozás czéljából a különbözőleg magyarázott, de a vadászati jog megőrzésére lényeges befolyást gyakorló eme kérdések az ország legfőbb bírói és kormányhatóságaihoz vitetvén, azokat egyfelől a kir. legfőbb ítélőszék, másfelől a kir. belügyministérium az igazságügyministériummal egyetértően akként intézték el, hogy : a) a vadászatra felügyelő személyek nem a járásbíróságoknál, hanem a közigazgatási hatóságoknál (megyékben szolgabirák) jelentendők be, s ezek által látandók el bizonyítványnyal, b) a vadászati őrök előleges és általános megbiteztetésének (mi pedig sok helyütt széltében, de egészen törvényellenesen gyakoroltatik) helye nincs. A kir. legfőbb ítélőszék e részbeni határozata 1873-ki november 18-án 5484/B. sz. a. hozatott, — a belügyministerium intézvénye pedig kelt f. é. julius 1-én 24116. sz. a., — mely utóbbit, — miután az a felmerült kérdések mindkettejét tüzetesen tárgyalja és megoldja, a t. szerkesztőség kezébe — netaláni érdeklődőknek használatára, — ezennel le is tesszük.*) Tata, 1874-ik September 1. F D. Komárommegye 1874. évi julius hó 27-kén tartott bizottsági közgyűlésnek jegyzőkönyvi kivonata. — 252. A nmlsgy m. k. belügyminisztériumnak folyó hó 1-ről 24116. sz. a. kelt intézvénye szerint, az 1872. évi aug. hó 5-én tartott közgyűlésében 254. sz. a. hozott határozatában foglalt azon kijelentésre, mely szerint a vadászati felvigyázó személyzet a bíróságnál volna bejelentendő, s az arról szóló bizonyitvány kiszolgáltatása s a vadászati személyzet felesküdtetése is a bíróság feladatához tartoznék. Fittler Dezső tatai ügyvéd, mint gróf Esterházy Móricz meghatalmazottjának folyamodványa alkalmából az igazságügyi miniszter úrral egyetértőleg megjegyzi, hogy a vadászati felügyelő személyzetnek szolgálati minőségével való felruházása a dolog természetes a vadászati törvény 36. §-a c) pontjának rendelkezése szerint közigazgatási teendőt képez. Minélfogva a vadászati felügyelő személyzetnek bejelentése nem a kir. járásbírósághoz, hanem a járási szolgabíróhoz intézendő, s ugyanennek hatásköréhez tartozik a jejentés elfogadása, a jegyzékbe vétel s az annak megtörténtét tanúsító hivatali bizonyítvány kiszolgáltatása; ami pedig a meghitelesítést illeti, a vadászati felügyelő személyzetnek felmerülő alkalommal tanúképpen való kihallgatása, illetőleg hit alatt tett vallomásának az 1872. VI. t. cz. 35. §-a alapján való kivétele a biróság által végzendő ugyan, ez azonban csak esetről esetre történhetik, mert általános szolgálati eskünek a vadász személyzetre nézve, törvény értelmében helye nincs. Mivel a megyeközönsége a jelzett folyamodvány és mellékleteinek megküldése mellett további megfelelő eljárás végett azon hozzáadással értesíttetik, hogy a tatai és igmándi kir. járásbíróságok at *) Mi pedig a nyilvánosságnak átadjuk. Szerk. igazságügyminiszter ur által f. é. junius hó 9-én 16260./K. i. 874. sz. alatt ugyanezen értelemben szintén kellőkép utasitva lőnek.— 1620. k. i. 874. szám alatt alulirt szolgabiróságnál levő eredeti kiadványnyal mindenben megegyezőnek bizonyítom. — Tata, 1874. augusztus 1. Perczel László, mk., szolgabiró. Szegedi levelek. Szeged, 1874. szept. 1. Tisztelt barátom kivonatát, irnék a szegedvidéki vizi vadászatról, szívesen teljesíteném , ha legalább comparative, nem mondom superlative megfelelő vadászatunk volna, minő még tavaly is volt, midőn alig válogattuk meg, kinek kedveskedjünk zsákmányunkkal, sőt örültünk, ha akadt gazdája, mert csaknem ezerre ment a vízi vadak száma, melyet ötödmagammal augusztustól novemberig összelőttünk. Ez idén, istennek hála, nem fogunk ily eredménynyel dicsekedhetni. Igenis, hála istennek, mert nagy csapás az alföldünkön, a búza, kukoricza és dohány e classicus hazáján, ha sok a vizi vad, minthogy ilyenkor természetesen sok a viz is, mely gazdáinkra nézve hasonlíthatlanul nagyobb baj mint a tűz, mert ez ellen biztosíthatja magát, mig a viz ellen, mint 1870-től 1873 őszéig volt, nincs sem »Első Magyar Általános«, se »Victoria«, se »Tisza«, se »Duna«, se »Riunione«, sőt semmiféle »Azienda Assicuratrice«. Tavaly közvetlen vadásztanyánk alatt volt tizenkét holdnyi tavunk, ettől háromszáz lépésnyire egész tömkelege a mindenféle mocsárnak, nádasnak, gyékényesnek, hosszú tó, büdös tó, árpás tó és mindenféle nevezetű tónak, s ezekben ezernyi ezer vad, annyira, hogy viradattól éjszakig leshette, a kinek gusztusa ugy tartotta, vagy cserkészhetett, a ki a lesvadászathoz elegendő türelemmel nem bir, mint jómagam se. Most vadásztanyánk körül, ahol tavaly, például a sárszalonkát illetőleg, embarras de richesse uralkodott, kukoricza vagy muhar díszlik s ebben a sürdők a gazdák, és csak távolabb, egy félórányira van circa 30—40 hold terjedelmű mocsárunk, s ebben alig térdig érő viz, s minthogy a szomszéd területeken egészen elapadtak a vizek, az én compániám vadászterületén kevés a kacsa, még kevesebb a sárszalonka s egyéb gázló. — Nem csoda tehát, ha a múlt hóbani nagyszerű kiránduláson alig esett ötven darab, míg tavaly szintén augusztus havában a háromszázat közelitette , s míg az elmúlt négy éven át a kacsák és gázlók minden fajából volt elég, ma csakis tőkés, somfejű, czigány- és csörgőkacsát, kevés szélkiáltót és sárszalonkát találunk, minélfogva nem is fáradunk utánna. Itt tehát vége a mulatságnak és a jelentésnek. E helyett több levén a buza és köles talló, több vadgerlénk van mint tavaly volt, s ezekből, bár csak augusztus 20-i lika körül érkeztek, ekkoráig már közel 300 darab jutott agyatékra. Igy tegnapelőtt délután és tegnap délelőtt és este felé két kedvencztanyájukon, Pusztaszer vidékén, daczára hogy magasan húztak, 174 darabot szedtünk le, s ezenfelül jutott a csőszöknek is, kik utánnunk a vadászterületet megböngészni s az általunk meg nem talált vagy elhibázottnak vélt galambokat másnap összeszedni szokták. Fürjben azonban nagy a hiány, s ennek okát a hírlapokban is jelzett azon csapásokban keressük, hogy a május 1-jén dühöngött fagyos viharoknak éppen a tenger feletti húzásuk alkalmával áldozatul estek, mint nálunk a fecskék, miket akkor százával lehetett egy rakáson megdermedve és holtan találni. Fogolyállományunk se igen biztató , legalább nem a fekete földön, minek okát hiába keressük, azt amúgy se lehetvén megelőzni és elhárítani. A homokon még nem jártunk , az onnan jövő jelentések szerint azonban a homokon levő erdőkben több van. E hó folytán főtanyáit felkeressük, azután következik jelentésem, s ha lehet, ez alkalommali élményeink leírása. * 255