Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-03-11 / 10. szám
február 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 77 hete tetemes haszon kilátása által ösztönöztetni fognak arra, hogy Anglia és Izland lótenyésztését alaposan tanulmányozván, az ottani tapasztalatokat nálunk is értékesítsék. Angliában az észszerű tenyésztési elvek hagyományként szállnak apáról fiúra, s igy az egyes nemzedékek által a lótenyésztés fejlesztésére fordított szellemi munka, a törekvés és kitartás által szerzett tapasztalat és elért eredmény nem vész el; sőt nemzedékről nemzedékre mindig nagyobbértelmi tőkévé válik, melynek gyarapodó kamatait az angol tenyésztő abban élvezi, hogy a fejlődő culturális viszonyok által igényelt különféle használati fajokat saját akarata szerint előállíthatja, s a természet titkait ellesve, öntudatos teremtő kézzel annak műhelyébe nyúlhat. Joggal fordul tehát az egész világ állattenyésztőinek tekintete Anglia példája felé. Kövessük e példát, tanuljunk mi is az angoloktól alapos észszerű tenyésztési eljárást, tanuljunk tőlük kitartást a józan törekvésben, és higgadtságot a tapasztalat által hibásnak bizonyult kísérletek kikerülésében. Addig, míg az általuk elért sikerből, úgy mint szintén az általuk elkövetett hibákból is saját tenyésztésünkre nézve tanulságot nem merítünk, addig soha nem fogunk a saját lábunkon megállhatni, addig a nélkülözhetlen angol tenyésztésnek állandó adózói maradunk. A vadászatokra visszatérve, ki kell emelnem, hogy nálunk a külterjesebb földmivelési viszonyok, sok földön kevés akadály mellett igen sebes iramot követelnek, s igy tehát vadász lovainknál első kellék a vér és gyorsaság. Szerencsés és irigylésre méltó tehát nálunk azon lovas, ki könynyebb test súlyánál fogva telivér lovon követheti a falkát, mert a testesebb lovas, ez idő szerint, még igen nehezen talál az országban súlyának megfelelő erős félvér vadászlovat. Angliában s még inkább Izlandban, a legnehezebb lovas is bőven válogathat a legkitűnőbb vadászlovak között, s amely után ők elérték ezen czélt, azon után mi is elérhetnők azt, s ez által tenyésztőink roppant jövedelemforrást nyernének. Izlandban a nagy teherre alkalmas erős vadászi lovak is többnyire telivérmének után neveltetnek, csakhogy az ottani értelmes tenyésztő nagy különbséget tesz telivér és telivér között, s mindig csak oly mént választ, mely származása, képessége és alakja után a kitűzött tenyésztési czélnak megfelel, és a birtokában lévő tenyészanyaggal teljesen homogén. A vadászlovak tenyésztésére tehát Izlandban oly telivérméneket használnak, melyeknél több a test és kevesebb a tűz, mint a par excellence versenylovaknál. Többnyire oly lovak ezek, melyek a gyepen magas térdhajlású actiójuk miatt második, harmadik helyen érkeztek a nyerőoszlophoz, hol az alacsony járásuknál fogva jobban tért foglaló tulajdonképeni versenylovak által rendesen megelőztettek. Ily erős talapzatu, magas actiójú telivérének legsikeresebben használtatnak a nehéz vadászlovak tenyésztésére, főkép ha meg van bennök azon véralkat is, mely őket mindazon szolgálatra képesíti, mit az angol lovas egy úgynevezett jó »Hack«tól követel. Jó vadászlovakat nevelnek ott félvérmének után is, de ezek rendesen oly magasvérű apalovak, hogy a telivértől már alig különböznek, mint például The Lawyer, az elismert kitűnő vadászapaló. Különben Izland legjobb vadászlovai mégis határozottan televérménektől származnak, s ezek között általánosan elismert kitűnőségüknél fogva, első helyen állanak Chit-Chat, M. P., Drak, Zuave, Edensor s még néhány más oly hatalmas testű erős telivérmének sarjai, melyekhez hasonlót még Angliában is igen keveset találunk. Különösen Chit-Chat ivadéka oly közbecsílésben áll, hogy általánosan elterjedt nézet, miszerint az ezen mén után nevelt vadászlovak között rész alig találtatik. Minden Chit Chat ivadék ugyanazon jelleggel bir, s e mellett még igen egyforma sárga szőrük is van, mely szin igazi lovasvadász előtt egész Izlandban oly ismeretes, hogy falka után ily különös szinti lovat látva, rögtön kérdi nem-e Chit Chat ? Az ezen mén után származott kanczák igen keresettek, és roppant árakért, többnyire Belgiumba és Francziországba vitetnek ki. Egyik legnagyobb baj Izlandban az, hogy gyakran a legkitűnőbb alkatú vadászkanczák származását megtudni nem lehet, s igy a vevő talán egyik legjelesebb mén után nevelt kancza birtokába jut, a nélkül, hogy Pedigree-jét tudja, s igy biztos zsinórmértékkel, a további tenyésztésre nézve nem bír. Így például a francziaországi gázversenyeken egy Flora nevű kitűnő vadászló szerepel, melyet egy franczia tenyésztő Izlandból vett, eredeti kancza után nevelt, a nélkül, hogy anyja származásáról bármit is megtudhatott volna. Flora mindazonáltal rendkívüli vadászló, oly ügyesen ugrik, mint egy macska, s az iramban oly szivet, oly bravourt tanúsít, hogy gyakran magánál sokkal jobb alkotású lovakat is megvert. Rendkívüli tehetségét legjobban bizonyítja az, hogy tulajdonosa az egész franczia-porosz háborún át mint hadi lovat használta, a béke óta pedig folytonosan mint steeple-chaser van használatban, s e mellett aczéllábai még most is teljesen épek. Mily nagy baj, hogy ily kanczára a pedigree hiányában, nem származásának megfelelőleg lehet mént választani. Izlandi kanczák beszerzése tehát többnyire szerencsejáték, mert a származás ismerete nélkül eszközölt párosításnál a véletlen határoz az ivadék jóságára nézve. Sok izlandi farmer, nemesített vadászkanczáit norfolki ménekkel is fedezteti, s ezek után gyakran igen jó minőségű vadászlovakat nevel legnehezebb suly alá. Ily norfolki mén Broad Arrow — melyet ugyan magam nem láttam — de következő hivatalos leirását olvastam: »Ezen mén csak 15 m. 2' magas, s alakja széles, erős, igás lóra hasonlit, melytől csak az különbözteti meg, hogy lábain a hosszú szőr hiányzik. Járás közben rendkívüli actiót fejt ki, temperamentuma kitűnő, s nincs oly nehéz lovas, melyet játszva meg ne birna. Nem oly első rangú ló, mint a norfolki Phänomenon vagy Mr. Theobald Championja, de nehéz vadász lovak tenyésztésére kitűnő sikerrel használtatik.« Egyik nagy baj az, hogy Angliában és Izlandban sok oly telivér mén fedez, mely hörög (Roarer), mert ezen szervi baj az ivadékra is átszármazik, s azért Izlandban is igen sok ily roarer van a vadászlovak között. Sokszor az ifjú korban még nem tűnik fel e baj, de a roarer után származott csikó — ha előbb nem, 4-ik, 5-ik évében majdnem bizonyosan megkapja az öröklött betegséget. Igaz, hogy nagy morális erő kell hozzá, ha egy szép, s egyébbként jó — s kanczáinknak teljesen megfelelő mént találunk, — hogy azt csak azért ne használjuk, mert roarer, s többnyire azt reméljük, hogy az utána származó szép csikók apjuk hibáját nem öröklik, de a legtöbb esetben e remény csal, mert e szervi baj igen nagy valószínűséggel mindig átörökíttetik. Egy hivatalos jelentés szerint Izlandnak egy kerületében 30 fedező mén között 20 roarer találtatott. (Vége következik.) Itt telepedett meg társaságunk némely évben hétszámra a tavaszi vagy őszi vadászatok idejére, s innen indult naponta vadászni más erdőkörökbe s ide tért éjjelre vissza. E tanya volt a legbarátságosabb, vigkedvü társalgásoknak, a levert kedélyű lehangoltságnak, az érdekesen oktató komoly beszédeknek, vig tréfáknak s leghallatlanabb vadászhazugságoknak tanuja, színhelye. Sok kedves emlék fűződik hozzá s a néha napján három vármegyéből itt találkozott, együtt szenvedett, együtt mulatott jó társakhoz, barátokhoz. Egy ily, sok év előtt megejtett tavaszi vadászatok egyik részletét akarom naplóm után elbeszélni, azon elmúlt időknek emlékeül, midőn a pezsgő nemzeti tetterő a politikai térről leszoríttatván, a zsandár, fináncz s bezirker előtt elzárt magán baráti társaságokban annál fesztelenebb mulatozásban nyilvánult; — emlékeül a sok évig fenállott csetneki vadásztársulatnak, mely a megváltozott birtokviszonyok miatt hasonló vadászterületekkel s hasonló szervezettel soha többé fel nem támadhat; s végre azon kedves barátoknak is emlékeül, kik abban résztvevőn saját kalandjaikra fognak ismerni. Széjjel vetett minket azóta a sors, elöregített a családi gond s az életkor, megnőttek nekünk már a hegyek s e vadásztanyán egymással az életben találkozhatni reményünk többé nincs ! (Folytatás következik.) Wéttts» é§ §y©p«jjd]Q[i§á§@fe, Az ált. m. o. méneskönyv számára. Kund Jenő urnái Boronkán : Confidenc. sga tv. k., elletett 1856-ban, apja Smaragd, anyja Confederate. Ellett 187 2-ben set. p. m. csikót Belmont után, neve Bátor; 1873-ban sga. k. csikót Advocate után, neve Kincsem. Tóthi, tv. fek. kancza, apja Belmont, anyja Whit Stocking, elletett 1873. áprilban. (Vette gr. Zichy Bélától.) Eladó ménje: Darling, szürke mén, Léves, 15 markos, a. Herodot tv., anyja Dianna, félvér, rendkívül erős termetű s a legjobban fedező apaló. Ára 600 forint. Bővebb tudósítást ad Szeretin Zsigmond lovászmester Pálócon, u. p. Ungvár. Phosphor-bronz alkalmazása a fegyvereken. Höper György és társa iserlohni phosphor-bronzöntődéjéből a bécsi kiállítás német osztályában szintén be voltak mutatva annak gyártmányai mint fegyverek és ágyúcsövek, melyek a jury által a haladási éremmel lettek kitüntetve. Dr. Künzel phosphor-bronza eddigelé kedvező fogadtatásra talált mint seregszerelési szükséglet, úgyszintén a vasúti és ipari etablisementtoknál, miután teljesen előnymentes, amellett szerfeletti szilárdság, nagy ruganyosság és tartósság egyesült előnyeivel bír. Mint tudva van, a legújabb időkben lőfegyverzárak és revolver-zárak pirospliorbronzból a legnagyobb sikerrel készíttetnek, s a fentebbi ezég öntődéje ajánlja azt tengelyágynak, gőzzávárnak, fogaskeréknek, kúpalakú keréknek, fogashengernek, propeller-csavarnak, hajózárszegnek, fegyverrészeknek stb. stb. Az öntött piosphorbronz oly szilárd, mint a kovácsolt vas; a kovácsolt pirosphor-bronz pedig szilárdabb, ruganyosabb mint az öntött aczél, amellett az élenyülésnek is háromszorta hosszabb ideig áll ellent, mint a tiszta réz. Továbbá a