Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-07 / 1. szám

2 egy, valamennyi a­g­a­r­á­s­z-e­g­y­­­e­t fe­lett álló bíró­ság felállítása, és sok egyébb elintézendő dolgok miatt. Egyszersmind érdekes is lesz egy speciális sport­tagokból összejövő baráti kör, s időszerű, mert szeren­csére az agarászat, mint a többi lovas sport, újabb időben ismét nagy lendületet nyert, s mivel jelenleg már más nézetek, fogalmak és igények kívántatnak az agarászathoz mint ez­előtt csak két évtizeddel is, m­ikor még mindenütt szabadon agarászhattunk, s szabadon futhatott nyúl, agár, só­­ mértföld hosszan is. Hogy mik lesznek teendői a congressusnak , némileg már előbb is jelzem, de tulajdonképpen azt csak akkor határozzuk el. Ideák ideákat fognak szülni , de minden­esetre nagyon jó lesz, ha addig is e lapok útján eszme­cserét tartunk, s nézeteinket előadjuk, hogy már akkorra némileg elkészülve lehes­sünk. Ilyen kérdések lesznek : a bi­r­ói kérdés, t. i. hogy hány legyen, s mi szerint ítéljen, s részemről erre nézve a t.v. a. e. sza­bályait magaméivá teszem, azon pótlékkal, melyet veterán agarászunk e lapok 49-ik számában előhoz. — (De ugyan bátyám ! Nem tudta azon czikket előbb közölni! Egyletünk ez évben határozta el az egy állandó b­i­­r­ó­t, s már a második agarászati közgyűlésen ezen intézményt annyiból megváltoztatta, hogy egy állandó fizetéses biró mellé a két agár­t­u­l­a­j­d­o­n­o­s is e­g­y-e­g­y b­i­r­ó­t á­lí­­­t. A disputák tehát így is meglesznek !.. Hiába küz­­ködtünk ellene többen: a többséget magunk ellen ki kellett mondanom , pedig hiszem, hogy ha czikke előbb jelenik meg, oly nagy befolyása van nézetének, miként valószínű, hogy ekkor sokan másképpen gondolkodtak volna.) — Én az egy birói kérdést életkérdésnek tartom. Conditio sine qua non. Hasonlóképpen fontos kérdés az agarak­ törzskönyvezése, mint az ugyan e lapok 51-ik számában említve van, de hogy az mikép­pen volna kivihető , megvallom csak szükségét látom, de nem értem, s nagyon szeretném erre nézve .1. Z. úr nézetét hallani, s csak is előlege­sen bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy meg ne felejtkezzék arról, miként nagyon kevés ember van, ki a saját agár­faja iránt ne volna el­fogult. Elintézendőnek és felállítandónak találnám a congressus által alkalmas helyen egy nyil­vános agártartó helyiséget, egy ér­telmes emberrel, mint a lovaknál a nyilvános idomító intézetet, hol kitűnő nevelő ka­nok volnának felállítva, azon kívül a nem agarászható hosszas idényben agarakat lehetne tartani, s idomittatni is, mi otthon annyi bajba kerül, s elegendő gond akkor reájok rit­kán fordittatik. — Mert erre nézve is áll az, mit már előbb emlitek, hogy a viszonyok vál­tozván , másképpen kell agarainkkal is bánni most, mint azelőtt, mert a mivelt földek sza­­porodta miatt még több súlyt kell fek­tetni a sebességre.­ Az idomitást már sok helyütt nem kezdhetjük úgy el mint az előtt szept. 1-én vagy még korábban is, mert nagy­részt az országban m­ár oly kis birtoktagok vannak, hogy a kukoric­atörés előtt, ha csak készakarva nem akarjuk agarainkat félre szaladéknak nevelni, azokat a süldő erejével növekedve nem idomíthatjuk. Pedig az idomítás egyike a leglényegesebb teendőknek, mire még sok helyütt nem fordítanak elég gon­dot. Múlt napokban is láttam 5 gyönyörű agarat Gödöllőn, gyalog pórázon já­rtatni, elhízva, minden conditió nélkül, s nem csodá­lom hogy azok, csak néha hajtva, akkor nagy dolgot nem mutatnak fe. Pedig volt köztök an­gol jó vérű agár is ; s miután még mindig egy végleg el nem döntött probléma , hogy váljon a jó angol agár itt is jó-e ? szerettem volna őket futni látni, mert eddig többnyire csak rész jött ki. De ezek olyannak a birtokában vannak, hogy nem mondhatom : »«Szomszéd ! futtassuk meg az agarakat lássuk mit tud az anglius ?« — Én részemről még jó telivér angol agarat nem láttam ; de igenis hallottam, hogy volt b. Wenckheim Bélának egy »Medgi« nevű agara, melyre nézve különbség nélkül mindenki elösmerte, hogy más agarat a nyúl­hoz szagolni sem hagyott. — De saját agaraimmal is ugy vagyok, hogy csak november vége felé tudom őket conditióba hozni. A congressusra visszatérve, felállítandónak tartok egy orsz. bíróságot, mely az országbeli minden agárverseny kétes esetei felett ítélne, t. i. egy »apellatum forum« volna, azon egyletek részére, kiknek tagjai­ból ezen bíróság felállíttatik, így még sok egyébb tárgy lenne , de erről most már halljak más valakit is. Utoljára csak még annyit, hogy az e­l­s­ő o­r­s­z. gyűlés Budapestre, a tavaszi lóversenyek napjára leszen összehíva, jövőre pedig lehet évenként máshol, mint az orvosok és term.­tudósok congressusa , tagja pedig min­den agarászegyleti tag lehet, és minden aga­­rász szívesen fog láttatni. Emeljük és fej­leszszük az agarászatot még to­vább is ; e­z a mi viszonyainkhoz való s­p­o­r­t, a lótenyésztésre nézve pedig sokkal nagyobb horderejű, mintsem hinnők. — De sajnos, sokan vannak, kik kis dolgokat lenéz­nek és nagyra nem képesek, mint Madách mondja: »Tudásra törpe, vakságra nagy.« Is­ten velünk. Podmaniczki Géza. tf . 1 1 I­I. Első bölény-vadászatom. ls 17-b­en hadnagyivá neveztettem ki az Unió egyik könny­űi­ lovasezredében. Elindultam tehát ez­redév­ főhadiszállására, ellátva a szükséges felsze­­relé­ssel, fejem pedig eltelve lévén mindenféle ví­ziókkal : indusokról, vadcsordákról stb., melyeket a »távol nyugaton« okvetlenül feltalálni reméltem. Marker erődnél, Kansas államban, hol ez idő tájt * Kansas pacifique vasút építése folyt, két hetet vártam, mig egy »shooner« teherkocsi­ tömt t- •.»■ •■ ! átvevén, századomhoz csatlakoz­hattam Twemi-t n utazás utána Sraoker folyam­ho­­z ! 4 .»•.;iii: Wallace erődhöz érkeztünk, Kan­ui ««apt rétjében. Itt t­oborzott az én száza­­i u » us hat ugyan izon ezredből, várván «i­­gy rajzt‹›rhessenek az ellenséges t ».‹ - -.»e- »a Stoui indiánokra, kik akkor az Ar­­kaa‹A‹ •» íltv folyamok költi vidéket nyugta­­ha­tkta tartattak Ha­­tcímtellett. ’. fogva sokat forgattam §› tár k­orv­s a la­ti i * vadászatáról, s igy «tan» Wom««ei», e« means-- magamat, hogy tökéle­tes* tetet» i i vagyotc ve’e n iként kell ezt esz­­fetelte, tar tatán «• « *«*arrc*ek -tan azt képzeltem, te«- * «a« tav «X.. regnek a bivalyok-V..­­. «- te 'S vallásom, h­.gy az egész • atett *’t as árnyékit sem lát-Egy augustusi reggelen Saline és Salomon fo­lyamok irányában találtuk magunkat. Egész napon lovagoltunk a hegyes-völgyes vidéken, mely rövid száraz fűivel volt borítva,­­ és bivaly még min­dig nem akart mutatkozni a láthatáron, bármeny­nyire meresztettem is ki szemeimet. Tiszttársaim, kik már mindnyájan tettek szert egy nyelvre,és mosolyogtak nyugtalanság­on és türelmet ajánlottak. Másnap ismét hajnalban indultunk. Reggeli fia óra felé valaki tele torokkal kiáltó nevemet s hitt a menet élére, épen midőn egy mély szaka­dáshoz érkeztünk. Megsarkantyúztam tehát lova­mat, oda érve, barátaim egy buffalo-t mutattak, a­mely hét vagy nyolcz száz yardnyira, jobbfelöl egész békésen legelészett a rövid száraz fűben. Miután kölcsönvettem egy revolvert társaimtól s hamarjában megszorítottam nyereghevederemet, vágtattam a jelölt irány felé, egy teknőszerü földmélyedés által fedezvén a vad szemei elöl. Midőn vagy 200 yardnyira voltam, az állat észre­vett. Felemelő időm táján, hosszan lelóggó szőrrel borított fejét, néhány pillanatig rám nézett s az­után futásnak eredt azon nehézkes, döczögő ga­­lopban, mely a bivaly sajátja, s melyet az csak nehezen képzelhet, ki saját szemeivel nem látta. Megsarkantyúztam lovamat s elkezdtem az ül­dözést. A bivalynak jelentékeny előnye volt, és a talaj is egyenetlen és sziklás lévén, a távolság közöttünk egyre növekedett. De egy idő múlva, a most már nekem előnyösebb talaj melett, sike­r elől. Már czélozni kéz ilia midőn bivalyom hir­telen megváltoztatta irányát, agy h­ár csak fara és két hátulsó liba volt fején fordítva, melyek feltűnően vékonyak és semmi aranyban nincsenek óriási testével. Még is lőttem s az állat m­irándu­­lásából következtetem, hogy lövésen talált, már - már erősödött b­nnem a remény, hogy elejthetem. Akkor ugyanis nem tudtam még — mit azóta megtanultam — hogy egy taezsi golyó vagy akár kettő is, a bivaly e font részébe röpítve csak gyorsíthatja a vad futását, oly kevés kárt tesz benne ! Bivalyom erre egy dunblán­z­latnak vette fu­tása­, a mely egy mille-nyire vo­lt előttünk s nem sokára egy mély szakadásban iram­odott tova, mely­ben én csak lépést követhettem , ő azonban egy perezre sem szakította félbe a nehézkes galopp­ot s kis idő múlva el is tűnt a dombtetőn. Midőn végre magam is a fen­tikra értem, a bi­valy eltűnt volt szemeim elől. Sokáig és aggódva kerestem, mert féltem társaim gúnyjától, ha üres kézzel térendek vissza. De hiába, nem láttam semmit. Visszatért­en tehát a mély szakadáson át, melyen feljöttem, midőn egyszerre megi­tő fülemet a bivaly dübörgő galopja. Ő is lejött a magaslat­ról egy másik úton. Újra utána vetettem magamat tehát, s két milló­nyi erős futam után el is értem­. Most már iparkodtam társaim utasításait lehetőleg egyesí­teni azon eljárási móddal, melyet Beadle­ur hősei rendesen követtek, — tehát a lövéssel vártam, mig a bivaly észrevett s hirtelen szembe állt velem. *) Az elejtett bölény nyelve kivágatik, holmi­­ hitetlen Tamások gyanújának elhárítására. V­ad­ász- És Verseny-lap, Január 6. 1­87­5. Az 1873 —74-diki szarvas idény a Vértes hegységben (’•dkbering, 1874. decz. hó 5. T. szerkesztő ur ! Adós vagyok az utóbbi két évről szarvas-vadászati közleményekkel, s ezen­nel van szerencsém közölni gróf Lamberg Ru­dolf ur uradalmában a lefolyt 1873. és 1874. évi vadászatokat s azok főjegyzékét. Az 1873. évi szeptemberi vadász-idény egész­ben véve nem éppen rész lett volna. A szarva­sok jól figyeltek, hanem az időjárás olykor­olykor szeles volt, a­mi nagyon kellemetlen vendég , hogy miért ? azt a praktikus vadász úgy is tudja. Erős szarvas azonban kevés volt akkor, s az idén szintén­­ gyenge ellenben igen sok. Tar­vad (Suta, Thier) több volt mint valamennyi szarvas összevéve a hány ágat számlál agancsán , a­mi

Next