Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-07 / 1. szám

ö­ vid pisztolylyal,­­ mert senkinek sincsen annyi alkalma és ideje a t­e­­sipuskázásra, mint azoknak; eltiltani pedig a vadászást, ha szabad nekik hosszú fegy­vert viselni, tiszta illúzió lenne. Az új törvénynek azon t-át, hogy mindenki s mindig vele hordozza a vadászjegyet, a tulaj­donos vadász urak és a rendes erdészeti sze­mélyzetre nem látom szükségesnek, és ha az mó­dosítva nem lesz, sok bajt okozhat. A rendőrök s pénzügyőrök leginkább azokra tartanak majd sportot, kiknek hivatásukban áll mindennap kimenni, mert azokon legelőször megesik, hogy az engedélyt hon felejtik, s aztán tessék fizetni. Hozzája minden nap, vagy naponta többször is ki van téve a »halt ver da ?« parancsszó­nak stb. Lehetne azt úgy módosítani, hogy azokról a községházánál egy nyilvántartási jegyzőkönyv kifüggesztve legyen, midőn a rendőri közeg mindazon egyénekről kellő is­meretséget szerezhet magának. Olyan egyének ellenben, kiknek nem hivatásuk a mindennapi­­ fegyverviselés — minden esetre kell, és szüke­s­­éges, hogy az engedélyt magukkal hordozzák. * Az 1873.évi szarvas-idényben egy orvadá­­sz­a­ti kaland is adta elő magát. A ravasz tolvajpuskások tudták ugyanis, hogy délelőtt 10-től délután 3 óráig a vadászok és úrvadá­­szok otthon­ vannak, így szépen felhasználták aztán a szabad, vagyis biztos órákat a cserké­szetre, és egyik délután, midőn a vadász-úr a kápolnai bikkerdő mélyében az ottani erdész­szel szarvasokra cserkészne , eleven szarvas he­lyett egyszerre, nagy meglepetésükre éppen előttük, a cserkészúton, egy völgyben elej­tett erős 8 ágú szarvasra bukkantak, szabályo­san kizsigerelve és lombos ágakkal szépen be­takarva ! A szarvast természetesen ide-oda for­gatták, nézték s azt a hibát követték el, hogy nem ismét úgy helyezték vissza mint azelőtt volt. — Az erdész hamar haza ment két segéd személyzetért, és est­e előtt már a talált szar­vas mellett leselkedtek a prédára jövő gono­szokra. Azok éjjel 10—11 óra közt meg is jöt­tek, de olyan óvatosan, hogy semmi neszt nem hallottak tőlük a rájuk leső vadászok a korom­sötét és halotti csendes erdőben. A gyáva és ügyetlen vadászok nem hogy közvetlen a szarvas mellé helyezkedtek volna el, hanem elültek 30—40 lépésnyire tőle , s így a fent említett órákban egyszerre a szarvasnál egy gyufát égni láttak, melylyel hamar meg­­gyujtottak egy szalmafáklyát s a szarvasra néz­tek. Első tekintetre ijesztettek, mint a vad, ha neszt kap, s rögtön észrevették, hogy az már nem úgy fekszik, mint azelőtt. Összenéztek, négyen voltak. S egyik mondá : »mit csinálunk most?« .... Ez mind talán három másodper­­czig sem tartott , ezalatt a lesük is fel akartak emelkedni, de a ravasz orv­vadászok a csekély harasztzörrenésre rögtön szétugrottak, a fák­lyát hamar a földre dobták, rátapostak és elfu­tottak. A vadászok — kik természetesen az ilyen esetekben ügyetlenül jártak el — hasz­talan futottak utánuk a sötétben. — Szeren­csére azonban hogy néhányat megismertek, és így mégis büntetés alá kerültek. Az egyik főczinkos csak nem rég került haza egy évi bör­tönülésből, szinte orvadászati bűntényért volt elcsukva, és azonnal újra megkezdte. Most is­mét egy évet kapott. De azért ha kijön, ismét folytatja. Mert a­mi kis vagyona van, nevére írva nincsen, el nem vehetik,­ de még csak a rabtartási költséget sem fizeti meg. így lesznek a zsiványok mesterségesen nevelve, e nagyon humánus törvény által. Hub Rezső: Medvevadászat hölgyekkel. Ez idei nyári tartózkodásunk alatt Gömör bérizei között, tizenegy darab marha öletett meg a vidékünkön honos vérmedve által ; é­s mi több­­ alkalmunk volt meggyőződni, hogy a maczkó még az őzállományban is kárt okozott. Erre egy szép napon megjelen kastélyunkban a biró, é­s panasza nagy ! A helységgel szem­közt fekvő hegy­oldalban a medve nemcsak a vénasszonyokat riasztja el az eprészettől, de a múlt napokban már egy lovat ölt; ma pedig fé­nyes nappal, a falu közelében legelő csordából egy marhát megtépett, s a pásztorok valamennyi riasztó mesterségükkel alig tudák azt megmenteni körmei közöl. A biró kérése tehát oda terjedt atyám előtt, szíveskednék egy vadászatot rendezni, s a kör­nyéket e fenevadtól megszabadítani Könnyű volt Ki­tót tánczra vinni, s mi ifjak a vadászat meg­tartását a legnagyobb örömmel fogadók. A vadászatra kitűzött napon, miután szomszéd­jaink, a Pálffy-grófok megérkeztek, és a hölgyek megígérték, hogy a déli tanyán velünk találko­­kozandanak és a délutánt társaságunkban őzva­dászattal töltendik, — mintegy negyven hajtó és húsz vadász kíséretében, nem éppen korán (nyolcz óra után reggel) elindultunk. — Tarkább vadászcsapatot nem igen láthatni egyhamar, mint­­ ez volt ; a társaság egy része lóháton, —­­ a nem lovagló éltesb honoratiorok pedig — kik közöl a helybeli tisztelendő és tanító úr­­ sem maradt el — nem csekély álmélkodására a falu népének, ökrös szekérben, magas sz­ilma ülé-­­­seken haladtak előre ; a társaság többi része pe­­­­dig gyalog, igen kedvező időben s a legjobb ke­­délylyel folytatta útját a helységgel szemben fekvő hegyoldalra. A mint a vadásztársaság a hegyre érkezett, mindenki elfoglalta kijelölt helyét a sűrű feny­ves árnyában, s nemsokára ezután megkezdődött a hajtás ; a kerülők kürtjei, a jeladó lövések, a hajtók lármája izgatottságban tartotta a vadá­szokat. A társaságban több műkedvelő is volt, köztük a tudós eprész és pipázó tanító, kik természete­sen a kevésbé veszedelmes állásokra helyeztettek, s a jobb vadászokra bízattak azon helyek, melye­ken a vad inkább volt várható. Mint azonban gyakran szokott történni, hogy éppen a kevésbé , gyakorlottak részesülnek a meglepetésben, úgy tör­tént ez alkalommal is. A medve ugyanis a köz­ségi tanitó ur felé tartott, ki magával hozott fiát már előbb a fára küldvén, a keletkezett lár­mára szintén a fára menekült, és az igy megü­resedett helyen át a maczkó ép bőrrel szépen el­­sompolygott. Egy császármadáron kivül, melyet alulírott a hajtás meghiúsulta után golyóval ej­tett el, e hajtás eredménytelen volt. Daczára hogy nem koronázta kellő siker a ki­állott fáradalmakat, a legjobb kedvvel s általános­­ derültséggel költetett el a nők által dúsan felsze­relt s rögtönzött asztalnál az ebéd, s lehetőleg rövid pihenés után ismét útra keltünk, hogy még egy hajtást kisértsünk meg az erdőségnek a fa­luval szemben fekvő oldalában, inkább ezet várva mint medvét; bár nem vala valószínűtlen hogy medve is tartózkodik e helyen, mivel nálunk igen közel szokott lerándulni a falukhoz. — Itt a va­dászok közt már a hölgyek is el valának osztva ; az elhelyezésnél Pálffy gróf s atyám közé jutot­tam, atyámnál nővérem, Pálffy grófnál pedig bá­jos leánya foglalt helyet. Megkezdetvén a hajtás, nemsokára egy őzbak jött reám, melyet szerencsésen elejtettem ; erre alig pár percz múlva egy-két óriási ugrás hal­latszott közelemben, melyet azonnal egy durra­nás követett, s a sűrűségből egy nehéz test esése hallatszott. — Az elesett vad csakugyan medve volt, melyet atyám golyója fúrt keresztül. Meg­lepő bátorságot tanúsított atyám oldala mellett nővérem, ki még soha vadászaton nem volt, s még egy árva fürjnek lelövését sem nézheté, s ki egész nyugodtan állott midőn atyám a medvét, alig tíz lépésnyi távolságból meglőtte, és csak »ez szép volt!« kiáltással adta jelét meglepeté­sének. A tul­ajdonképem­ hadd­ el-hadd azonban csak most kezdődött ; a medve, bár keresztül lövetett, a sűrűbe rohanva, lefelé tovább vánszorgott, a hol is az utána küldött üldöző csapat és közte valóságos harcz fejlődött; a magát megadni nem akaró medve ugyanis az egyik üldözőtől talpon lövetve, felágaskodott s utolsó erejét össze­szedve megtámadd az őt követőket, kik e váratlan megtámadásra eszeveszetten majd egymást lőtték le a medve helyett, míg egy higgadtabb ember a keménycsontú maczkót fején lőtte, s véget vetett a hős életének.­­ Tizenegy lövés történt a ke­rülők részéről , a medve bőrében pedig csak egy (a medvét fején talált) golyó akadt meg. Mi, kik ezen jelenet alatt a medve feletti oldalban ál­­lunk, oly felizgatott érzettel néztünk az ered­mény elé, mint talán a Napoleon a Waterlooi csatánál. Mit éreztek a nők a nagy puskázás és bőgés közt, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a jelenet izgató volt.­­ A medve a vidékünkön honos három medvefaj, úgymint a hangyász, gyűrűs s a közönséges vérmedve (Aasbär) kö­zel az utóbbihoz tartozik. Feltűnő, mennyire jel­lemzi ez állat arczkifejezése ragadozó jellemét. Az elejtett vén gonosztevő persze diadallal ho­zatott haza, a nők elébe küldött kocsin ; az első ülésen a hölgyek foglaltak helyet, a hátulsó ülésben a medve felpeckelve, a kocsi előtt a haj­ték rendben, utánuk lovasok, puskások kisérték az ünnepeltet, míg a faluban sok nép várt. így értünk az udvarba, hol a vendéglőből jött idegen czigá­­nyok tussal fogadtak, nem soká azonban a helybeli czigányzenekar is neszét vévén az eseménynek, csakhamar ott pattant, és az iparszabadság el­lenére, falubeli monopólium jogának érzetében ráhúzott, és így a két ellenfél küzdéséből lett egy szabad önkéntes s magyar nemzeti alkotmá­nyos disharmonia. És a falunak ritkán volt oly halottja, melynek annyi nézője lett volna, mint e maczkónak. Andrássy Géza gr. (Üdvözöljük a fiatal vadászt, ki atyja nagy­­vadászati múltjához hasonlóan, nem csak a fegyvert de a tollat is oly virtuozitással kezeli, s remény­­jük, hogy élményeinek közlésével miskor is meg­örvendezteti e lapokat. S­z­e­r­k. Vadász- és Verseny-tav. J­anuár 7. 1875. Cserkészetek erdőn, mezőn. Ilyen nagy hó mint az idén, már sok év óta nem volt, se ily roppant idő változások mint az idén. Az ország határain mindenfelé már deczem­­ber 10-ke körül 2— 3 láb magas hó feküdt, s azóta mégis maradt ; ellenben az ország kö­zepén, a Duna Tisza lapályain többször elolvadt már; úgy hogy egyik 24 órában fagyott, a má­sikban havazott s a 3-dikban ismét olvadt, hogy a 4-dik nap a fagygyal újra kezdje. Uj év óta azonban mindenfelé roppant hó esett, s több na­dig a vadászást is lehetetlenné tette némely helyeken. Fehérvár és környékén, Dégen, Lepsényen decz. utolsó napjain több helyen vadászatot tartottak, mit a beálló roppant hó és fagy miatt abba kel­lett hagyni. Szánalomra méltó a vad állapota ily időben, s egész csapat fogoly, nyúl sőt róka kul­log a falvak közelében, hol a paraszt­vadászok hálóval és puskával pusztítják. De az őz és dám­vad is sokat szenvedhet, hol nincs rendes etetés­helyük, s hol a kevéssé irtott dúvad most nagy pusztítást tehet köztük. * Épp ily nagy hó van oda­át Austriában is. Decz. 21-kén nagy vadászat volt a cs. kir. lainzi

Next