Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-20 / 3. szám

22 buczkái között igen jó nyulak teremnek az aga­rász számára , addig a számtalan kisebb és na­gyobb zsombékos nádasokban a róka kedvencz ta­nyáját leli, honnan az ügyes kopó nem csekély fáradsággal zaklatja elő, s a vadász izgatottan várja, mig végtére is a ravasz puskavégre kerül. Kopóimat csak­is a deczember és januári róka­vadászatok élvezetére tartom; nyúlra az idén há­romszor vadásztam velük összesen, de akkor is inkább a gyaloglás kedvéért mentem ki, mint azért, hogy valamit lőjjek. Az első vadászatot decz. 30-dikára tűztem, mert vidékünkön a zsombékos rétek nem fagytak be annyira, hogy a jég a kopót megbírta volna, sőt a 30-diki vadászaton két kopót láttam több­ször úgy beszakadni , hogy csak az orrahegye látszott ki a víz és jég közöl, (szerencse, hogy ki tudtak vánszorogni) , arról pedig szó sem lehe­tett, hogy az ember bemehessen a rétbe. Négy kopót vittem magammal, G. A. kettőt hozott, és G. Zs. kettőt küldött : összesen 8 kopóval vadászott hat űrvadász és három láger. A vadászterrénum igen szép, s valóban megér­demelné, hogy ügyes festő ecsetje megörökítené e gyönyörű vadászképet egy szenvedélyes sport­man számára. A Magy­­ rét, hosszában délről északnak ter­jed, mintegy 70—80 hold, napnyugati oldalán a rétnek majdnem egész hosszában meredek ho­mokbuczka emelkedik, mely szőlőtőkékkel s köz­ben gyümölcsfákkal van beültetve ; a rét termé­szetes garádját képezi a szőlőnek, és a tőkék majdnem egész a nádasig ültetvék, s ezt amattól semmi árok, vagy szokásos sövény sem választ­ja el. A vadász magas meredek homokgerinczen egy­egy szilva vagy baraczk­fa mellett állva, a legfel­ségesebb látványban gyönyörködhetik, mert jó szem­mel majdnem az egész nádas belátható , és kisér­heti a hajtást, hol a nád mozgásából, hol pedig a ritkásabb helyeken tisztán kivehető, mind a róka a­mint bujkál, s olykor vitorláját magasra hányva ugrál egyik zsombékról a másikra, annyival inkább kivehetők a kopók in corpore a rókanyom után. Így láttam én a szőlőgerinczről, 4 rókát haj­tás közben, néha pár pillanatra, de sokszor több ideig tartott a felséges látvány. De most térjünk a vadászatra , mi űrvadászok a szőlőgerincz hosszában állottunk, a lágerek a rét déli oldalán a kopokat lebocsátva siettek, hogy velünk szembe állást foglaljanak a keleti oldalon. Alig mennek be a kopók, s az egész trupp el­kezd teli hanggal hajtani. A hajtás csakhamar kétfelé válik , három kopó felénk hajt, a rókát láttam is pár pillanatra előt­tük, természetesen ezt kísértem figyelemmel, s a róka csakhamar kibukkan szomszédom, G. Gy. mel­lett, ki lelövi. A többi kopó a rét hosszában a másik róka után észak felé tart, majd a nádas nyugati oldalán visz­szajön, és ismét G. Gy. s közöttem a szőlőge­rinczre igyekezik. G. Gy. reá lő, láttam hogy ta­lálta , de a másik patron nem sült el, a róka pe­dig minden erejét összeszedve felém tart, s én le­lövöm. — Sajátságos, hogy a G. Gy. által lőtt róka egészszen kusza volt, és sokban emlékeztetett a me­sebeli farkatlan rókára. Míg mi két szomszédommal összejőve szemlél­jük az előttünk fekvő derék példányát a vén ra­vaszoknak , addig a lágerek a rét túlsó oldalára kürtölik a kopókat. — Kevés szünet múlva hal­lunk egy kopót magányosan hajtani ; két szomszé­dom előbbeni állását elfoglalja. Majd csatlakozik egy másik véknyabb szavú tenorista, majd ismét egy bassista, és az ily trió felségesen hangzik fel hozzánk. Mintegy 10 percz után kettő elhallgat (alkalmasint a jég közé beszakadt) és csak a bas­sista fújja már előbb megkezdett nótáját magá­nosan. Rövid idő múlva ritkásabb helyen meglátom a rókát még a rét közepén, a­mint előlábait egy ma­gas zsombékra feltéve hallgatózik , majd ismét meg­indul, közbe-közbe egy-egy zsombék aljában meg­lapulva, de a basista, folytonosan nyomot tartva, bár lassan a nehéz szakadékony talaj miatt, de biz­tosan közelit utánna. Végre a ravaszdi koma ki­érkezik a nádasból velem szembe , kidugja felé, jobbra-balra tekint , ismét visszahúzódik és a ná­das szélében megül ; igy hallgatja a kopót néhány perczig , tőlem mintegy 120 lépésnyire. — Midőn a kopó hangja ismét közelebbről üté meg éles hab­­szerveit, feláll, s egyenesen reám jön a szőlőtő­kék között, de most az egyszer rosszul számított a menekvéssel, mert puskám eldördül s élettelenül maradt helyben. — E gyönyörű látvány mintegy 15 perczig tartott. A rókának hajtás közben folytonos látása, és ügyes cselfogásainak szemlélete, bármily flegma­tikus vadásznál, lehetetlen, hogy némi csekély, kel­lemes izgatottságot ne idézne elő. Más rétben a negyedik rókát, vagyis nekem a harmadikat, igen szép távolságra oly szerencsésen lőttem, hogy azonnal helyben maradt. Velem majdnem egyidejűleg J. P. lőtte az ötö­diket , G. A. pedig kis szünet után a hatodikat. — Ezeken kívü­l esett két nyúl, melyet a kopók a rét széléből zavartak fel, egyikét G. A., a má­sikát vadásza lőtte. Hibáztatott két róka, egyik G. S., másik L. vadász által , hajtás és lövés nélkül, a lármára, kiszökött egy róka. — A decz­­i 30-diki rókavadászatunk méltán mondható ered­ménydúsnak, mert alig 4 órai vadászat után, s alig mozdulva helyünkből, 6 rókát és két nyulat fektettünk egymás mellé a kissé szironyos hóra, és vadász-élvezettel gyönyörködtünk a szép példá­nyok összehasonlításában. G. B. VADÁSZ- ÉS VERSENYA­LAP. JAKUÁR 20. 1875. A pesti rókakopófalka csötörtökön ismét megkezdi vadászatait, h­a a rögtön beállt lágy idő tartós lesz. Vadász,-táska, A praktikus nyulvadász vagyis különféle fortélyok a tapsi megejtésére. (Ujabb közlemény.) Pozsony, 1875. jan. 11. A »V. és V. lap« 1-ső számában egy tapasztalt vadász, szánalommal viseltetik a sonntags-jägerek iránt és jó tanácsokat ad nekik, melyek követése által a vadárus pontoján kivü­l még sok más gond és lehető kellemetlenségektől megszabadulnak . Alulírott, ki saját és mások tapasztalati nyomán tudja méltányolni a vadásztáska rettentő üressé­gének félelmes és kellemetlen voltát, azt hiszi, hogy a honpolgárság egy nevezetes osztályának kellemes szolgálatot tesz, midőn e téren szerzett tapaszta­latai nyomán tollat fog, hogy a fennemlített prac­ticus vadász által ajánlott nyúlszerzési módokhoz még néhányat csatoljon. Az első mód : a burnóttal valóban kitűnő s egy­szerű is, csak hogy vannak körülmények, melyek­nél, (mint például nagy szélnél), mely a burnótot el­fújja, vagy ha a nyulak náthában szenvednek, a si­ker nagyon problematikus, a­mikor a következő mó­dot lehet­ használni. * Alkalmas helyen káposztaleveleket hintünk el, melyek mindegyikén át 4—6 szál lószőr van húzva. A nyul, mely csak »jelennek el, jövőbe nem te­kint,« részt nem sejtve hozzá fog kedvencz ele­dele majszolásához, miben azonban mindjárt az első falatnál megakadályozza őt az evésben a torkán akadt lószőr, mely erősen csiklandja a tapsi gé­géjét, s minthogy a nyúl tudvalevőleg igen csik­landós állat, mi természetesebb, mint hogy a csik­landozás folytán el kezd nevetni, később, miután a szőr még folyton ingerli, őrültként kaczagni, míg végtére nevettében megpukkad. * , * A tapasztalt vadász azonban nem belebbezi tás­kájába a vigságáért életével lakott nyúl hű­lt te­temét, hanem mozdulatlanul marad, mert már köze­leg a boldogultnak néhány pajtása, kik kiváncsivá téve barátjuk vigsága által, annak okát is szeret­nék tudni, s miután megilletődve szemlélték előbb oly vig zatos, most pedig oly csendes társukat, a földiek múlandóságán meditálva, szintén a káposzta­levelek fogyasztásához kezdenek, minek következ­tében ugyanazon végzetes halállal múlnak ki, mint pajtásuk, a vadász nagy ürömére, ki most azokat összeszedi, táskájába rakja s azon boldogító érze­lemmel kebelében megy haza, melyet a jól meg­rakott vadásztáska okoz. * * * Az olyan sonntagslägereknek, kik, mint átalában ezen speciel legnagyobb része, a hideget csak »drei Schritt vom Leib« szeretik látni, és nálánál többre becsülik a »Kachehwarm« temperaturát , kissé kellemetlen télen, kivált ha a hideg igen nagy, hóban heverve lesni a nyulat ; ezeknek tehát kö­vetkező módot ajánlhatnánk. Kimegyünk a tagra s egy fa mellé lyukat ásunk, akkorát, hogy egy fej káposzta bele­férjen, mi magunk pedig egy fejszével és egy puttonnyal a fára mászunk, s midőn a ká­posztához futott nyul, arra hajolva, el van mélyedve az evésben, nyakon öntjük a puttony vizzel, mely azalatt, míg a nyul álmélkodik a hirtelen téli eső felett, oda fagyasztja a nyulat a földhöz. Mi most lemászunk a fáról, nyulunkat a fejszével a jégből kivágjuk s azt haza vive megesszük. 3 B. L­ő­j­e­g­y­z­é­k­e­k„ A gróf Hunyady-féle, ürményi és tornóczi uradal­maktól a következő kiegészitett lőjegyzéket kap­juk, mely az ezen területeken egész éven át lőtt vadakat tünteti fel. Lövetett pedig : Has­z­n­o­s vad: Kártékony vad: 1127 nyul, 84 kóbor kutya, 1 túzok, 6 róka, 1114 fáczány, 2 nyest, 1133 fogoly, 139 görény, 174 fürj, 1 vadmacska, 1 erdei szalonka, 98 kóbor házimacska 202 menyét, 99 süld, 55 ölyv, 64 keselyű, 118 gébics, 131 bagoly, 118 szarka, 290 varjú. Összesen 4 957 db vad. E szép évi összeg tanúsítja, hogy e vadászte­rület a legjobban gondozottak egyike széles e ha­zában. A­mi kitűnik egyébiránt az elejtett dú­vadak és kóbor házikutyák és macskák tekinté­lyes számából is , mely utóbbiak , mint minden e­szakban jártas ember elismerendő , a lesi­puskások mellett a vadállomány legnagyobb ellenségei. Az­ért minél több ily gondosan kezelt vadászterüle­tünk leend, annyival kevésbé kell tartanunk a vad ritkulásától vagy pláne kipusztulásától. * * * Mélt. báró Ambrózy-testvérek bázosi uradalmában 1874-dik évi február hó 1-jétől 1874. évi decz. hó végéig lelőtt vadak a következők : 6 db vaddisznó, 6 db rucza, 12 » őzbak, 6 » róka, 47 » erdei szalonka, 2 vadmacska, 19 » nyul, Bázos, 1875. évi jan. 4. Horn József, főerdész. imitti Zord időjárásunk nem szoba-tudósnak való. Vagy talán igenis szoba-tudósnak való e zord téli idő. Könyvtára kályhás légköréből, a szánalom bi­zonyos nemével nézi ablakán át a künn járó, kelő, fázó emberiséget. »Réaumur« vagy »Fahrenheit« alkotta hő­ ma­gaslatáról, mosolyogva tekint le »Zérus alatt« di­dergő honfitársaira. Kedvelt könyvei biztos »torlasza« mögött, nem fél­ő a téli világ rideg érintkezésétől. Itt 6 tér-

Next