Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-01-05 / 1. szám
- nek, hogy mily tüzes, bokros lovak, ni ! A következés aztán gyakran az, hogy kocsit és kocsist összetörnek. — Mindenhez sokonkint szoktatni és betanítani kell az állatot. Ha a ló pár hónapig henyélt s ez alatt minden munkától elszokott, akkor elgyengül, ha mindjárt kövér és tüzesnek látszik is. Az meglehet, hogy az ily ló azért 20—30 mázsa terhet is elhúzna, s talán könnyen ideig óráig, de bizonyos, hogy másnap teljesen merev lenne, s alig volna képes magát tovább vinni ; ha azonban azt hinnők, hogy majd beleszokik, s mindennap ily munkát kívánnánk tőle, úgy szemlátomást lesoványkodnék, utoljára használhatlan lenne és végre kimúlna. Ha ellenben könnyebb munkára fogjuk kezdetben a lovat, s csak fokonként, erejének növekedéséhez képest, hétről hétre követelünk többet tőle, akkor erőre és kitartást vergődik a ló, és pedig sokkal nagyobb mértékben, mint mint valaha mutatott. Ha e szoktatásra rendszeresen, türelemmel és meggondolt mérsékletességgel vezetjük, úgy gyakran oly eredményeket érünk el, (némely jóban a természetes erőknek oly nagy gyarapodása tűnik fel egész tagok nagyobb mérvű kifejlődése által), melyre azelőtt nem is gondoltunk. A helyesen istállózott, s fokonként növekvő munkára szoktatott ló pár hónap alatt oly izmossá válik s oly megfeszített erőt kivánó munkát bir végezni minden kár nélkül, melyet ha azelőtt kellett volna tennie, kétségkívül bele veszett volna. Mily szükséges a czélszerű idomítás, hogy a ló erőteljesen fejlődjék, kitűnt ama bonczolásokból, miket a cellei állatgyógyintézetben tettek egyidőben, idomított és idomítatlan lovaikon, s mely alkalommal kitűnt, hogy az előbbiek éltető szervezetei sokkal erőteljesebben fejlődöttek. Ebből látható, hogy az Angliában egy századnál több idő óta folytatott idomítás által az egész lófajnak ivadékról ivadékra erő-teljesebbé kelle lennie , mert ott nem bocsátanak tenyésztésre nemes lovat, mely előbb próbát nem ad tehetségéről. Az idomítás, azaz : idő és gyorsaság tekintetében naponkint növekedő mozgás — lépésben, arab és galoppban már kora ifjúságától fogva (telivér lovak már 1 éves korukban idomítás alá vétetnek) okozá, hogy az Angliába hozott, s eredetileg zömök, kerek idomokkal biró arab ló — lassan mint a nyújtottabb testet nyerő, erősebb háttal, mélyebb szügygyel — s ennek következtében tágasabb tüdőkkel, mik lehetségessé teszik, hogy a mai angol ló gyorsasága által annyira kitűnik. A nagyobb testalkatot részint jobb táplálás által nyeré —, különösen első évében, — részint az idomitásban kiterjedtebb izomzat által. Azonban az idomitásnak többféle ága van : t. i. lassú, gyors és sebes munkára. A lassú munkára (igahuzás) semmi más előkészület nem szükséges, mint helyes hám-szerszámzat, aztán súly és távolságnak fokonként s a ló erejének megfelelő nagyobbítása. Ellenben vadász és jucker-lovak, még inkább és különösen a versenylovak idomítása sokkal gondosabb, pontosabb és elágazóbb munkát kíván, s a következő fejezetekben kiválólag ez utóbbiról fogunk emlékezni. Az idomításnak számtalan egyes részei vannak. A csikók menéshez szoktatása (2 évesek), a lépés, ügetés és vágtatásban tartandó gyakorlatok , a léhezés tágítása, az izzasztás, a hajtószer (physic) alkalmazása, a kísérleti versenyek (Trials) stb., mik később külön fejezetekben fognak tárgyaltatni. (Folyt következik.) if a 11 г L Az én sportom Indiában. CZETWERTYNSKI BoRIS HERCZEGTŐL. I. (Bevezetés. — Indulás Brindisiből. — Átkelés a tengeren. — Egy kis ártatlan kaland. — Bombay-be érkezés. •—Látogatás a kormányzónál.—Holkár rajah.— Márvány szirtek. — A jungle-ok. — Az első tigris- és párducz-nyomok. — Delhi és Agra. — Calcutta. — Az alkirály diner-je. — » Pig sticking.« — J'as - ti vagyon-szállás. — Vadkanvadászat dárdával. — Önkénytelen bukfencz.) Midőn a vadászat démona téged megszáll, téged, ki szenvedélyes gyalog- vagy lovasvadász vagy s immár eléggé élvezted a vén Európa continenseinek valamennyi sportját : lelked más világrészek, más tájak felé sóvárog, melyek sokkal járatlanabbak s az újdonság ingerével bírnak ; melyek valódi sportot, igazi gyönyört nyújtanak, ott a végtelen jungle-ok és prairie-k közepette, hol az emberek uralma véget ér s a vadállatok birodalma kezdődik. Sok év óta legforróbb vágyam volt búcsút venni szülőföldem sportjától, fölkeresendő a távoli jungle-okat ott Indiákon, a valódi vadász ez édenföldén. 1874. január havának 12-én végre teljesült vágyam. Jó barátaim és bajtársaim a sportban , Elemér és Elek Brindisiben vártak rám, s mi a fent említett napon reggeli öt órakor keletre hajóztunk el. Minthogy e néhány levél a sportnak van szentelve, utazásunkat a lehető rövidséggel igyekezem leirni egészen ama pillanatig, midőn a vadászat színhelyére érkeztünk. Ami a tengeren való átkelésünket illeti, elmondhatom, soha sem hittem volna, hogy azt oly kedvező széllel s minden vihar nélkül tehessük meg. Ami pedig a hajón töltött napjainkra vonatkozik , azok kevésbbé tűntek előttünk egyhangúaknak föl, mint rendszerint, mert a társaság kellemes volt; főleg a hajón levő hölgyek egyike nyújtott nekünk kellemes szórakozást s fokozta jó kedélyünket. Szerencsétlenségünkre e szegény kis hölgy nem századának leánya volt, s leghőbb ajánlataim, egész diplomácziai ügyességem a Vöröstengerbe vesztek. No de megbocsátottam neki Bombaybe érkezve, mert ott alkalmam volt tapasztalni, hogy férje nagyon szép fiatal ember. Január 29-én ütött szabadulásunk órája. Reggel négy órakor három ágyúdörgés viszhangzott a »Barodá«-n, s a bombayi világítótorony mint távoli csillag tűnt föl előttünk. Csupán azok, kik huzamos ideig utaztak hajón, foghatják föl ama kellemes érzést, mely egész lényünket átrezgi a szárazföldhöz közelgve, különösen mikor az a föld számunkra az ígéret földe ! Reggeli hét órakor léptünk a kikötőbe, ép abban a pillanatban, midőn a nap kikelt ágyából, hogy megvilágítsa ama bűvös látványt, melyet első elragadtatásunkban alig győztünk eléggé szemlélni. Egyfelől a keleti stilben épített város emelkedik , átellenben ezzel a minden nagyságú és alakú európai és indiai hajóvaj , másfelől a legszebb melegégalji növényzettel borított halmok környezik a kikötőt; óriási pálma csoportozat emeli bokros koronáját ég felé, míg lábánál művészi rendetlenségben terülnek a pirángok, a különféle kúszónövények ; szóval a keleti tenyészet minden neme. Alighogy hajónk kikötött, minden rendű és rangú hinduk egész serege vette azt körül. Ami itt most téged meglep, az a lövegek nagy különfélesége. Láthatod itt a tűzimádó pacsikat, különösen diszitett, sajátságos tetejű kalapjaikkal, a brahmanokat különféle szinü turbánjaikkal s ezer másokat, mind más más alakú föveggel, melyek a vidék különböző kasztjainak jellegeit viselik, s melyekre a hindu különösen ügyelni szokott. Mihelyt kiszállottunk, már a város utczáin voltunk, egyik tárgyról a másikra vetve szemünket, mindaddig, mig végre kifáradt lábaink megtagadták a szolgálatot. Másnap a bombayi kormányzó kiváló szívélyességgel fogadta látogatásunkat, ki nekünk azt a tanácsot adta, hogy Calcuttán át utazzunk, miután onnan, mint központról, a legczélszerűbben intézhető minden vadászati kirándulás a vidékre. Mielőtt azonban elutaztunk volna, másnapra bálra hivott meg minket, mely meghívást akaratunk ellenére kénytelenek voltunk elfogadni ; pedig hát mi kétségkívül nem a táncz kedvéért utaztunk Indiákra. Egy hétig tartózkodtunk Bombayban, mely idő alatt számos ismeretséget kötöttünk, melyek közül majdnem mindannyiának nagy hasznát vettük. így, a többi között megismerkedtünk Holkár rajah-val, Indiának egyik leghatalmasabb emberével. Mint herczeget nagy pompával fogadott engem, s az utósó pillanatban kétszer átölelt, megcsókolt, s e tény álltai az én nagyuraságomnak és rangomnak akart kifejezést adni. Csak mosolyognom kellett. Azonban e magas barátság nagy előnyömre vált, mert a junius havában uradalmaiban tartani szokott tigrisvadászatra is meghívott. Február 6-án, pénteken, elhagytuk Bombayt . VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP: JANUÁR 5. 187 fi Nézetek a népies versenyek létrehozása fölött. Bornemissza Zoltán urnak. Engedje Ön, hogy mindenelőtt örömömet és köszönetemet kifejezhessem a fölött, hogy Ön átalában a nyilt versenyek népszerűsítése érdekében lándzsát törni akar. Korunknak szerfölött becses jele gyanánt tekintem én azt, hogy elvégre immár azon gondolkoznak, hogy az angol lótenyésztés bázisát, a nyilvános próbát érvényesítsük, s ezáltal a valóban munkaképes anyagot kiválaszthassuk. Hogy Ön ezt az elvet, melynek ekkorig nálunk csak ama kevesek hódoltak, kiket szokás szerint »telivér-férfiak«nak neveznek, minden értelmes kisebb lónevelőnél értékesíteni óhajtja, már meg van téve az első lépés, melyért Önnek neve lónevelésünk történelmében mindig elismeréssel fog emlittetni. Ne vegye Ön e soraimat oly frázisok gyanánt, melyeknek az a hivatásuk, hogy azt, ami később az érem hátlapjára vonatkozik, kiszépítsék , hanem fogadja azokat úgy, amint vannak, mint legtökéletesebb meggyőződésemet. Most pedig, óhajához képest, amaz egyes pontokat akarom érinteni, amelyekben Önnek a nézeteit nem oszthatom. Az első pontra nézve semmi egyéb észrevételem nincs, mint hogy a » dress« elvitázhatlanul hatalmas tényező arra nézve, hogy a kedélyeket fölhangolja. Amellett meg van annak még a gyakorlatias oldala is. Hiánya a pályázókra és nézőkre egyaránt nagyon hátrányos , ami pedig a költséget illeti : nem szükséges, hogy azt a legdrágásabb